A zenetörténetnek vannak kitüntetett pillanatai (legalábbis jóval később így értékeljük), amikor a legnagyobbak találkoznak. Szívesen ott lettem volna Haydn és Mozart, Beethoven és Czerny, Liszt és Chopin, vagy éppen Bartók és Kodály egy-egy "koccintásánál". Ezen a képen (mely akár egy megkésett "Britten 100" megemlékezés is lehetne) Rosztropovics, Ojsztrah, Britten és Sosztakovics beszélget.

Ma tartja első hangversenyét Boldoczki Gábor magyar trombitaművésszel a Kremerate Baltica. Az együttes turnéja négy hangversenyből áll: Münchenben kezdenek, majd Bécsben, Isztambulban és végül Stuttgartban koncerteznek. További információ a Kremerata Baltica honlapján.

Talán magával az irodalommal egyidős a jelenség, pontosabban az az eljárás, hogy az író egy-egy figuráját annak beszédmódjával karakterizálja. Az viszont vélhetően az újkori irodalom találmánya, amikor a szereplő társadalmi hovatartozását világítja meg a beszédstílus.

Az író saját, „hivatalos” nyelvezetétől való eltérés a legtöbb esetben lefelé mutat. A tanulatlan emberre jellemző beszédet, argót használó, vagy a tájnyelven megszólaló szereplőt rendszerint lenézik. Jobb esetben a mű egyéb szereplői, rosszabb esetben maga az író. Természetesen ez nem kizárólagos szemlélet, hiszen a népi, a népies és a népieskedő irányzatokban a tájnyelv és a tájszólás határozottan a kiválasztottakat jellemzi. De ha egészében nézzük, a nyelvtani hibákkal terhes, a tájnyelvi, netán trágár megszólalás általában a megszólaló alávetettségét fejezi ki. A számtalan példa közül egyet. Karinthy Frigyes színdarabjában, a Holnap reggelben, a III. felvonás elején két jassz – a régies kifejezést csak körülírni tudom, mondjuk, a kallódó fiatal szókapcsolattal –, szóval, két jassz beszélget. (A „Himmelmann” tükörfordításban égi embert, a történetben értelemszerűen pilótát jelent.)

A társadalmi osztályok, a hierarchia tekintetében valamivel közömbösebb az idegen akcentus használata. Ámbár ez is lehet lenézés tárgya, és ezzel már át is lépünk a zene területére. A Zsoldosszerenád, Orlandus Lassus madrigálja viccességét annak szövege adja. Ahogy egy faragatlan zsoldoskatona töri az olaszt.

De mehetünk még beljebb is a muzsikában. A XIX. és a XX. század és bizonyos mértékig még korunk zenéjében is az ún. könnyűzene felbukkanása az egyszerű, tanulatlan, alacsony származású ember beszédének a megfelelője – egyértelműen rosszalló, lenéző értelemben. Hogy ez jó-e vagy sem, hogy mesterségesen mélyíti-e a szakadékot a „magas művészet” és a „könnyű műfajok” között, vagy csak leképez egy szemléletmódot, ezt nem a mi tisztünk eldönteni. Inkább lássunk két példát. Arthur Honegger drámai oratóriuma, a Jeanne d’Arc a máglyán történelmi témát dolgoz fel. A jórészt szimbólumokkal dolgozó alkotás egyik legdöbbenetesebb jelenete, amikor Jeanne-t a peres eljárás során kiszolgáltatják az állatoknak. De ki legyen a bíró? A tigris, a róka, a kígyó nem vállalja. Elvállalja viszont a disznó. A dolog történelmi előzménye voltaképpen egy szójáték. A Jeanne perében eljáró egyházi törvényszék vezetője Beauvais püspöke, egy bizonyos Pierre Cauchon volt. És bár másképpen írják, mint a ’disznó’ jelentésű „cochon”-t, a két szó csengése ugyanaz. Nos tehát a disznó jelentkezik elnöknek, és a jelenethez Honegger kora szórakoztatózenéjének stílusából merít.

Alban Berg Wozzeck című operája, illetve a forrásul szolgáló Büchner-dráma szintén megtörtént eseményt dolgoz föl. És noha a következő jelenet kocsmában játszódik, ahol eleve is indokolt a könnyűzene használata, Berg ezzel is aláhúzza a helyzet tragikumát. Wozzeck meglátja élettársát, Marie-t, amint a Tamburmajorral táncol, önfeledten.

Említettem, hogy ez az eljárás a XIX. században kezdődik, azért ezt hadd finomítsam. Az 1800-as évek elején még nem létezett, vagy nem volt akkora a szakadék könnyű és komoly között. Haydn még gond nélkül adott ugyanabban a tételben ugyanannak a témának arisztokratikus, népi és magyaros karaktert – mint például a III:77-es Hoboken-jegyzékszámú C-dúr vonósnégyesben.

Jólesz György

(Elhangzott 2013. november 21-én a Bartók Rádió "Muzsikáló reggel" című műsorában.)

Nem is olyan rég még Maria Joao Pires Mozart-zongoraversenye borzolta a kedélyeket (a művésznő más darabra készült), most a Berlini Filharmonikusok muzsikusai tréfálták meg koncertmesterüket, aki a turnén Prokofjev hegedűversenyével állt (volna) a közönség elé. Helyette azonban Mendelssohnét kapta. A videó itt megtekinthető.

Azoknak, akik a novemberi reggeleket nehezen viselik. Íme egy remek páros!

Blogunk ezzel a képpel kíván minden kedves olvasójának jó reggelt!

Egy Morton Bros zongora: szétszedte és "rendszerezte" Tom Fotheringham.

A LISZT FERENC EMLÉKMÚZEUM MATINÉJA

2013. november 16-án, szombaton 11 órakor

a Régi Zeneakadémia Liszt Ferenc Kamaratermében

(1064 Budapest, Vörösmarty utca 35)

HILDE HARALDSEN SVEEN (szoprán) 

és

SIGNE BAKKE (zongora) 

hangversenye

EDVARD GRIEG MŰVEIBŐL

Romancer (Aeldre og nyere) /Régi és új románcok/  Op. 39

Fra Monte Pincio /A Monte Pincio-ról/ (B. Bjørnson) – Dulgt Kjaerlighed /Titkolt szerelem/ (B. Bjørnson) – I Liden højt deroppe /Fenn a zöld domboldalon/ (J. Lie) – Millom Rosor /Rózsák között/ (Kr. Janson) – Ved en ung Hustus Båre /Ifjú asszony koporsójánál/ (O. P. Monrad) – Hör ich das Liedchen klingen /Hallom, hogy cseng a kis dal/ (H. Heine)

19 Norske Folkeviser /19 Norvég népdal/ Op. 66 – részletek

1. Kulokk /Tehén-hívó/ - 2. Der er den største dårlighet /A legnagyobb balgaság/

5. Det var i min ungdom /Ifjú koromban volt/ - 18. Jeg går i tusen tanker /Mélyen gondolataimba merülve vándorlok/

Slåtter /Norvég paraszttáncok/ Op. 72 – részletek

14. Tussebrurefærda fra Vossevangen /A manók menyasszonyi menete Vossevangenban/ - 3. Bruremarsj fra Telemark /Nászmenet Telemarkban/

- 7. Røtnamsknut. /Halling-tánc/

Seks Sange /Hat dal/ Op. 48

Leise zieht durch mein Gemüth /Tavaszi dal/ (H. Heine) – Dereinst, Gedanke mein /Egykoron, kedvesem/ (E. Geibel) – Lauf der Welt /A világ folyása/ (L. Uhland) –

Die verschwiegene Nachtigall /A titkot tartó csalogány/ (W. von der Vogelweide) – Zur Rosenzeit /Rózsanyíláskor/ (J. W. von Goethe) – Ein Traum /Egy álom/ (F. M. Bodenstedt)
 

A Kotta nélkül "Könyvtármustra" című sorozatában magyarországi zenei könyvtárakat mutatunk be honlapjaikon keresztül. A legújabb zenei gyűjtemények egyike a BMC-ben található. A főként kortárs zenére koncentráló intézmény kollekciójáról itt kaphatnak további információt.

 

Blogunk olvasója, Madaras Sándor hallgatta meg Csalog Gábor vasárnapi hangversenyét, és írta le véleményét. Íme!

"A zongora valahogy zajosabb a megszokottnál, a lámpák kicsit zúgnak, valami fél percenként kattan mögöttem és a terem is (nem találok rá jobb hasonlatot) olyan kristályosan, keményen cseng. De most letudtam egy mondattal minden negatívumot, hogy rátérhessek a lényegre: miért jöttem olyan kótyagos boldogsággal haza Csalog Gábor koncertjéről, mint kiskamasz az első csókolózás után.

Már a koncertsorozat címe is telitalálat, Csalog vasárnapok. Fölösleges a kása kerülgetése, az álszerénység: egy kivételes tehetségű muzsikus megnyilvánulásainak ad teret a BMC nagyszínpada. A sorozat tematikus, a téma maga Csalog Gábor. Ahogyan Cecilia Bartoli koncertjén sem Vivaldi a húzónév - itt is Csalogra jövünk és vakon megbízunk az ő ízlésében. Találjon ki valamit, készítse el és mi nem finnyáskodunk, nem válogatunk, hanem kíváncsian elfogyasztjuk úgy, ahogy elénk tálalja!

Ezzel a gasztronómiai hasonlattal csínján kell azonban bánnunk: ha valaki ez alatt az élet kedélyes részére asszociál, bizony csalódnia kell. Különösen az első rész volt tele fekete, drámai, tragikus hangulatokkal, ami Kunderát idézi fel bennünk: a létnek csak úgy van értelme, ha van súlya, nehézsége, nehézkedése. Ha el kell fogadnunk olyan történéseket is az élettől, amelyek elszegényítenek bennünket. De ne szaladjunk előre!

A koncert két részből állt de valójában három szakaszból. Elsőként kései Liszt és friss Kurtág-darabokat játszott egy kísérlet demonstrálásaként. A csillagászatból ismert jelenség, hogy ha egy égitest szabálytalan pályán halad, kell ott lenni valaminek, ami erre kényszeríti. Nos, a Liszt- és Kurtág-művek egymásutániságában valóban kirajzolódott a kettejüket összekötő Bartók stílusa. Nem vagyok zenész, de a 15 darab végére már pontosan éreztem, melyek a bartóki zene legfőbb jellemzői úgy, hogy tőle egyetlen hang sem hangzott el a koncerten. Hatalmas ötlet és tökéletes kivitelezés.

A koncert egyértelmű súlypontja közelében a zongoraművésznek magányra, elvonultságra volt szüksége, de nem szerette volna, ha a közönség szünetre távozik, mert a koncert e pontján befogadó állapotra volt szüksége, és ezt 15 perc büfézés, társalgás lerombolta volna. Hogy mégse teljes produkciótlanságban kelljen végigülnünk a felkészülési időt, Gőz László, a BMC igazgatója jelent meg és sztorizni kezdett Szőllősy Andrásról. A szeretett kutyáról, a szerény lakásról, a 85 évesen Kurtággal folytatott tornaversenyéről szóló történetektől pár éve még falra másztam volna, most azonban megfogott ez a személyes hang és megértettem, hogy valami különleges eseménynek vagyok a részese.

Aztán meghallhattuk a nagy művet is, Szőllősyét, ami magyar fordításban a "Tájkép halottakkal" címet viselte. Ahogy mondtam, nem vagyok zenész, de azt én is meg tudtam ítélni, hogy kegyetlenül, embertelenül nehéz darabot komponált a szerző. Kétség sem merült fel bennem, hogy ezt a művet másképpen, könnyebben is meg lehetett volna írni. Tökéletesen világossá vált, hogy mi volt Szőllősy célja az előadóművész kivégzésével és ez Csalog előadásában maradéktalanul meg is valósult. Letaglózva ültem a darab végén, és teljesen egyértelmű volt számomra, hogy nincs tovább, én a szünetben hazamegyek. De nem azért, mert nem tetszett volna, amit hallottam, hanem azért amiért az ember nem kap be egy darab sütit egy különleges bor után: szeretne együtt élni az élménnyel zavartatás nélkül még a lehető leghosszabb ideig.

De aztán mégis maradtam, és jól tettem: a kimerítő sportolás után az izmok nyújtása fölöslegesnek látszik ugyan, de nagyon hasznos. A két Mozart szonáta úgy vezette vissza az életbe az embert, hogy közben nem kisebbítette az élményt. Még most is, két nappal a koncert után is egészen élénken élem a Szőllősy-darab hangulatát. A Mozart-ráadás után egy nagyon rövid Liszt-darab zárta a koncertet, amely nélkülözött minden virtuozitást, egyszerűségében volt sokatmondó. Ezzel engedett utunkra Csalog Gábor bennünket egyen-egyenként: éljünk most már ezekkel az élményekkel tovább!" (Madaras Sándor)

 

Ezt a képet találtuk az interneten. Bizonyíték arra, hogy a social media hatása alól a kortárs komponisták sem akarják tudják kivonni magukat.

Az előadói utasítás fordítása: "Antiszociálisan. Játszd anélkül hogy fényképeznél és feltöltenéd a képet a Facebookra."

 

Mától árulják a jegyeket a következő maraton-koncertre. 2014. február 2-án a Művészetek Palotája és a Budapesti Fesztiválzenekar szervezésében létrejött hangversenyeken Johann Sebastian Bach műveit hallhatja a közönség reggel és este 10 óra között.

KONCERTEK

10.00 Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem
J. S. Bach: "Nagy" c-moll prelúdium, BWV 546
J. S. Bach: Korál a 147. kantátából, BWV 147
J. S. Bach: e-moll prelúdium ("A katedrális"), BWV 533
J. S. Bach: e-moll fúga ("A tölcsér"), BWV 548
J. S. Bach: Air a D-dúr szvitből, BWV 1068
J. S. Bach: d-moll toccata és fúga, BWV 565
Varnus Xavér - orgona

11.00 Fesztivál Színház
J. S. Bach: g-moll menüett
J. S. Bach: g-moll polonéz
J. S. Bach: D-dúr musette
J. S. Bach: d-moll polonéz
J. S. Bach: D-dúr induló
J. S. Bach: E-dúr kis prelúdium
J. S. Bach: F-dúr kétszólamú invenció, BWV 779
J. S. Bach: d-moll kétszólamú invenció, BWV 775
J. S. Bach: g-moll kétszólamú invenció, BWV 782
J. S. Bach: B-dúr kétszólamú invenció, BWV 785
J. S. Bach: D-dúr kis prelúdium
J. S. Bach: e-moll kétszólamú invenció, BWV 778
J. S. Bach: G-dúr kétszólamú invenció, BWV 781
J. S. Bach: C-dúr kis prelúdium
J. S. Bach: f-moll kétszólamú invenció, BWV 780
J. S. Bach: h-moll kétszólamú invenció, BWV 786
J. S. Bach: Esz-dúr sinfonia, BWV 791
J. S. Bach: B-dúr sinfonia, BWV 800
J. S. Bach: a-moll sinfonia, BWV 799
J. S. Bach: A-dúr prelúdium és fúga, Wohltemperiertes Klavier, II. kötet, BWV 888
Werner Mária, Karakas Benedek, Boros Mihály, Venczel Ákos, Szedmák Eszter, Szalai Molli - zongora

12.00 Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem
J. S. Bach: Wir danken dir, Gott, wir danken dir, BWV 29 - Sinfonia
J. S. Bach: d-moll hegedűverseny, BWV 1052R
J. S. Bach: h-moll szvit, BWV BWV 1067
Kelemen Barnabás - hegedű, Fassang László - orgona, Pivon Gabriella - fuvola, a Budapesti Fesztiválzenekar muzsikusai

13.00 Fesztivál Színház
J. S. Bach: Mit Fried’ und Freud’ ich fahr’ dahin, BWV 125 - nyitótétel a 125. kantátából
J. S. Bach: Der Geist hilft unser Schwachheit auf, BWV 226 - kétkórusos motetta
J. S. Bach: Lobet den Herrn, BWV 230 - négyszólamú motetta
J. S. Bach: g-moll mise, BWV 235
Károlyi Katalin, Megyesi Zoltán, Cser Péter - ének, Schola Cantorum Budapestiensis (művészeti vezető: Mezei János), Szent Efrém Férfikar (művészeti vezető: Bubnó Tamás), Aura Musicale
Vezényel: Bubnó Tamás

14.30 Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem
J. S. Bach: I., II. és III. Brandenburgi verseny, BWV 1046, 1047, 1048 - modern hangszereken
Budapesti Vonósok
Művészeti vezető: Botvay Károly

15.30 Fesztivál Színház
J. S. Bach: Musikalisches Opfer (Zenei áldozat), BWV 1079
Sigiswald Kuijken - barokk hegedű, Wieland Kuijken - viola da gamba, Barthold Kuijken - fuvola, Benjamin Alard - csembaló

16.30 Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem
J. S. Bach: IV., V. és VI. Brandenburgi verseny, BWV 1049, 1050, 1051- historikus hangszereken
Aura Musicale

17.30 Fesztivál Színház
J. S. Bach: Kromatikus fantázia és fúga, BWV 903
J. S. Bach: 6 kis prelúdium, BWV 933-938
J. S. Bach: c-moll partita, BWV 826
Spányi Miklós - csembaló

18.30 Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem
J. S. Bach: f-moll zongoraverseny, BWV 1056
J. S. Bach: c-moll versenymű két zongorára, BWV 1060
J. S. Bach: C-dúr versenymű három zongorára, BWV 1064
Pannon Filharmonikusok, Fejérvári Zoltán, Kemenes András, Palojtay János - zongora
Vezényel: Vass András

19.30 Fesztivál Színház
J. S. Bach: a-moll angol szvit, BWV 807
J. S. Bach: d-moll partita, BWV 1004
J. S. Bach: C-dúr csellószvit, BWV 1009
Várjon Dénes - zongora, Baráti Kristóf - hegedű, Perényi Miklós - gordonka

21.00 Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem
J. S. Bach: d-moll kettősverseny, BWV 1043
J. S. Bach: Magnificat, BWV 243
Budapesti Fesztiválzenekar, Szent Efrém Férfikar (művészeti vezető: Bubnó Tamás)
Vezényel: Fischer Iván

Jegyárak: 990 Ft /koncert, 2970 Ft/4 koncert, 8910 Ft/11 koncert

A Zeneakadémia honlapján megjelent a novemberi kurzusprogram. Marc Damoulakis, Perényi Miklós, Sebestyén Ernő, Simon Standage, Takács-Nagy Gábor, valamint Wolfgang Rathert és Eötvös Péter is tart előadást az érdeklődőknek. További részletek itt.

Hetek óta kering az interneten egy felvétel, a hollandok tehetségkutató showjának részlete, amelyben a 9 éves Amira Willighagen énekli Puccini Gianni Schicchi című operájának jól ismert részletét, Lauretta áriáját. Nos, mivel - véleményem szerint - egy ilyen előadást megmosolyognánk egy felnőttől, a zsűri, a közönség és a nézők nyilván annak tapsolhattak, hogy egy ilyen pici lány ilyen nagy ("operai") hangon képes énekelni. Én velük ellentétben inkább sajnálom szegényt.

Frescobaldi: Aria detta la Frescobalda (1627)

Ma kezdődik a világ egyik legfontosabb régizenei fesztiválja, kiállítása és vására az angliai Greenwich-ben. A november 9-ig tartó fórum programja itt található.

Egy chicagói operatársulat gondolt egy nagyot és elhagyta az operaszínpadot. Legalábbis az Orfeusz és Euridiké legújabb előadása nem színpadon, hanem az uszodában játszódik. Az erről szóló beszámolót (angol nyelven) itt nézhetik meg.

Ritkán hallható, vagy olvasható olyan nyilatkozat, amikor az egyik világsztár a másiknak ad "jó tanácsot". Nos, az operaélet erre is ad példát! 

Angela Gheorghiu (Fotó: Cosmin Gogu/EMI)

Nemrég jelent meg egy terjedelmes interú a román szopránénekes-világsztárral, Angela Gheorghiuval, aki puszta jóindulatból tanácsolta kollégájának, Jonas Kaufmannak, hogy hagyjon fel a Wagner-szerepek éneklésével és maradjon a bel canto-repertoárnál, különben tönkreteszi a hangját.

Ha érkezik válasz Kaufmanntól, természetesen azonnal közöljük. Addig is kívánunk minden jót énekeseinknek! Az eredeti, német nyelvű interjú itt olvasható.