1990, 1995, 1998 és 2007 után 2015-ben ismét Zubin Mehta vezényli az Újévi Koncertet - jelentették be az imént a Bécsi Filharmonikusok honlapján.

Az Újévi Koncert nemzetközi sikere azt a benyomást keltheti, hogy a Bécsi Filharmonikusok Strauss-rajongása a kezdetek óta változatlan. Valójában ennek az ellenkezője igaz: a Filharmonikusok eleinte egyszerűen megvetették a bécsi muzsika e fajtáját, melyet szórakoztató zenének tarottak csupán. A Strauss-dinasztiával szembeni ellenérzések csak fokozatosan változtak. Szemléletváltásukban meghatározó volt az olyan komponisták pozitív véleménye, mint Liszt Ferenc, Richard Wagner és Johannes Brahms, akik mindig nagy tisztelettel voltak a Strauss-család muzsikája iránt. Azonban még ez sem volt elég: a "Keringőkirály" halála után sem tolakodtak a Filharmonikusok, hogy ők tartsák életben a straussi repertoárt. A fordulatot 1921 hozta meg. A Bécsi Városi Parkban (Wiener Stadtpark) felállított Johann Strauss-emlékmű leleplezésekor Nikisch Artúr (1855-1922) vezényelte a „Művészélet", a „Kék Duna" és a „Bor, asszony és ének" keringőket; az előadás pedig példaadónak bizonyult. Az áttörést végül Johann Strauss születésének 100. évfordulója (1925. október 25.) hozta meg, amikor Felix Weingartner kizárólag Strauss-művekből állította össze a jubileumi hangversenyt.

Az Újévi Koncertek állandó helyszíne, a Musikverein Aranyterme (Forrás: MTVA)

Az Újévi Koncert hagyománya Ausztria legsötétebb korszakából indult. Clemens Kraus vezényelte 1939. december 31-én azt a Strauss-muzsikának szentelt hangversenyt, amely valójában egy nemzetiszocialista háborús jótékonysági est volt. 1941-ben, a háború kellős közepén a Filharmóniai Társaság már január 1-jén tartotta a "Johann Strauss-koncertet". Ezt többen "igazi bécsi örömünnepnek" vették, a programot nemzetiszocialista propaganda "Nagynémet Rádiójában" is élőben adták. Az újonnan alapított, intézménnyé vált eseményt Clemens Krauss vezényelte a háború végééig. 1946-ban és 47-ben Josef Krips (1902-1974) dirigált, 1948-ban viszont, miután két éves eltiltása lejárt, ismét Krauss vezényelt; 1954-ig hét további Újévi Koncerten állt a zenekar élén.

Krauss hirtelen halála (1954. május 16.) miatt a Filharmonikusok nehéz helyzetbe kerültek, ugyanis méltó utódról kellett gondoskodniuk. Több gyűlés után, nem sokkal 1955. január 1-je előtt megszületett a döntés: a művészi vezetést a zenekar koncertmesterére, Willi Boskovsky-ra (1909-1991) bízzák. 1955-től 1979-ig 25 alkalommal vezényelt Boskovsky az év első napján. Amikor lemondott posztjáról véget ért egy korszak, a régi Ausztria időszaka, amely a nosztalgikus vágyálmok mellett egyedül a Strauss-zene sajátja.

Forrás: www.wienerphilharmoniker.at

Néhány név azon világhíres muzsikusok és zeneszerzők közül, akik 2013-ban hunytak el. Isten nyugosztalja őket!

Van Cliburn (élt 78 évet)

Colin Davis (élt 85 évet)

Henri Dutilleux (élt 97 évet)

Wolfgang Sawallisch (élt 89 évet)

Starker János (élt 88 évet)

Szokolay Sándor (élt 83 évet)

John Tavener (élt 69 évet)

Joseph Strauss korán elhunyt, nem sokkal 43. születésnapja előtt, 1870-ben. Gyermekkora óta betegeskedett, sokat kínlódott a különböző kórságok miatt. Éppen ezért is megdöbbentő az az energia és életigenlés (nem beszélve a nevetésről), ami átjárja a "Gond nélkül" című polkáját, s amelyet egy évvel halála előtt írt.
"Sápadt vagyok, arcom beesett, alig van hajam, belefáradtam az egészbe, semmi nem sarkall a munkára." - írta feleségének nem sokkal a mű bemutatója előtt. Íme a zenei cáfolat:
 

 

Új év, új rekord. Több száz millióan küldenek újévi jókívánságokat január 1-jén a facebookon, a twitteren vagy az instagramon keresztül. Ehhez a közösséghez csatlakozik a Bécsi Filharmonikus Zenekar a következő kísérlettel.
Mivel az Újévi Koncertet a televízió- és rádiókészülékeken keresztül több mint 40 millióan követik világszerte, az együttes rekordkísérletre hívja "vendégeit". Arra kérnek mindenkit, hogy a közvetítés ideje alatt küldjenek újévi üdvözletet #prosit2014 címkével. Minden így elküldött posztot összeszámolnak. Két fázisban összesítik a jókívánságokat: először január 3-án, délután 3 óra körül hozzák nyilvánosságra az első eredményt, majd január 15-én veszik hozzá azokat a posztokat, amelyeket az időeltolódás miatt január 3-ig nem tudtak összesíteni. Teljesen ingyenes, mindenféle kereskedelmi érdek nélküli akcióról van szó.

"Ha Delibes Sylvia-balettzenéje az enyém lehetett volna, vagy ha csak ismertem volna ezt a muzsikát korábban, soha nem írtam volna meg a Hattyúk tavát!" (Csajkovszkij)

Delibes balettjének részlete is is szerepel a 2014-es Újévi Koncerten, amelyet élőben közvetít a Magyar Televízió és a Bartók Rádió.

A Bécsi Filharmonikusok Facebook-oldalán nemrég jelent meg a 2014-es Újévi Koncert balettjéről készült fotósorozat, Günther Pichlkostner munkája. Ízelítőül a Kotta nélkül is közzétesz néhányat ezek közül:

 

Hagyomány az Újévi Koncerteken, hogy műsorra tűznek legalább egy darabot a Bécsi Filharmonikusok egykori karmesterétől, koncertmesterétől, ifj. Joseph Hellmesbergertől. Most a "Kedveském" című francia polkára esett a választás. Az eredeti cím, a "Vielliebchen" olyan mogyoróra vagy mandulára is vonatkozhat, amelyikben két mag nő egymás mellett. Akár a párok keringőzés közben.
ifj. Josef Hellmesberger egy bécsi hegedűs családból származik: nagyapja és apja, Josef mind a Filharmonikusoknál játszottak és nagyszerű pedagógusok voltak. Az ifjabb Hellmesberger pedig nemcsak nagyszerűen muzsikált, hanem a Filharmonikusok vezetőségi tagja is volt, illetve számos sikeres operett zeneszerzője is.

Ez a mű is szerepel a 2014-es Újévi Koncerten, amelyet élőben közvetít a Magyar Televízió és a Bartók Rádió. 

A "Seid umschlungen, Millionen!" keringő, melynek címét úgy fordította Rónay György, hogy "Milliók ti, kart a karba!" ifjabb Johann Strauss darabja, s a Musikverein nagytermében volt a bemutatója 1892 márciusában. A címet Schiller Örömódájából vette a szerző, a keringőt pedig egyik legjobb barátjának, Johannes Brahmsnak ajánlotta. Brahms válaszul pedig így írt Strauss-nak: "én leszek a legbüszkébb és legboldogabb hallgatója!"
A keringő hatalmas sikert aratott, még a sokszor zsémbes, hirhedt bécsi kritikus is odaadóan írt róla: "az Örömhimnusz-keringő bódító ritmusára embermilliók érzik majd úgy, hogy valóságosan átölelik őket."

Ez a mű is szerepel a 2014-es Újévi Koncerten, amelyet élőben közvetít a Magyar Televízió és a Bartók Rádió.

Az "Egyiptomi indulót" felkérésre írta Johann Strauss, mégpedig a Szuezi-csatorna megnyitására, 1869. november 17-ére. Nemcsak ez a mű készült erre az alkalomra: Verdi Aidája a legismertebb a sorban (bár az is tudható, hogy ez az opera nem készült el időre, így a Rigolettót vitték színre), de ebből az alkalomból mutatták be Anton Bittner: "Nach Egypten" című operáját is ugyanebben az évben december 26-án a "Theater an der Wien"-ben.

Ez a mű is szerepel a 2014-es Újévi Koncerten, amelyet élőben közvetít a Magyar Televízió és a Bartók Rádió.

2013. december 21-én, Schiff András 60. születésnapján adták át a nemzetközi hírű zongoraművésznek a Royal Philharmonic Society aranyérmét, amelyet eddig többek között olyanok vehettek át, mint Rubinstein, Horowitz és Curzon. A Wigmore Hallban rendezett ünnepség előtt Schiff András Bach Goldberg-variációit és Beethoven Diabelli-variációit játszotta. A Wigmore Hall 2013. december 23-án töltötte fel youtube-csatornájára a díjátadó felvételét.

Hallottak már a Waldmeisterről, Johann Strauss operettjéről? Nem? Nos, ez a darab Magyarországon "A májusi bor" címmel ismert, legalábbis a szakmabeliek előtt, hiszen sokat nem játszották. A cím nem az erdőmesterre, hanem egy növényre utal, magyarul annyit tesz: szagos müge. Ennek a kicsi, erős illatú növénynek a föld feletti részeit a népi gyógyászatban idegesség és álmatlanság, illetve rossz emésztés kezelésére alkalmazzák. Az operett Németországban játszódik, ahol a szagos mügét nemcsak puncsízesítésre használják, mint például Ausztriában, hanem bizonyos sörfajtákat is ízesítenek vele.

A darabot 1895. december 4-én mutatták be a Theater an der Wienben; és annak ellenére, hogy nem olyan népszerű, mint a Cigánybáró, vagy a Denevér, 88-szor adták egymás után.

A mester 70 éves korában írta ezt a darabot. Ebben az időben már sokan a szemére vetették, hogy ihletgazdagsága a múlté. Pedig ennek ellenkezője az igaz: a nyitány például egy tűzijátékhoz hasonlít, oly sok benne a szikrázó, eredeti ötlet. A főtémához társuló szólóhegedű és szólócselló dallamáért lelkesedtek a kortársak. A kritikusok pedig meggyanúsították, hogy nem ő, hanem Johannes Brahms találta ki ezt a megoldást és írta meg az "ellenpontot".

Ez a mű is szerepel a 2014-es Újévi Koncerten, amelyet élőben közvetít a Magyar Televízió és a Bartók Rádió.

Nagy Péter zongoraművész, Bretz Gábor operaénekes felvétele is a Guardian "Év lemeze 2013" listáján. Gratulálunk!

A 2014-es bécsi Újévi koncerten megszólal id. Johann Strauss Karolina-galoppja is, mely az egykori Karolinenbrücke (Karolina-híd) építésének állít zenei emléket. A híd ma már nem áll, helyette a Stadtparkstegen (tervező: Hermann Czech) keresztül lehet átkelni a Wien folyón. Gépkocsik nem közlekedhetnek rajta, csak gyalogosok és kerékpárosok.

120 éve ezen a napon vezényelte először Richard Wagner fia, Siegfried a Berlini Filharmonikus Zenekart.

 

Köztudott, hogy a közösségi média számos előnnyel (és hátránnyal) jár. Éppen ezért manapság már csak kevesen engedhetik meg maguknak, hogy (legalább munkájukhoz kapcsolódóan) ne működtessenek oldalt a facebookon, twitteren, vagy más fórumokon. Példát adhat a kétkedőknek Anton Bruckner (1824-1896) osztrák zeneszerző, aki bizonyára nem sok erőt fektet twitter-oldalának működtetésébe. Ezen nincs mit csodálkozni, hiszen ő már nem él. Persze az is furcsa, hogy időközben az ansfeldeni születésű zeneszerző Clevelandbe költözött.

 

2013. december 21-én, születésének 155. évfordulója alkalmából a Magyar Állami Operaház szobrot emelt Puccini tiszteletére, akinek műveit több, mint ötmillióan látták eddig a ház színpadán. Az Operaház építésekor még nem tartották fontosnak Puccininek szobrot emelni, sőt, erre később sem került sor. Az Operaház első szobrai ugyanis a megnyitás előtt három évvel, 1881 szeptemberében kerültek fel a színház homlokzatának felső párkányára. A báró Podmaniczky Frigyes intendáns elnöklete alatt összeült szoborbíráló bizottság választotta ki a megörökíteni kívánt 16 zeneszerzőt és kérte fel a kor legkiválóbb szobrászait a munkára. Arezzói Guido, Palestrina, Jacopo Peri, Orlando di Lasso, Pergolesi, Lully, Cherubini, Spontini, Haydn, Gluck, Mozart, Beethoven, Weber, Meyerbeer, Rossini és Wagner képmását a kor jó nevű szobrászművészei készítették el. Az akademizáló stílusú alkotások anyaga azonban nem bizonyult időtállónak, azok az évtizedek során szétmállottak. 1939-ben, miután egy szobor lezuhant a magasból, az összeset eltávolították. Pótlásukra csak évtizedekkel később, 1966 decemberében került sor. Ekkor az eredeti szoborciklus számos tagját más zeneszerzőkre cserélték, különös figyelemmel a baráti országok operaszerzőire. Míg az Operaházban sohasem játszott Scarlatti és Glinka, vagy Smetana és Moniuszko, akiknek operái évtizedek óta nem kerülnek színre, helyet kapott a Népköztársaság úti homlokzaton, addig olyan nagyságok, mint a vitathatatlan népszerűségnek örvendő Puccini és Richard Strauss kimaradt a panteonból. A 2014-es esztendő Richard Strauss jegyében telik, hiszen a német zeneszerző születésének 150. évfordulóját ünnepeljük, így akkor sor kerülhet a következő hiánypótlásra.

 

A Queensland Zenei Fesztivál egyik célja, hogy összehozza a világ legnagyobb zenekarát, s így bekerüljön a Guinness-világrekorderek közé. A jelenlegi csúcstartó a Vancouver Szimfonikus Zenekar, mely 2000-ben 6452 zenésszel adott koncertet. Júliusra 7224 muzsikust várnak a Brisbane-i Suncorp Stadionba, hogy előadják (többek között) Beethoven 9. szimfóniájának befejező tételét.

Tavasszal az Angol Nemzeti Opera (English National Opera) előadásait is közvetítik az arra vállalkozó filmszínházak világszerte. Színre, illetve vászonra kerül Britten Peter Grimes című operájának a kritikusok által is elismert előadása (David Aldan jegyzi), de "nagy dobásnak" ígérkezik az ex Monty Python-alkotó, Terry Gilliam változata is Berlioz "Benvenuto Cellini" című operájából 2014 júniusában.

December 12-én este fél 7-től a Szépművészeti Múzeumban tartják a MúzeumCafé legújabb ankétját, melynek témája az utóbbi évek egyik legsikeresebb magyar témájú külföldi kiállítása, az "Allegro Barbaro – Bartók Béla és a magyar modernek 1905–1920" című párizsi tárlat lesz. A beszélgetés résztvevői Barki Gergely és Rockenbauer Zoltán művészettörténészek, a kiállítás kurátorai, illetve Vikárius László zenetörténész, az MTA BTK Zenetudományi Intézete Bartók Archívumának vezetője. A beszélgetést Martos Gábor, a MúzeumCafé főszerkesztője vezeti.

Augusto Esquivel gombokból készült pianínója. További "gombolmányok" a művész honlapján.

Új, táncsérülések kezelésére specializálódott klinika nyílik a birminghami Queen Elisabeth Kórházban, adta hírül az International Arts Manager. A Nemzeti Táncorvoslási és Táncorvoslás-tudományi Intézet (National Institute of Dance Medicine and Science) azután jelentette be a részleg megalapítását, hogy a Harlequin Floors cégtől 10,000 angol font értékű adományt kapott.

2015. január 1-jétől az olasz Riccardo Chailly a Milánói Scala főzeneigazgatója. Nemcsak új karmestere, hanem új intendánsa is lesz a neves intézménynek: 2014-ben Alexander Pereira vezeti a házat. December 10-én a milánói polgármester, Giuliano Pisapia jelentette be a változást, mely nem volt igazi meglepetés, hiszen Chailly-ról, mint Barenboim legesélyesebb utódjáról beszéltek már hetek óta.

Ez nem egy nagy hegedű.

Nincs benne hulla.

Nem, nem szeretnék inkább fuvolázni.

Vannak pillanatok, amelyek igen kényesek. A születés boldogsága, a halál szomorúsága mindenképpen ilyen. Ezért is megdöbbentő a bookline figyelmetlensége: Szokolay Sándor életrajzát a zeneszerző halála után egy nappal 60%-os kedvezménnyel ajánlják.
 

Arezzói Guido az ezredforduló (az előző) egyik legjelentősebb zenetudósa és zenepedagógusa volt. Még ma is beszélünk róla, sőt mi több, használjuk az általa kifejlesztett szolmizációs rendet és hangokat (ut=dó, re=ré, mi=mi, fa=fá, sol=szó, la=lá). Micrologus című műve az első zenei traktátus, amely szól a gregorián énekről és a többszólamú gyakorlatról. Boethius zenei alkotása mellett ebből a tanulmányból készült a legtöbb másolat a középkorban. És nélküle ez sem született volna meg:

Még le sem csengett a Beczala-féle sértődés és az ahhoz kapcsolódó hozzászólás-áradat, Diana Damrau (Violetta) facebook-oldalának adminisztrátora is beszállt a vitába. Íme a közlemény:

ADMIN: *az oldal szerkesztőjének magánvéleménye* Lenyűgöz, hogy mennyien hozzászóltak az eseményekhez, de sok a tiszteletlen megszólalás is. Mindenkit szeretettel látunk itt, akkor is ha tetszett egy bizonyos produkció, akkor is, ha nem. Nem tolerálom azonban az előadók felé irányuló durva támadást, illetve a durvaságot általában.

Az énekesek nagyjából öt évvel az előadás előtt szerződést kötnek az operaházakkal. Ekkor még nem tudják, kivel énekelnek, ki lesz a rendező, illetve a kreatív csapat. Kérem, ne az énekeseket szidják, ha az előadás nem tetszett!

 

A Milánói Scala december 7-én tartott évadnyitó előadása lassan egy szappanoperára hasonlít leginkább. Legalábbis az utóéletét tekintve. Már a produkció másnapján elkezdtek megjelenni azok a hírek, mely szerint Diana Damrau (Violetta) "elfelejtett" időben megérkezni a II. felvonás 2. jelenetére. Erről blogunk is beszámolt. Mindez azonban csekélyke hír volt ahhoz képest, amellyel Piotr Beczala (Germont Alfréd) szolgált. A kifütyült (Milánóban "kibúúúzott") énekes úgy megsértődött az olaszok faragatlanságán, hogy kijelentette, többet nem dolgozik a Scalában. Estére persze finomított - valószínűleg - első felindulásból közzétett nyilatkozatán:

"aggodalomra semmi ok ... professzionális énekes vagyok, a Scalával kötött szerződésemet kitöltöm. Tegnap a Traviatában megmutattam, mit tudok, s bár a megformálandó figura kapcsán nem értettem egyet mindenben a rendezővel, tehetségemnek megfelelően játszottam. Munkám eredménye pedig ... életem első búúú-ja ... és ennek következménye: Olaszországba csak szabadságra jövök. Köszönöm a támogatást, büszke vagyok barátaimra és rajongóimra. A hozzászólások fontosak, és erőt, motivációt adnak a jövőre nézve!" - írta (most) Facebook-oldalán Piotr Beczala.

 

Életének 83. évében elhunyt Szokolay Sándor. A Kossuth-díjas zeneszerzőt vasárnap, soproni otthonában érte a halál - közölte a család. Szokolay Sándor 1931. március 30-án született a Békés megyei Kunágotán. 1947-től járt a Gulyás György karnagy-pedagógus vezette békéstarhosi zeneiskolába. Zenei tanulmányait Szabó Ferencnél és Farkas Ferencnél folytatta a Zeneakadémián, ahol 1957-ben kapott diplomát. Szokolay Sándor dolgozott a Magyar Rádió és a Magyar Televízió zenei szerkesztőjeként, 1959-től 1994-es nyugdíjba vonulásáig a Zeneakadémia zeneszerzéstanára volt. Több mint hatszáz művet komponált, közöttük vannak szimfóniák, oratorikus művek, kórus- és versenyművek, szóló szonáták, dalok. Munkásságát számtalan díjjal ismerték el, kétszer (1960-ban és 1965-ben) kapta meg az Erkel Ferenc-díjat, 1966-ban a Kossuth-díjat, 1976-ban lett érdemes művész, 1986-ban kiváló művész. A Bartók Béla-Pásztory Ditta-díjat 1987-ben és 2001-ben, a Magyar Művészetért díjat 1993-ban, a Magyar Örökség-díjat 1998-ban, a Kodály-díjat és a Corvin-láncot 2001-ben kapta meg, 2008-ban Prima-díjjal tüntették ki, adta hírül a hirado.hu.

Sokan nézték és hallgatták december 7-én este a Milánói Scala évadnyitó operaelőadását, Verdi "La Traviata" című zenés színpadi alkotását. Másnap reggel jelent meg az a hír, mely szerint a Violettát alakító Diana Damrau a II. felvonásban csak jelentős késéssel érkezett meg a színpadra. Az emiatt kimaradt énekelt részeknek csupán zenekari kísérete volt hallható. Daniele Gatti karmester, akit egyébként "kibúztak" az előadás végén, vizsgálatot indított, hogy kiderítse, ki volt a hibás. Persze a nézők nagy része (beleértve engem is) azt gondolta, ez a változtatás a rendezői koncepció része. Diana Damraut hangos éljenzéssel fogadta a ház.

A napokban kaptuk az értesítést a Nemzeti Filharmonikus Zenekar sajtóosztályáról, hogy elkészültek a legújabb fényképek Kocsis Zoltánról. Íme itt az egyik legjobban sikerült, Kenéz László fotózta.

 

A klasszikus zene rajongóinak is el kell néha gondolkozni azon, hogy az idő előrehaladtával a könnyűzene is klasszikussá válhat. Nem volt ez másképp évszázadokkal ezelőtt sem, legfeljebb a tálalás változott. A Nirvana legendás borítóképén szereplő csecsemő ma már 22 éves. Tempus fugit.

 

A katalánok egyik legismertebb zenei együttese, a "Capella Reial de Catalunya" idén ünnepli fennállásának 25. évfordulóját. Ebből az alkalomból a Jordi Savall által vezetett formáció "Magnificat i Jubilate" címmel Lully, Händel, Vivaldi és Bach műveiből adott hangversenyt. Az itt látható (és hallható) részlet 2013. november 30-án került fel a világhálóra.

 

December 7-én este 6 órától a Magyar Televízió és a Bartók Rádió is élőben közvetíti Verdi: La traviata című operáját a Milánói Scalából. Ebből az alkalomból blogunk rendszeresen beszámol az előkészületekről. A Scala ma a twitteren adta hírül, hogy a jelmezes főpróbát éppen ma tartják. A szereposztás a következő:

Valery Violetta - Diana Damrau (szoprán),
Bervoix Flóra - Giuseppina Piunti (mezzoszoprán),
Annina - Mara Zampieri (szoprán),
Germont Alfréd - Piotr Beczala (tenor),
Germont György - Zeljko Lucic (bariton),
Gastone - Antonio Cariano (tenor),
Douphol báró - Roberto Accurso (bariton),
D'Obigny márki - Andrea Porta (basszus),
Grenvil doktor - Andrea Mastroni (basszus),
Giuseppe - Nicola Pamio (tenor),
Szolga - Ernesto Petti (basszus),
Küldönc - Ernesto Panariello (basszus)

A Milánói Scala Ének- és Zenekarát Daniele Gatti vezényi.

 

"Világos, hogy az évszakok mindegyike is a hozzá közel álló elem számát kapja, a tavasz a levegőét, melyhez gyengédsége folytán hasonlít, a nyolcat, a nyár a forrósága miatt a tűzét, a négyet, az ősz a föld szárazsága miatt a hatot, a tél nedvessége folytán a tizenkettőt. A tavasz tehát az őszhöz kvart, a télhez kvint, a nyárhoz oktáv viszonylatban van."

(Aresteidés Quintilianus: A zenéről, ford.: Ritoók Zsigmond)

 

A zenetörténetnek vannak kitüntetett pillanatai (legalábbis jóval később így értékeljük), amikor a legnagyobbak találkoznak. Szívesen ott lettem volna Haydn és Mozart, Beethoven és Czerny, Liszt és Chopin, vagy éppen Bartók és Kodály egy-egy "koccintásánál". Ezen a képen (mely akár egy megkésett "Britten 100" megemlékezés is lehetne) Rosztropovics, Ojsztrah, Britten és Sosztakovics beszélget.

Ma tartja első hangversenyét Boldoczki Gábor magyar trombitaművésszel a Kremerate Baltica. Az együttes turnéja négy hangversenyből áll: Münchenben kezdenek, majd Bécsben, Isztambulban és végül Stuttgartban koncerteznek. További információ a Kremerata Baltica honlapján.

Talán magával az irodalommal egyidős a jelenség, pontosabban az az eljárás, hogy az író egy-egy figuráját annak beszédmódjával karakterizálja. Az viszont vélhetően az újkori irodalom találmánya, amikor a szereplő társadalmi hovatartozását világítja meg a beszédstílus.

Az író saját, „hivatalos” nyelvezetétől való eltérés a legtöbb esetben lefelé mutat. A tanulatlan emberre jellemző beszédet, argót használó, vagy a tájnyelven megszólaló szereplőt rendszerint lenézik. Jobb esetben a mű egyéb szereplői, rosszabb esetben maga az író. Természetesen ez nem kizárólagos szemlélet, hiszen a népi, a népies és a népieskedő irányzatokban a tájnyelv és a tájszólás határozottan a kiválasztottakat jellemzi. De ha egészében nézzük, a nyelvtani hibákkal terhes, a tájnyelvi, netán trágár megszólalás általában a megszólaló alávetettségét fejezi ki. A számtalan példa közül egyet. Karinthy Frigyes színdarabjában, a Holnap reggelben, a III. felvonás elején két jassz – a régies kifejezést csak körülírni tudom, mondjuk, a kallódó fiatal szókapcsolattal –, szóval, két jassz beszélget. (A „Himmelmann” tükörfordításban égi embert, a történetben értelemszerűen pilótát jelent.)

A társadalmi osztályok, a hierarchia tekintetében valamivel közömbösebb az idegen akcentus használata. Ámbár ez is lehet lenézés tárgya, és ezzel már át is lépünk a zene területére. A Zsoldosszerenád, Orlandus Lassus madrigálja viccességét annak szövege adja. Ahogy egy faragatlan zsoldoskatona töri az olaszt.

De mehetünk még beljebb is a muzsikában. A XIX. és a XX. század és bizonyos mértékig még korunk zenéjében is az ún. könnyűzene felbukkanása az egyszerű, tanulatlan, alacsony származású ember beszédének a megfelelője – egyértelműen rosszalló, lenéző értelemben. Hogy ez jó-e vagy sem, hogy mesterségesen mélyíti-e a szakadékot a „magas művészet” és a „könnyű műfajok” között, vagy csak leképez egy szemléletmódot, ezt nem a mi tisztünk eldönteni. Inkább lássunk két példát. Arthur Honegger drámai oratóriuma, a Jeanne d’Arc a máglyán történelmi témát dolgoz fel. A jórészt szimbólumokkal dolgozó alkotás egyik legdöbbenetesebb jelenete, amikor Jeanne-t a peres eljárás során kiszolgáltatják az állatoknak. De ki legyen a bíró? A tigris, a róka, a kígyó nem vállalja. Elvállalja viszont a disznó. A dolog történelmi előzménye voltaképpen egy szójáték. A Jeanne perében eljáró egyházi törvényszék vezetője Beauvais püspöke, egy bizonyos Pierre Cauchon volt. És bár másképpen írják, mint a ’disznó’ jelentésű „cochon”-t, a két szó csengése ugyanaz. Nos tehát a disznó jelentkezik elnöknek, és a jelenethez Honegger kora szórakoztatózenéjének stílusából merít.

Alban Berg Wozzeck című operája, illetve a forrásul szolgáló Büchner-dráma szintén megtörtént eseményt dolgoz föl. És noha a következő jelenet kocsmában játszódik, ahol eleve is indokolt a könnyűzene használata, Berg ezzel is aláhúzza a helyzet tragikumát. Wozzeck meglátja élettársát, Marie-t, amint a Tamburmajorral táncol, önfeledten.

Említettem, hogy ez az eljárás a XIX. században kezdődik, azért ezt hadd finomítsam. Az 1800-as évek elején még nem létezett, vagy nem volt akkora a szakadék könnyű és komoly között. Haydn még gond nélkül adott ugyanabban a tételben ugyanannak a témának arisztokratikus, népi és magyaros karaktert – mint például a III:77-es Hoboken-jegyzékszámú C-dúr vonósnégyesben.

Jólesz György

(Elhangzott 2013. november 21-én a Bartók Rádió "Muzsikáló reggel" című műsorában.)

Nem is olyan rég még Maria Joao Pires Mozart-zongoraversenye borzolta a kedélyeket (a művésznő más darabra készült), most a Berlini Filharmonikusok muzsikusai tréfálták meg koncertmesterüket, aki a turnén Prokofjev hegedűversenyével állt (volna) a közönség elé. Helyette azonban Mendelssohnét kapta. A videó itt megtekinthető.

Azoknak, akik a novemberi reggeleket nehezen viselik. Íme egy remek páros!

Blogunk ezzel a képpel kíván minden kedves olvasójának jó reggelt!

Egy Morton Bros zongora: szétszedte és "rendszerezte" Tom Fotheringham.

A LISZT FERENC EMLÉKMÚZEUM MATINÉJA

2013. november 16-án, szombaton 11 órakor

a Régi Zeneakadémia Liszt Ferenc Kamaratermében

(1064 Budapest, Vörösmarty utca 35)

HILDE HARALDSEN SVEEN (szoprán) 

és

SIGNE BAKKE (zongora) 

hangversenye

EDVARD GRIEG MŰVEIBŐL

Romancer (Aeldre og nyere) /Régi és új románcok/  Op. 39

Fra Monte Pincio /A Monte Pincio-ról/ (B. Bjørnson) – Dulgt Kjaerlighed /Titkolt szerelem/ (B. Bjørnson) – I Liden højt deroppe /Fenn a zöld domboldalon/ (J. Lie) – Millom Rosor /Rózsák között/ (Kr. Janson) – Ved en ung Hustus Båre /Ifjú asszony koporsójánál/ (O. P. Monrad) – Hör ich das Liedchen klingen /Hallom, hogy cseng a kis dal/ (H. Heine)

19 Norske Folkeviser /19 Norvég népdal/ Op. 66 – részletek

1. Kulokk /Tehén-hívó/ - 2. Der er den største dårlighet /A legnagyobb balgaság/

5. Det var i min ungdom /Ifjú koromban volt/ - 18. Jeg går i tusen tanker /Mélyen gondolataimba merülve vándorlok/

Slåtter /Norvég paraszttáncok/ Op. 72 – részletek

14. Tussebrurefærda fra Vossevangen /A manók menyasszonyi menete Vossevangenban/ - 3. Bruremarsj fra Telemark /Nászmenet Telemarkban/

- 7. Røtnamsknut. /Halling-tánc/

Seks Sange /Hat dal/ Op. 48

Leise zieht durch mein Gemüth /Tavaszi dal/ (H. Heine) – Dereinst, Gedanke mein /Egykoron, kedvesem/ (E. Geibel) – Lauf der Welt /A világ folyása/ (L. Uhland) –

Die verschwiegene Nachtigall /A titkot tartó csalogány/ (W. von der Vogelweide) – Zur Rosenzeit /Rózsanyíláskor/ (J. W. von Goethe) – Ein Traum /Egy álom/ (F. M. Bodenstedt)
 

A Kotta nélkül "Könyvtármustra" című sorozatában magyarországi zenei könyvtárakat mutatunk be honlapjaikon keresztül. A legújabb zenei gyűjtemények egyike a BMC-ben található. A főként kortárs zenére koncentráló intézmény kollekciójáról itt kaphatnak további információt.

 

Blogunk olvasója, Madaras Sándor hallgatta meg Csalog Gábor vasárnapi hangversenyét, és írta le véleményét. Íme!

"A zongora valahogy zajosabb a megszokottnál, a lámpák kicsit zúgnak, valami fél percenként kattan mögöttem és a terem is (nem találok rá jobb hasonlatot) olyan kristályosan, keményen cseng. De most letudtam egy mondattal minden negatívumot, hogy rátérhessek a lényegre: miért jöttem olyan kótyagos boldogsággal haza Csalog Gábor koncertjéről, mint kiskamasz az első csókolózás után.

Már a koncertsorozat címe is telitalálat, Csalog vasárnapok. Fölösleges a kása kerülgetése, az álszerénység: egy kivételes tehetségű muzsikus megnyilvánulásainak ad teret a BMC nagyszínpada. A sorozat tematikus, a téma maga Csalog Gábor. Ahogyan Cecilia Bartoli koncertjén sem Vivaldi a húzónév - itt is Csalogra jövünk és vakon megbízunk az ő ízlésében. Találjon ki valamit, készítse el és mi nem finnyáskodunk, nem válogatunk, hanem kíváncsian elfogyasztjuk úgy, ahogy elénk tálalja!

Ezzel a gasztronómiai hasonlattal csínján kell azonban bánnunk: ha valaki ez alatt az élet kedélyes részére asszociál, bizony csalódnia kell. Különösen az első rész volt tele fekete, drámai, tragikus hangulatokkal, ami Kunderát idézi fel bennünk: a létnek csak úgy van értelme, ha van súlya, nehézsége, nehézkedése. Ha el kell fogadnunk olyan történéseket is az élettől, amelyek elszegényítenek bennünket. De ne szaladjunk előre!

A koncert két részből állt de valójában három szakaszból. Elsőként kései Liszt és friss Kurtág-darabokat játszott egy kísérlet demonstrálásaként. A csillagászatból ismert jelenség, hogy ha egy égitest szabálytalan pályán halad, kell ott lenni valaminek, ami erre kényszeríti. Nos, a Liszt- és Kurtág-művek egymásutániságában valóban kirajzolódott a kettejüket összekötő Bartók stílusa. Nem vagyok zenész, de a 15 darab végére már pontosan éreztem, melyek a bartóki zene legfőbb jellemzői úgy, hogy tőle egyetlen hang sem hangzott el a koncerten. Hatalmas ötlet és tökéletes kivitelezés.

A koncert egyértelmű súlypontja közelében a zongoraművésznek magányra, elvonultságra volt szüksége, de nem szerette volna, ha a közönség szünetre távozik, mert a koncert e pontján befogadó állapotra volt szüksége, és ezt 15 perc büfézés, társalgás lerombolta volna. Hogy mégse teljes produkciótlanságban kelljen végigülnünk a felkészülési időt, Gőz László, a BMC igazgatója jelent meg és sztorizni kezdett Szőllősy Andrásról. A szeretett kutyáról, a szerény lakásról, a 85 évesen Kurtággal folytatott tornaversenyéről szóló történetektől pár éve még falra másztam volna, most azonban megfogott ez a személyes hang és megértettem, hogy valami különleges eseménynek vagyok a részese.

Aztán meghallhattuk a nagy művet is, Szőllősyét, ami magyar fordításban a "Tájkép halottakkal" címet viselte. Ahogy mondtam, nem vagyok zenész, de azt én is meg tudtam ítélni, hogy kegyetlenül, embertelenül nehéz darabot komponált a szerző. Kétség sem merült fel bennem, hogy ezt a művet másképpen, könnyebben is meg lehetett volna írni. Tökéletesen világossá vált, hogy mi volt Szőllősy célja az előadóművész kivégzésével és ez Csalog előadásában maradéktalanul meg is valósult. Letaglózva ültem a darab végén, és teljesen egyértelmű volt számomra, hogy nincs tovább, én a szünetben hazamegyek. De nem azért, mert nem tetszett volna, amit hallottam, hanem azért amiért az ember nem kap be egy darab sütit egy különleges bor után: szeretne együtt élni az élménnyel zavartatás nélkül még a lehető leghosszabb ideig.

De aztán mégis maradtam, és jól tettem: a kimerítő sportolás után az izmok nyújtása fölöslegesnek látszik ugyan, de nagyon hasznos. A két Mozart szonáta úgy vezette vissza az életbe az embert, hogy közben nem kisebbítette az élményt. Még most is, két nappal a koncert után is egészen élénken élem a Szőllősy-darab hangulatát. A Mozart-ráadás után egy nagyon rövid Liszt-darab zárta a koncertet, amely nélkülözött minden virtuozitást, egyszerűségében volt sokatmondó. Ezzel engedett utunkra Csalog Gábor bennünket egyen-egyenként: éljünk most már ezekkel az élményekkel tovább!" (Madaras Sándor)

 

Ezt a képet találtuk az interneten. Bizonyíték arra, hogy a social media hatása alól a kortárs komponisták sem akarják tudják kivonni magukat.

Az előadói utasítás fordítása: "Antiszociálisan. Játszd anélkül hogy fényképeznél és feltöltenéd a képet a Facebookra."

 

Mától árulják a jegyeket a következő maraton-koncertre. 2014. február 2-án a Művészetek Palotája és a Budapesti Fesztiválzenekar szervezésében létrejött hangversenyeken Johann Sebastian Bach műveit hallhatja a közönség reggel és este 10 óra között.

KONCERTEK

10.00 Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem
J. S. Bach: "Nagy" c-moll prelúdium, BWV 546
J. S. Bach: Korál a 147. kantátából, BWV 147
J. S. Bach: e-moll prelúdium ("A katedrális"), BWV 533
J. S. Bach: e-moll fúga ("A tölcsér"), BWV 548
J. S. Bach: Air a D-dúr szvitből, BWV 1068
J. S. Bach: d-moll toccata és fúga, BWV 565
Varnus Xavér - orgona

11.00 Fesztivál Színház
J. S. Bach: g-moll menüett
J. S. Bach: g-moll polonéz
J. S. Bach: D-dúr musette
J. S. Bach: d-moll polonéz
J. S. Bach: D-dúr induló
J. S. Bach: E-dúr kis prelúdium
J. S. Bach: F-dúr kétszólamú invenció, BWV 779
J. S. Bach: d-moll kétszólamú invenció, BWV 775
J. S. Bach: g-moll kétszólamú invenció, BWV 782
J. S. Bach: B-dúr kétszólamú invenció, BWV 785
J. S. Bach: D-dúr kis prelúdium
J. S. Bach: e-moll kétszólamú invenció, BWV 778
J. S. Bach: G-dúr kétszólamú invenció, BWV 781
J. S. Bach: C-dúr kis prelúdium
J. S. Bach: f-moll kétszólamú invenció, BWV 780
J. S. Bach: h-moll kétszólamú invenció, BWV 786
J. S. Bach: Esz-dúr sinfonia, BWV 791
J. S. Bach: B-dúr sinfonia, BWV 800
J. S. Bach: a-moll sinfonia, BWV 799
J. S. Bach: A-dúr prelúdium és fúga, Wohltemperiertes Klavier, II. kötet, BWV 888
Werner Mária, Karakas Benedek, Boros Mihály, Venczel Ákos, Szedmák Eszter, Szalai Molli - zongora

12.00 Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem
J. S. Bach: Wir danken dir, Gott, wir danken dir, BWV 29 - Sinfonia
J. S. Bach: d-moll hegedűverseny, BWV 1052R
J. S. Bach: h-moll szvit, BWV BWV 1067
Kelemen Barnabás - hegedű, Fassang László - orgona, Pivon Gabriella - fuvola, a Budapesti Fesztiválzenekar muzsikusai

13.00 Fesztivál Színház
J. S. Bach: Mit Fried’ und Freud’ ich fahr’ dahin, BWV 125 - nyitótétel a 125. kantátából
J. S. Bach: Der Geist hilft unser Schwachheit auf, BWV 226 - kétkórusos motetta
J. S. Bach: Lobet den Herrn, BWV 230 - négyszólamú motetta
J. S. Bach: g-moll mise, BWV 235
Károlyi Katalin, Megyesi Zoltán, Cser Péter - ének, Schola Cantorum Budapestiensis (művészeti vezető: Mezei János), Szent Efrém Férfikar (művészeti vezető: Bubnó Tamás), Aura Musicale
Vezényel: Bubnó Tamás

14.30 Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem
J. S. Bach: I., II. és III. Brandenburgi verseny, BWV 1046, 1047, 1048 - modern hangszereken
Budapesti Vonósok
Művészeti vezető: Botvay Károly

15.30 Fesztivál Színház
J. S. Bach: Musikalisches Opfer (Zenei áldozat), BWV 1079
Sigiswald Kuijken - barokk hegedű, Wieland Kuijken - viola da gamba, Barthold Kuijken - fuvola, Benjamin Alard - csembaló

16.30 Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem
J. S. Bach: IV., V. és VI. Brandenburgi verseny, BWV 1049, 1050, 1051- historikus hangszereken
Aura Musicale

17.30 Fesztivál Színház
J. S. Bach: Kromatikus fantázia és fúga, BWV 903
J. S. Bach: 6 kis prelúdium, BWV 933-938
J. S. Bach: c-moll partita, BWV 826
Spányi Miklós - csembaló

18.30 Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem
J. S. Bach: f-moll zongoraverseny, BWV 1056
J. S. Bach: c-moll versenymű két zongorára, BWV 1060
J. S. Bach: C-dúr versenymű három zongorára, BWV 1064
Pannon Filharmonikusok, Fejérvári Zoltán, Kemenes András, Palojtay János - zongora
Vezényel: Vass András

19.30 Fesztivál Színház
J. S. Bach: a-moll angol szvit, BWV 807
J. S. Bach: d-moll partita, BWV 1004
J. S. Bach: C-dúr csellószvit, BWV 1009
Várjon Dénes - zongora, Baráti Kristóf - hegedű, Perényi Miklós - gordonka

21.00 Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem
J. S. Bach: d-moll kettősverseny, BWV 1043
J. S. Bach: Magnificat, BWV 243
Budapesti Fesztiválzenekar, Szent Efrém Férfikar (művészeti vezető: Bubnó Tamás)
Vezényel: Fischer Iván

Jegyárak: 990 Ft /koncert, 2970 Ft/4 koncert, 8910 Ft/11 koncert

A Zeneakadémia honlapján megjelent a novemberi kurzusprogram. Marc Damoulakis, Perényi Miklós, Sebestyén Ernő, Simon Standage, Takács-Nagy Gábor, valamint Wolfgang Rathert és Eötvös Péter is tart előadást az érdeklődőknek. További részletek itt.

Hetek óta kering az interneten egy felvétel, a hollandok tehetségkutató showjának részlete, amelyben a 9 éves Amira Willighagen énekli Puccini Gianni Schicchi című operájának jól ismert részletét, Lauretta áriáját. Nos, mivel - véleményem szerint - egy ilyen előadást megmosolyognánk egy felnőttől, a zsűri, a közönség és a nézők nyilván annak tapsolhattak, hogy egy ilyen pici lány ilyen nagy ("operai") hangon képes énekelni. Én velük ellentétben inkább sajnálom szegényt.

Frescobaldi: Aria detta la Frescobalda (1627)

Ma kezdődik a világ egyik legfontosabb régizenei fesztiválja, kiállítása és vására az angliai Greenwich-ben. A november 9-ig tartó fórum programja itt található.

Egy chicagói operatársulat gondolt egy nagyot és elhagyta az operaszínpadot. Legalábbis az Orfeusz és Euridiké legújabb előadása nem színpadon, hanem az uszodában játszódik. Az erről szóló beszámolót (angol nyelven) itt nézhetik meg.

Ritkán hallható, vagy olvasható olyan nyilatkozat, amikor az egyik világsztár a másiknak ad "jó tanácsot". Nos, az operaélet erre is ad példát! 

Angela Gheorghiu (Fotó: Cosmin Gogu/EMI)

Nemrég jelent meg egy terjedelmes interú a román szopránénekes-világsztárral, Angela Gheorghiuval, aki puszta jóindulatból tanácsolta kollégájának, Jonas Kaufmannak, hogy hagyjon fel a Wagner-szerepek éneklésével és maradjon a bel canto-repertoárnál, különben tönkreteszi a hangját.

Ha érkezik válasz Kaufmanntól, természetesen azonnal közöljük. Addig is kívánunk minden jót énekeseinknek! Az eredeti, német nyelvű interjú itt olvasható.

 

Mozdulni sem tudok a székről, most nézem meg harmadszor ezt a videót, s valószínűleg egész éjszaka mást se fogok csinálni, csak mereven bámulom, tátott szájjal, elképedve. Mint akibe villám sújtott, olyan lehetek.
Azért elgondolkodtató: mindenkinek, aki úgy gondolja, "lazítani" kell a klasszikus darabokon, merthogy azok amolyan szomorúzenék, kívánok több órát a székhez láncolva és egy ilyen klipet bambulva.
Akik nem ismernék: a dallam (és a szöveg) Cherubinóé Mozart "Figaro házassága" című operájában. Sok sikert!

Krystyna Gorazdowska: Koncert wrocławski (1945)
 

A Nemzeti Filharmonikusok Kocsis Zoltán irányításával a Daphne után Richard Strauss újabb zenés színpadi alkotását tűzik műsorra. "A hallgatag asszonyt világszerte ritkán játsszák; Budapesten 1977-ben a Drezdai Semperoper nagy sikerrel adta elő, Sir Morosus szerepében akkor Theo Adamot láthatta és hallhatta a közönség. Magyar produkcióban most először hangzik el.
A zeneszerző tizenegyedik operájának szövegkönyvét zseniális librettistája, Hugo von Hofmannsthal halála után Stefan Zweig készítette el, Ben Jonson színműve alapján. "A legjobb vígopera-szövegkönyv a Figaro házassága óta" - mondta Strauss, aki ragaszkodott ahhoz, hogy a zsidó származása miatt mellőzött Zweig neve szerepeljen az 1935-ös drezdai bemutató műsorfüzetében és plakátjain. A művet a második előadás után be is tiltották, Straussnak pedig le kellett mondania a Birodalmi Zenei Kamara elnöki tisztségéről." - olvasható a MÜPA honlapján.űAz október 10-i és 12-i előadást megelőzően október 2-án műhelybeszélgetés lesz az alkotókkal a MÜPA Előadótermében.

A napokban jelent meg Mike Randolph fotósorozata a The Telegraph oladlán. Kövesse a linket: a 20. századi zene történetéből. Merthogy ez a sorozat is oda tartozik!

Nem, nem a Dupla kávéról szeretnék írni! Inkább a lakodalmas zene korábbi századairól, amikor még igényesebb muzsikát választottak a házasulandók is.

"Harmadnap menyegzőt tartottak a galileai Kánában, amelyen Jézus anyja is ott volt, Jézust is meghívták a menyegzőre tanítványaival együtt. Amikor fogytán volt a bor, Jézus anyja megjegyezte: "Nincs több boruk." Jézus azt felelte: "Mit akarsz tőlem, asszony! Még nem jött el az én órám." Erre anyja szólt a szolgáknak: "Tegyetek meg mindent, amit csak mond!" Volt ott hat kőkorsó, a zsidóknál szokásos tisztálkodás céljára, mindegyik két-három mérős. Jézus szólt nekik: "Töltsétek meg a korsókat vízzel!" Meg is töltötték azokat színűltig. Ekkor azt mondta nekik: "Most merítsetek belőle, és vigyétek oda a násznagynak." Odavitték. Amikor a násznagy megízlelte a borrá vált vizet, nem tudta honnan való, a szolgák azonban, akik a vízet merítették, tudták -, hivatta a násznagy a vőlegényt, s szemére vetette: "Először mindenki a jó bort adja, s csak amikor már megittasodtak, akkor az alábbvalót. Te meg mostanáig tartogattad a jó bort." Ezzel kezdte meg Jézus csodajeleit a galileai Kánában." (Jn 2, 1-11)

Jézus tehát először egy lakodalomban tett csodát. Az ünnepi külsőségekhez hozzá tartozott a zene. Akkor is, azóta is. A reneszánsz idején készült festményeken azonban a hangsúly eltolódik: kevésbé a csodára, mint inkább a külsőségekre figyelnek a művészek. Különleges ételek, gazdagon díszített környezet, pompás étkészletek és muzsikusok ékesítik a színekben tobzódó vásznakat.

Maarten de Vos 1597-ben készített, "A kánai menyegző" című, az antwerpeni Miasszonyunk bazilikában található festménye az előbb említettek egyik legjobb példája, hiszen de Vos királyi lakomába helyezi a csodatételt. A menyasszony fején korona, a kép felső részében pedig - az erkélyen - négy muzsikusból álló együttes szolgáltatja a zenét. Három lantos kíséri az előttük ülő énekest.

A németalföldi "menyegzői ízlésen" is túltesz Paolo Veronese, aki - még ha anakronisztikus is a megállapítás - szinte operai díszletek elé helyezi az újszövetségi történetet. Az alábbi képen látható eseményen közel 130 ember vesz részt, többségükben (kivéve Krisztust, Szűz Máriát és az apostolokat) közel-keleti vendégek. A muzsikusok hangsúlyos helyen (Jézus előtt) egy csoportban játszanak. Egyesek szerint a zenészek képében Veronese Tizianót, Tintorettót, Bassanót és saját magát ábrázolja. Balról jobbra haladva a következő hangszereket látjuk: két tenor viola da gambát, egy kornettet és egy nagybőgőt. Ha jobban megfigyeljük, mögöttük a bal oldalon egy trombitás is feltűnik. A zenészcsoport szimbolikus jellegét erősíti az is, hogy a festmény felső szakaszában, az erkélyen játszanak az "igazi" muzsikusok. Lakoma ide, lakoma oda, az étel nem kap nagy szerepet: ugyan a tányérokon láthatunk étkeket, a fogásokat az asztalnál ülők fölötti "szinten" a korlát mögött készítik elő. És végül a lényeg, maga a csoda; nos, az elsikkad. A kép előterében jobb oldalon egy 16. századi sommelier kóstolja a borrá változtatott vizet, amelyet az előtte hajoló szolga önt épp az új korsóba.
 

"Mein Herz, das ist versehrt" (“Sebzett az én szívem”), Minnelied Oswald von Wolkensteintől a bécsi kódexből (Codex vindobonensis 2777).

A közlekedés koordinálásának tudománya nem mai. Azonban vannak új irányok, amelyek felé a szakembereknek is érdemes lenne tekintgetni.

Anélkül, hogy bármilyen "morális" felhangja lenne a mostani posztnak, el kell ismerjem, nem vagyok túlságosan oda a klasszikus zene hétköznapiasításától. Pedig - mondhatják többen is jogosan - magam is részt veszek abban, amikor a zeneszerzőket mint egyszerű embereket próbálom közelebb hozni a Bartók Rádióban. De hol van a határ? Egyáltalán van-e határ? Vagy az is országonként változik? Kíváncsi vagyok a véleményükre! (Kommentekre a Kotta nélkül Facebook-oldalán van lehetőség).

Itt van ez az amerikai plakát, amely Haydnt kalózként ábrázolja. Ez a nemzetközi "beszélj-úgy-mint-egy-kalóz" nap alkalmából készült.

Hol készült ez a kép, melyik városban, ahol még a graffitik is Mahlerről szólnak?

Krzysztof Penderecki 80 éves lesz jövőre. A lengyel zeneszerző olyannyira jól érzi magát, köszöni szépen, hogy új operát ír. Lengyelországban a jeles évfordulóra új bankjegyet adnak ki, amelyen Penderecki arca szerepel. A mellékelt képen egy saját kezűleg írt dedikáció látható, amelyből a Bach nevének betűiből álló B-A-C-H-motívum is kiolvasható.

 

Francesca Caccini, más néven ‘La Cecchina’ a 16-17. század fordulójának egyik legjelentősebb zeneszerzője. Nem is: zeneszerzőnője. Ő volt az első hölgy, aki operát komponált. Jó iskolája volt: édesapja Giulio Caccini (az egyik legismertebb Monteverdi-kortárs) gyerekkorától kezdve tanította énekelni, gitározni, hárfázni, lantozni és komponálni. Hamar megszerethette az irodalmat, mert később sokan rajongtak latinul vagy olaszul írt versiért. Francesca nemcsak kiváló művész hírében állt, de egyike volt a legjobban fizetett zeneszerzőknek. Persze ehhez az is kellett, hogy a Mediciek vegyék fel szolgálatukba.

"Kegyes és nagyvonalú mindenben" - ezt Michelangelo mondta róla.

Francesca Caccini 1587-ben ezen a napon született Firenzében.

  

A több mint száz éve elsüllyedt Titanic zenekarvezetőjének egykori hegedűjét állítják ki, majd árverezik el Észak-Írországban. A különleges hangszer szeptember 18-tól október 13-ig látható a Titanic Belfast múzeumban. Ezt követően a hegedűt a délnyugat-angliai Wiltshire-ben elárverezik. A hegedű egykor Wallace Hartley tulajdona volt, az elsüllyeszthetetlennek hitt hajó nyolc tagú zenekarának vezetőjéé. A zenekar a végső pillanatokig játszott, miközben a Titanic 1912 áprilisában elsüllyedt. Miután Robinson 1939-ben elhunyt, a hegedűt az Üdvhadsereg kapta meg. Ezután egy családhoz került, ők éveken át padlásukon őrizték. Hét évvel később a család egy aukciós házhoz fordult, amely végül márciusban bizonyosságot szerzett a hangszer eredetiségéről: ezt egy kis ezüst plakett is bizonyítja a hegedűn, rajta felirattal: "Wallace-nak, eljegyzésünk alkalmából, Maria".  A hegedű értékét százezer euróra becsülik.

 

Ma este a Bartókón Nikolaus Harnoncourt vezényletével lesz hallható Weber "A bűvös vadász" című háromfelvonásos operája, az a mese, amely hosszú ideig foglalkoztatta a zeneszerzőt. Röviddel azután ugyanis, hogy Weber elfogadta a drezdai udvar operakarmesteri megbízását 1817-ben, újra nekilátott a Bűvös vadász történetének kidolgozásához. Előtte nagyjából 7 évvel kezdett foglalkozni ezzel a históriával. Kapcsolatba lépett Kinddel, a drezdai irodalmi "dalkör" jeles képviselőjével, aki hamarosan felvázolta librettóját, akkor még "A próbalövés" címmel. Hozzá kell tegyük, hogy ez a történet abban az időben igen népszerű volt a német nyelvterületen: több színházi változat is a közönség elé került. És nemcsak Weber fantáziáját mozgatta meg, hanem például Spohrét is, akit szintén megihletett ez a mese. Persze Spohr amint megtudta, hogy kollégája is tervbe vette egy opera megkomponálását, letett tervéről Weber javára.

Weber lassan dolgozott. Persze nem a tehetség, vagy az ihlet hiánya, hanem más elfoglaltságai miatt. Végül 1820-ra tudta befejezni művét, amely egy csapásra komoly sikert hozott számára. A darab népszerűségét mi sem mutatja jobban, hogy 1830-ra bemutatták Dániában, Svédországban, Csehországban, Oroszországban, Franciaországban, Lengyelországban, Hollandiában és Magyarországon. Sőt, 1850-re már láthatta Rio de Janeiro és Sydney közönsége is.

Szokták mondani, hogy a muzsikusnak dalból van a lelke. Nos, való igaz: én is találkoztam már olyanokkal, akik számára nem létezett más téma, csak a zene. Először még szakbarbárságnak tartottam mindezt, később azonban rájöttem, nem szabad csodálkozni a nagy művészeken, nem szabad számonkérni rajtuk, miért is nem foglalkoznak politikával, vagy (horribile dictu!) miért nem értenek az adóügyekhez?! Valóban van tetőtől talpig zenével átitatott ember, mint ahogyan azt a mellékelt ábra is mutatja.

Andres Cardenes elképzelése a zenei darwinizmusról.

A minap került kezembe (micsoda nagyzolós kifejezés, hiszen az interneteken láttam) egy hitelesnek tűnő felsorolás arról, milyen lemezeket hallgatott legszívesebben Thomas Mann. Az "A Saturday Review of Literature"-ben 1948. október 30-án jelent meg a következő "slágerlista":

FRANCK, César: d-moll szimfónia / San Francisco-i Szimfonikus Zenekar, vez. Pierre Monteux

MENDELSSOHN, Felix: e-moll hegedűverseny / Nathan Milstein - hegedű, New York Filharmonikus-Szimfonikus Zenekara, vez. Bruno Walter

"MOZART és mások" / Lotte Lehmann dalestje

BERLIOZ, Hector: Harold Itáliában / William Primrose - hegedű [sic], Boston Symphony, vez. Serge Koussevitzky

BEETHOVEN, Ludwig van: 3. "Eroica" szimfónia / New York Filharmonikus-Szimfonikus Zenekara, vez. Bruno Walter

WAGNER, Richard: Parsifal, III. felvonás / A Berlini Állami Opera szólistái, kórusa és zenekara, vez. Karl Muck

WAGNER, Richard: A walkür, I. felvonás / Lotte Lehmann - szoprán, Lauritz Melchior - tenor, Emanuel List - basszus, Bécsi Filharmonikusok, vez. Bruno Walter

BERG, Alban: Részletek a Wozzeckből / Charlotte Boerner - szoprán, Janssen Szimfonikus Zenekar, vez. Werner Janssen

STRAUSS, Johann: Két nyitány és két keringő / európai zenekarok, vez. Bruno Walter és Széll György

SCHUBERT, Franz: "Der Musensohn" (Goethe) és "Der Wanderer" (Schmidt von Lübeck) / Gerhard Hüsch - baritone, Hanns Udo Müller - zongora

SCHUMANN, Robert: "Romanze" (Geibel) és SCHUBERT, Franz: Der Erlkönig" (Goethe) / Heinrich Schlusnus - bariton, Franz Rupp - zongora

ROOSEVELT, Franklin: "A Prayer for the Nation on D-Day, June 6, 1944." / Franklin D. Roosevelt

Mától kezdve sokasodnak majd a blogon a londoni Proms-szal kapcsolatos bejegyzések, ugyanis a Bartók Rádió szombat este élőben közvetíti minden idők egyik legszínesebb zenei fesztiváljának befejező hangversenyét, a híres "Last Night of the Proms"-ot.

Ez a koncert több szempontból is egyedülállónak ígérkezik. Előszöris azért, mert a Proms történetében először áll női karmester a zenekar előtt (Marin Alsop), másodszor pedig azért mert Joyce DiDonato mellett Nigel Kennedy, az angolok rendbontó hegedűse lép fel szólistaként. Kennedy, aki egy ideje újra teljes névvel (nem pedig csak Kennedy-ként) szerepel, már jó előre biztosította magának a figyelmet. A "The Guardianban" ugyanis ejtett egy kedves mondatot a dirigensek "védelmében":  "...azért valljuk be, egy normális embernek tényleg fogalma sincs, mit keres ott a karmester, ahol van. Senki nem tudja, mit csinálnak, azon kívül, hogy ritmustalanul emelgetik a kezüket." - mondta Nigel Kennedy.

 

A közösségi média ma már megkerülhetetlen a művészek, főként a szólisták számára. Lehet fanyalogni, lehet elitistaként legyinteni, a helyzet az, hogy ismertséget (és mi másra lenne szüksége a művésznek) nagyon nehéz megszerezni már a hagyományos utakon. És még az sem elég, hogy "nyitok egy twitter-accountot", és ezzel el van intézve. Magyarországon például jóval kevesebben olvassák azt, mint a Facebookot; ugyanígy sokfelé vannak "helyi sajátosságok". A művésznek (vagy menedzserének) tisztában kell tehát lenni azzal, mi fán terem a tumblr, a Google+, a Digger, horribile dictu a Stumbleupon vagy a Foursquare. 

Nem véletlen, hogy az olyanok, mint az idei Last Night of the Proms sztárja, Joyce DiDonato lelkesen twitterezik, vagy a világ egyik legkeresettebb hegedűművésze, Joshua Bell, aki most adta hírül, hogy lehet őt követni már a Google+-on is. Hogy e mögött nincs-e szponzori szerződés, nem tudom.

Bánffy Miklós gróf egykori magyar külügyminiszter, író, grafikus, díszlet- és kosztümtervező, színpadi rendező emlékének szentelt kiállítást nyílt meg kedden Hágában, a nyár elején Esztergomban indult vándorkiállítás egyik állomásán.

Az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet által összeállított kiállítást korábban már bemutatták Magyarországon, Romániában és Olaszországban, hamarosan látható lesz Párizsban, Németországban és Moldovában is.

Az 1874-ben Kolozsváron született Bánffy 1913 és 1918 között a magyarországi állami színházak intendánsa volt, például Bartók újító szellemű operáinak színpadra állításában is érdemeket szerzett. 1916-tól a Kisfaludy Társaság tagja, 1923 és 1927 között pedig a Képzőművészeti Tanács elnöke volt. Miután visszaköltözött Erdélybe, az Erdélyi Helikon szerkesztője lett. Grafikusként is maradandót alkotott: az Erdélyi Szépmíves Céh által kiadott több könyvet ő illusztrált.

 

Zongorapolc. Riga, Észtország.

Egy új tanulmány szerint az aranyhalak nemcsak hogy zenekedvelők, de még a zeneszerzőket is meg tudják különböztetni.

A Keio Egyetem Pszichológiai Fakultásán végzett kutatást vezető Kazutaka Shinozuka elmondása szerint az aranyhalak sokkal okosabbak és műveltebbek annál, amit mi gondolnánk róluk. A kísérlet szerint két zeneművet, J. S. Bach d-moll toccata és fúgáját, illetve Sztravinszkij Tavaszi áldozatát játszották le a halaknak. A zeneszó alatti étkezési hajlandóságuk nyomán vonták le azt a következtetést, az aranyhalak, bizony, sokkal többet esznek, ha Bachot hallgatnak, mint amikor Sztravinszkijt játszanak nekik.

Shinozuka elmondta továbbá, hogy az aranyhalak Bach-rajongása nem egyedülálló: egy korábbi kísérletük eredménye szerint a jávai verebek is inkább a barokk mester darabjait szeretik, mintsem a kortárs zeneszerzőkét. Nagy valószínűséggel mindez a mai fül számára megszokottabb disszonanciakezelésből vezethető le.

Általában elmondható, hogy az állatok zenehallgatási szokásairól nem tudunk semmit. Legalábbis ezt hisszük mi, laikusok. Többnyire azt gondoljuk ugyanis, kedvenc, vagy tőlünk távol élő állataink bambán bámulnak csupán, ha Mozartot, vagy Beethovent játszunk nekik.

David Teie csellóművész, a Marylandi Egyetem zenei fakultásának előadója tette fel a következő költői kérdést: "Gondolták volna valaha is, hogy egy denevérnek elerednek a könnyei, ha meghallgatja Schubert Szerenádját?"

Teie a gyapjasfejű tamarinoknál vizsgálta, hogyan is reagálnak a zenére. A majmokat alapvetően hidegen hagyta a muzsika, s rá se hederítve ugráltak egyik ágról a másikra. Meglepő módon viszont megnyugodtak és figyelni kezdtek, ha Teie Metallica számot tett fel nekik.

Shinozuka nem merné azt állítani, hogy az állatoknak kedvére lehet tenni a klasszikus zenével, de az biztos, hogy akusztikus kommunikációra képesek. Úgyhogy a zeneszerzőknek már csak rövid ideig kell a humánpublikum tetszésére lenni, ha minden igaz, a határok hamarosan kitágulnak.

 

"Építsünk új hidakat és kössünk új barátságokat a zene, a művészetek, a színház és a tánc segítségével!” - Fischer Iván szavait idézve ez a szándék hívta életre a szeptember 11-én kezdődő Európai hidak fesztivált.
Hans Krása Brundibar című gyermekoperájának előadásával kezdődik a Budapesti Fesztiválzenekar (BFZ) új fesztiválja, mely a Művészetek Palotájával (Müpa) együttműködésben jön létre. A Bridging Europe - Európai Hidak elnevezésű sorozat célja, hogy egy-egy európai országot a kultúráján keresztül mutassanak be a magyar közönségnek, első alkalommal Csehország kerül a fókuszba. 

A darabot 1943-ban egy prágai zsidó árvaházban mutatták be, a zeneszerző akkor már egy éve a terezini (Theresienstadt) láger foglya volt. A táborban azután 55-ször játszották a darabot cserélődő zenészekkel és gyerekszereplőkkel.

"Ha ezt az operát gyerekek nézik, akkor ők egy mesét látnak, amely az összefogás erejéről is szól és egyértelműen szép történet számukra. Ha az ember felnőtt fejjel nézi, nem tud a történelem borzalmaira nem gondolni, az elpusztított százezrekre, az egész förtelmes 20. századra nem emlékezni" - fogalmazott Novák Eszter rendező.

Benjamin Britten születésének 100. évfordulójára új 50 penny-s érmét vertek Nagy Britanniában. Britten az első zeneszerző, aki angol pénzérmén szerepel, és ő az első az uralkodó után, akinek teljes neve olvasható a pénzegységen. A dizájn Tom Phillips munkáját dicséri. Az első érmék szeptember 27-től igényelhetők, forgalomba pedig az év utolsó szakaszában kerül.

Augusztus végén négy olasz állampolgár kapott életre szóló országgyűlési képviselői posztot Rómában. A világhíres karmester, Claudio Abbado mellett ebben az elismerésben részesült még Renzo Piano építész, Carlo Rubbia Nobel-díjas fizikus és Elena Cattaneo agykutató. Az egyik legmagasabb olasz nemzeti kitüntetésre az említetteket Giorgio Napolitano államelnök terjesztette fel, akinek joga van arra, hogy öt olyan olasz állampolgárt válasszon az elismerésre, akik tevékenységükkel hozzájárultak az ország hírnevének öregbítéséhez szerte a világon.

Claudio Abbado a Luzerni Fesztivál nyitókoncertjén 2007-ben (Fotó: MTI/EPA/Eddy Risch)

A képviselőknek halálukig joguk van szavazni a parlament felső házában, úgy, hogy választásokon nem kell megméretniük magukat.

Kevesen tudják, hogy a 19. századi pesti nyomdászok és könyvkereskedők egyik leghíresebbje, az 1811. szeptember 2-án született Heckenast Gusztáv kottakiadással is foglalkozott. A Zeneakadémia első zeneszerzés-professzora, Volkmann Róbert műveinek nagy része (mintegy 50 mű) az ő nyomdájában látott napvilágot. Nem véletlen, hogy Volkmann, kivel baráti kapcsolatban állt neki ajánlotta "Visegrád" című zongoradarab-sorozatát.

Heckenast 1834-től dolgozott Pesten, 1840-ben társult Landererrel, ez a társulás 1863-ig állt fenn.

(Forrás: Mona Ilona: Magyar zeneműkiadók és tevékenységük 1774-1867, p. 282)

A Bécsi Állami Operaház az imént közölte, hogy szeptember 4-én, 7-én, 10-én, 13-án és 16-án Bizet "Carmen" című operájában Don José szerepében Lance Ryan helyett Roberto Alagna lép színpadra.

A Magyar Richard Wagner Társaság évek óta előadások szervezésével, saját nyomtatott hírlevéllel igyekszik többet és többet tenni a Magyarországhoz sok szállal kapcsolódó Wagner-életmű népszerűsítése érdekében. Napokkal ezelőtt megnyílt Facebook-oldaluk is.

Talán kevesen tudják, Galileo Galilei egész jó lantjátékos volt. Apja, az elméletíró és zeneszerző, Vincenzo Galilei tanította játszani. Persze Galileo elsőszülött volt, azért is részesülhetett ebben a privilégiumban. Volt viszont olyan testvére (hatan vagy heten lehettek), aki folytatta az apuka pályáját: Michelagnolo Galileinek (1575-1631) hívták, s mindig is a lantjátékból élt.

Johann Christoph Friedrich Bach (1732-1795). Zeneszerző, Johann Sebastian Bach és Anna Magdalena Bach gyermeke, akit Bückeburgi Bachként ismer a zenetörténet. Zenét természetesen először édesapjától tanult, majd Lipcsébe, a Tamás templomhoz tartozó iskolába járt. Miután azt befejezte állítólag jogot tanult, de ezt bizonyítani nem lehet. Vilmos, Schaumburg-Lippe grófjának kifejezett kérésére a Bückenburgi udvar csembalistája lett, először az udvari orgonista, Ludolf Münchhausen beosztottjaként. 1751 júniusában testvére, Carl Philipp Emanuel meglátogatta őt, hiszen Nagy Frigyes (Carl Philipp Emanuel "gazdája") kitüntette Vilmost. Ebben az időben a bückenburgi udvar zenei életét Angelo Colonna koncertmester és Giovanni Battista Serini udvari zeneszerző ízlése határozta meg. Ők ketten egyszerre, 1756 közepén hagyták el az udvart. 1755. január 8-án Bach az udvari orgonista, Münchhausen lányát, Lucia Elisabeth-et elveszi feleségül. A hölgyet Serini tanította, állítólag nagyszerű énekes volt. Azt is tudjuk, hogy altistaként évi 100 tallér fizetést kapott. A Hétéves háború a bückenburgi udvart sem kímélte: francia csapatok szállták meg a várost, így Vilmos gróf a hozzá közel állókkal (Bachot és feleségét ideértve) visszavonult Elba-menti birtokára, Nienstedenbe. Bach kihasználta a lehetőséget és megpályázta a közeli Altona főtemplomának orgonista posztját. A pályázat sikerült, de a mester végül nem foglalta el helyét. 1759 februárjában a gróf kinevezi őt udvari koncertmesternek, fizetése évi 400 tallér, amelyhez jön még a "cafetéria". Az udvari élet azonban csak a Hubertusburgi békekötés után válik újra a megszokottá. Ebből az alkalomból Bach hálaadó kantátát komponál. Hasonlóképpen tesz, amikor Vilmos 1764-ben visszatér portugáliai katonai küldetéséből.

Az udvari zenekar általában hetente kétszer koncertezett, és nagyjából 15 muzsikusból állt. Ha kellett, "külsőst", vagy a katonazenekar néhány tagját hívták segítségül. Bach felelt a darabokért (akár ő írta őket, akár nem), a műsorválasztásért, a próbákért és az előadás minőségéért is. Ez nem egy l'art pour l'art zenei munka volt, Bachnak ismernie kellett a herceg ízlését, s ahhoz kellett igazodnia. Vilmos pedig rajongott az itáliai világi énekes muzsikáért, jól játszott billentyűs hangszereken, sőt egyesek szerint ügyes fuvolista is volt. 1770-ig Bach szimfóniákat, triószonátákat, olasz nyelvű áriákat és kantátákat komponált elsősorban, de ebből az időszakból származik nagyszabású kantátája, a "Cassandra" című is. Ez az ízlésvilág pontosan addig tartott, amíg Vilmos meg nem nősült. 1765. november 12-én feleségül vette ugyanis Marie Barbara Eleonore zur Lippe-Biesterfeldet. Ettől fogva többnyire protestáns egyházi zenét hallgatott az udvar népe.

Lehet, hogy a korábbi altonai sikeren buzdult fel Bach, amikor jelentkezett Hamburgba, Telemann helyére orgonistának. Sajnos azonban megelőzték: a posztra testvérét, Carl Philipp Emanuel Bachot választották. 1765 és 1773 között Johann Christoph Friedrich a legismertebb protestáns oratóriumszövegekre írt darabot: ilyen a "Der Tod Jesu", a "Die Hirten bei der Krippe Jesu" és a "Die Auferstehung und Himmelfahrt Jesu" is. A protestáns tematika iránti rajongása csak erősödött, amikor az udvarba érkezett Herder, kinek számos szövegét megzenésítette. Később visszaemlékezve Bach élete legboldogabb időszakának nevezte ezt.

1776-ban meghalt Marie Barbara hercegné, Herder Weimarba távozott, egy évvel később pedig Vilmos herceg is elhunyt. A bückenburgi udvar szellemi életének ezzel bealkonyult. Philipp Ernst zu Schaumburg-Lippe-Allverdissen vette át az udvar irányítását, ő viszont csak az év egy részében tartózkodott itt, többnyire Münsterben volt. 1778-ban Bach engedélyt kapott, hogy Londonban meglátogassa testvérét, Johann Christian Bachot. Az útra elvitte fiát, Wilhelm Friedrich Ernst Bachot is. A fiú végül ottmaradt, Johann Christian vállalta tanítását. Persze Johann Christoph itt is komponált; Angliában kiadott művei bizonyítják, milyen hamar rátalált az angol ízlésre, hogy anakronisztikus legyek, a contenance angloise-ra. Sőt, vett egy angol fortepianót is, úgyhogy ettől kezdve billentyűs muzsikáit erre a hangszerre és nem csembalóra írta. 1780-ban az új herceg, Philipp Ernst feleségül vette Juliane zu Hessen-Philippsthal hercegnőt, aki a művészetek nagy barátja volt. Az ő óhajára a koncerteket bückenburg polgárai és az odalátogatók is meghallgathatták. (Forkel híres művében, az 1782-es Musikalischer Almanachban az egyik legjobb zenekarnak tartja a bückenburgit.) A hercegnő nemcsak nyelveket, hanem rajzolni és zongorázni is tanult, ez utóbbit Johann Christoph Friedrich Bachtól. Egyébként a mestertől fennmaradtak pedagógiai munkák is: számos kiváló tanítványa volt.

A boldogság 1793-ig tartott. Ekkor ékezett a bückenburgi udvarba a briliáns cseh muzsikus, Franz Neubauer, akivel - ha akarta Bach, ha nem - meg kellett mérkőznie. Inspirálólag hatott rá a versenyhelyzet: számos új művet komponált, de ezzel egyidőben erősödött depressziója is. Testvére,  Carl Philipp Emanuel halála óta borúsan látta a világot. Bach 1795. január 26-án hunyt el. Barátja, Karl Gottlieb Horstig termékeny komponistának, szolgálatkész zenésznek és melegszívű embernek nevezte őt temetési beszédében.

(Forrás: Grove Online)

Megjelent a Bartók Rádió 2013. szeptemberi márványtermi és stúdiókoncertjeinek műsora. Ajánlom figyelmükbe Banda Ádám és Prunyi Ilona koncertjét szeptember 5-én (Bach: E-dúr partita BWV. 1006., Mozart: Esz-dúr szonáta K. 380, Schubert C-dúr szonáta D. 574.), a Geszler György emlékére tartott hangversenyt 12-én, illetve a "Világjáró művészeink" sorozatban Baráti Kristóf, Bánfalvi Zoltán, Bársony Péter és Várdai István vonósnégyes-hangversenyét (szept. 19.). A "Zenebeszéd" szeptember 28-i felvételén Mahler: "A fiú csodakürtje" dalciklusáról beszél Péteri Lóránt. Közreműködik Bátori Éva - ének és Réti Balázs - zongora.

Augusztus 27-én kihirdették az angol Gramophone klasszikus zenei magazin 2013-as díjazottjait. Az elmúlt 12 hónapban megjelent, több mint 800 klasszikus zenei felvétel közül 66-ot válogattak ki, amelyekből aztán a nemzetközileg is elismert szakemberekből álló zsűri választotta ki a győzteseket. A honlapon szereplő lista alapján két felvételre is büszkék lehetünk.

Kamarazene-kategóriában a Bartók-összkiadás hegedűs lemeze, azaz Kelemen Barnabás és Kocsis Zoltán CD-je lett az első.  Kiadó: Hungaroton. A teljes kritika itt olvasható.

Versenymű-kategóriában pedig a Bartók, Ligeti és Eötvös hegedűs koncertjeit bemutató felvétel nyert. A szólista Patrícia Kopacsinszkaja, az Ensemble Modernt Eötvös Péter vezényli. Kiadó: Naive. A CD-ről írt kritika itt olvasható.

Hogyan is írjuk Rossini keresztnevét? Giovacchino, ahogy a keresztlevélben szerepel, vagy Gioacchino, ahogy a legtöbben használják? Nos, helyesen egy 'c'-vel írandó. Ez azért is fontos, mert a helyesírásra a mester is "allergiás" volt. De azt sem szerette, ha "pesarói hattyúnak" nevezték. Az eredetileg "le cygne [hattyú] de Pesaro" kifejezést ugyanis gyakran rossz betűsorrenddel írták, így: "le cynge de Pesaro". Ez utóbbit pedig pontosan úgy kell ejteni, mint a "le singe de Pesaro"-t, azaz a pesarói majmot.

Irving Ramsay Wiles: Szonáta, 1889

1918-ban ezen a napon, azaz augusztus 25-én született a 20. század egyik legismertebb és legkedveltebb karmestere, Leonard Bernstein, aki azon dirigensek közé tartozott, akiket a zenészek igen könnyen megszerettek.

A Bécsi Filharmonikusok büszkék magukra, s nehéz a karmesternek a szívükbe lopni magát. Egyszer Bécsben egy televíziós közvetítés alkalmával Bernsteinnek nemcsak vezényelni, hanem zongorázni is kellett, mégpedig egy Mozart-zongoraversenyt. Ha van zeneszerző, akire igencsak kényesek a bécsiek, nos az Mozart. Az ő Mozartjuk. Bernstein a következőket mondta a zenekar tagjainak: „Hónapok óta nem zongoráztam, és most éppen Mozartot kell Önökkel játsszam. Mozart pedig az Önök Mozartja, az Önök országának szülötte. Mondják meg tehát, hogyan játsszam és vezényeljem, úgy fogok tenni…” Ez a pár mondat olyan nagy hatással volt a Bécsi Filharmonikusok zenészeire, hogy Bernsteint azonnal megkedvelték, és ünnepelték. Így is lehet!

Ausztriában a popzenei slágerlisták 1. helyezettje Anna Netrebko legújabb, "Verdi" című albuma. Nemcsak a szomszédos országban ért el előkelő helyezést: Németországban 6., Dániában 8. Oroszországban az iTunes lista élére került.

Netrebko a következőket mondta a hírre reagálva: "Nem is lehetnék boldogabb, hiszen ez azt jelenti, Verdi zenéje igazán nagy közönséghez jut el. Külön örülök, hogy mindez születésének 200. évfordulóján történt."

Anna Netrebko szeptember 23-án a New York-i Metropolitan Operaházban lép fel, Csajkovszkij "Anyegin" című operájában.

75 éves a Lucerne-i Fesztivál, amelynek köszöntésére nem világhíres muzsikust, hanem egy teniszsztárt kértek fel. A Roger Federer által népszerűsített eseménysorozat ma esti koncertjén Claudio Abbado vezényli a Lucerne-i Fesztivál Zenekarát.

Antonin Dvorák amerikai tartózkodása olyan nagyszerű műveket eredményezett, mint a 9. (Új világ) szimfónia, illetve a Csellóverseny, hogy csak a legiosmertebbeket említsem. New York-ban prágai fizetésének huszonötszörösét kapta. Tengerentúli működésének egyik legjelentősebb dokumentumát, a munkát szabályozó szerződés egyik aláírt példányát most Manhattanben állítják ki - értesült a The New York Times. A szerződésről készült kép az eredeti cikk illusztrációjaként tekinthető meg.

Előadástörténeti szempontból is érdekes az itt látható videó, mely azt mutatja be, 1924 óta hogyan változott Beethoven 3., Eroica szimfóniájának első akkordja, a karmesterek milyen ízléssel és tempóval indították a művet.

1862. augusztus 22-én született Claude Debussy, francia zeneszerző. Leghíresebb zongoraművével, a Clair de lune-nel és egy kedves animációval emlékezik rá ma a Google.

Tegnap este együtt ittuk a vörösbort néhány, a Kaposfesten fellépő művésszel (voltak, akik roséfröccsöt választottak inkább), és beszélgettünk. Tudják, hogy van ez: az angolt anyanyelven beszélőket hallgatva rábólintunk néha olyan szóra is, amelyet még soha életünkben nem hallottunk. Én is lelkesen bólogattam és vigyorogtam, amikor valaki azt mondta a másiknak, "horszpekács". Gőzöm nem volt róla a második, de még a harmadik alkalommal sem. Ők pedig lelkesen megveregették a másik vállát és biztatták egymást: "horszpekács"! Ekkor lépett oda egy nálamnál frissebb gondolkodású, aki azonnal nekik szegezte a kérdést: mi is az a "horszpekács"?!

Kiderült, ilyen szó nincs az angol nyelvben, ez egy itteni, kifejezetten az idei Kaposfesten született kifejezés. Előzménye egy kirándulás, melynek során a fiatalemberek elmentek egy lovasíjász világbajnokhoz, aki lelkesen magyarázott szakmájáról, angolul a "horse back archery"-ről. Mivel gyorsan és kicsit magyaros akcentussal beszélt, a művészek csak annyit hallottak, "horszpekács". És ekkor megszületett az a kifejezés, amelynek jelentéstartalma igen tág, viszont egyesek szinte megállás nélkül mondják Kaposváron. Elhatároztam hát, interjút kérek azoktól, akik aznap ezt a szót használták. Íme az eredmény:

Nicolas Altstaedt, csellóművész, a horszpekács kifejezés szülőatyja: "Ha valakit arra kérnél, határozza meg, miben áll Goethe művészete, biztosan széttárná a kezét. Egyszerűen nem lehet szavakba foglalni. Ahogyan Shakespeare-t vagy Mozartot sem. Halálunk napjáig ülhetnénk itt és beszélhetnénk róluk. Nos, ugyanez a helyzet a "horszpekáccsal", az emberi lét lényegének szerves része ugyanis."

Jose Gallardo, zongoraművész: "A horszpekács bármi lehet, de nekem a pillanatnyi érzést jelenti. Most éppen úgy gondolom, remekül, horszpekácsul vagyok."

Thomas Dunford, lantművész: "A horszpekács az, ahogyan most mi itt élünk. Előre horszpekács!"

Maxim Rysanov, brácsaművész: "A horszpekács hülyeség."

Matthew Hunt, klarinétművész: "Nos, meghatározni nem tudom, mit jelent pontosan a horszpekács kifejezés, de tudok róla beszélni. Vannak ugyanis hozzá köthető szabályok. Az egyik ilyen, hogy soha nem lehet a másikra erőszakolni, hogy használja. Kérheted, és - ha szerencsés vagy - ő maga jön hozzád. És nem csak személytől érkezhet. Például, a mai koncerten volt két alkalommal is, amikor kértem, hogy horszpekács megjelenjen, és szerencsémre így is történt. Mégis, a lényegét tekintve oly sokrétű, hogy szinte meghatározhatatlan. De azok, akik tudják, hogy horszpekácsban részesülhetnek, hálát adnak érte."

Knut Eric Sundquist, nagybőgős: "Nem könnyű elmondani, mi is az a horszpekács, ugyanis szinte mindenre használható. Például, ha a hangszeremet beviszem a terembe, akkor bátran mondhatom, hogy a horszpekácsomat bevittem a horszpekácsba. Ebben a pillanatban annyit jelent, "Köszönöm!"

Büszkén adjuk hírül, hogy az idei Kaposvári Kamarazenei Fesztiválon blogunk "Kaposvári útinapló" posztjait a Szivárvány Zeneház főbejáratánál kiragasztották. Köszönjük a megtiszteltetést!

Vannak pillanatok, amikor a lelkes nettartalom-rajongó szíve már-már megáll, hiszen egyszerűen nem hiszi el, hogy igaz-e, amit olvas. A mellékelt kivágat a Twitterről való, a legendás New York-i koncertterem, a Carnegie Hall oldaláról. A szöveghez különösebb magyarázat sem kell. Íme a magyar fordítás: "Mi legyen ma vacsorára? Bartók zenéjének hatására készíthet akár paprikás csirkét is! youtu.be/f1Cr5uFENIw"

 

Híres tanárok, híres tanítványok témakörben Magyarországon a legismertebb a Beethoven-Bartók viszony (Beethoven tanította Czernyt, ő Liszt Ferencet, akihez Thomán István, Bartók professzora járt zongoraórára). Azonban vannak olyanok is, akikről nem is gondolnánk, hogy klasszikus zenei képzésben vettek részt. Ilyen a slágerszerző Burt Bacharach is, akinek egyik legjelesebb professzora Darius Milhaud volt (vett órákat Martinutól is). Bacharach így emlékezik: "Mielőtt megkezdtem volna katonai szolgálatomat az első koreai háborúban, egy nyári kurzuson Darius Milhaud-hoz jártam. Ekkor írtam a hegedűre, oboára és zongorára készült szonatinámat. Öten voltunk az osztályban, és mindnyájan a modern stílusban írtunk. New Yorkban John Cage-dzsel lógtam. Nos, a darab középrésze igen dallamos, és az igazat megvallva, tartottam is ettől. Milhaud viszont így biztatott: "Sose féljen a dallamosságtól!"

Sajnos már bőven elmúlt éjfél, úgyhogy a 16-ai (még el nem játszott) koncertekről lenne illendő hírt adnom, ennek ellenére maradok a fesztivál második "teljes" napjánál. A délelőtti hangverseny legszebb élményét Katia Skanavi és 9 éves lányának, Alexandra Sticskina előadása hozta. Brahms op. 39-es keringősorozatából játszottak részleteket, és ezzel kapcsolatban az osztrák mester egyik kedvenc receptjéről, a bécsi szeletről (ismertebb "magyar" nevén Wiener Schnitzel) beszélgettünk.

Johann Joseph Wenzel Anton Franz Karl Radetzky von Radetz grófnak köszönhetjük a bécsi szeletet, és ennyivel le is zárhatjuk azon dolgok sorát, amelyeket megköszönhetünk neki. Itáliából érkezett az étel, és hihetetlen sikere volt a bécsi udvarnál. Brahms elmondása szerint az étel minősége elsősorban a panírtól függ, hiszen azon túl, hogy finomnak kell lennie, nem lehet például lyukas. És ennek nem esztétikai, hanem gasztronómiai oka van: így ugyanis a hús szaftja nem szökik el sehová.

A meghirdetett esti 7 órai koncertkezdés ma is jelentős késést hozott, ugyanis a zongora egyik basszushúrja elszakadt. Mácsai János elmondása szerint 35 éves praxisa alatt nem találkozott ilyennel, mármint, hogy épp egy basszushúr szakadjon el. Az este legszebb pillanatát Anna Reinhold és Thomas Dunford késő 17. századi francia dalcsokra hozta el. Dunford hihetetlenül érzékeny lantjátékához nagyszerűen illett Anna Reinhold kedves és éppen nem túl historikus éneke.

Este 10 után néhány perccel örömzenélés vette kezdetét. A legsikeresebb előadások időrendben és tényszerűen a következők voltak:

Kelemen Barnabás cigánybandával játszott, Maxim Rysanov (Dinyés Soma kíséretével) egyszemélyes romantikus operát rögtönzött, Max Baillie breaktáncot "járt", Anna Reinhold pedig klezmert énekelt Horváth Gyula együttesével. Az este summázatát Knut Eric Sundquist adta, aki szerint (és ezzel egyetértett mindenki) a kaposvári közönségnél lelkesebb a világon nincsen.

Bősze Ádám

Hihetetlen élmény volt a Kaposfest ma esti koncertjén felhangzott Prokofjev-szonáta első tétele Kelemen Barnabás és Jacob Katsnelson előadásában! Ez az a rész, amelynek a vége felé a hegedű halk passzázsokat játszik. Ahogy a zeneszerző jellemezte, "úgy, ahogy a szél fúj a sírok között." Ha pedig sír: az első és a harmadik tételt játszotta David Ojsztrah és Samuil Feinberg a zeneszerző temetésén.

ECHO Klassik-díjat kapott versenymű kategóriában a Kaposvári Kamarazenei Fesztiválon is fellépő Vilde Frang "Nielsen/Tschaikowsky: Violin Concertos" című lemezfelvételéért. A díjátadót október 6-án a ZDF élőben közvetíti. A Kotta nélkül ezúton gratulál a művésznőnek!

Négy évvel ezelőtt mit sem sejtve érkeztem az első kamarazenei fesztiválra, őszintén szólva nem nagy örömmel. Nem gondoltam ugyanis, hogy a legmelegebb nyári napokon kamarazenét akar hallgatni bárki is, még akkor sem, ha a fellépők között olyanok akadnak, mint Joshua Bell, Kocsis Zoltán vagy Rados Ferenc. Szerencsére nem nekem rendezték a fesztivált, hanem a lelkes embereknek. Nincs az a popzenei koncert, amelyen ilyen hangulatban fogadták volna a műveket és az előadókat! Azonnal elkönyveltem "kedvenc" fesztiválnak a kaposvárit. Egy évvel később is megmaradt ez a remek hangulat, s mivel tavaly nem lehettem itt, most kiváncsian várom a fejleményeket.



Műsorvezetői minőségben vagyok itt, aminek az a negatív következménye, hogy a darabokat nem hallom. Ahogy viszont a köszöntő alatt végignéztem a nagyérdeműn, hasonlóan csillogó szemeket és arcokat fedeztem fel, mint az első alkalommal.

Bősze Ádám

Negyedik alkalommal rendezik meg Kaposváron a Kaposfest - Nemzetközi Kamarazenei Fesztivált, amelyre már el is utaztam. A Kotta nélkül olvasóinak augusztus 19-ig túlnyomórészt ennek a fesztiválnak a "híreit" szállítom, de - ha időm engedi - lesz más klasszikus zenei poszt is az oldalon. 

Az eddigi fesztiválok egyik legkedveltebb előadója Alina Ibragimova hegedűművész, aki az idén is játszik több hangversenyen. Ha pedig már itt tartunk, biztosítsunk helyet egy róla (is) szóló reklámnak. A hyperion kiadó ugyanis nemrég jelentette meg Schubert összes hegedűre és zongorára írt művét az ő és Cédric Thiberghien előadásában.

16-17. századi antifonálé "D" iniciáléja. 56 x 80.5mm Iowai Egyetem Speciális Gyűjtemény. Jelzet: MsC 542 fmms.an2






 

"Ez itt a reklám helye!" - mondhatnák a rosszmájúak, de a Deutsche Grammophon legújabb kiadványára nem elsősorban a hangfelvételek minősége miatt hívjuk fel a figyelmet. Az, hogy Európa egyik legrangosabb lemezkiadója a Wagner-év tiszteletére LP (fiatalabbaknak: fekete lemez)-gyűjteményt jelentet meg, több mint figyelemre méltó. Jelzi, hogy Wagner (divatosan szólva) a prémium kategóriába tartozik, de azt is, hogy a hagyományos lemezjátszók kora messze nem ért még véget.

A Kotta nélkül blog ezzel a felvétellel emlékezik a hétfőn elhunyt jeles zongoraművész-zeneszerzőre. R.I.P.
 

Ezzel az "állítólagos" Beethoven-idézettel kívánunk mindenkinek sok erőt a kánikula elviseléséhez.

"Én már a twitter előtt is minden elé keresztet rajzoltam."

 

Volker Wunderlich nevét sokan emlegetik most Bayreuthban, hiszen a vasútállomástól a Festspielhausig vezetó sétányt az ő Wagner-portréi díszítik. A járdára festett graffitik nem sértenek semmilyen szabályt ugyanis Wunderlich olyan festéket használt, amelyet elmos majd az eső. Kérdés csak az, mikor esik majd újra Bayreuthban?

Wagner megkerülhetetlen (forrás: Intermezzo) 

Kortárszene-kedvelők, figyelem! Idén július 25. és augusztus 4. között rendezik meg a Londoni Kortárszenei Fesztivált a peckhami parkolóban. Nemcsak a kortárs klasszikus, hanem a tánczene (dance), az elektronikus zene, a hangzásművészet (sound art), az opera és az improvizatív muzsika is helyet kapott a programban. A belépés ingyenes, de előzetes regisztráció szükséges.

Ifjabb Sárközi Lajos nyerte az idei balatonfüredi Anna-bál társrendezvényeként meghirdetett országos prímásversenyt. A tizenhárom induló közül első díjat nyert virtuóznak az egymillió forintos fődíjat a rendezvény fővédnöke, Halász János, az Emberi Erőforrások Minisztériumának kultúráért felelős államtitkára adta át.

A nagy nyári meleghez ezzel a videóval kívánunk több türelmet azoknak, akik a városban vannak. Akik tenger- vagy tóparton lógatják lábukat, azok pedig nyilván csak akkor látják majd, amikor visszatérnek a városba.

Az utcazenélés új formáját kezdi divatba hozni a "Collective Cadenza". A humán zenegép című produkciójuk több mint flashmob, egyszerűen csak egy élvezetes nyári muzsikálás. (Jó pénzért.)

A Hangszer és Zene Online  adott hírt róla, hogy elhunyt Etienne Vatelot, Franciaország egyik legismertebb hangszerésze, akihez olyan művészek vitték javíttatni instrumentumaikat, mint Yehudi Menuhin, Yo-Yo-Ma és Isaac Stern. Etienne Vatelot 88 éves korában hunyt el.

További információk itt .

Amint arról már több magyar hírportál is beszámolt, július 9-én a világhírű tenort, a manapság pedig inkább baritonszerepeket éneklő Placido Domingót tüdőembóliával kórházba szállították. Ma kaptuk a hírt, hogy a művészt kiengedték a kórházból azzal a megkötéssel, hogy legalább három hétig pihennie kell. A Kotta nélkül ezúton kíván mihamarabbi gyógyulást Placido Domingónak!

Conrad Tao, a 19 éves New York-i születésű kínai zongorista-zeneszerző többek között azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy koncertjein nemcsak zongorán, hanem iPaden is játszik. Tao, aki 18 hónaposan kezdett el zongorázni, s négy évesen már koncertet adott, már számos díj tulajdonosa (Avery Fisher Career Grant, Gilmore Young Artist Award, Ascap Morton Gould Young Composer Awards). Úgy véli, a klasszikus zenének szüksége van marketingfogásokra, olyan "trükkökre", amelyekkel a fiatal generáció figyelmét az igényes muzsika felé lehet irányítani.
Bizonyos koncerteken Tao előszeretettel játszik rózsaszín gyerekzongorán is.

A brüsszeli Henri Godts aukciósház nyár eleji árverésén a Salzburgi Mozarteum szerezte meg azt a különleges tintarajzot, amelyen állítólag a fiatal Mozart látható. A művet sokáig a német-angol Johan Zoffany-nak (1733-1810) tulajdonították, de a kutatás manapság már inkább ismeretlen művészről beszél. Az új szerzeményt a jövő héten állítják ki és október végéig lesz látható Salzburgban.

Mikor futkorászott a hideg a hátán utoljára? Mikor lett libabőrös zenétől? Ezek olyan kérdések, amelyekre nincs egyértelmű válasz. Van, aki Wagnerről hallani sem akar, van, aki legszívesebben Wotan lenne a való világban is. Ízlések és pofonok...

Mivel a megoldás kulcsa nem nálam van, én csak azt az öt zenei pillanatot tudom Önökkel megosztani, amelyektől én leszek libabőrös.


1. Talán Kovalik Balázs Kékszakállú-rendezésében láttam, az "5. ajtónál", hogy hatalmas reflektorok vakították el a nézőket. Valóban van ebben a bartóki részben napfény, de olyan erejű, amilyennel a zenetörténetben máshol nem találkoztam. 

USA - A Függetlenség napján, 2013. július 4-én jelent meg a Fehér Ház közleményében, hogy az Amerikai Egyesült Államok elnöke "az amerikai zene érdekében végzett tevékenységéért" kitüntetést (National Medal of Arts and National Humanities Medal) adományoz Renée Fleming operaénekesnek. "Az emberek dívája pályája során sok millió emberhez vitte el a zene üzenetét, legyen szó az operák világáról, vagy jazzről és a kortárs szórakoztató zenéről" - áll a közleményben. A díjátadást 2013. július 10-én tartják.

A világhíres kínai zongoraművész, Lang Lang július elején tartott szabadtéri koncertjét óriási felhőszakadás kísérte a kínai Hangcsuban. Nagyjából az előadás felénél kezdett zuhogni az eső, de a hangszer és a játokos felé feszített sátortetőnek köszönhetően Lang Lang folytatni tudta koncertjét. "Az emberek bőrig áztak, de nem mentek haza, sőt ráadásokat követeltek" - nyilatkozta Lang Lang.

Liszt Ferenc

(† 1886. július 31.)

Liszt Ferenccel a modern szellem egyik legkülönösebb és legragyogóbb alakja hunyt el. Soha nem ünnepeltek jobban művészt, nem rajongtak körül jobban férfit, nem volt személyiség népszerűbb, mint ő. Minden gyermek ismerte ezt az éles arcvonallal mintázott, méltóságos főt; simán leomló hajával, az energikusan előreugró homlokcsontja alól értelmesen fénylő szemével, finom - szájszögleténél ironikusan felhúzott - ajkaival. Nem volt ennél jellegzetesebb és ismertebb arc Európában. Emlékszünk a percre, amikor Liszt öt évvel ezelőtt, egy kvartett-estély kellős közepén, mint szerény hallgató lépett be a bécsi Musikverein termébe, az egész publikum feléje fordult, és hirtelen önkéntelen tapsban tört ki. Ugyanez történt Párizsban, Londonban - hol nem? Liszt fejedelem volt, kinek birodalmában a nap sohasem nyugszik le. Honnan ez a varázslat, mellyel öregkorában is mindig, minden társaságot elbűvölt? A zongoravirtuóz varázslata volt? Csak kevés idős ember dicsekedhet ma azzal, hogy Lisztet, az igazi fiatal Lisztet hallgathatta: élete utolsó negyven évében távol tartotta magát a nyilvános koncertezéstől. Aki pedig először csak a legújabb időkben volt tanúja játékának, azt az egykori Liszt árnyéka érinthette csupán. De több, Liszthez hasonlóan, hajdan nagy és ünnepelt árny jár-kel évtizedek óta szótlanul közöttünk, és senki nem ajándékoz nekik komolyabb figyelmet. Esetleg a zeneszerző Liszt az, akit mindenütt körülujjonganak? Kompozícióit, kétes értékű, ingadozó sikerű műveit csak egy kis csoport tiszteli osztatlanul. Az író netán? Bőbeszédű könyveit kevésbé önmagukért, mint inkább a szerző személyéért ütik fel, és valószínűleg ritkán olvassák végig. Tegyük fel, létezik egy hasonló adottságú, Liszt virtuozitásával rendelkező, de jelentéktelen megjelenésű, hűvös viselkedésű úriember, aki liszti szimfóniákat komponál, liszti könyveket ír - elképzelhetetlen lenne, hogy ő is a Lisztnek kijáró hódolat részese legyen. Nem a virtuóz, de nem is a zeneszerző, vagy az író, még csak e három együttvéve sem, hanem csak e tulajdonságoknak éppen ebben a vakító fényű, különös, egyedülálló személyiségben való megtestesülése tudott még hatvan év után is az egész művelt világra ilyen roppant hatást tenni. Ellenállhatatlan varázslat rejtőzött Liszt személyiségében: szabad és nyílt volt, mégis titokzatosság övezte. Mindig lelkesen, szellemesen, éles eszűen, érdeklődve a művészet, a tudomány, a társadalom és a politika iránt, telve az emberiség felé mutatott nemes, tettre kész együttérzéssel, ugyanakkor az egyént is megbecsülő szeretetével, Liszt akkor is kedvence lett volna a világnak, ha a dicsőség varázs- és fiatalító erejét nem élvezte volna annak teljességében. A majdhogynem kényszerítő hatalomról, amit Liszt azokra gyakorolt, akikkel dolga volt, Ambros találóan azt mondta: "Akár, mint Marius-hoz egy kimber gyilkost, akár egy kritikust küldenének hozzá, és neki csak annyi ideje lenne, hogy tíz szót váltson a gyilkossal vagy a kritikussal, már megmenekülne". Liszt alkotásairól lehet bármilyen véleményünk: személyével olyan, mindenütt világító fény alszik ki, amelyhez fél évszázadon át hozzá voltunk szokva. Liszttel tagadhatatlanul korunk arcának egy jellegzetes, eleven vonása tűnik el, olyan meghatározhatatlan űr keletkezik, melyet más nem tölt be soha.

A londoni Nemzeti Galériában „Vermeer és a zene” címmel nyílt kiállítás, amelyen nemcsak az említett németalföldi festő, hanem kortársai zenéhez köthető festményeit mutatják be. Hetente három alkalommal játszik a kiállítótérben az Academy of Ancient Music együttese korabeli muzsikákat.

A németalföldi festészetben kiemelt szerep jutott a zenének, nemcsak önmaga miatt, hanem azért is, mert számos asszociációra adott lehetőséget mind a művész, mind pedig a képet néző, elemző számára. Egy hangszer illetve kotta utalhatott a festményen szereplő képzettségére és társadalmi rangjára, ha pedig a mindennapi élet egy jelenetét ábrázolták, a kottapapír és az instrumentum lehetett a kiegyensúlyozottság de az elmúlás metaforája is. A kiállításon nemcsak képzőművészeti alkotások szerepelnek, hanem 17. századi virginálok, gitárok és lantok is.

Az egyik legnevesebb, főként zongoragyártásáról elhíresült cég, a Steinway & Sons 438 millió dollárért új tulajdonos, a Kohlberg & Co. birtokába került - jelentette az AP hírügynökség. A több mint 160 éve sikeresen működő vállalat eladásának ötlete már régen érlelődött, s nem véletlen, hogy olyan partner jelentkezett a vásárlásra, amely régóta a Steinway látókörében van. A tranzakció bejelentésének hírére a zongoragyár részvényei 15%-kal drágultak.

A Steinway & Sons céget 1853-ben Manhattanben alapították. Azóta nemcsak zongorákat, hanem például trombitákat (Bach Stradivarius), szaxofonokat (Selmer Paris), francia kürtöket (C.G. Conn), és klarinétokat (Leblanc) is gyártanak.

Állítólag Kodály Zoltán mondta ezt. Legalábbis a rossz nyelvek szerint. Tény, hogy ahogyan a zenekari muzsikusok közül a legtöbb viccben brácsások szerepelnek, úgy az énekesek közül a tenorok lesznek inkább az élcelődés célpontjai.

"Mitől lesz valaki nagy tenor" teszi fel a kérdést a BBC stábja abban a sorozatban, amely bemutatta már a nagy szopránokat és baritonokat is. Nos, azt hiszem, kézzelfogható választ, biztos receptet nem kapunk, de jutalmunk lehet egy élvezhető és informatív film a tenorokról és a leghíresebb tenoristákról. Ajánlom figyelmükbe.

 

A Muzsikáló reggel június 20-i "Tárgy eset" rovatának főtárgya Kacziány Aladár "Szimfónia" című, 1918-ban készített festménye, amely a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményében található.

Kacziány Aladár (1887–1978), festőművész. Budapesti érettségije után az Iparművészeti Iskola növendéke, majd a római angol képzőművészeti akadémián és Firenzében képezte magát. 1912-től 1945-ig a Műcsarnok kiállítója, 1919-ben a Nemzeti Szalonban, 1931-ben pedig a Műcsarnokban rendezett kollektív kiállítást, 1921-ben Hágában, 1924-ben Bécsben, 1932-ben a Velencei Biennálén szerepelt. 1930-ban festette az egri minorita templom mellékoltár-képét. 1933-tól 1946-ig az Iparművészeti Főiskola tanára. (Forrás: Magyar Katolikus Lexikon)

Születésének 100., halálának 40. évfordulója alkalmából közterületet neveztek el egykori lakóhelye közelében Gyurkovics Máriáról. A Gyurkovics Mária lépcső ünnepélyes névadóját június 12-én tartották. A közeli iskola mellett futó lépcső közvetlen szomszédságában élt családjával Gyurkovics Mária 1956-tól. A környéken élők közül, akik ismerték, ma is szeretettel és tisztelettel emlékeznek a nagyszerű énekesre. A „lépcsőkeresztelőn” jelen volt Forrai Zsuzsanna és Forrai Márta, Gyurkovics Mária és Forrai Miklós gyermekei, valamint a házaspár egykori barátai és tisztelői.

"Az ő énekében valami olyan melegség, valami olyan emberi hang, amit úgy nevezünk: vox humana, a lélek kivetülése érződött, amit én ebben a hangfajtában sem azelőtt, sem azóta ilyen szépen nem hallottam". – mondta róla Lukács Ervin.

A magyar operajátszás nagy koloratúr primadonnája, Gyurkovics Mária 1913. június 19-én született Budapesten. A fővárosban töltötte gyermekéveit és itt is végezte iskoláit.

Eredetileg nem akart énekesnő lenni, valósággal idegenkedett tőle. Szép hangjára gimnazista korában figyeltek fel és édesanyja beíratta őt a fővárosi Felső Zeneiskolába, ahol sikerrel felvételizett. Mivel azonban még akkor sem volt teljesen biztos önmagában, állást vállalt a VIII. kerületi elöljáróságon és a hivatali munka mellett végezte ének tanulmányait, sőt még az operatanszak első évét is.

"Gyurkovics két évig volt a Zeneakadémia növendéke: az 1935/36-os és 1936/37-es tanévben Molnár Imrénél tanult. 1937-ben debütált az Operaházban Gildaként, oly hatalmas sikerrel, hogy azonnal magánénekesnek szerződtették. Csodálatosan meleg hanganyag, virtuóz technika és kifinomult lírai alkat jellemezte fellépéseit. Ugyanakkor hangjának árnyalatgazdagságával nagyszerűen adta vissza a szerepek karaktereit is." – írta róla Tóth Anna.

A már említett kirobbanó sikert hozó operaházi debütálását követően nyomban ötéves hollywoodi szerződést ajánlott neki a legnagyobb amerikai filmgyár, a Metro Goldwyn Mayer filmszerepek vállalására, ő azonban nem fogadta el az ajánlatot, hű maradt hazájához.

Minden egyes szerepében, minden előadáson a legtökéletesebbet akarta nyújtani, soha nem volt elégedett magával. Ezért fellépései előtt állandóan lámpalázzal küszködött, amit pályatársai természetesen tudtak és a lehetőség szerint segítettek is neki, hogy leküzdhesse.

Egy Rigoletto előadáson történt a következő: Gyurkovics Mária közös öltözőjükben panaszkodott a Maddalénát alakító Németh Annának, hogy berekedt és a mezzoszoprán énekesnő valóban vélt ilyesmit észlelni. Mária szólt az öltöztetőnőnek: azonnal keresse meg a rendezőt, hogy értesítsék László Margitot, ugorjon be helyette. Az öltöztetőnő el is ment, nem jött azonban vissza. Amikor azután csengettek, jelezve, hogy Gildának meg kell jelennie a színpadon, Gyurkovics a közönség elé lépett és olyan káprázatosan énekelt, mintha a legcsodálatosabb hangszer szólalt volna meg. Az előadás után derült csak ki, hogy az öltöztetőnő nem szólt a rendezőnek, elbújt a mosdóban és amikor Mária szemrehányást tett neki, így válaszolt: "Ugyan, miért tetszett idegeskedni? A művésznő mindig ezt csinálja... idegdolog ez a rekedtség, nem kell azzal törődni, mert amikor elkezd énekelni és a színpadon meghallja a saját gyönyörű hangját, abban a pillanatban megnyugszik!"

"Az Operaház úgynevezett nagy korszakának egyik legnagyobb művésze Gyurkovics Mária volt... Hangja nemcsak egyike volt a legszebbeknek, hanem kifejezési készsége is óriási volt... Hangja a legvirtuózabb, legcsillogóbb koloratúra volt azokban az évtizedekben Magyarországon, és a virtuozitás mellett bájos, édes, lágy, gyönyörű lírai szoprán is volt” - vélekedett róla Lukács Miklós, az Operaház Kossuth-díjas karnagya.

Donizetti Lammermoori Luciáját Tóth Aladár igazgató – 40 év után – az ő kedvéért újította fel: ilyen hosszú ideig nem szerepelt a repertoáron. A bemutató olyan sikeres volt, hogy nem sokkal ezután a zeneszerző vígoperáját, a Don Pasqualét is műsorra tűzték. A rafinált Norina szerepében nagy sikert aratott. Ebben megmutathatta komikai oldalát is.

Énekelte a Rózsalovag Sophie-ját: amikor például egy alkalommal a Rózsalovagot próbálták Clemens Krauss vezényletével, valamennyi énekes ordított, beleadott mindent, hiszen Richard Strauss hangszerelése nem éppen a leghalkabb. Krauss megállította a próbát és megkérdezte a Sophie szerepét alakító Máriától, miért énekel olyan hangosan. Ő ezt felelte: "Mert attól félek, hogy nem hallatszik". Mire a híres karmester ezt válaszolta neki: "Jegyezze meg kérem, hogy ön a zenekarban mindig a fuvola és sohasem a trombita, és mindig úgy énekeljen, mint a fuvola". Gyurkovics Mária egy életre megfogadta a tanácsot.

Egy figurát viszont nem szeretett: a Varázsfuvolában az Éj királynőjét. Azt mondta rá: "hideg, jégcsap nő, nem tudok vele azonosulni."

A Három a kislány Médy-jét is nagyon kedvelte. Ebben a Schubert-daljátékban később Tschöll mamát is alakította. 1967 decemberében ezzel a szereppel búcsúzott a közönségtől az Erkel Színházban.

Kossuth díjas, Kiváló művész volt, aki oratórium-előadásokon is óriási sikerrel szerepelt, fellépett Európa szinte valamennyi nagyvárosában, számos rádió-, televízió- és hanglemezfelvétel őrzi munkássága emlékét.

A pályatárs, Melis György a következő szavakkal emlékezett rá: "Aki Gyurkovics Máriát hallotta, soha nem felejtheti, aki nem hallotta, örökké sajnálhatja!"

 

2013. június 27-én, csütörtökön délután 15 órától vezetett sétát szerveznek a Budapest Music Centerben, melynek keretén belül az intézmény történetét, a ház helyiségeit, tereit mutatják be a közönségnek. A házbejárás előzetes regisztrációhoz kötött, a maximális létszám 20 fő. A túra időtartama kb. 90 perc. Jelentkezni az info@bmc.hu e-mail címen lehet.

 

A Győri Filharmonikus Zenekar próbajátékot hirdet az alábbi állásra:

Hegedű tutti (határozott idejű szerződéssel). A próbajáték időpontja: 2013. július 11. csütörtök 9:30. A próbajáték helyszíne: Győr, Richter Terem (9021 Győr, Aradi vértanúk útja 16.)

További részletekért klikk ide.

A Muzsikáló reggel június 18-i "Tárgy eset" című rovatában Benedetto Marcello említett művének első kiadásáról volt szó, arról a nyolc kötetes gyűjteményről, melynek első kiadását az Országos Széchényi Könyvtár Zeneműtára őrzi. Kelemen Éva, a gyűjtemény egyik könyvtáros szakembere elmondta, hogy a kiadványok a bibliotéka alapítója, Széchényi Ferenc könyvtárából valók, s a Musica practica 1 jelzet alatt találhatók. Marcello zsoltárparafrázisai nemcsak zenetörténeti szempontból, hanem a zeneműkiadás történetének nézőpontjából is különlegesnek mondhatók, hiszen itt alkalmaztak először hagyományos, a latin nyelvhez kapcsolódó, valamint görög és héber zene megszólaltatására is alkalmas kottanyomtatási technikát egy kiadványon belül.

Találtam egy remek videót arról, miként lehet megérteni a zenét?! Aki nem tud angolul, annak lent mellékelem a szöveget.

A Muzsikáló reggel "Tárgy eset" című rovatában, 2013. június 13-án került bemutatásra az Iparművészeti Múzeum gyűjteményében található zenélő automata, mely egy jezsuita (?) férfiszentet ábrázol. Amint azt Horváth Hilda muzeológus elmondta, "mindössze két további, a budapesti figurával közel egykorú, imádkozó (ferences) szerzeteseket formázó automata ismert a világon: ezek egyikét a müncheni Deutsches Museum őrzi, a másik a washingtoni Smithsonian Institution - National Museum of American History gyűjteményében található. Mechanikus szerkezetüket tekintve mindkettő közeli analógiája a budapesti darabnak, s méretük is közel azonos. Ugyancsak hasonló méretű és szerkezetű a bécsi Kunsthistorisches Museum Kunstkammerében őrzött, Lanton játszó hölgy címen ismert zenélő automata-figura, melyet Giovanni Torriano / Juanelo Turriano (1510 k. - 1585) 1570 körül készült művének tart a kutatás. Az itáliai származású Turriano előbb V. Károly német-római császár, majd fia, II. Fülöp spanyol király udvari órásmestereként szolgált."

További információk és fényképek találhatók az Iparművészeti Múzeum honlapján. A Tárgy eset három héten keresztül meghallgató a Bartók Rádió hangtárából.

Amikor bemutatták Debussy: A tenger című szimfonikus vázlatait a mű nem aratott sikert. Az egyik kritikus a következőket írta: „Debussy úr úgy tűnik, mostanság bizarr zenét szeret írni, olyan muzsikát, amely érthetetlen és eljátszhatatlan.” Nos, a mestert egyáltalán nem hatották meg a kemény szavak.

Ebben a művében Debussy oly érzékletesen festi le a napfelkeltét, a hullámokat és a szelet, mint korának legnagyobb festőművészei. Mindezek ellenére alkotása csak jóval később, elsősorban Toscanini előadásainak köszönhetően vált repertoárdarabbá.

A sajtószabadságért való küzdelem különös esetével szembesülhettek a Hamburgi Abendblatt olvasói, amikor egy Cecilia Bartoli-koncertkritikához nem képet, hanem csak egy üres felületet találtak lapjukban. Az illusztráció helyén a következő szöveg állt: „szerettünk volna fotót közölni az énekesről, de svájci ügynökségének feltételei elfogadhatatlanok voltak számunkra. Csak ők válogathattak volna a fényképekből, s a fel nem használtak törlésére akartak minket kötelezni. Ezeket a feltételeket elfogadni nem állt módunkban.”
 

Luigi Cherubini "Médea" című operájának kottája újra elérhető az előadók számára, ugyanis tudósok segítségével sikerült már elfeledett részeket is napvilágra hozni. Egy elfeledett ária, melynek tintája olvashatatlanná tette a kéziratot, röntgensugarakkal végzett vizsgálat következtében vált újra olvashatóvá. A több mint 200 éve rejtve maradt részlet ettől kezdve már tényleg csak újkori előadójára vár. További részletek a Hangszer és Zene oldalán.

Alexander Pereira (fotó: Luigi Caputo/Salzburgi Ünnepi Játékok)

Alexander Pereira, a Salzburgi Ünnepi Játékok intendánsa idén szeptembertől nem látja el tovább irányítói feladatát a világ egyik legnevesebb zenei fesztiválján, szerződését ugyanis a lejártnál egy évvel korábban felbontják. Kedden este többek között erről is döntött a salzburgi kuratórium, hiszen Pereira 2015-től a Milánói Scala igazgatója lesz. Helyetteséről a kuratórium gondoskodik, új vezetői pályázatra csak a 2017-es évaddal kapcsolatban kerül sor.

Natalie Dessay Donizetti Az ezred lánya című operájának próbáján 2007-ben (forrás: MTI/AP/Stephan Trierenberg)

Natalie Dessay világhírű operaénekes nyilvánosan is bejelentette, hogy szeptembertől kezdve visszavonul az operaszínpadtól. Az idén 48 éves művész Massenet Manonjával búcsúzik az operaközönségtől, de nem szakad el teljesen a színháztól, hiszen régi álmát valósítja meg: prózai színésznőként dolgozik tovább. „Meg akarom változtatni az életem: színésznő leszek!” - nyilatkozta egy San Franciscó-i lapnak.

Korniss Dezső 1975-ben készült festménye, az "Allegro barbaro" a Tárgy eset (8:15-től a Muzsikáló reggelben / Bartók Rádió) keddi adásának főszereplője. A Magyar Nemzeti Galériában Bellák Gábor mutatta be Korniss ikonikus alkotását a Bartók Rádió hallgatóinak. Az elhangzott műsor meghallgatható a Bartók Rádió hangtárából.

A Budapest Music Center és a Művészetek Palotája – az MR Szimfonikusok közreműködésével – a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala támogatásával zeneszerző versenyt hirdet.

A verseny létrehozóinak és a díjak felajánlóinak elsődleges célja, hogy ösztönözzék és támogassák új magyar zenedarabok megalkotását. Kívánatos emellett, hogy tartós együttműködés jöjjön létre a fiatal szerzők, illetve a kamaraegyüttesek és nagyzenekarok között az új zene népszerűsítésében. További információkat itt találhat.

Megjelent a Nemzeti Filharmonikus Zenekar jövő évadra vonatkozó terve, amelyet rendhagyó módon nem (csak) honlapjukon ismertettek a közönséggel, hanem a főzeneigazgató, Kocsis Zoltán maga beszélt róla a youtube-ra feltöltött videóüzenetében. A videó itt megtekinthető.

Ahogyan Kocsis a Nemzeti Filharmonikus Zenekar weboldalán fogalmaz:

"Ebben az évadunkban - felületes ránézésre is – a nagy vállalkozások dominálnak. De azt is mondhatnók, hangversenyzenekar mivoltunkhoz képest elég sokszor leszünk Richard Strauss Capricciójából megismert Monsieur Taupe szerepében, vagyis a színpad alatti zenekari árokban. Hangversenytermünk adottságai messzemenően lehetővé teszik, hogy a nagy német zeneszerző hazánkban még sohasem előadott operáinak sorozatát folytassuk, ez alkalommal az előző évadból az ideire átcsúszott Hallgatag asszonnyal."

A németországi Weißenfels egyik gyűjteményben eddig ismeretlen Bach-kéziratra bukkantak. Az 1740-ből származó autográf nem saját kompozíció, hanem az itáliai zeneszerző, Francesco Gasparini (1661-1727) egyik miséjének zenei anyaga. A kéziratot június 6-án mutatták be a nagyközönségnek.

Liszt Ferenc Magyarországon is fellelhető levelei közül kettőben is foglalkozik a német zeneszerző, Robert Volkmann személyével. Az egyik véglet:

„Tisztelt Uram! Igaz örömmel fogadom el Triójának baráti dedikációját, s csak ismételni tudom e műre vonatkozó őszinte dicséretemet” – írja Volkmannak.

Amikor Volkmann meghalt, a Zeneakadémia zeneszerzés-tanszakán Koessler követte őt. Ezzel kapcsolatban írja Liszt egy levélben (ez a másik véglet):

„Az, hogy Volkmann osztályát Koessler veszi át, előny a hallgatóknak. Az utóbbi években ugyanis Volkmann egyre hanyagabbul tanított. Úgy tűnik, ennyi elég volt belőle. De ezt csak halkan mondom, bár igaz."

Kotta nélkül játszik az, aki betéve tudja a darabot. Kotta nélkül játszik az, aki abban a pillanatban találja ki a darabot. És kotta nélkül szeretnénk mi is játszani: könnyedén, néha improvizálva vagy éppen "nyakkendősen" írni a klasszikus zenéről.

Hír, beszámoló, kritika, interjú és egyéb, a Közmédia klasszikus zenével foglalkozó műsorainak háttéranyaga kerül blogunkra, amelyet ezennel útjára indítunk. Teljék benne örömük!