A Kotta nélkül "Könyvtármustra" című sorozatában magyarországi zenei könyvtárakat mutatunk be honlapjaikon keresztül. A legújabb zenei gyűjtemények egyike a BMC-ben található. A főként kortárs zenére koncentráló intézmény kollekciójáról itt kaphatnak további információt.
Blogunk olvasója, Madaras Sándor hallgatta meg Csalog Gábor vasárnapi hangversenyét, és írta le véleményét. Íme!
"A zongora valahogy zajosabb a megszokottnál, a lámpák kicsit zúgnak, valami fél percenként kattan mögöttem és a terem is (nem találok rá jobb hasonlatot) olyan kristályosan, keményen cseng. De most letudtam egy mondattal minden negatívumot, hogy rátérhessek a lényegre: miért jöttem olyan kótyagos boldogsággal haza Csalog Gábor koncertjéről, mint kiskamasz az első csókolózás után.
Már a koncertsorozat címe is telitalálat, Csalog vasárnapok. Fölösleges a kása kerülgetése, az álszerénység: egy kivételes tehetségű muzsikus megnyilvánulásainak ad teret a BMC nagyszínpada. A sorozat tematikus, a téma maga Csalog Gábor. Ahogyan Cecilia Bartoli koncertjén sem Vivaldi a húzónév - itt is Csalogra jövünk és vakon megbízunk az ő ízlésében. Találjon ki valamit, készítse el és mi nem finnyáskodunk, nem válogatunk, hanem kíváncsian elfogyasztjuk úgy, ahogy elénk tálalja!
Ezzel a gasztronómiai hasonlattal csínján kell azonban bánnunk: ha valaki ez alatt az élet kedélyes részére asszociál, bizony csalódnia kell. Különösen az első rész volt tele fekete, drámai, tragikus hangulatokkal, ami Kunderát idézi fel bennünk: a létnek csak úgy van értelme, ha van súlya, nehézsége, nehézkedése. Ha el kell fogadnunk olyan történéseket is az élettől, amelyek elszegényítenek bennünket. De ne szaladjunk előre!
A koncert két részből állt de valójában három szakaszból. Elsőként kései Liszt és friss Kurtág-darabokat játszott egy kísérlet demonstrálásaként. A csillagászatból ismert jelenség, hogy ha egy égitest szabálytalan pályán halad, kell ott lenni valaminek, ami erre kényszeríti. Nos, a Liszt- és Kurtág-művek egymásutániságában valóban kirajzolódott a kettejüket összekötő Bartók stílusa. Nem vagyok zenész, de a 15 darab végére már pontosan éreztem, melyek a bartóki zene legfőbb jellemzői úgy, hogy tőle egyetlen hang sem hangzott el a koncerten. Hatalmas ötlet és tökéletes kivitelezés.
A koncert egyértelmű súlypontja közelében a zongoraművésznek magányra, elvonultságra volt szüksége, de nem szerette volna, ha a közönség szünetre távozik, mert a koncert e pontján befogadó állapotra volt szüksége, és ezt 15 perc büfézés, társalgás lerombolta volna. Hogy mégse teljes produkciótlanságban kelljen végigülnünk a felkészülési időt, Gőz László, a BMC igazgatója jelent meg és sztorizni kezdett Szőllősy Andrásról. A szeretett kutyáról, a szerény lakásról, a 85 évesen Kurtággal folytatott tornaversenyéről szóló történetektől pár éve még falra másztam volna, most azonban megfogott ez a személyes hang és megértettem, hogy valami különleges eseménynek vagyok a részese.
Aztán meghallhattuk a nagy művet is, Szőllősyét, ami magyar fordításban a "Tájkép halottakkal" címet viselte. Ahogy mondtam, nem vagyok zenész, de azt én is meg tudtam ítélni, hogy kegyetlenül, embertelenül nehéz darabot komponált a szerző. Kétség sem merült fel bennem, hogy ezt a művet másképpen, könnyebben is meg lehetett volna írni. Tökéletesen világossá vált, hogy mi volt Szőllősy célja az előadóművész kivégzésével és ez Csalog előadásában maradéktalanul meg is valósult. Letaglózva ültem a darab végén, és teljesen egyértelmű volt számomra, hogy nincs tovább, én a szünetben hazamegyek. De nem azért, mert nem tetszett volna, amit hallottam, hanem azért amiért az ember nem kap be egy darab sütit egy különleges bor után: szeretne együtt élni az élménnyel zavartatás nélkül még a lehető leghosszabb ideig.
De aztán mégis maradtam, és jól tettem: a kimerítő sportolás után az izmok nyújtása fölöslegesnek látszik ugyan, de nagyon hasznos. A két Mozart szonáta úgy vezette vissza az életbe az embert, hogy közben nem kisebbítette az élményt. Még most is, két nappal a koncert után is egészen élénken élem a Szőllősy-darab hangulatát. A Mozart-ráadás után egy nagyon rövid Liszt-darab zárta a koncertet, amely nélkülözött minden virtuozitást, egyszerűségében volt sokatmondó. Ezzel engedett utunkra Csalog Gábor bennünket egyen-egyenként: éljünk most már ezekkel az élményekkel tovább!" (Madaras Sándor)
2013. június 27-én, csütörtökön délután 15 órától vezetett sétát szerveznek a Budapest Music Centerben, melynek keretén belül az intézmény történetét, a ház helyiségeit, tereit mutatják be a közönségnek. A házbejárás előzetes regisztrációhoz kötött, a maximális létszám 20 fő. A túra időtartama kb. 90 perc. Jelentkezni az info@bmc.hu e-mail címen lehet.
A Budapest Music Center és a Művészetek Palotája – az MR Szimfonikusok közreműködésével – a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala támogatásával zeneszerző versenyt hirdet.
A verseny létrehozóinak és a díjak felajánlóinak elsődleges célja, hogy ösztönözzék és támogassák új magyar zenedarabok megalkotását. Kívánatos emellett, hogy tartós együttműködés jöjjön létre a fiatal szerzők, illetve a kamaraegyüttesek és nagyzenekarok között az új zene népszerűsítésében. További információkat itt találhat.
