Kedves Olvasó! Klasszikus zenével foglalkozó blogunk továbbköltözik. Az új elérhetőségünk: kottanelkul.hu

Új bejegyzéseinket, köztük a ma induló Ifjú Zenészek Eurovíziójáról szóló írásokat már az új felületen találják meg, ahol elérhetők lesznek korábbi bejegyzéseink is. Az új blog a képre kattintva is elérhető!

Kotta nélkül 

Életének 75. évében pénteken elhunyt Andor Éva Liszt Ferenc-díjas operaénekes, érdemes művész, a Magyar Állami Operaház örökös tagja. Andor Évát a Magyar Állami Operaház saját halottjának tekinti, temetéséről később intézkednek - közölte a Magyar Állami Operaház pénteken az MTI-vel.  

Andor Éva 1939. december 15-én született Prácser Éva néven. Művésznevét Andor Ilona karvezetőtől és zenepedagógustól "kölcsönözte", aki tanára volt. 1958-tól 1964-ig a Zeneművészeti Főiskola hallgatója, a diploma megszerzése után azonnal szerződtette a Magyar Állami Operaház, amelynek egészen 1997-ig volt tagja. 1986-tól tanított a Zeneművészeti Főiskola ének tanszékén, amelynek 2000-től öt éven át tanszékvezetője is volt.

Andor Éva széles repertoárján elfért a teljes zenetörténet, Monteverditől Gershwinig énekelt koloratúrszerepeket. Egyik leghitelesebb megszólaltatója volt a Székely fonó Leányának és Kodály dalainak. Főbb alakításai között volt Mimi (Bohémélet), a Manon Lescaut címszerepe, Pamina (A varázsfuvola), Nedda (Bajazzók), Micaela (Carmen), Margit (Faust), Pillangókisasszony, Susanne (Figaro házassága), Sophie (A rózsalovag), Marcellina (Fidelio), Woglinde (A Rajna kincse). Művészi munkáját 1969-ben Liszt Ferenc-díjjal, 1976-ban érdemes művész címmel ismerték el.

Az internet adta lehetőségek jobb kiaknázását és a fiatalok megszólítását állította programja középpontjába a budapesti Bartók Béla Emlékház március 1-jétől kinevezett új igazgatója, Király Csaba.

A Liszt-díjas zongora- és orgonaművész szerdán sajtótájékoztatón ismertette vezetői terveit a II. kerületi, Csalán úti emlékházban. Ezek között szerepel a honlap idegen, köztük ázsiai nyelvekre való lefordítása és a házban tartott hangversenyek élő online közvetítése. Az ifjúság megszólítását gyerekprogramokkal, az iskolás korosztálynak szóló zenepedagógiai foglalkozásokkal, valamint a fiatal, pályakezdő előadóknak és zeneszerzőknek nyújtott bemutatkozási lehetőséggel kívánja elérni - mondta Király Csaba, aki Szirányi János 12 éves igazgatósága után vette át az emlékház vezetését.
 

A gyerekeknek szóló Bartók-kvíz mellett az idén őszre tervezett ifjúsági programok között található Földes Imre zenetudós sorozata A kékszakállú herceg váráról, illetve Gombos László zenetörténész előadássorozata Bartók és a gyermekek címmel. Az intézmény céljának tekinti Bartók népzenei örökségének ápolását, ezért a jövőben népdaléneklési versenyt és népzenei találkozót is szerveznek majd. A fiatal muzsikusoknak lehetőséget biztosítanának arra, hogy az emlékházban rendezzék diplomakoncertjeiket, szerzői estjeiket. Király Csaba tovább bővítené a kiépített kapcsolatokat, így például a Bartók Rádióval és a Zeneakadémiával is együttműködne a jövőben.

Jövőre lesz Bartók Béla halálának 70. évfordulója, amelyről méltó módon szeretnének megemlékezni – hangsúlyozta az új igazgató. Kubínyi Tamás Bartók-kutató előadássorozata mellett a 2015-ös tervek között szerepel egy nagy magyar zongoristákat felvonultató egész éves sorozat is.  

Bartók Béla 1932-től 1940-ig lakott a Csalán úti épületben, az emlékház 1981-es kialakításában idősebb fia segített, az ő végakarata volt az is, hogy édesapja tárgyi hagyatékának megőrzött darabjait egy helyen állítsák ki. Az emlékházban található 120 férőhelyes hangversenyterem rendszeres koncertek, filmvetítések, zenei témájú előadások helyszíne, a kertben pedig szabadtéri hangversenyeket is rendeznek.

Lezárult az Erkel Színház homlokzatának grafikai tervezésére kiírt ötletpályázat, a munkálatok a tervek szerint még idén ősszel lezajlanak - hangzott el a színházban megrendezett hétfői sajtótájékoztatón. Ókovács Szilveszter, az Operaház főigazgatója három megosztott első díjat, valamint három különdíjat adott át a legszínvonalasabb pályázatokat benyújtó egyetemistáknak; a végül megvalósuló verzió a három legjobb pályázat ötleteiből fog kikristályosodni.

"Az Erkelnek valódi közösségi színtérré kell válnia, hogy úgy vonzza a fiatalokat, mint egy mágnes.”- hangsúlyozta Ókovács Szilveszter. Az intézmény fő célja a jövő opera- és balettközönségének kinevelése, ezért is tartották fontosnak az egyetemista korosztály bevonását a tervezésbe. A főigazgató szerint a homlokzat díszítése a II. János Pál pápa tér átalakulásának újabb megállója, szervesen illeszkedik abba a folyamatba, amelynek központi eleme a nemrég átadott metróállomás és az Erkel Színház rekonstrukciója volt.

A homlokzat megtervezésére kiválasztott építésziroda a tervezési munkát a nyertes hallgatók - Fejes Gergő, Császár Krisztina és Szlávik Krisztina; Fürtön Balázs, Horóczi Flóra és Tóth Viktor; valamint Tari Bálint és Melles Fanni Réka - bevonásával végzi majd el. A győztesek emellett 300 ezer forint pénzjutalmon is osztoznak, a díjazott pályamunkákból pedig kiállítás nyílt az Erkel Színházban, amelyet az érdeklődők június 30-ig nézhetnek meg.

A hétfői sajtótájékoztató másik témája a középiskolásoknak szóló OperaKaland program harmadik sorozata volt, amelyre már 160 iskola jelezte részvételi szándékát. Az elmúlt két év klasszikus darabjai, a Hunyadi László és a Háry János után idén A színigazgató, illetve a Mario és a varázsló című művekkel ismerkedhetnek meg a diákok, többek között Nagy Ervin, Szamosi Donáth, Kálmán Péter, Bretz Gábor, Cser Krisztián és Sáfár Orsolya előadásában. Az OperaKaland célja, hogy legalább egy fiatalkori élményt nyújtson a résztvevőknek az operaházi műfajokból.

Lezárult az idei Armel Operaverseny első fordulója, amelyben az Armel Operafesztivál 2015-ös produkcióinak versenyszerepeire lehetett jelentkezni. Három magyar induló jutott tovább. Az énekeseket a zsűri két helyszínen hallgatta meg: Párizsban az Opéra Bastille-ban, Budapesten pedig a Francia Intézetben - tájékoztatták hétfőn a verseny szervezői közleményben az MTI-t. A meghallgatásokra közel kétszázan jelentkeztek, hogy elnyerjék a hat produkció összesen 11 versenyszerepének egyikét. 

Az indulók két Mozart-opera (A varázsfuvola, Figaro házassága) mellett Donizetti Calais ostroma, Rimszkij-Korszakov Mozart és Salieri című operája, valamint két ősbemutató főszerepeiért versenyezhettek. A harminchat továbbjutó közül Puja Andreát Isabella Colbran, Rőser Orsolya Hajnalkát az Éj királynője, Balczó Pétert pedig Tamino szerepére jelölte a zsűri. A második fordulóra június 1-jén a Budapest Music Centerben kerül majd sor, ekkor alakul ki a nyertesek névsora.

Felix Mendelssohn-Bartholdy több mint 140 éve lappangó dalkézirata került elő egy amerikai magángyűjteményben. A művet időközben a londoni Királyi Zeneakadémia két muzsikusa, Christopher Glynn és Amy Williamson már elő is adta a BBC Radio 4 Today című műsorában. A Das Menschen Herz ist ein Schacht (Az emberi szív egy bánya) című dalt Mendelssohn 1842-ben komponálta a berlini udvari színháznál dolgozó ismerőse, Johann Valentin Teichmann megbízására. A német zeneszerző egy kísérőlevelet is írt művéhez, amelyben arra kéri megbízóját, hogy ne terjessze a darabot.

A mindössze 29 ütemből álló, alt szólamra és zongorára írt, Asz-dúr dalt sohasem publikálták, de létezéséről tudtak a kutatók, mivel az eredeti kéziratot 1862-ben, majd 1872-ben árverésen értékesítették. A kotta holléte azóta ismeretlen volt, csak a közelmúltban bukkant fel egy amerikai zenész magángyűjteményében, ám hogy miért és hogyan került az Egyesült Államokba, azt senki sem tudja. A kézirat még ebben a hónapban árverésre kerül, a Christie’s online katalógusa szerint a leütési ár várhatóan 15-25 ezer font között lesz (5,6-9,4 millió forint).

Az aukciósház kéziratszakértője, Thomas Venning szerint a dalt valószínűleg még sohasem mutatták be nyilvánosan, a londoni Királyi Zeneakadémia két muzsikusa szólaltatta meg először a BBC Radio 4 Today című műsorában.  Peter Ward Jones, az elismert Mendelssohn-kutató egyetértett Venning elméletével, de hozzátette, hogy a mellékelt levél alapján a szerző nem biztos, hogy örült volna ennek az ősbemutatónak.

A dal szövege egyébként Friedrich Rückert német költő Das Unveränderliche (A változhatatlan) című versének második versszakából származik, és az emberi szívet egy bányához hasonlítja, mely arany, ezüst és kevésbé nemes ércek forrása, de csak olyat tud adni, ami már eleve benne volt.

Május 7. és 11. között ismét megrendezik a Beethoven Budán elnevezésű komolyzenei koncertsorozatot, amelyen fellép többek között a holland Van Swieten Society kamarazenekar, az Orfeo Zenekar és a Purcell Kórus, valamint a Balázs János-Lajkó Félix duó.

Beethoven 1800. május 7-én József nádor felesége, Alekszandra Pavlovna névnapi ünnepségén adott koncertet a Várszínházban, az ünnepelt zeneszerző ekkor lépett fel Budán először és utoljára. A Budavári Önkormányzat ennek az eseménynek állít emléket az idén 15. alkalommal megrendezett koncertsorozatával. A neves zenekarok és szólisták változatos helyszíneken - így a Várszínházban, a Magyarság Házában, az MTA Kongresszusi Termében és a Kapisztrán téri Városházán - mutatják be a német komponista művészetét.


A Van Swieten Society holland régizenei együttes Beethoven I., IV. és V., "Sors" Szimfóniájának ismeretlen szerző (I.) és Johann Nepomuk Hummel (IV. és V.) által készített átiratát adja elő. Az együttes vezéralakja, Bart van Oort fortepiano-művész külön koncertet is ad Somlai Petrával (ugyancsak fortepiano), melyen a Bécsben kortársként élt Franz Schubert és Ludwig van Beethoven műveiből válogatnak.

A Vashegyi György vezette Orfeo Zenekar és Purcell Kórus műsorán többek között az Egmont-nyitány és a 3. zongoraverseny szerepel, hangversenyükön közreműködik Szutrély Katalin szoprán és Balog József zongoraművész. Más oldalról közelíti meg a zeneszerző műveit a Balázs János-Lajkó Félix duó, a klasszikus zongoravirtuóz és a világzenében kimagasló hegedűs szabad improvizációinak csupán kiindulópontja lesz egy-egy beethoveni téma.

A koncertsorozat zárásaképpen május 11-én Medgyesi Zsolt Junior Prima díjas zongoraművész ad ingyenes koncertet a Városházán, a hangversenyen felcsendülnek többek között Beethoven cisz-moll („Holdfény”) és f-moll („Apassionata”) szonátái.

A Requiem és a Síppal, dobbal, nádihegedűvel című mű állnak a Művészetek Palotájában 2006-ban elindított Ligeti-életműsorozat május 7-i zárókoncertjének középpontjában.

A Síppal, dobbal, nádihegedűvel több szempontból is egyedülálló szerepet tölt be a 2006-ban elhunyt Ligeti György életművében: ez az egyetlen mű, melyet élete utolsó ötven évében magyar zenészek számára írt, az egyetlen, melyet kifejezetten ütőhangszerekre komponált, egyszersmind ez az utolsó befejezett teljes mű az életében - magyarázta Rácz Zoltán, a kompozíció egyik címzettjének, az Amadinda ütőegyüttesnek alapítója és művészeti vezetője. "Ez a pont az életművön" - összegezte a koncertsorozat művészeti vezetője. A Müpa Hommage à Ligeti koncertsorozatának legelső, 2006. május 27-i hangversenyén is elhangzott a Síppal, dobbal, nádihegedűvel - akkor, akárcsak most, az Amadinda és a darab másik dedikáltja, Károlyi Katalin előadásában.



A hangverseny másik fénypontja az eredetileg 1965-ben, Stockholmban bemutatott gyászmise, a Requiem lesz, amelyet Ligeti a Svéd Rádió felkérésére komponált. A döbbenetes hatású mű nagy sikere megszilárdította a zeneszerző nemzetközi hírnevét, a darab részleteit Stanley Kubrick is felhasználta a 2001: Ürodüsszeia című filmjében. Ennek ellenére ritkán hallhatjuk koncerteken, hiszen szokatlanul próbaigényes, elég csak a néhol húsz szólamra bomló kórusra gondolni.

A Ligeti-ciklus záró koncertjén további két mű is elhangzik majd: a Hamburgi koncert néven ismert kürtverseny, illetve a Zongoraetűdök harmadik, szintén az életmű utolsó szakaszában keletkezett kötete. A koncerten a zongoraetűdöket egy fiatal művész, a 2010-es manchesteri nemzetközi zongoraverseny díjazottja, Fejérvári Zoltán szólaltatja meg. Ugyancsak fellép Íride Martínez szoprán, Kálnay Zsófia és Károlyi Katalin mezzoszopránok, Zempléni Szabolcs kürtművész, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Szimfonikus Zenekara és Kamaraegyüttese, valamint az Oláh Gábor vezette MR Énekkar és az Antal Mátyás vezette Nemzeti Énekkar. Karmesterként Rácz Zoltán áll a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem pódiumára.

Állva ünnepelte a közönség a bilbaói Arriaga színházban szombat este José Carrerast. A katalán sztártenor több mint nyolcéves kihagyás után lépett újra operaszínpadra. A 67 éves énekes nem valamelyik nagy Verdi- vagy Puccini-szerepében tért vissza, hanem egy kortárs darabban: Christian Kolonovits osztrák zeneszerző El Juez (A bíró) című operájának címszerepét öltötte magára a két és fél órás mű ősbemutatóján. 

A bilbaói színházban egy tűt sem lehetett volna leejteni, a teátrum közlése szerint az 1200 néző Spanyolországon kívül 15 másik országból érkezett. Nemcsak a közönség, hanem a kritika is lelkesen fogadta Carreras visszatérését. Az EFE spanyol hírügynökség "diadalmas visszatérésről" írt, amelyen a katalán operasztár "tündöklő tehetségével levette a lábáról" a közönséget. 

Az opera a Franco-diktatúra (1939-1975) idején játszódik, olyan gyermekek drámáját dolgozza fel, akiket politikai okokból vettek el a rezsimmel szemben álló szüleiktől. Carrreras egy gyötrődő bírót alakít, aki segít ezeknek a gyerekrablási eseteknek az elleplezésében. Az EFE szerint a közönség nagy ovációja Christian Kolonovits zeneszerző és Angelika Messner forgatókönyvíró azon bátorságának is szólt, amellyel operává adaptálták az elszenvedőknek még ma is nagy fájdalmat okozó egykori eseményeket. 

"Boldog vagyok, hogy nyolc év után újra végigénekelhetek egy teljes operát" - mondta Carreras a közelmúltban. A barcelonai születésű tenornál 1987-ben diagnosztizáltak leukémiát, amit csontvelő-átültetés segítségével sikerült legyőznie, de a betegség fizikailag legyengítette. Carreras, aki az elmúlt években csak koncerteken és gálaműsorokban lépett fel, "nagy művészi kihívásnak" nevezte új szerepét. Arra a kérdésre, hogy folytatja-e az operai fellépéseket, nem adott egyértelmű választ: "csak fellépésről fellépésre gondolkodom" - mondta.

Újraindult a Ki nyer ma? című komolyzenei vetélkedő, amely több mint 40 évig volt hallható a Kossuth Rádióban, végül 2007-ben állították le, a tervek szerint azonban havonta egyszer ismét jelentkezik. Pénteken csaknem hét év után szólalt meg újra a "Ki nyer ma? - Játék és muzsika tíz percben. Aki kérdez: Czigány Gyögy. Aki válaszol..." szignál az Astoria hotelben. A szálloda, amely a kezdetektől helyszíne volt a vetélkedőnek, idén ünnepli a 100. születésnapját. Ez alkalomból a Bartók Rádióval úgy döntöttek, újra életre keltik a népszerű műsort. 

Az új széria első nyertese Hont Pál volt, aki már tapasztalt játékosnak számít, a 2007-es utolsó adásban is játszott. A felismerésre szánt művek között volt Johannes Brahms I. szimfóniája, Bartók Béla II. zongoraversenye, egy részlet Puccini Turandot című operájának II. felvonásából, Petrovics Emil IV. kantátája és Ludwig van Beethoven V. szimfóniája.

Aki kérdezett, Czigány György volt, akit rengeteg élmény fűz ehhez a műsorhoz. „Volt olyan is annak idején - amikor itt még nem volt légkondicionálás -, hogy az ablak nyitva volt és kidugtuk a mikrofont, ha valaki onnan akart válaszolni a járdáról, akkor onnan is tudjon. És akkor egy egész tömeg gyűlt össze”- mesélte a műsorvezető.

A Ki nyer ma? megújult formában a tervek szerint minden hónap utolsó péntekén lesz hallható a Bartók Rádió műsorán, a Muzsikáló délután részeként.

Szegedről Budapestre teszi át székhelyét az Armel Operafesztivál. Az idén hetedik alkalommal megrendezendő seregszemlének az Erkel Színház, a Zeneakadémia és a Thália Színház ad otthont október 9. és 17. között. Mint azt Havas Ágnes, a fesztivál vezetője csütörtöki, budapesti sajtótájékoztatóján felidézte, februárban a szegedi közgyűlés nem szavazta meg a fesztivál további megrendezését a Tisza-parti város nemzeti színházában, ezért hat év után költözni kényszerültek. "Végül sikerült új életet adni a fesztiválnak a fővárosban" - összegezte az elmúlt hetek intenzív szervezőmunkájának eredményét a fesztiváligazgató, aki szerint bár a költözést a szükség szülte, és a budapesti bemutatkozás nagy kihívás, a változás mindenképpen előrelépés a fesztivál életében.

Ókovács Szilveszter, a Magyar Állami Operaház főigazgatója elmondta, hogy a fesztivál miatt át kellett rendezniük az Erkel Színház októberi programját, de ezzel együtt is örül, hogy az Armel öt produkciójából hármat is befogadhattak. A plzeni J. K. Tyl Színház két kisoperát mutat be október 12-én, Jaroslav Krcek A császár új ruhája című művét, valamint Kerek Gábor Parody című operáját. A bécsi Neue Oper Harrison Birtwistle Punch és Judy című operáját viszi színre október 14-én, míg a Tbiliszi Állami Operaház és Balett Mozart Mitridate, Pontus királya című művét mutatja be október 16-án.

Két kamaraopera - Marco Tutino A parázs című operája a Szegedi Nemzeti Színház előadásában, valamint Christian Henking Figaro? című műve a svájci Théatre Orchestre Bienne Soleure előadásában - a Liszt Ferenc Zeneakadémia Solti György Kamaratermében lesz látható október 9-én és 10-én. A harmadik helyszínen, a Thália Színházban az idei Armel Operafesztivál díjátadó gáláját tartják október 17-én.

A 2015-ös fesztiválon bemutatandó produkciók főszereplőinek válogatására nyár elején kerül sor, az első fordulót a budapesti Francia Intézetben és a párizsi Opéra Bastille-ban rendezik meg, a második fordulónak pedig a Budapest Music Center ad majd otthont.

A 2014/2015-ös évad végén távozik posztjáról a Királyi Concertgebouw Zenekar vezető karmestere, Mariss Jansons - tette közzé honlapján az amszterdami székhelyű együttes kedden. A zenekar, a menedzsment és a vezető karmester "kifogástalan viszonyban" és "mély kölcsönös tisztelettel" válnak el egymástól - hangsúlyozzák a zenekar honlapján (www.concertgebouworkest.nl/en) elérhető közleményben, amelyben nem nevezik meg a távozás okát. A 71 éves dirigens és az együttes menedzsmentje között még folynak a tárgyalások arról, hogy mikor legyen a búcsúkoncert, valamint hogy a jövőben mikor áll majd alkalmilag Jansons a nagy múltú zenekar élére.



Mariss Jansons 2004 óta tölti be a zenekar vezető karmesteri posztját, hatodikként az 1888-ban alapított együttes történetében. A lett dirigens előde volt többek között Bernard Haitink és Riccardo Chailly is.

2008-ban a Gramophone brit magazin által felkért nemzetközi kritikusok szerint a Concertgebouw együttese volt a világ legjobb szimfonikus zenekara. Ugyanezen a listán a Bajor Rádió Szimfonikus Zenekarát, ahol Jansons szintén vezető pozíciót tölt be, a hatodik helyre sorolták.

Életének 81. évében, ma elhunyt Komlóssy Erzsébet Kossuth-díjas operaénekesnő, a Magyar Állami Operaház örökös tagja és mesterművésze - közölte az intézmény az MTI-vel. Komlóssy a 20. század egyik legszebb hangjának birtokosa. Alig három évtizedet töltött a pályán, ez alatt hatvanegy szerepet énekelt. Kodály neki írt egy dalt a Székelyfonóba. „Nem szoktam merengeni a múlton, minden úgy volt jó, ahogy történt. Boldog és gazdag életem volt. Ezres nagyságrendű előadás. Sose számoltam, de csak a Carment több százszor énekeltem, az utolsó években már csak Simándy partnereként, mert ragaszkodott hozzám. A nagy öregek, Székely, Radnai, Losonczy, Osváth, Orosz Júlia, mind nagyon kedveltek. Szerencsés voltam, hogy velük kezdhettem a pályám.” – mondta a Fideliónak adott interjújában, tavaly augusztusban. Komlóssy Erzsébet Salgótarjánban született, 1933. július 9-én. Tanulmányait a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában végezte László Géza tanítványaként. 1955-ben Szegeden debütált a Háziasszony (Kodály Zoltán: Székely fonó) szerepében. 1958-ig a Szegedi Nemzeti Színház tagja volt, majd az Operaház magánénekese lett. Közreműködött Szokolay Sándor Vérnász és Hamlet c. operáinak ősbemutatóján. Oratóriuménekesként is gyakran fellépett. 1964-ben Liszt Ferenc-díjjal, 1973-ban Kossuth-díjjal ismerték el művészetét, 1982-ben vette át az érdemes művész kitüntetést. Komlóssy Erzsébet 2013-ban az Opera Magazinnak adott interjújában így vallott: „Nem oly rég egy nagy tudású asztrológus nem akarta megosztani velem a jövőmet. Biztattam, nyugodtan mondja csak, nem félek a legrosszabbtól sem. Úgy látta, a lelkem nem költözik át senkibe, én vagyok a végállomás. Egy lélek útja beteljesedett. Egy tekintetben biztos igaza volt: gazdag, boldog és teljes szakmai élet jutott nekem e Földön.”

Kedvenc sárga virágaival és főműve, a Száz év magány jellegzetes motívumával, sárga lepkékkel búcsúztatták tisztelői Gabriel García Márquez Nobel-díjas kolumbiai írót a mexikóvárosi kultúrpalotában tartott hétfői gyászszertartáson, amelyen a kolumbiai és a mexikói kormány tagjai, élükön az elnökökkel, álltak díszőrséget sárga rózsákkal díszített urnája mellett. A csütörtökön, 87 évesen elhunyt író ravatalánál ezrek rótták le kegyeletüket a Palacio de Bellas Artes néven ismert, eredetileg operaháznak épült színházban. Sokan vittek magukkal sárga virágot, amely Márquez hite szerint védelmet nyújt a balsorstól, mások az író kedvenc dallamaiból játszottak a magukkal vitt hangszereken. Többen sárga papírpillangókat röptettek, ugyancsak utalásként leghíresebb regényére, a Száz év magányra, amelynek főhősét mindenhová sárga lepkék raja követi.

 

A ravatalnál egy kvartett adott elő García Márquez kedvenc klasszikusainak, köztük Bartók Bélának a műveiből, egy trió pedig a valletano nevű, az író szülőföldjéről eredő népszerű zenével szakította meg időről időre a komolyzenei darabok sorát. A szertartás több mint négy órán át tartott, a mikrofonnál a gyászolók a Száz év magányból olvastak fel részleteket, majd a mexikói és a kolumbiai elnök mondott beszédet.

Ma a bogotai katedrálisban tartanak gyászszertartást, a Kolumbiai Nemzeti Szimfonikus Zenekar többek között Mozart Requiemjét adja elő, a búcsúztatást élőben fogja közvetíteni a kolumbiai televízió és rádió. Szerdán, a könyv és a szerzői jogok világnapján a kormány kezdeményezésére könyvtárakban, iskolákban és parkokban tartanak majd felolvasást az Ezredes úrnak nincs, aki írjon című regényből.

Elárverezik Londonban Szergej Rahmanyinov orosz zongoravirtuóz és zeneszerző II. szimfóniájának kéziratát, amelyet fél évszázadon át elveszettnek hittek. A májusi licitet bonyolító Sotheby’s közleménye szerint az orosz romantikus repertoár egyik legfontosabb darabjának kézzel írt partitúrája várhatóan 1-1,5 millió font (373-559 millió forint) közötti áron fog gazdát cserélni. "Ez egyike azon kevés szimfónia-kéziratoknak, amelyek még magánkézben vannak" - húzta alá a Sotheby’s, hozzátéve, hogy a kézirat olyan részleteket is tartalmaz, amelyek egyetlen kiadásban sincsenek benne.



Az elveszettnek hitt dokumentum 2004-ben tűnt fel egy európai magángyűjtő hagyatékában. Később a Tabor Foundation tulajdonába került, akik a British Museumban helyezték letétbe. A Sotheby’s nem árulta el, hogy az alapítvány bocsájtja-e árverésre a kottát, a hivatalos közlemény szerint „névtelen” eladó áll a háttérben.

A zeneszerző vezényletével 1908-ban, Szentpéterváron bemutatott II. szimfónia kéziratának hitelességét az írás, a javítások módja és a papír típusának elemzése alapján Geoffrey Norris vezető brit Rahmanyinov-szakértő igazolta. A tisztázat elkészítése után Rahmanyinov többször is vezényelte a művet, a bejegyzett — főleg hangszerelésbeli — módosítások a szakértő szerint jól mutatják, miként változtak a zeneszerző elképzelései a darabbal kapcsolatban.

Énekkoncertekkel és tudományos előadásokkal ünneplik a Hang Világnapját a Magyar Állami Operaházban és a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen. Az 1999-ben kezdeményezett Hang Világnapját (World Voice Day) világszerte minden év április 16-án ünneplik, Magyarországon azonban csak tavaly kezdődtek a megemlékezések. A nemzetközi szervezőbizottság elnöke Johan Sundberg svéd professzor, az események magyarországi koordinátora Hacki Tamás professzor. 

Idén a Magyar Állami Operaház is ünnepel Bátori Éva magánénekesnő jóvoltából az Erkel Színházban. Először Mészáros Krisztina egyetemi docens és Hacki Tamás tudományos előadását hallgathatják meg az érdeklődők, A hang csodái, majd a Foniátria és társtudományok címmel. Huszárik Kata színművész az Operaház fiatal énekeseivel megzenésített versek ad elő, illetve színpadra kerül A Varázsfuvola gyermekeknek szánt, rövidített változata, a Parázsfuvolácska is. Este együtt ünnepelnek az Operaház volt, jelenlegi és jövendő nagyjai, többek közt Pitti Katalin, Létay Kiss Gabriella, Berkes János és Balczó Péter, közösen beszélgetnek Bátori Évával, az eseménysorozat megálmodójával és szervezőjével. Az Erkel Színház programját nagyszabású színpadi koncert zárja neves könnyűzenei előadók és operaénekesek közreműködésével, a díszvendég Rost Andrea lesz.

Hacki Tamás koordinátor felkérésére a BME is csatlakozott az eseménysorozathoz, így lett a két magyarországi helyszín egyike. A tudomány és művészet találkozása mottóval megrendezett ünnepi műsorban fellép a Castellano Kamarazenekar, a Sinetio Kórus, a Wigner Jenő Kamarakórus és a Műegyetemi Kórus, míg a Villamosmérnöki és Informatikai Kar munkatársai előadásokat tartanak a témában.

(Forrás: hirado.hu) 

Charles Dutoit svájci karmesternek ítélték oda idén az International Classical Music Awards klasszikus zenei díj életműdíját. Koncertfelvételek kategóriában nyerte el az ICMA díját az a CD-felvétel, amelyen Bartók II. hegedűversenyét, Eötvös Seven című művét és Ligeti Hegedűversenyét szólaltja meg a Frankfurti Rádió Szimfonikus Zenekara és Patricia Kopatchinskaja Eötvös Péter vezényletével. 



Az év felvétele díjat Riccardo Chaillynak ítélték oda, aki Brahms szimfóniáit rögzítette CD-re a Lipcsei Gewandhaus Zenekarral a Decca kiadásában. Andreas Staier német zongora- és csembaló művész lett az év művésze, Adrien Boisseau francia brácsás pedig az év fiatal művésze. A szombat esti varsói gálán a különdíjat a SWR Szimfonikus Zenekar vehette át.

Az International Classical Music Awards független és nemzetközi klasszikus zenei díjat 2011 óta adják át, a zsűri kritikusokból, valamint híres zenei szaklapok és rádiók szerkesztőiből áll.

(Forrás: hirado.hu)

Nép'Hymnus a kortársak tükrében címmel kamarakiállítás nyílt a Joseph Haydn által komponált osztrák császárhimnuszról, valamint annak zenei és politikai gyökereiről és hatásairól a kismartoni Esterházy-kastélyban. Az osztrák zeneszerző 1797-ben megrendelésre komponálta a művet a Gott erhalte Franz, den Kaiser (Isten tartsa meg Ferenc császárt) kezdetű osztrák császárhimnusz szövegére.

A himnusz reakció az öt évvel korábban született Marseillaise-re, szövege ugyanakkor az 1745-ben írt God save kezdetű angol himnuszén alapul. A kompozíció egyik érdekessége, hogy dallamát a zeneszerző népzenei alapokból merítette. A tárlaton egy videoinstalláció mutatja be, milyen sok szöveggel és stílusban énekelték már ezt a híres melódiát: hallhatjuk horvát szerelmes népdalként, egy lengyel kórus előadásában és a német futballválogatott tagjaitól is.

A kamaratárlat egy 2009-ben a kismartoni kastélyban nyílt átfogóbb kiállítás része, mely a Haydn explozív - forradalmi idők zenéje címet viseli, és célja, hogy kortárs művészeti keretbe helyezve mutassa be a zeneszerzőt és munkásságát.

(Forrás: hirado.hu) 

Tizedik évadát ünnepli a 2014/2015-ös szezonban a Művészetek Palotája. Az évad muzsikusa Ránki Dezső zongoraművész, míg az évad együttese az Amadinda lesz - mondta el Káel Csaba vezérigazgató a jubileumi programokról tartott sajtótájékoztatón. Ránki Dezső feleségével, Klukon Edittel és fiával, Ránki Fülöppel is fellép egy közös hangversenyen. Az Amadinda többek között a Ju Percussion Grouppal és a Muzsikással fog koncertet adni.

Az évad külföldi fellépői között van Sir Simon Rattle és Berlini Filharmonikusok, Zubin Mehta és az Izraeli Filharmonikusok, Sir John Eliot Gardiner és A Forradalom és Romantika Zenekara, Helmuth Rilling, Michael Tilson Thomas, Herbert Blomstedt, Valerij Gergijev, Philippe Herreweghe és a King’s Singers. A magyar művészek közül színpadra lép majd a Takács- és a Kelemen-kvartett, Perényi Miklós, Fenyő László, Baráti Kristóf, Várjon Dénes, Simon Izabella és a Liszt Ferenc Kamarazenekar, Várdai István, Fassang László, Demény Balázs, Gyöngyösi Ivett, valamint Pusker Júlia és Pusker Ágnes.

Folytatódik a Nemzeti Filharmonikusok Richard Strauss-sorozata, a Budapesti Fesztiválzenekar pedig Mozart A varázsfuvola című operájának félig szcenírozott bemutatójával, illetve Stravinsky-maratonnal készül az évadra.

Johann Sebastian Bach születésének 330. évfordulója alkalmából 24 órás orgonakoncertet tervez a Művészetek Palotája, a 330-Bach-24 című eseményen 24 orgonaművész lép fel. 2015 júniusában is lesznek Wagner-napok, a Ring mellett A bolygó hollandit hallhatjuk majd.

(Forrás: hirado.hu)

Alulmaradtak a Stradivari hegedűk újonnan készült társaikkal szemben egy tudományos körülmények között elvégzett vakteszten. A kísérlethez tíz világszínvonalon játszó szólistát kértek fel, köztük Giora Schmidt amerikai-izraeli, Solenne Paidassi francia és Susanne Hou kínai származású kanadai hegedűművészt. A 2012 szeptemberében elvégzett kísérleten a muzsikusok 12 hegedűt próbáltak ki: hat újat és hat régit, utóbbiak közt öt 17-18. századból származó Stradivarit.

A művészek egy-egy órán keresztül, próbahelyiségben és koncertteremben is játszhattak a hangszereken. Arra a kérdésre, hogy régi vagy új hegedű van éppen a kezükben, még az esetek felében sem tudtak helyesen válaszolni. Meglepőnek számított az is, hogy a résztvevők többsége modern hangszert választott kedvencének, pedig ezeknek az ára jóval alacsonyabb, mint a régieké.

Az eredményeket feldolgozó tanulmány nemrég jelent meg a Proceedings of the National Academy of Sciences (PNAS) című tudományos folyóiratban. Mivel a kísérlet nem marketingfogás volt, így sosem derül ki, hogy kinek a hangszerei nyerték el a hegedűsök szívét.

(Forrás: MTI/hirado.hu)

Két jelentős szerepben mutatkozott be 24 órán belül a Metropolitan Operában Kristine Opolais lett szoprán, aki így történelmet írt a 131 éves világhírű intézményben. A 34 éves művész Csocsoszant énekelte péntek este Puccini Pillangókisasszonyában, majd vacsorán vett részt, és hajnali öt órakor került ágyba. Két órával később Peter Gelb, a Met főigazgatója felhívta telefonon, és megkérdezte, hogy be tudna-e ugrani Anita Hartig helyére Mimi szerepében Puccini egy másik művében, a Bohéméletben, az énekesnő ugyanis betegség miatt nem tudja vállalni az előadást. Opolais először nemet mondott, öt perccel később azonban meggondolta magát.

Ekkor kezdődött el az őrületes tempójú felkészülés, a kosztümök átalakítása mellett arra például már nem jutott idő, hogy a szoprán hajszínét is megváltoztassák. A második felvonásban így szőke fürtökkel énekelte: „miei capelli bruni” („az én barna hajam”).

Az előadás végén Opolais arcát eltakarva omlott térdre az őt hosszan ünnepelő közönség előtt. A nem mindennapi teljesítményt a jelenlévőkön kívül világszerte több mint 200 000 ezren kísérték figyelemmel élő közvetítésen keresztül.

A lett művésznőt a következő évadokban a Metropolitan Operaház több produkciójában (Tosca, Manon Lescaut, Ruszalka) is hallhatjuk majd.

(Forrás: hirado.hu)

 

Akinek volt már szerencséje augusztusban részt venni a Kaposfesten, annak nem mondok újdonságot azzal, hogy az ország egyik legvidámabb komolyzenei ünnepéről van szó. Még akkor is, ha az igazán elit műfajnak számító kamarazene ritkán engedi meg az előadóknak, hogy bőrükből kibújjanak. Hogy ezért-e, vagy másért, nem tudom, de a tavaly nyári fesztiválon egész estés program keretén belül mutatták meg a fellépők, mire is képesek más műfajokban. A Kelemen Quartet hegedűse, Homoki Gábor - kiderült - úgy énekel, mint Elvis Presley.

Vincenzo Bellini 1819-ben ösztöndíjat nyert a nápolyi Real Collegio di Musicába, ahol tanította őt Giovanni Furno és Giacomo Tritto is. Viszont 1822-től egy híres tanárt is kapott Niccolò Zingarelli személyében. Az összhangzattan és az ellenpont hagyományos oktatása mellett valószínűleg igen nagy hatással volt rá az a temérdek szöveg nélküli solfeggio-gyakorlat, amelyet Zingarellitől kapott feladatul. Sőt, vokális érzékenységét fejleszthette, hogy többször is énekelt Girolamo Crescentini kasztrált énekessel. A konzervatórium kompozíciós hagyományai azonban kevésbé hathattak serkentően a fiatal Bellinire, hiszen olyan - akkor már - rigorózus zeneszrzők "mutattak utat", mint Cimarosa, vagy Paisiello. Rossini zajos zenéjét például ki nem állhatták, s csak mint ellenpélda hozták fel a tanulóknak. Bellini darabjaiból kitűnik, hogy úgy sajátította el a konzervatórium által megkövetelt stílust, hogy közben a Rossini-követésről sem mondott le. Nem is nagyon tehetett volna másképp, hiszen tiltás ide, tiltás oda, kötelező volt színházba járni, ahol Rossini igen gyakori vendég volt darabjain keresztül is. Tudjuk, hogy Bellinire milyen nagy hatással volt a "Semiramide" és a "Mózes Egyipomban", vagy Donizetti "La zingarája", Mayr "Medea in Corinto" c. operája és Spontini "La vestaléja". A Rossini iránti rajongás és az konzervatóriumban ellene felhozott érvek szorítása jellemzi Bellini iskolás kompozícióit. A Rossinivel való szembesülés pedig egész pályájának egyik meghatározó eleme lett.
Bellini 1825-ben végzett Nápolyban, s lehetőséget kapott rá, hogy operát írjon a konzervatórium számára. A megkötés csupán annyi volt, hogy a konzervatórium tagjai adhatják elő, akik között nem volt lány. "Adelson e Salvini" volt a darab címe, s elég nagy sikert ért el ahhoz, hogy az iskola kis színházában azt követően minden vasárnap előadják. Bellini később át akarta dolgozni ifjúkori darabját, de erre soha nem került sor.

 

Egy ismeretlen szerzőtől származó kéziraton kívül semmilyen más forrásunk nincs, amelyből infromációt kaphatnánk Vincenzo Bellini gyermekkorára vonatkozóan. Ebből viszont kiderül, hogy a kis Bellini kivételes tehetségnek számított: állítólag a kis Vincenzo minden előzetes tanulás nélkül 18 hónapos korában elénekelt egy Fioravanti-áriát, három évesen átvette a karmesteri szerepet nagyapjától egy templomi szertartáson, öt évesen pedig már elsőrangú zongoristának számított.

1831. Mágikus évszám Bellini rövid életében, hiszen ebben az esztendőben írja az "Alvajárót" és leghíresebb operáját, a "Normát" is. Bellini zeneszerzői személyiségéről érdemes lenne egyszer hosszabban is írni, hiszen olyan, ízlésükben egymástól gyökeresen különböző zeneszerzők, mint Chopin, Verdi és Wagner is oda voltak az itáliai szerző dallamaiért. Bellini hatodik operáját a Teatro Carcano egy igen különleges évadjára írta, amelyet Donizetti Boleyn Annájával nyitottak meg. A főszereplők itt is azok voltak, akik Bellini operájában: Aminát Giuditta Pasta énekelte, Elvino szerepében pedig Giovanni Battista Rubinit hallhatta a közönség. Ez volt az egyetlen alkalom, amikor Bellini mindkét sztárnak együtt írhatott. Luciano Mariani volt Rodolfo, Lisát pedig Elisa Taccani alakította. Rossini és Donizetti híresek voltak sebes munkatempójukról; nos Bellini sem maradhatott le tőlük, hiszen az Alvajáró 2. felvonását mindössze 2 hét alatt komponálta.
Többeknek feltűnhet a témaválasztás, hiszen az alvajárás nem feltétlenül romantikus betegség. Nos, ha nem is az, de mint jelenség mindenképpen ebbe a világba tartozik. Nem véletlen, hogy nem Bellini volt az egyetlen, akinek ez megtetszett. A sort Foppa 1800-as "Alvajárója" nyitja, ezt követi Paer, aki Scribe "La somnambule" c. darabjára írt operát, 1824-ben írja Romani a magáét Carafa számára. Egészen más gyökerekből táplálkozik, de ugyanezt a témát járja körül Romani "Aminája" (1824), amelyből aztán Rastrelli ír zenés színpadi darabot, illetve Ferreti hasonló című alkotása, amelyből Luigi Ricci kreál operát 1829-ben. Bellini tehát az, aki megkoronázza ezt a témát a maga darabjával.

Bellini operája igen magas hangokat kíván. Valószínűleg Rubini különösen magas hangú tenor volt, hiszen az eredeti kottában d''-ig terjed az énekelnivalója, s csak ritkán megy "a" alá a szólam a 2. felvonásban. Rubini egyébként írt egy énekiskolát is, úgyhogy ha valaki ténylegesen szeretné elsajátítani a bel cantó éneklés hagyományait, annak feltétlenül ajánlom ezt a kiadványt. Megkockáztathatjuk azt is, hogy Bellini nem is akarta mással hallani Elvino szerepét, csak Rubinivel, akinek - a korabeli híradások szerint - hihetetlen fejhangja volt, s a természetes és a fejhang közötti átmenet észrevehetetlen volt a hallgatóság számára.
Az opera sikeréről egy kortárs orosz zeneszerző, Glinka számol be a legrészletesebben visszaemlékezéseiben. A premier áttörő sikert hozott, s ennek megfelelően igen gyorsan bemutatták más európai városokban is. Pasta és Rubini énekelt még Londonban és Párizsban (1831), legközelebb pedig Firenzében énekelték együtt 1832-ben. Egy évvel az olasz premier után már nálunk is adták, igaz, német nyelven. Ezzel megelőztük a drezdai, bécsi, berlini és - az akkori közigazgatási okok miatt szintén német nyelvű - prágai színrevitelt is. További híres Aminák voltak Maria Malibran, Giuseppina Strepponi, Jenny Lind, Adelina Patti, Luisa Tetrazzini, Amelita Galli-Curci és Toti dal Monte, aki Bellini halálának 100. évfordulóján, 1935-ben énekelte Aminát a Scalában. Maria Callas is volt Amina a La Scalában és 1957-ben az Edinburgh Fesztiválon. A 20. századik nagyok közül még Renata Scottót illik megemlíteni Amina kapcsán.

"Kértem, hogy tanítson hangszerelésre is. Erre csak ennyi megjegyzése volt: - Tudja, hogy mi a különbség a piccolo-fuvola és a nagybőgő között? Ha igen, akkor nincs mondanivalóm. Ha nem: akkor úgyis hiába minden." (Selden-Góth Gizella visszaemlékezéséből)

Bartók Hegedűversenye - montázs



Allegro barbaro

Honvágy 

Ma este Massenet "Werther" című operáját hallhatják a Bartók Rádió hallgatói élőben a New York-i Metropolitan Operaházból. Nem előnytelen tehát, ha "átismételjük" a francia zeneszerző életét.

Massenet, Jules (1842-1912), komponista, a 19. század végének és a 20. század elejének legsikeresebb és legtermékenyebb francia operaszerzője.
Vidéki kereskedő családba született, de zenét már Párizsban tanult. Életének fő színhelye is a francia főváros volt. Apja mezőgazdasági céget vezetett, mint agrármérnök, híres fia a második házasságából született. Édesanyja - Massenet elmondása szerint - igazi feleség és anya volt, hiszen elsősorban neki volt gondja arra, hogy Massenet zenei nevelését is biztosítsa. Jól zongorázott, sőt még zenét is szerzett. Erre sokkal több ideje maradt akkor, amikor férje nyugdíjba vonult, ők maguk pedig fiúk után Párizsba mentek.

Amikor Massenet-t felvették a Conservatoire-ba, már teljesen világos volt, hogy csak és kizárólag zenei pályán fog dolgozni. Tehetségét mi sem bizonyítja jobban, hogy 1859-ben megnyerte a Conservatoire zongoraversenyét, majd 3 évvel később második díjat kapott a szolfézs- és ellenpontversenyen. Ambroise Thomas zeneszerzés-osztályába került, tanáráról pedig egész életében tisztelettel beszélt. Massenet nemcsak zongoratanárként tartotta fenn magát, hanem színházi munkát is vállalt: a Théâtre Lyrique zenekarában timpanizott. Ezt az állását négy évig töltötte be, s így alkalma volt közelebbről is megismerkedni a korszak francia operáival. Különösen szerette Gounod Faustját, vagy Reyer és más kortárs zeneszerzők zenés színpadi darabjait, de úm. belülről ismerte meg a nagy elődök, Gluck, Mozart, Beethoven és Weber alkotásait is. Mély nyomokat hagyott benne az az előadás, amelyen Berlioz vezényelte a "Krisztus gyermekkora" című művét 1855-ben, de hasonló hatással volt rá, amikor Wagnert láthatta dirigálni 1860 februárjában.

A világhírű mexikói tenor Puccini La Rondine (A fecske) című művét állítja színpadra Berlinben. Villazón már korábban is rendezett, Lyonban a Werthert, Baden-Badenben a Szerelmi bájitalt állította színpadra. A Deutshe Oper Berlin hat premiert tervez a 2014-2015-ös évadban - mondta el pénteken Dietmar Schwarz intendáns. A színpadtechnika felújítása miatt a társulat novemberig "házon kívül", például a hozzá tartozó Parkhausban játszik. A szezon is ott kezdődik szeptember 9-én, Iannis Xrenakis görög-francia zeneszerző Oresteia című művével. A felsoroltak mellett az operaház teljes ciklust szentel Giacomo Meyerbeer műveinek. (Forrás: hirado.hu)

Schilling Árpád rendezésében, Tomás Hanus vezényletével mutatja be Leos Janacek A Makropulos-ügy című háromfelvonásos darabját következő évadában a Bajor Állami Operaház, amely a teljes Ringet, Anna Netrebko és Jonas Kaufmann főszereplésével a Manon Lescaut című Puccini-, valamint Diana Damrau főszereplésével a Lammermoori Lucia című Donizetti-operát is műsorra tűzi 2014-2015-ben. A Nibelung gyűrűje és a Lammermoori Lucia mellett egy másik új produkciót, Alban Berg Lulu című operáját Kirill Petrenko dirigálja. A főzeneigazgató, aki 2013 őszén lépett hivatalba, két felújított darabot is vezényel, az egyik Richard Strausstól Az árnyék nélküli asszony, a másik Bernd Alois Zimmermanntól A katonák. Új produkció Leos Janacek A Makropulos-ügy című operája is. A Karel Capek műve alapján készült darab sokak szerint az 1858 és 1928 között élő Janacek legkiválóbb munkája.

Kathy Horváth Lajos hegedűművészt, zeneszerzőt, tavaly év végén választotta tagjai közé az Európai Tudományos és Művészeti Akadémia. Tagságát igazoló oklevelét Kathy Horváth Lajos szombaton vette át Salzburgban.

"Az Európai Tudományos és Művészeti Akadémiának olyan neves tagjai vannak, mint Plácido Domingo, Angela Merkel, XVI. Benedek pápa. Nagyon megtisztelő cím az intézmény tagjának lenni, azonban azt gondolom, hogy ez a kitüntetés nem nekem szól, hanem egész Magyarországnak, hiszen Liszt, Kodály és Bartók hazájaként, követőiként valódi kultúrnagyhatalomnak számítunk" - mondta el a komponista az oklevél átvétele előtt az MTI-nek. Kifejtette, hogy nagy reményekkel néz a lehetőség elé, és új tisztségében elsősorban a tehetséggondozást, a tehetségkutatás fogja képviselni, hiszen - mint mondta - "a fiatalság támogatásával az ember a jövőt építi". "Remélem, hogy nemcsak a zenében, hanem a társművészetekben is tudom majd segíteni a fiatalokat ösztöndíjakkal és egyéb lehetőségekkel" - tette hozzá Kathy Horváth Lajos.

A hegedűművész úgy véli, hogy a művészetnek ugyanúgy megújulásra és haladásra van szüksége, mint ahogyan a tudománynak, hiszen ebben a szegmensben is meg kell felelni a 21. század kihívásainak, és a fiataloknak szemléletformáló, új módon kell közvetíteni a kultúrát. "Szeretnék úttörője lenni a kultúra haladásának, ezt az irányt hirdetni Európában és a világban egyaránt" - fogalmazta meg.

Kathy Horváth Lajos ötéves korában kezdett hegedülni, de zongorán, gitáron, hárfán és cimbalmon is játszott. Az OSZK Zenei Stúdiójában tanult, majd 1976-ban a Cziffra György Alapítvány ösztöndíjasaként a Párizs melletti San Lise-be került, ahol előbb Ivry Gitlis növendéke lett, majd Yehudi Menuhin választotta tanársegédjének - olvasható a Magyar Zenei Információs Központ honlapján.

Magyarországra 1990-ben tért vissza, azóta szólistaként koncertezik, emellett 1996-ban elnyerte a cigány kulturális központként, valamint az első cigány színházként működő Napház igazgatói tisztségét.

Kathy Horváth Lajos a kortárs dzsessz előadójaként a hetvenes évek kezdetén többek között a zongorista Szakcsi Lakatos Béla és Szabados György, a gitáros Babos Gyula, a dobos Jávori Vilmos és Kőszegi Imre, valamint a szaxofonos Ráduly Mihály társaságában vált ismertté a Rákfogó, a Ráduly, a Szakcsi és a Szabados együttesben.

Szabados György Az esküvő című műve volt az első lemezfelvétel, amely rögzítette Kathy Horváth Lajos egyéni játékmódját és amely a kortárs zene és az avantgárd dzsessz összefonódásának kiemelkedő darabja azóta is. Zeneszerzői és előadóművészi munkásságát 2001-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjével jutalmazták, 2011-ben érdemes művészi címmel tüntették ki.
Az Európai Tudományos és Művészeti Akadémiát 1990-ben alapították Felix Unger salzburgi szívsebész kezdeményezésére, eleinte osztrák és bajor, majd a környező országok, később valamennyi európai ország elismert tudósai és művészei részvételével.

Az akadémia bölcsészettudomány, orvostudomány, művészettudomány, természettudomány, társadalom-, jog- és közgazdaságtudomány, műszaki és környezettudomány és világvallások osztályra tagozódik, jelenleg több mint 1500 tagot számlál.

A szervezet több tucat magyar tagja között található mások mellett Martonyi János külügyminiszter, Erdő Péter esztergom-budapesti érsek, Sótonyi Péter orvos, Paczolay Péter, az Alkotmánybíróság elnöke, Balázs Árpád zeneszerző, valamint Czifra János, a salzburgi dóm karmestere is.

Egy kutatás szerint a Stonehenge köveinek akusztikai tulajdonságai is szerepet játszhattak abban, hogy éppen ilyen típusú kőzeteket használtak fel az ókori építők. Stonehenge titkainak egyike, hogy miért szállították az építkezésnél felhasznált köveket a több száz kilométerre fekvő Pembrokeshire-ből Wiltshire-be, ahol a kör alakú együttest végül felállították.

A londoni Royal College of Art kutatói több ezer sziklát vizsgáltak meg a Stonehenge köveinek eredeti lelőhelyén, és azt találták, hogy a kövek nagy arányban zengenek, ha megütik őket. A legtöbb kőzet a repedések miatt nem vezeti jól a rezgéseket, de bizonyos típusú kőzetszerkezetnél előállhat egy fémes kongás, amit a kutatók a lelőhelyen talált köveknél és a Stonehenge néhány kődarabjánál egyaránt kimutattak. A Stonehenge körkörös elrendezésének köszönhetően a hang visszaverődése tovább fokozhatta a sziklák megkongatásának akusztikai hatását. Az ide-oda járó visszhang díszíthette a körön belül elhangzó beszédet vagy aláfestést adhatott az ott játszott zenének. A kutatókra most annak igazolása vár, hogy a Stonhenge köveit - legalább részben - zenei tulajdonságaik miatt választották, és hangszerként használták. Ennek azonban nem sok nyoma maradhatott hátra. A koraókori, sőt, őskori zenélésre számos bizonyíték áll rendelkezésre. A jelenleg ismert legkorábbi hangszerek azok a mamutagyarból és madárcsontból készült, 40 ezer éves fuvolák, amelyeket a dél-németországi Geissenklösterle barlangjában találtak. A fuvolák mellett feltártak 30 ezer éves, kaparással megszólaltatott és ütős hangszereket is. Ezenkívül a világ minden tájáról ismerünk hangot kiadó köveket, és közülük számosnak sikerült igazolni az őskorig visszanyúló zenei felhasználását is.

Először lépett a nyilvánosság elé egy pénteki sajtótájékoztatón a csaló japán zeneszerző, Szamuragocsi Mamoru, miután vizsgálatok bebizonyították, hogy nem süket. Bocsánatot akart kérni rajongóitól. A nemrég még "japán Beethovenként" ünnepelt csaló sajtótájékoztatója majdnem három órán át tartott, első fél óráját élőben közvetítette két japán tévécsatorna. Szamuragocsi először lépett a nyilvánosság elé azóta, hogy február elején kiderült róla, a nevével eladott zenét nem ő szerezte, valamint állításával ellentétben nem is süket.

Március 1 - 31. között megszerezhetitek az V. Kaposfest teljes hetére, a komolyzenei koncertekre szóló helyeteket!

Országos bérletvásárlás hat hónapos részletfizetéssel! Kaposvár-kártyával rendelkezőknek 10% kedvezmény jár!

Ők már biztosan ott lesznek: Rados Ferenc, Kirill Gerstein, Alina Ibragimova, Alina Pogostkina, José Gallardo, Fekete György, Fassang László, Kelemen Barnabás és Kokas Katalin

További információ és jegyvásárlás itt.

Bach képe az egydollároson (made by Paint)

Március 1-jén sajtóközleményben tudatta a nagyvilággal a világ egyik legismertebb szopránja, Anna Netrebko, hogy lemondja Gounod: Faust című operájában való összes szereplését. "Intenzív felkészülési időszakon vagyok túl, volt időm gondolkodni: a szerep nem nekem való. Nagyon vártam a Royal Opera House előadását, s az azt követő produkciókat Bécsben és Baden-Badenben. Sajnos mindegyik előadást le kell mondanom." - írta Anna Netrebko.

A korábbi évektől eltérően előreláthatólag nem Szegeden rendezik meg idén ősszel az Armel-operaverseny és -fesztivál döntőjét, melyen négy külföldi és egy hazai színház produkcióját láthatja a közönség - közölte Havas Ágnes igazgató a múlt hét péntekjén az MTI érdeklődésére.

Ősztől a párizsi konzervatóriumban tanít billentyűs improvizációt Fassang László orgonaművész. A neves párizsi intézmény azután hirdette meg honlapján a pozíciót, hogy jelenlegi betöltője, a Notre Dame orgonistájaként is ismert Philippe Lefebvre nyugdíja vonult - magyarázta Fassang László. Mint mondta, két menetben zajlott a kiválasztás: egy bizottság előválogatást hajtott végre a beérkezett anyagok alapján, majd január közepén értesítették azokat, akiket behívnak próbatanításra és interjúra. Ezután született meg a végső döntés, amelyről hivatalosan az intézmény igazgatója értesítette levélben a magyar muzsikust. Fassang László elmondta: ez az első alkalom, hogy a Conservatoire National Supérieur de Musique orgona tanszakán külföldi tanárt neveznek ki. "César Franck ugyan belga volt, de többek között pont azért kellett felvennie a francia állampolgárságot, hogy itt taníthasson. Nekem ezt természetesen nem kell megtennem; a döntés szimbolikusan egy új korszak kezdetét jelzi az intézményben" - mondta el a 40 éves művész, aki felidézte azt is, hogy a neves zeneiskola a 14 éves Lisztet sem vette fel diáknak a zongora tanszakra, mert nem volt francia. "Ez persze később elég 'ciki' volt, sajnálják is" - tette hozzá. (Forrás: hirado.hu)

A tervektől igencsak eltérően alakult a Kelemen Quartet ausztrál turnéja - jelent meg, Szabó Zoltán beszámolójára hivatkozva Norman Lebrecht weboldalán. Az együttes Sydney-i koncertje előtt pénteken még elutazott Manly Beach-re, ahol a csellista, Kokas Dóra szörfbalesetet szenvedett. Először csak zúzódásra gyanakodtak, de a röntgenvizsgálat után kiderült, a csellista csuklója eltört. Kelemen Barnabás és Kokas Katalin úgy döntött, a hangversenyt nem mondják le, s duókkal lépnek a közönség elé. Az első részben Bartók Béla 44 hegedűduóját, egy Leclair-szonátát és három Wienawski-darabot játszottak. A szünet után pedig Mozart Két hegedűre írt duója hangzott el, melyben Kokas Katalin játszotta a brácsaszólamot. Kokas Dórának ezúton kívánunk mielőbbi gyógyulást.

Első alkalommal rendeznek Liszt-fesztivált a németországi Türingia tartományban: Meiningenben tartják 2015 májusában az ötnapos programsorozatot. Liszt Ferenchez (1811-1886) és más nagy zeneszerzőkhöz kapcsolódó koncerteket, kiállításokat és előadásokat tartanak majd a tervek szerint Weimarban, Eisenachban és Altenburgban is. A jövőben kétévente rendezik meg a fesztivált.
Liszt 1848-tól 13 évig élt a kedvenc városában, Weimarban és több mint 10 éven keresztül a helyi Staatskapelle vezető karnagya volt. Egykori nyári rezidenciája ma múzeumként működik, Weimar legfőbb büszkeségének számít, és valóssággal vonzza a látogatókat.
A zeneszerző születésének 200. és halálának 125. évfordulójára emlékező 2011-es Liszt-emlékév több mint 75 ezer embert vonzott Türingiába. (Forrás: hirado.hu)

A Bartók Rádióból is ismert angol zongorista, Stephen Hough most Beethoven zongoraversenyeinek CD-felvételére készül. Noha a zeneszerző concertosorozata egyáltalán nem számít ciklikus alkotásnak, a kadenciák (tételek végefelé megjelenő szabadon improvizált szakaszok) kezelésében mégis mintha egyenes vonalú fejlődés lenne kimutatható - írja blogjában a művész. Beethoven első két zongoraversenyét még kiírt kadencia nélkül nyomtatták, s ő csak később írt hozzájuk szólórészeket. Az elsőhöz rögtön kettőt. A második zongoraversenyhez sok évvel később komponált ilyet, mely olybá tűnik, mintha az op. 101-es zongoraszonáta írásának idején született volna. A 3. és 4. concerto kadenciái már előre mutatnak: Schumann, Csajkovszkij, Grieg, Rahmanyinov (1. zongoraverseny) és Prokofjev (2. zongoraverseny) műveinek előképei. Noha a beethoveni elképzeléshez hűen számos zongorista megírta a maga kadenciáját, a legnagyobb baj, hogy a mester által játszottat nem ismerjük. Az utolsó zongoraverseny pedig egészen külön eset: "Non si fa una cadenza, ma s'attacca subito il seguente" ("Ne játssz kadenciát, hanem azonnal folytasd a következővel!") - írja Beethoven. Ezzel a mondattal tehát lezárta a klasszika korát, s megnyitotta az utat a romantika előtt. Legalábbis kadenciailag!

Kurtág György ma 88 éves.
 

Fotó: Mika Ranta

Ma ünnepeljük Luigi Boccherini (1743-1805) születésnapját, azonban most mégsem róla, hanem családjáról, híres zenész rokonairól legyen szó!

Testvére, Giovanni Gastone Boccherini például szintén közel állt a zenéhez. Szövegíró, táncos és koreográfus volt. 1757-ben, Velencében lépett fel először táncosként, de nem itt aratta a legnagyobb sikert. Erre még két évet kellett várnia, hiszen ekkor szerepelt Bécsben Noverre egy híres koreográfiájában. Meglepő módon ezt a hangos sikert arra használta fel Boccherini, hogy operaszövegkönyveket írjon. Választott egy álnevet s Argindo Bolimeóként – ekkor már az Accademia dell’Arcadia tagjaként – kiadott egy szonettgyűjteményt. Első szövegkönyve a „Turno, re dei Rutoli”, egy tragikus dráma volt. Soha senki nem zenésítette meg. Viszont későbbi librettói közül néhányra Salieri írt zenét. Haydn Il ritorno di Tobia (Tóbiás hazatérése) című oratóriumának is ő írta a szövegét. Nagy valószínűséggel éppen Boccherini táncos múltja miatt szerepelnek librettóiban táncos betétek illetve pantomimek. 1772 és 1775 között ő volt a Burgtheater művészeti igazgatója, majd Spanyolországba, Madridba ment, ahol hasonló posztot töltött be.

De ha már itt vagyunk e tisztes családnál, nem szabad elfeledkezni arról, hogy a Boccherini-gyerekek sikerét édesapjuk, Leopoldo Boccherini alapozta meg. Leopoldo ugyanis gyakran énekelt (nem a fürdőszobában), hanem komoly előadásokon, illetve ezen kívül állítólag remekül nagybőgőzött. Jó pedagógus is lehetett, hiszen gyerekeit folyamatosan csak bátorította és buzdította. Luigi nővére, Maria Ester már nagyon fiatalon sikert sikerre halmozott a bécsi Burgtheater szólótáncosaként. Dolgozott Gluckkal is. De volt ő prima ballerina Bolognában, Velencében és Firenzében is. Később hozzáment Onorato Viganóhoz: kettejük gyermeke Salvatore Viganó.

Luigi húga, Anna Matilde balettáncos volt Bécsben, másik lánytestvére Riccarda pedig operaénekesnő lett.

Nyilván Bécs kulturális közelsége volt az oka, de a Császárvárosban kedvelt táncok hamar népszerűek lettek Magyarországon is. Volt is vita, milyen társastáncokat járjanak a magyar urak, és milyet ne?! 1832-ben a Társalkodóban a következő jelent meg:

„A tánc, a dal a nemzeti gondolkodás és érzelem tükre. Nemzeti táncunkra nézve leginkább az vala a baj, hogy azt mindeddig mesterség nem szedé kellő rendbe. A sok külföldi bizonyos lejtegetésű, s ezért könnyű tanulhatású tánc, de kivált az egyszerű keringésű indulatos Walzert ki fogják táncköreinkből szorítani.” (Társalkodó, 1932. március 31.)

Egy évvel később, amikor az első pesti táncmulatságot tartották, úgy tűnt a felhívás süket fülekre talált. A Hasznos Mulatságokban jelent meg az a beszámoló, amelyből most idézek:

„Fő tánc a német vala: százan és százan kerengtek a sima viaszos padlózaton, jobban, rosszabbul, félve, dühvel, az mint kinek kinek adaték.” (Hasznos Mulatságok, 1833. január 16.)

Magyar zenére egyszerűen nem akartak táncolni, mindenki Strauss és Lanner keringőit, galoppjait vágyta. Úgy tűnt, a társasági eseményekről végképp kiszorult a hazai tánc, a verbunkos, a lassú és a friss vagy a toborzó. Hogy ennek mi volt az oka? Pontosan megválaszolni ezt a kérdést ma már nem lehet.

„A magyar táncos természetes mozgásai, apró sűrű ugrásai, sokféle változásai, lába szép helyeztetése, különféle görbületet s deli termetének kényelmes hajlongása oly kellemessé teszi a táncot, hogy táncosné nélkül is örömest eljárjuk, midőn más nemzet a nélkül semmire sem mehet.” (Társalkodó, 1832. október 24.)

A magyar táncos büszke magánya hozta volna, hogy nem lett társasági tánc a verbunkos, vagy a hozzá hasonlók? Vagy túl nehezek, akrobatikusak voltak a mozdulatok?

„Gyakorta megesik, hogy némellyek abban tartván legművészibb ügyességöket, ha vadul szertehadarászva, hánykolódva tót ugrásokat vagy salto mortalékat mutathatnak, a nézőkben személyök iránti bámulást, vagy faunusi tiszteletet gerjeszteni, egyszersmind lábficamító mesterségöktől elijeszteni iparkodván.” (Társalkodó, 1832. október 24.)

Nos, sokféle okot hozhatnánk a magyar tánc „kihalására”, de talán a divat erősebb volt minden másnál. Pedig már jó tíz évvel ezelőtt többen felszólaltak a magyar tánc megmentése érdekében. Balla Károly a következőket írta:

„A szomorú állapot megváltoztatására azon kérdés fordul elő, miképpen lehetne a magyar táncot oly rendbe szedni, hogy az a muzsika méltóságának megfelelvén, kiirtatna belőle mindaz, ami a nemzeti bélyeg nagyságát alacsonyítani látszik: s lenne egy nemzeti tánc, mely a nemes társaságokba, idővel pedig az idegenek előtt is lábra kaphatna.” (Tudományos Gyűjtemény, 1823. július. VII. kötet, 85. lap)

A korabeli kottákban bőven van példa magyar táncra, még akkor is, ha ezek a legmagasabb körök számára rejtve maradtak. Nem paraszttáncra gondolok, hanem olyanokra, amelyeket kisebb társaságokban, a kis- és a középpolgárság estélyein jártak. A Lassú és a Friss pár a legnépszerűbb, kiemelkedő zeneszerzője pedig Rózsavölgyi Márk volt. Egy egri bálról közöl beszámolót a Honművész, 1835-ben:

„Kimondhatatlanul szép a lassú magyar. Az eredeti magyar lassú nóta epedő, mint a szerelmes dalja holdvilágéjben kedvese ablakjai alatt. Fellengős, mint az ifjú magyar Leonidas szíve, ki szabadságát védve harcra kél. Lágy és panaszló, mint a nyögő fuvallat elfelejtett hősök sírjain, és epedő, mint az ártatlan leány első szerelmi csókja.” (Honművész, 1835. március 5.)

A Lassút többnyire Friss követte, olyan szapora tánc, melyet sokszor tényleg csak a legügyesebbek tudtak járni. A 19. század első felének egyik leghíresebb magyar táncosa Veszter Sándor volt, aki nemcsak itthon, hanem távoli országokban is sokakat hódított meg a magyar táncnak. 1841-ben August Schmidt írt hosszabb értekezést a magyar zenéről, amelyben szó esik a Frissről is:

„Ahogy a négy zenész elkezdett egy Lassant, úgy hiszem Biharitól, hamarosan vége lett a zúgolódásnak. Mély csöndben körülállták a zenészeket, és volt, akinek a könnye is kicsordult. Majd a Frissre váltottak a zenészek, megpendültek a sarkantyúk, a végén pedig mindnyájan hangosan követelték: Még egyszer!” (Pannónia, 1841. augusztus 24.)

Egyes vélekedések szerint a „palotás magyart”, mint udvari táncot, már a XV. században ismerték. E táncot lejtették a magyar főurak és hölgyek, s miután eleje csak lassú fordulatokból állott s inkább sétatánc volt, idősebb hölgyek és férfiak is részt vettek benne, sőt néha még egyházi férfiak is, ez utóbbiak azonban nem kezét, hanem a zsebkendőjét fogták meg a táncosnőnek. A palotásnak egyik neme volt később az ú. n. „magyar szóló”, melyben egy-egy fiatal dalia mutatta a magyar táncban való jártasságát, de ez alkalommal sebesebb tempóban játszották s minden 4. és 8-dik ütemre egyet bokázott a táncos és sarkantyúit összeverte. Noha a palotás a 19. század során is népszerű maradt, a szabadságharc bukása után a csárdás vette át a vezető szerepet. Oly nagy kedveltséget ért el, hogy már Bécsből is féltékenyen tekintettek a magyar táncra. Uhl Frigyes bécsi újságíró miért is írt volna pikírt hangú cikket a magyar táncról, ha nem féltékenységből?!

„A Komlókertben vagyunk, hol a legtöbb magyar vacsorál. Amint a zene megszólal, szomorú andalgással néznek maguk elé, Isten tudja, mire gondolnak! Egyet sóhajtanak, isznak reá némán, később megszólalnak, egyet-egyet mosolyodnak, összeütik bokáikat, töltenek és ismét isznak, s úgy teszik gyakran poharaikat az asztalra, hogy csak úgy táncolnak belé. Egyre új meg új nóták és új palackok érkeznek, foly az ivás, mely közben nagyokat sóhajt, sőt egyszer másszor zokog is a magyar, amidőn ahelyett, hogy letenné, földhöz vagy falhoz vágja a poharat. Már ilyenkor le nem teszi a cigány a vonóját, hanem folyvást húzza az egyik csárdást a másik után, a magyar pedig oda-oda kiált neki: ’hogy volt’, ami annyit tesz, hogy ’még egyszer!’” (Vasárnapi Újság, 1855. április 8.)

Pedig a bécsiek odavannak a magyar zenészekért, van úgy hogy elragadtatásukban még azt is mondják, a magyar cigányok jobban játszanak Strauss-muzsikát, mint maguk a bécsiek. A magyar tánc kritikája egyike lesz a lapok legkedveltebb témáinak. A helyes magyar tánclépésekről folytatott viták méltó előképei a 20. század második fele futballkritikáinak. Ahogy a focihoz ma, úgy a tánchoz akkoriban egyszerűen „mindenki értett”. Uhl Frigyesnek azonban egyben igazat kell adnunk. Az italozás elengedhetetlen volt tánc előtt és közben. 1858-ban a Szépirodalmi Közlöny adja meg a helyes irányt:

„Tudd meg nyájas vendég, hogy a magyar zene hallásánál a tökéletes józanság az élvezet rovására történik. Mert csakis a magyar szőlőnedv értetheti meg az idegennel e dallamosság mennyei fogalmát, mely mint valami varázsszer elaltatja a mindennapiság nyomasztó külbefolyását, és fogékonnyá teszi a keblet a költészet magasztosabb sugallatai iránt. A magyar népdalok Beethoven-symphoniák kicsinyben, melyeknek tartalma szabadság és öröm után vágyik.” (Szépirodalmi Közlöny, 1858. október 28.)

A csárdás népszerűségét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy elkezdődnek a „plágium-perek”, a sajtóban egymást szidják, s vádolják lopással a szerzők. Szinte nincs olyan téma, amiről ne születnék új tánc. A kolozsvári prímás négy csárdásáról, az Ádám, az Aurélia, a Cecília és a Rozália csárdásról a Zenészeti Lapok egyebek közt ezt írja:

„Pongrácz József úgy látszik feladatául tűzte a kalendárium minden nevére egy csárdást írni. Hogy minő ez a fentebbi négy csárdás? Erre elég annyit mondani, hogy ha még 400-at is ír olyat, akkor se lesz köztük több különbség, mint van akármelyiknek két része közt. Ha már zeneszerző akar lenni, legalább tanuljon valamit, vagy írassa le olyan emberrel, aki nem ír Á helyett X-et.” (Zenészeti Lapok, 1869. július 25.)

A divat hullámai nem állnak meg az ország partjainál. Maga Brahms is a csárdáskorszak terméséből, az ötvenes, hatvanas évek csárdásdallamaiból vette a Magyar táncokhoz szükséges témáinak nagy részét.

Ha már Brahms szóba került, akkor nem hallgathatjuk el Liszt nevét sem, aki különösen vonzódott a magyar táncok iránt, nem beszélve azok előadóiról, a cigányzenészekről. A Barabás-villában tartott összejövetelről a Délibáb újságírója tudósít:

„A jókedvű lakoma közt Liszt óhajtására fölkeresteték s meghívaték Patikárus Ferkó zenésztársaságával. Liszt újólag elmélyedve bámulá e barna zenészek magyar művészetét. Ferkó varázserejű nyírettyűje nem egyszer csalt a zongorakirály szemeibe könnycseppeket s miután Patikárusék eljátszottak néhány lelkes darabot, Liszt fölkelt, kivette kezeikből a hangszereket, leültette őket a terített asztal mellé. Önök minket felségesen mulattattak – mondá – önök most pihenjenek, már meg kölcsönösen, mint illik, mi fogjuk önöket mulattatni, mennyire tőlünk telik, most én adok koncertet. Liszt aztán a zongorához ült és játszott, játszott az egész vendégsereg véghetetlen elragadtatására.” (Délibáb, 1856. szeptember 14.)

Az ötvenes évek végén egyre többen kongatják a vészharangot: vissza kell hozni a régi magyar táncokat – írják sokan, hiszen még azok is, amelyek „műsoron vannak” olyannyira megváltoztak, hogy nagy elődeink rájuk sem ismernének. Kondor Lajos nemcsak az új zenét veti meg, hanem a táncosokat is; őket „nyargalász s lábkaszibálók seregeként” aposztrofálja. Tény, hogy nemzetközi viszonylatban, érjenek el bármekkora külföldi sikereket is cigánybandáink, a magyar társasági tánc és zene puszta egzotikum marad csupán. Még akkor is, ha muzsikusaink néha tanújelét adják hazafiúi érzésüknek is. A kairói luxusétteremben játszó Babári Jóskától Ferenc Ferdinánd trónörökös nem kér magyar nótát, ehelyett a prímás a trónörökös és neje asztalánál Strauss-keringőt játszik. A bandához visszatérve azonban a magyar Himnuszba kezd, majd a Rákóczi indulót is eljátssza. Ez viszont már a 20. század eleje, annak az időszaknak a kezdete, mely egy nosztalgikus fellelkesülést nem számítva a népies magyar táncok hanyatlását hozta, úgy ahogy a cigányzenésszel szembeni patrónusi-úri magatartás is fokozatosan idegenné vált, és a II. Világháború után megszűnt. Ahogyan Sárosi Bálint írja: „A kevés, még létező cigányzenekar ma is tudja azt és úgy, sőt még jobban is játszani, mint amit és ahogy a száz év előttiek. De a varázs megszűnt.”

Kodálynak és Bartóknak köszönhetően nagyobb kincs került a felszínre: ez pedig a parasztzene és a paraszttánc.

Huszonhat operát tűz műsorára a New York-i Metropolitan Opera 2014-2015-ös évadában: három premiert tartanak, és hat új produkciót mutatnak be, köztük Bartók Béla A kékszakállú herceg vára című operáját és Lehár Ferenc A víg özvegy című operettjét. A Carmenben szerepet kap Bretz Gábor, Fischer Ádám pedig A varázsfuvolát vezényli.

A szerdán meghirdetett jövő évi szezonban először kerül a MET színpadára John Adams The Death of Klinghoffer (Klinghoffer halála), Rossini A tó asszonya és Csajkovszkij Jolanta című műve.

John Adams operája nyitja a bemutatók sorát, október 20-án David Robertson vezényletével és Tom Morris rendezésében állítják színpadra. A darab az Achille Lauro kirándulóhajó 1985-ös elrablásának és egy amerikai zsidó utasa megölésének a témáját dolgozza fel. A premiert az English National Operával együttműködve rendezik, a főszerepekben Paolo Szot, Alan Opie, Michaela Martens énekel.

A második premiert február 16-án tartják, Rossini A tó asszonya című művét Paul Curran rendezi és Michele Mariotti vezényletével mutatják be, a főszerepekben Joyce DiDonatóval és Juan Diego Flórezzel.

Csajkovszkij egyfelvonásos operája, a Jolanta Valerij Gergijev vezényletével lesz a MET harmadik premierje január 26-án Anna Netrebkóval a címszerepben. A művet Bartók Béla A kékszakállú herceg vára című egyfelvonásos operájának új produkciójával párosítják, amelyet szintén Gergijev vezényel és a lengyel Mariusz Trelinski állítja színpadra. Ezt az előadást a lengyel nemzeti operában, a Teater Wielkiben múlt év decemberében mutatták be. Mihail Petrenko énekli a herceg és Nadja Michael Judit szerepét.

A Bartók-mű mellett új rendezésben állítja színpadra Richard Eyre a szezon nyitódarabját - szeptember 22-én -, Mozart Figaro házassága című vígoperáját, James Levine vezényletével. Figaro szerepét Ildar Abdrazakov, az idei szezon Igor hercegének sztárja énekli. Susanna Marlis Petersen lesz, Peter Mattei Almaviva grófját alakítja ismét, Marina Poplavszkaja a gróf feleségének szerepében debütál, Cherubinót Isabel Leonard énekli.

A MET zeneigazgatója betegsége után ereje teljében a szezonban ismét hat operát fog vezényelni. A Mozart-mű mellett olyan felújításokat, mint Offenbach Hoffmann meséit, Stravinsky A léhaság útja című háromfelvonásos operáját, Verdi Ernaniját - Plácido Domingóval -, amelyet 1983 óta nem vezényelt New Yorkban, valamint Az álarcosbált, illetve Wagner A nürnbergi mesterdalnokok című operáját. Levine vezényli továbbá a MET zenekarának mindhárom koncertjét a New York-i Carnegie Hallban is.

Az új produkciók között lesz Lehár Ferenc A víg özvegy című operettje angol nyelvű változatának bemutatója 2015. január 1-jén Susan Stroman rendezésében, ez lesz a Tony-díjas rendező első bemutatkozása a MET-ben. A darabban Hannát Renée Fleming alakítja, Danilo szerepében Nathan Gunn énekel.

Újonnan állítja színpadra David Vicar Mascagni Parasztbecsületét és Leoncavallo Bajazzók című egyfelvonásosát április 14-én, mindkettő főszerepében Marcelo Alvarez énekel. Ez a darab felváltja a Franco Zeffirelli féle rendezést, amelyet 1970-ben mutattak be Leonard Bernstein vezényletével.

Miközben levették a műsorról Zeffirelli olyan rendezéseit, mint Puccini Toscája, Verdi Traviatája és Falstaffja, nem tervezik, hogy a Turandotot és a Bohéméletet új rendezésben állítsák színpadra - mondta az éved ismertetésekor Peter Gelb vezérigazgató. "Ugyan nehéz elképzelni, hogy egy mű örökre színpadon legyen, de nem tervezzük, hogy a közeljövőben ezen a kettőn változatnánk" - hangsúlyozta Gelb.

Két szereposztásban adják elő Richard Eyre Carmen-rendezését. A tavaszi szezonban visszatér a címszerepbe Elina Garanca, Don José szerepét felváltva Roberto Alagna és Jonas Kaufmann énekli, Escamillót Bretz Gábor basszus alakítja, Micaela szerepében Ailyn Pérez amerikai szoprán debütál.

Első teljes német előadásában mutatják be Mozart A varázsfuvola című operáját Fischer Ádám vezényletével.

Az élő operaközvetítések, a The Met: Live in HD című sorozat jövőre október 11-én indul Verdi Macbethjével, amelynek címszerepét Zeljko Locic énekli, Lady Macbeth szerepében Anna Netrebko mutatkozik be. Kilenc további előadást közvetítenek, köztük a hat új produkciót. (Forrás: hirado.hu)

„Mindig jókedélyű volt, de még a legjobb hangulatában is mélyen elgondolkodó; másnak mélyen szemébe nézve mindenre megfontoltan válaszolt, lett légyen vidám vagy szomorú dolog. S mégis úgy látszott, mintha közben elmerülve, valami egész máson dolgoznék. Még reggelenként is, kézmosás közben fel-alá járkált a szobában, meg nem állt egy percre, s esze mindig valami máson járt. Asztalnál gyakran ujjai közé vette szalvétájának egyik csücskét, szorosan összesodorta, orra alatt hadonászott vele; szórakozottságában, úgy látszott, nem is tud róla, s gyakran még szájával is fintort vágott hozzá. Szórakozásaiban minden újért lelkesedett, mint például a lovaglásért és biliárdért. Hogy a rosszfajta társaságtói visszatartsa, mindent türelmesen megkísérelt vele felesége. Keze és lába egyébként folytonosan mozgásban volt; mindig játszott valamivel, például kalapjával, zsebeivel, óraláncával, asztallal, székkel - mintha zongorázna. Legkisebb fia is éppen ilyen volt gyermekkorában.” (Sophie Haibl, Mozart sógornője)

Dvorák 1896-ban, tehát négy évvel a Ruszalka előtt komponálta a "Vízimanó" című szimfonikus költeményét. A darab "főhőse" az említett operában jelenik meg újra, Ruszalka apjaként.

 

Renée Fleming csütörtökön exkluzív interjút adott a Bartók Rádiónak. A beszélgetést a ma esti operaközvetítés szünetében hallhatják. Műsoron Dvorák: Ruszalka című három felvonásos operája élő adásban a New York-i Metropolitan Operaházból. A címszerepben: Renée Fleming

Elfogta a Milwaukee-i Rendőrség annak a rablásnak a tetteseit, amelynek során a Milwaukee-i Szimfonikus Zenekar koncertmesterének 5 millió dollár értékű Stradivari-hegedűjét lopták el. A rendőrség közleményben jelezte, hogy a hangszer is megkerült. Ugyan a vizsgálatok még folynak, de az értékes instrumentum nagy valószínűséggel nem károsodott az eset során. Erről meggyőződhetett a hangversenymester, Frank Almond is.

A február 2-án elhunyt német karmesterre, Gerd Albrechtre emlékezik a Hamburgi Állami Opera és Filharmonikus Zenekar, melynek főzeneigazgatója volt a maestro. „A Gerd Albrechttől kapott impulzusok még ma is érezhetők az együttes munkáján. Zenészként, programszerkesztőként számos új gondolattal és ötlettel gazdagította a társulatot, kiváló kolléga, de mindenek előtt első rangú művész volt. Gerd Albrechtre mindig hálával és tisztelettel emlékeznek majd ebben a házban.” – jelentette ki Francis Hüsers, a Hamburgi Állami Opera intendánsa, nemrég megjelent sajtóközleményében.

Február 2-án a Művészetek Palotája és a Budapesti Fesztiválzenekar rendezésében ismét egy zeneszerző, jelesül J. S. Bach műveit adták elő az említett helyszín hangversenytermében és fesztivál színházában. A Bartók Rádió 12 órától kezdve élőben közvetítette az előadásokat, a darabok között pedig a Kotta nélkül c. bologon is megjelent körkérdésre válaszoltak a hallgatók. Ezekből idézünk most.

"Bach zenéje olyan, mint a Biblia. Soha nem lehet "kiolvasni", csak újra és újra olvasni, játszani." (Sárközi Erika)

"Bach partiták Schiff Andrással - és nem tudom a dolgomat tovább tenni, hanem megáll az idő, és úgy érzem magam, mint a legemelkedettebb szerelmeskedésben. - Ez a pár héttel ezelőtti 1990-es koncertközvetítés alatt jutott eszembe. Engem kiemel a hétköznapi létből, jobban mint más zeneszerző." (Kurják Tímea)

"Mivel nincs zeneelméleti képzettségem (zenegyakorlati sincs) nem tudom szabatosan kifejteni. Csak annyit tudok, hogy nem lehet olyan hangulatom, olyan tevékenységem, hogy bármelyik, véletlenszerűen felhangzó Bach zene zavaró lenne. Egyszerűen olyan, mintha kifejezetten nekem szólna, nekem írta volna valaki aki jobban ismer engem mint én magam." (Gulyás István)

"Hallgatom a műsort és nagyon nagyon tetszik. A két legnagyobb zeneszerző Bach és Mozart!" (Kiss Tamás) 

Claudio Abbado (1933. június 26. – 2014. január 20.), olasz karmester, zongoraművész 80 éves korában elhunyt. Apja az ismert hegedűművész, Michelangelo Abbado. Tanulmányait a Milánói Konzervatóriumban és a Bécsi Zeneakadémián végezte. 1968–1986-ig a milánói Scala karmestere, 1971-től pedig művészeti igazgatója. Nemzetközi ismertségre akkor tett szert, amikor 1963-ban megnyerte a Dimitri Mitropoulos karmesterversenyt: lehetőséget kapott, hogy 5 hónapig a New York-i Filharmonikusokkal dolgozzon. Hamarosan elismert zenekarok zeneigazgatójaként tevékenykedett: a London Szimfonikus Zenekarban, az Európai Közösségek Ifjúsági Zenekarában, a bécsi Állami Operában, a Bécsi Filharmonikusoknál illetve a Berlini Filharmonikus Zenekarban. 2013-ban Giorgio Napolitano olasz köztársasági elnök örökös szenátorrá nevezte ki Abbadót. 1978-ban ő alapította meg az Európai Unió Ifjúsági Zenekart és 1985-ben a Gustav Mahler Ifjúsági Zenekart.
Claudio Abbadónál 2000-ben gyomorrákot diagnosztizáltak. Több operációt is végeztek rajta. Orvosa talált rá január 20-án kora reggel.

"Igen gyakran gondolok itt Rád, és szeretném, ha a Te szemeid is látnák ezt a sok szépséget. Ha egy órát állhanál a sienai székesegyház homlokzata előtt, lelkesedés töltene el, és elismernéd, hogy csupán ezért érdemes volt megtenni ezt az utat. É ha belépnél a székesegyházba, lábad alatt és az egész templomban egyetlen kis szögletet nem találnál, mely ne hasonló gyönyörűséget szerezne Néked." (Johannes Brahms levele Clara Schumannak)

A művészetimenedzser-szakma legrangosabbnak tartott elismerésével, a Patrick Hayes-díjjal tüntették ki New Yorkban Kovács Gézát, a Nemzeti Filharmonikusok főigazgatóját - tudatta az MTI-vel a zenekar sajtóreferense.

Kovács Géza az első közép-európai kitüntetett az ISPA (Nemzetközi Előadóművészeti Társaság) által odaítélt díj történetében. A 2014. évi Patrick Hayes-díjat a szervezet New York-i kongresszusán adták át magyar idő szerint csütörtök hajnalban.

Az 1980-ban alapított Patrick Hayes-díj a díjazott hosszú időn átívelő, folyamatos szakmai elkötelezettségét, a művészeti menedzsment terén elért kimagasló és rendkívüli eredményeit ismeri el.

Kovács Géza 1994 óta a Magyar Szimfonikus Zenekarok Szövetségének elnöke, 1998-tól 2011-ig a Magyar Zenei Tanács alelnöke volt. 1996 óta képviseli a Magyar Szimfonikus Zenekarok Szövetségét az Európai Előadóművészeti Munkáltatók Szövetségében (PEARLE), ahol 2000 óta rendre újraválasztják a héttagú végrehajtó bizottság tagjának.

A Patrick Hayes-díjat odaítélő ISPA 2004 óta tudhatja tagjai között, a lehetséges két cikluson át tagja volt a szervezet igazgatótanácsának is. Kovács Géza egyetemek, konferenciák rendszeres előadója, esszéi, cikkei gyakran olvashatók a magyar és külföldi szaklapokban. Több mint tíz, többnyire zenei tárgyú dokumentumfilm rendezője, szerkesztője vagy közreműködője.

Patrick Hayes alapító elnöke volt a Nemzetközi Előadóművészeti Társaságnak (ISPA), amelyet eredetileg 1948-ban Koncertmenedzserek Nemzeti Szövetsége néven hoztak létre.

A Patrick Hayes-díjat tavaly a szingapúri Benson Puahnak, az ISPA korábbi elnökének ítélték oda. A korábbi díjazottak között szerepelt mások mellett Charles S. Cutts, a torontói Roy Thomson Hall, Martha H. Jones (szintén korábbi ISPA-elnök), a Boston Celebrity Series, valamint Elizabeth Bradley, a New York-i Tisch School of Arts művészeti vezetője.

Ábrányi Kornél 1867 áprilisában a Zenészeti Lapokban találóan jellemezte kor- és kartársát, Johannes Brahmsot.

"Mint északnémet származású, művészi szelleme mind ama tulajdonokat is egyesíti magában, melyeket e nemzeti válfajban leginkább feltaIálunk. Komolyság, mélység, alaposság, határozott irány, erőteljes kifejezés, mysztikus ábrándszerűség: ama sajátságok, melyek zeneköltészetét ép úgy, mint játékát kiválóan jellemzik.

Mint zongoraművész, a bevégzettség ama fokán áll, mely technikai nehézséget többé nem ismer. Ütete a legbiztosabb, tömörebb s erőteljesebb mit csak képzelni lehet. Ha crescendóit megereszti, s ha - mint mondani szokás - megfogja a zongorát, azt véljük, legalább is négy kéz játszik vagy két zongora hangzik. A legpoliphonikusabb mesterműveket keresi ki, melyeket nálánál alig képes valaki hatalmasabb érvényre emelni. A zongora egész zenekarrá válik ilyenkor keze alatt, melynek minden hangszerbeli átfutó hangjait, kidomborodó szólamait tisztán meg lehet különböztetni. Minden megizmosodik ujjai alatt s játékából biztos, öntudatra jutott egészséges szellem szól nem az ábrándos, érzelgő ifjú kebelhez, hanem a megállapodott férfi szívhez, mely könnyek nélkül is tud igazán érezni s féktelen kitörő kedv nélkül is örülni. Van sokszor, hogy megérinti a költészet légiesb húrjait is, s ilyenkor meggyőződhetünk arról, hogy a holdvilágsugárral is tud édesen susogni. Egész lénye, egyénisége, modora, jelensége összhangzásban áll művészeti irálya és irányával. Szerény komolysággal ül a zongorához; s mint egy bevégzett szobor, nyugodt marad a legóriásibb nehézségek legyőzése alatt is; gránitköveket hord össze s azokból épít titáni erődöket, hogy aztán azokat egymaga vegye be. - Nem szépeleg a tömeg izlésével, nem féli a hangcsillárok után kapkodó zenészeti lepkék ítéletét, ám csattogó szárnyaikat mindig képes egy-egy mestermű lángjaival leperzselni. - Szóval: valódi művész a szó legnemesebb értelmében, ki érzi hivatását s önbecsét. A' többivel nem sokat törődik, mert tudja, hogy a valódi művészet hatalmával bír, melynek senki nem képes ellenállni."

2014 januárjában újra külföldi turnén vesz részt az 50 éves Liszt Ferenc Kamarazenekar. Az együttes Tfirst Péter koncertmester vezetésével, Alexander Romanovsky zongoraművésszel és Boldoczki Gábor trombitaművésszel együtt január 11-én a maribori Union Hallban, 13-án a bolognai Teatro Manzoniban, 16-án Reggio Emiliában, a Teatro Valliban, 19-én pedig a római Aula Magnában ad koncertet.

Kodály Zoltán vonósnégyese sem "úszta meg". A Music Animation Machine, mely azt hirdeti, hogy a zenét nem elég hallgatni, hanem nézni is kell, elkészítette a kvartett grafikai változatát. Íme:

A londoni Victoria & Albert Múzeum honlapján számos régi hangszer képe megtalálható. Ezekhez az instrumentumokhoz nemcsak nagyszerű fényképek, hanem rövid és lényegretörő leírások tartoznak. Blogunk egy 1577-ben készített virginált választott kedvcsinálónak.

Apollón babérkoszorút nyújt át a 17. század egyik legismertebb kasztrált énekesének, Marcantonio Pasqualininek, aki nemcsak előadóművész és zeneszerző, hanem elismert költő is volt. A Sixtus-kápolna kórusának tagja: erre utal fehér miseruhaszerű öltözete, viszont a vállánál összefogott állatbőr színházi, operai tevékenységére utal. Pasqualini billentyűs citerán játszik a képen, a hangszeren Dafné szobra látható, amint Apollón egykori szerelme fává változik. A háttérben a fához kötözött Marsziasz elfordítja tekintetét Apollón lírájáról, mely a szellemi erőt jelképezi, míg a szatír földön heverő dudája a testiség és durvaság jelképe.

(Andrea Sacchi: Apollón babérkoszorút nyújt át Marcantonio Pasqualininek, 1641 - New York, Metropolitan Museum of Art)

Ha kell gyönyörűek, ha olyan kedvük van csúnyán beszélnek. Apjuk a nagyfőnök, anyjuk a titánnő. Kilenc lánytestvér, akik nélkül bajosan született volna művészet.

Ők a múzsák.

Hésziodosz, Homérosz, Ovidius és Boccaccio is megemlékezik róluk, de persze "múzsailag" ők sem értenek egyet mindenben.

Az első időkben három múzsa élt csupán. Hegyeket jártak és folyópartokon pihentek, majd idővel az Olümposzra kerültek, hogy ott énekükkel szórakoztassák az isteneket. A hagyomány szerint később, amikor már többen is lettek, két csoportra oszlottak: az egyik Macedóniában a Pieros-hegyen ütött tanyát, míg a másik a Helikon-hegyen érezte jól magát. Az első csoport egy idő után úgy érezte, most már oly sokat fejlődtek a költészet- és zenetanulás terén, hogy ideje versenyre hívni a szomszédokat. Ez utóbbiak kithara-kísérője maga Apollón volt. A kihívást elfogadták, és Parnasszus nimfáinak bíráskodásával elindult a küzdelem. A nimfák a helikoniakat hozták ki győztesnek, amire a másik társaság igencsak felkapta a vizet, és szörnyűségeket vágtak a versenytársak fejéhez. Ezt Apollón sem hagyta szó nélkül: szépen madarakká változtatta őket: ezzel az ügy le lett zárva.

A múzsákat eleinte a költészettel azonosították, tevékenységük a zenével csak később bővült. Ahogyan létszámuk is. A klasszikus ókorban már kilencen voltak, név szerint: Erató, Euterpé, Kalliopé, Kleió, Melpomené, Polühümnia, Thália, Terpszikhoré és Uránia. Mindegyiküknek volt egy különös tulajdonsága.


Kezdjük a sort Kalliopéval, a szép hangú múzsával. Testvéreihez hasonlóan ő is Zeusz és Mnémoszüné lánya. Szép hangja ellenére ő az epikus költészet és a tudomány múzsája. Ennek köszönhetően, ha találkoznak vele, viasztáblájáról és íróvesszőjéről ismerhetik meg.
















Viszonylag könnyen összekeverhetik Kleióval, akit sokan csak Kliónak neveznek. Nos, mivel testvérek voltak, igen hasonlítottak egymásra. Csakhogy Kleió nem viasztáblát, hanem papirusztekercset tart a kezében s - csakúgy mint nővérének / vagy húgának - van nála íróvessző is.

És itt van a "bűbájos" Erató, a szerelmi és erotikus költészet pártfogója és megtestesítője. Fejét mirtusz vagy rózsakoszorú díszíti, kezében lantot tart, lábánál madarak csipegetnek magokat. A reneszánsz festményeken gyakran arany nyílvessző van kezében, így utalnak Éroszra, a szerelem istenére, akinek Erató gyakori kísérője volt és arra, hogy a "szerelem" mindenkit megihlet.



















Euterpé a következő múzsa, akinek szintén köze van a muzsikához. Őt többnyire kettős fuvolával ábrázolják. Nem volt egyedül, ugyanis szerelmi viszonyt folytatott Sztrümón folyóistennel. Kettejük gyermeke, Rhészosz, kinek sem a fuvolához, sem a muzsikához semmi köze már.























Mai utolsó múzsánk Polühümnia, a komoly himnuszköltészet múzsája. Neki tulajdonítják a líra feltalálását. Polühümnia segít emlékezni, s neve arra utal, hogy a költők az általuk írt himnuszokkal halhatatlan dicsőségre tettek szert. Többnyire tűnődő pózban, kezében pergamentekerccsel, vagy (mint jelen esetben) ha a mezőgazdasági munkák őrzőjének tartják, kerti szerszámokkal a kezében ábrázolják.

(Folytatása következik.)

Lord Byron, Julie Christie, Konfuciusz, Isadora Duncan, Empedoklész, Mahatma Ghandi, Horatius, Sir Paul McCartney, Plutarkhosz, Püthagorasz, Natalie Portman, Albert Schweitzer, George Bernard Shaw, Lev Tolsztoj, Leonardo da Vinci, Vergilius és Zarathustra. Mi a közös bennük? Mindnyájan vegetáriánusok. Akárcsak a fiam, Orson. Illetve én. Mától. S hogy miért verem ezt nagydobra? Nos, abban a reményben, hogy néhányan negyedmillió olvasóim közül követnek majd ebben, s (az általános húsfogyasztási szokásokat figyelembe véve) 6 tonna hússal és 1 tonna hallal kevesebb fogy majd évente. Feltéve, ha legalább százan megfogadják tanácsomat.

Ha jó recept szerint dolgozunk, a zöldség igen finom. És könnyű. Csatlakozz hozzám, és írdd meg, ha így tettél! Az elképzelhető legboldogabb Újévet kívánom mindenkinek!

Lorin Maazel

(Az eredeti angol nyelvű felhívás itt olvasható.) 

A Chigi kódex Flandriában készült 1498 és 1503 között, nagy valószínűséggel I. Kasztíliai Fülöp megbízásából. Jelenleg a Vatikán könyvtárában található, jelzete "Chigiana, C. VIII. 234". Ez a páratlan kézirat nemcsak gyönyörű díszítései miatt híres, hanem azért is, mert szép számmal szerepelnek benne olvashatóan lejegyzett zeneművek. Így például Johannes Ockeghem csaknem összes többszólamú miséje.

W. Foster Tracy alkotta 1979-ben azt a hegedűkészítő-műhelyt, amely egy valós méretű hegedűben kapott helyet. A modellben megtalálható apró hegedűkön játszani is lehet.

Három német tudós kutatásainak köszönhetően immár valószínűsíthető, hogy Richard Wagnert nemcsak zenei fantáziája inspirálta operaírás közben, hanem fejfájása is. Wagner legismertebb zenés színpadi műveiről politikai, pszichológiai és szellemtörténeti szempontból is sokat vitatkoztak az elmúlt bő évszázadban. Most három kutató arra a megállapításra jutott, hogy ennél sokkal egyszerűbb ok is állhat a wagneri ihlet mögött. "Zenéje ugyanis - a felhozott érvek szerint - részben migrénjének eredménye. Muzsikája és szövegkönyvei szoros összefüggésben állhatnak betegségével." - mondja Carl Gobel, a kutatócsoport vezetője (Kieli Fejfájás és Fájdalom Kutatóközpont, Németország) A kutatók elsősorban a Siegfried vizsgálata során jutottak a fenti megállapításra. A forrásul szolgáló cikket teljes terjedelmében itt olvashatják angol nyelven.








Ízelítő:

Több mint húsz éve zárták be azt a francia szénbányát, amelynek iparépületeit átalakították, hogy bennük hangversenyeket tartsanak. A koncerttermek mellett próbahelyiségek és egy "hangzásgaléria" is helyet kapott. Az eredeti elképzelés szerint azért kívánták zenei célra átalakítani az intézményt, mert az hajdan jelentős zajszennyezéssel működött. Az épület külseje is érdekes, hiszen egy acélkereten számos, fából, fémből és üvegből készült fal áll. Mind-mind hangot ad. A kereten belül pedig 24 hangszer kapcsolódik hozzájuk. Ahogy a zenészek elkezdenek játszani, a falak is megszólalnak.

Egy Ehnes-film részletében szerepel ehhez hasonló instrumentum.

Domenichino: A pásztorok imádása (Skót Nemzeti Galéria)

























Campin, Robert: Jézus születése, a pásztorok imádása (Dijon, Szépművészeti Múzeum)

























Castiglione, Giovanni Benedetto: A pásztorok imádása (Genova, Szent Lukács templom) 

Megszületett Juan Diego Florez második kislánya. A tenorista a következőket írta a twitteren:

"Második kis angyalunk, Luica Stella ma megszületett szeretettel teli pesarói otthonunkban." 

Születési évfordulók

550 éve:
Fayrfax, Robert (1464–1521)

450 éve:
Hassler, Hans Leo (1564–1612)

300 éve:
Bach, Carl Philipp Emanuel (1714–1788)
Gluck, Christoph Willibald von (1714–1787)
Jommelli, Niccolò (1714–1774)

250 éve:
Bihari János (1764–1827)

200 éve:
Egressy Béni (1814-1851)
Attwood, Thomas (1814–1856)
Ernst, Heinrich Wilhelm (1814–1865)
Henselt, Adolf von (1814–1889)

150 éve:
Halvorsen, Johan (1864–1935)
d’Albert, Eugen (1864–1932)
Strauss, Richard (1864–1949)
Grecsanyinov, Alekszander (1864–1956)

100 éve:
Truscott, Harold (1914–1992)
Panufnik, Andrzej (1914–1991)
Kardoš, Dezider (1914–1991)

Halálozási évfordulók

450 éve:
Manchicourt, Pierre de (1510–1564)

300 éve:
Eberlin, Daniel (1647–1714)

250 éve:
Locatelli, Pietro Antonio (1695–1764)
Mattheson, Johann (1681–1764)
Rameau, Jean-Philippe (1683–1764)
Leclair, Jean-Marie (1697–1764)

200 éve:
Kozeluh, Jan Evangelista Antonin (1738–1814)
Burney, Charles (1726–1814)
Reichardt, Johann Friedrich (1752–1814)

150 éve:
Meyerbeer, Giacomo (1791–1864)

100 éve:
Ljadov, Anatolij (1855–1914)
Sgambati, Giovanni (1841–1914)

50 éve:
Alma (Mahler) Schindler (1879–1964)