„Mindig jókedélyű volt, de még a legjobb hangulatában is mélyen elgondolkodó; másnak mélyen szemébe nézve mindenre megfontoltan válaszolt, lett légyen vidám vagy szomorú dolog. S mégis úgy látszott, mintha közben elmerülve, valami egész máson dolgoznék. Még reggelenként is, kézmosás közben fel-alá járkált a szobában, meg nem állt egy percre, s esze mindig valami máson járt. Asztalnál gyakran ujjai közé vette szalvétájának egyik csücskét, szorosan összesodorta, orra alatt hadonászott vele; szórakozottságában, úgy látszott, nem is tud róla, s gyakran még szájával is fintort vágott hozzá. Szórakozásaiban minden újért lelkesedett, mint például a lovaglásért és biliárdért. Hogy a rosszfajta társaságtói visszatartsa, mindent türelmesen megkísérelt vele felesége. Keze és lába egyébként folytonosan mozgásban volt; mindig játszott valamivel, például kalapjával, zsebeivel, óraláncával, asztallal, székkel - mintha zongorázna. Legkisebb fia is éppen ilyen volt gyermekkorában.” (Sophie Haibl, Mozart sógornője)