Impresszum Help Sales ÁSZF Panaszkezelés DSA

A tüchtig lantos

Címkék: Galileo Galilei, Vincenzo Galilei, lant


Talán kevesen tudják, Galileo Galilei egész jó lantjátékos volt. Apja, az elméletíró és zeneszerző, Vincenzo Galilei tanította játszani. Persze Galileo elsőszülött volt, azért is részesülhetett ebben a privilégiumban. Volt viszont olyan testvére (hatan vagy heten lehettek), aki folytatta az apuka pályáját: Michelagnolo Galileinek (1575-1631) hívták, s mindig is a lantjátékból élt.


"Rumcájsz szomszédja" - Vanhal

Címkék: Vanhal, Rumcájsz

Jan Křtitel Vaňhal (1739-1813). Cseh zeneszerző, hegedűs és tanár, aki főként Ausztriában dolgozott. Elsősorban szimfóniái miatt szeretjük, de billentyűs darabjait is már egyre többen játsszák.

Állítólag - és itt ezt a szót kétszer is aláhúzom - családja a Németalföldről származik, de a mester szülei és ki tudja hány generáció, Csehországban élt már egy ideje. Schaffgotsch grófnál kezdte zenei szolgálatait, hiszen családja az ő birtokán élt. Itt tanult énekelni, elsajátította a vonós- és az alapvető fúvóshangszereken való játékot; később pedig eljárt a közeli német faluba, Marscherdorfba, hogy ott tanulja a nyelvet és más tantárgyakat. Anton Erban tanította orgonálni, s 13 évesen már Opocžna orgonistájává nevezték ki. Később a Jicini járásban (Rumcájszék közelében) karnagyi posztot kapott, itt Mathias Nowáktól elsajátította a virtuóz hegedűjáték technikáját és itt kezdett el versenyműveket komponálni.

1760-ban Bécsbe költözött, először 9 évig élt itt. Eleinte főképp tanított: egyik leghíresebb tanítványa Pleyel volt. Annyi pénzt keresett, hogy a gróftól meg tudta vásárolni szabadságát. Egyszer visszatért még Csehországba, édesanyja temetésére. Bécsben befolyásos segítőre tett szert, Carl Ditters von Dittersdorf protezsálta az udvarnál. Dittersdorf később úgy nyilatkozott róla, hogy Vanhal a tanítványa, de ennek kicsi a valószínűsége. A fennmaradt hvatalos iratok szerint Vanhal mint hegedűs igyekezett magának fix állást szerezni. Az egyik ilyen, 1762-es papiroson a gyerek Mozart neve is szerepel. Nos, ebben az időben végül Vanhal egyike lett a bécsi zenei élet legismertebb zeneszerzőinek. Ahogyan az abban a korban divat volt, Vanhal is talált magának szponzort a bécsi arisztokraták körében. A drezdai illetőségű Riesch báró támogatta. Kapott annyi pénzt, hogy elindulhasson egy itáliai útra, ennek fejében visszatérte után a drezdai udvarhoz kellett szerződnie. Vanhal nagyjából egy évet töltött Itáliában, volt Velencében, Bolognában, Firenzében és Rómában is. Találkozott Gassmannal és megismerkedett Gluckkal. Rómában állítólag két Metastasio-szöveget is megzenésített, operát komponált, viszont ezek partitúráit nem találja senki.

1771-ben tért vissza Bécsbe, ígéretét azonban nem váltotta be, nem ment Risch báróval Drezdába. Más támogatója akadt, Erdődy László gróf, aki Varasdra invitálta őt. A meghívást részben el is fogadta, otthona továbbra is Bécs maradt. Mivel a császárváros zenei ízlése gyorsan változott, Vanhal egy idő után felhagyott a komponálással és inkább zeneműveinek kiadását és terjesztését felügyelte. Bécsben ebben az időben közel 300 Vanhal-kiadvány forgott közkézen.

Ettől fogva, ha komponált, főleg egyházi darabot írt. Ezek közül nagyon kevés jelent meg nyomtatásban.

Vanhal soha nem volt felesége, örökös nélkül halt meg. Jó természetű ember volt, akit hamar befogadtak kollégái és az arisztokraták is kedvelték. Hozzájárulhatott ehhez szerénysége is: noha sokat és kedvvel dolgozott, játszott, egyáltalán nem volt karrierista.

(Forrás: Grove Online)


A bückenburgi Bach

Címkék: Johann Christoph Friedrich Bach

Johann Christoph Friedrich Bach (1732-1795). Zeneszerző, Johann Sebastian Bach és Anna Magdalena Bach gyermeke, akit Bückeburgi Bachként ismer a zenetörténet. Zenét természetesen először édesapjától tanult, majd Lipcsébe, a Tamás templomhoz tartozó iskolába járt. Miután azt befejezte állítólag jogot tanult, de ezt bizonyítani nem lehet. Vilmos, Schaumburg-Lippe grófjának kifejezett kérésére a Bückenburgi udvar csembalistája lett, először az udvari orgonista, Ludolf Münchhausen beosztottjaként. 1751 júniusában testvére, Carl Philipp Emanuel meglátogatta őt, hiszen Nagy Frigyes (Carl Philipp Emanuel "gazdája") kitüntette Vilmost. Ebben az időben a bückenburgi udvar zenei életét Angelo Colonna koncertmester és Giovanni Battista Serini udvari zeneszerző ízlése határozta meg. Ők ketten egyszerre, 1756 közepén hagyták el az udvart. 1755. január 8-án Bach az udvari orgonista, Münchhausen lányát, Lucia Elisabeth-et elveszi feleségül. A hölgyet Serini tanította, állítólag nagyszerű énekes volt. Azt is tudjuk, hogy altistaként évi 100 tallér fizetést kapott. A Hétéves háború a bückenburgi udvart sem kímélte: francia csapatok szállták meg a várost, így Vilmos gróf a hozzá közel állókkal (Bachot és feleségét ideértve) visszavonult Elba-menti birtokára, Nienstedenbe. Bach kihasználta a lehetőséget és megpályázta a közeli Altona főtemplomának orgonista posztját. A pályázat sikerült, de a mester végül nem foglalta el helyét. 1759 februárjában a gróf kinevezi őt udvari koncertmesternek, fizetése évi 400 tallér, amelyhez jön még a "cafetéria". Az udvari élet azonban csak a Hubertusburgi békekötés után válik újra a megszokottá. Ebből az alkalomból Bach hálaadó kantátát komponál. Hasonlóképpen tesz, amikor Vilmos 1764-ben visszatér portugáliai katonai küldetéséből.

Az udvari zenekar általában hetente kétszer koncertezett, és nagyjából 15 muzsikusból állt. Ha kellett, "külsőst", vagy a katonazenekar néhány tagját hívták segítségül. Bach felelt a darabokért (akár ő írta őket, akár nem), a műsorválasztásért, a próbákért és az előadás minőségéért is. Ez nem egy l'art pour l'art zenei munka volt, Bachnak ismernie kellett a herceg ízlését, s ahhoz kellett igazodnia. Vilmos pedig rajongott az itáliai világi énekes muzsikáért, jól játszott billentyűs hangszereken, sőt egyesek szerint ügyes fuvolista is volt. 1770-ig Bach szimfóniákat, triószonátákat, olasz nyelvű áriákat és kantátákat komponált elsősorban, de ebből az időszakból származik nagyszabású kantátája, a "Cassandra" című is. Ez az ízlésvilág pontosan addig tartott, amíg Vilmos meg nem nősült. 1765. november 12-én feleségül vette ugyanis Marie Barbara Eleonore zur Lippe-Biesterfeldet. Ettől fogva többnyire protestáns egyházi zenét hallgatott az udvar népe.

Lehet, hogy a korábbi altonai sikeren buzdult fel Bach, amikor jelentkezett Hamburgba, Telemann helyére orgonistának. Sajnos azonban megelőzték: a posztra testvérét, Carl Philipp Emanuel Bachot választották. 1765 és 1773 között Johann Christoph Friedrich a legismertebb protestáns oratóriumszövegekre írt darabot: ilyen a "Der Tod Jesu", a "Die Hirten bei der Krippe Jesu" és a "Die Auferstehung und Himmelfahrt Jesu" is. A protestáns tematika iránti rajongása csak erősödött, amikor az udvarba érkezett Herder, kinek számos szövegét megzenésítette. Később visszaemlékezve Bach élete legboldogabb időszakának nevezte ezt.

1776-ban meghalt Marie Barbara hercegné, Herder Weimarba távozott, egy évvel később pedig Vilmos herceg is elhunyt. A bückenburgi udvar szellemi életének ezzel bealkonyult. Philipp Ernst zu Schaumburg-Lippe-Allverdissen vette át az udvar irányítását, ő viszont csak az év egy részében tartózkodott itt, többnyire Münsterben volt. 1778-ban Bach engedélyt kapott, hogy Londonban meglátogassa testvérét, Johann Christian Bachot. Az útra elvitte fiát, Wilhelm Friedrich Ernst Bachot is. A fiú végül ottmaradt, Johann Christian vállalta tanítását. Persze Johann Christoph itt is komponált; Angliában kiadott művei bizonyítják, milyen hamar rátalált az angol ízlésre, hogy anakronisztikus legyek, a contenance angloise-ra. Sőt, vett egy angol fortepianót is, úgyhogy ettől kezdve billentyűs muzsikáit erre a hangszerre és nem csembalóra írta. 1780-ban az új herceg, Philipp Ernst feleségül vette Juliane zu Hessen-Philippsthal hercegnőt, aki a művészetek nagy barátja volt. Az ő óhajára a koncerteket bückenburg polgárai és az odalátogatók is meghallgathatták. (Forkel híres művében, az 1782-es Musikalischer Almanachban az egyik legjobb zenekarnak tartja a bückenburgit.) A hercegnő nemcsak nyelveket, hanem rajzolni és zongorázni is tanult, ez utóbbit Johann Christoph Friedrich Bachtól. Egyébként a mestertől fennmaradtak pedagógiai munkák is: számos kiváló tanítványa volt.

A boldogság 1793-ig tartott. Ekkor ékezett a bückenburgi udvarba a briliáns cseh muzsikus, Franz Neubauer, akivel - ha akarta Bach, ha nem - meg kellett mérkőznie. Inspirálólag hatott rá a versenyhelyzet: számos új művet komponált, de ezzel egyidőben erősödött depressziója is. Testvére,  Carl Philipp Emanuel halála óta borúsan látta a világot. Bach 1795. január 26-án hunyt el. Barátja, Karl Gottlieb Horstig termékeny komponistának, szolgálatkész zenésznek és melegszívű embernek nevezte őt temetési beszédében.

(Forrás: Grove Online)


Viharsarok 7.

Címkék: Rameau, vihar


16:30
Ha elszakadunk a Sturm und Drang világától és inkább más nemzetek zenéje felé tekintünk, meg kell említenünk Rameau egyik operáját, a "Les Boréades" címűt, ami igazi szeles-viharos zenés színpadi mű. Igaz az is, hogy ennek komponálásakor Rameau már öreg, az új hatások nem valószínű, hogy nagyon befolyásolták volna. A "Les Boréades" figurái a különböző viharok jellemvonásaival bírnak (Boreas az északi szél istene). Itt aztán "kiélheti" magát a viharzene-rajongó: Rameau partitúrája hemzseg a különféle szelektől, esőktől, forgószelektől és zivataroktól. Minden viharos, csak a siker nem volt az. A mű az 1763-as bemutatón csúnyán megbukott.


Viharsarok 6.

Címkék: Vogler, vihar


15:00
A mannheimi zeneszerzők közül Vogler volt a legviharosabb, aki a Lampedo c. melodrámjához (1778) írt előszavában a következőt írta: "a zenekar nem különbözhet a színpadi vihartól, az esőgéptől és a sötétbe hasító-cikázó villámoktól! Együtt kell szolgálják a drámai realizmust, jelen esetben azt, amikor egy szörnyűséges vihar halálra rémíti az embert."


Viharsarok 5.

Címkék: Mozart, Sturm und Drang


14:40
A 18. századi horrorműfaj legsikeresebb "érzelmileg felkorbácsolt" alkotása Georg Benda "Ariadné és Médea" című melodrámája (1774–75). Mozart először Mannheimben találkozik ezzel az ízlésvilággal a 70-es évek végén, ott ugyanis az egyik színtársulat éppen ezt a darabot játssza. Zaide című operájában ő maga is kísérletet tesz ennek a világnak a megjelenítésére. Sőt, bizonyos szempontból a Thamos király átdolgozott változata is ide sorolható. Az Idomeneo 3. felvonásában pedig, amikor a jóslatot harsonák kísérik csupán Mozart teljes mértékben Sturm und Drang-komponista. "Az emberek azt kell higyjék, hogy ez tényleg megtörténik!" - írja.


Viharsarok 4.

Címkék: Jommelli, Traetta, Noverre, Angiolini


14:10
Az említett festők mellé sorolhatjuk még (legalábbis egy-egy korszakukat tekintve) Blake-et és Piranesit is. Nemcsak viharok, hanem sárkányok, tengeri véglények és szörnyek pusztítanak képeiken.
Persze a zenei párhuzamot nem elsősorban a hangszeres muzsikában kell keressük. A horrorra a színház, az opera világa volt a legalkalmasabb! Itt találkozott ugyanis irodalom, képzőművészet és zene. Az 1760 körüli operareform egyik fő célkitűzése az érzelmek felkorbácsolása volt: ebbe pedig nagyon is illett az ijesztgetés. Az olyan itáliai mesterek, mint Jommelli és Traetta különös, szinte perverz örömöt találtak az éneket kísérő zenekari hangfestésekben és hangulatkeltésekben. A balett, a tánc is hasonlóan kiaknázatlan területnek számított a megdöbbentés szempontjból. Noverre (Lettres sur la danse, 1760) és Angiolini szerepe hatalmas a táncnak a pantomimbalett felé való irányításában. Az utóbbi Gluck Don Juanjának színreállításakor (1761) kimondottan a rémisztésre utazott; az előszóban is a szenvedés, a katasztrófa ábrázolásának fontosságáról írt. Ne feledjük Mozart 25 évvel későbbi Don Giovanniján is érezhető még a műlt terrorigézete.


Viharsarok 3.

Címkék: Goethe, Joseph Vernet, Loutherbourg


13:45
Goethe írta 1779-ben egyik barátjának, hogy "vásároltam néhány Fuseli-képet és vázlatot, jól rádijesztek majd velük!" Az "ijesztő" irány az elnevezést (Sturm und Drang) Friedrich Maximilian Klinger 1776-os, hasonló című színdarabjáról kapta. Amikor Schiller megírta a "Haramiák" című drámáját (1780-1781) a Sturm und Drang a zenitjére ért. Az irodalom és a zene mellett a képzőművészet is rendelkezik viharos időszakkal: Joseph Vernet és Philippe de Loutherbourg egykorú viharképei és hajótörés-ábrázolásai többnyire a félelemkeltésre játszanak.


Viharsarok 2.

Címkék: Sturm und Drang


13:31
Amíg el nen érjük az autópályát gondoljuk csak át ezt az egész (messze nem az egész) viharzene kérdést! Kezdjük a kályhától! A "kályhát" ugyan minden esetben a görögök jelentik, de itt kihagyjuk őket a számításból és azonnal a 18. századig ugrunk előre.

Az ide vonatkozó stílusirány a Sturm und Drang. Lényegéhez tartozik a megdöbbentés, a ráijesztés illetve az érzelmi túlfűtöttség iránti vágy. Éppen ezért sokszor az irracionalitás és a szubjektív hozzáállás lép a korábbi megfontoltság helyébe. Úgyhogy horrorkoncert várható.


Viharsarok 1.

Címkék: Viharsarok, Bartók Rádió, Fertőd

Hogy örültem a reggeli viharnak! Tudtam ugyanis, hogy este a fertődi Esterházy-kastélyból közvetítünk a Bartók Rádió hallgatóinak egy, a szó szoros értelmében vett viharos koncertet. Sejtettem, ha bármilyen viharos "poénnal" állok elő, a közönség azt sem fogja majd tudni, miről beszélek, hiszen régóta nem volt részünk viharban (vagy csak engem került el egy ideje).
A Collegium Marianum együttes (Barbara Maria Willi - fortepiano, Jana Semerádová - fuvola, piccolo, Vojtěch Semerád - hegedű, brácsa, Petr Hamouz - gordonka) J. Ch. F. Bach, Haydn, Vanhal, Kozeluh és Dusík vihart idéző műveiből válogat majd.

                         Collegium Marianum (fotó: Petra Hajská/Collegium Marianum)  

Igyekszem dokumentálni a hangversenyig vezető utat, akinek kedve van, tartson velem!

13:15 Most indultunk a Bródy Sándor utcából (a fedélzeten Veisz Gábor szerkesztő, Illényi Péter zenei rendező és jómagam). Nagyjából 100 méterre a Bródy Sándor utcától (Puskin utcában) dugóba keveredtünk (a koncertkezdésre [19:35] talán odaérünk).

A hivatalos műsor:
J. Ch. F. Bach: e-moll fuvolaszonáta, 2. Haydn: Szonáta Op.11. No. 5., 3. Jan Křtitel Vaňhal: A nagy trafalgari tengeri ütközet és Nelson halála - szonáta, 4. Leopold Kozeluh: D-dúr (A nagy skót) szonáta, 5. Jan Ladislav Dusík: Tengeri ütközet - karakterszonáta


Bartók Rádió - szeptember

Címkék: Bartók Rádió

Megjelent a Bartók Rádió 2013. szeptemberi márványtermi és stúdiókoncertjeinek műsora. Ajánlom figyelmükbe Banda Ádám és Prunyi Ilona koncertjét szeptember 5-én (Bach: E-dúr partita BWV. 1006., Mozart: Esz-dúr szonáta K. 380, Schubert C-dúr szonáta D. 574.), a Geszler György emlékére tartott hangversenyt 12-én, illetve a "Világjáró művészeink" sorozatban Baráti Kristóf, Bánfalvi Zoltán, Bársony Péter és Várdai István vonósnégyes-hangversenyét (szept. 19.). A "Zenebeszéd" szeptember 28-i felvételén Mahler: "A fiú csodakürtje" dalciklusáról beszél Péteri Lóránt. Közreműködik Bátori Éva - ének és Réti Balázs - zongora.


Az idei Gramophone-díjasok

Címkék: Gramophone, Kocsis Zoltán, Kelemen Barnabás, Eötvös Péter

Augusztus 27-én kihirdették az angol Gramophone klasszikus zenei magazin 2013-as díjazottjait. Az elmúlt 12 hónapban megjelent, több mint 800 klasszikus zenei felvétel közül 66-ot válogattak ki, amelyekből aztán a nemzetközileg is elismert szakemberekből álló zsűri választotta ki a győzteseket. A honlapon szereplő lista alapján két felvételre is büszkék lehetünk.

Kamarazene-kategóriában a Bartók-összkiadás hegedűs lemeze, azaz Kelemen Barnabás és Kocsis Zoltán CD-je lett az első.  Kiadó: Hungaroton. A teljes kritika itt olvasható.

Versenymű-kategóriában pedig a Bartók, Ligeti és Eötvös hegedűs koncertjeit bemutató felvétel nyert. A szólista Patrícia Kopacsinszkaja, az Ensemble Modernt Eötvös Péter vezényli. Kiadó: Naive. A CD-ről írt kritika itt olvasható.


Rossini - majom, vagy hattyú?

Címkék: Rossini

Fotó: Étienne Carjat, 1865


Hogyan is írjuk Rossini keresztnevét? Giovacchino, ahogy a keresztlevélben szerepel, vagy Gioacchino, ahogy a legtöbben használják? Nos, helyesen egy 'c'-vel írandó. Ez azért is fontos, mert a helyesírásra a mester is "allergiás" volt. De azt sem szerette, ha "pesarói hattyúnak" nevezték. Az eredetileg "le cygne [hattyú] de Pesaro" kifejezést ugyanis gyakran rossz betűsorrenddel írták, így: "le cynge de Pesaro". Ez utóbbit pedig pontosan úgy kell ejteni, mint a "le singe de Pesaro"-t, azaz a pesarói majmot.


A nap képe

Címkék: szonáta, Irving Ramsay Wiles, a nap képe


Irving Ramsay Wiles: Szonáta, 1889

Ezen a napon

Címkék: Leonard Bernstein, Ezen a napon

1918-ban ezen a napon, azaz augusztus 25-én született a 20. század egyik legismertebb és legkedveltebb karmestere, Leonard Bernstein, aki azon dirigensek közé tartozott, akiket a zenészek igen könnyen megszerettek.

A Bécsi Filharmonikusok büszkék magukra, s nehéz a karmesternek a szívükbe lopni magát. Egyszer Bécsben egy televíziós közvetítés alkalmával Bernsteinnek nemcsak vezényelni, hanem zongorázni is kellett, mégpedig egy Mozart-zongoraversenyt. Ha van zeneszerző, akire igencsak kényesek a bécsiek, nos az Mozart. Az ő Mozartjuk. Bernstein a következőket mondta a zenekar tagjainak: „Hónapok óta nem zongoráztam, és most éppen Mozartot kell Önökkel játsszam. Mozart pedig az Önök Mozartja, az Önök országának szülötte. Mondják meg tehát, hogyan játsszam és vezényeljem, úgy fogok tenni…” Ez a pár mondat olyan nagy hatással volt a Bécsi Filharmonikusok zenészeire, hogy Bernsteint azonnal megkedvelték, és ünnepelték. Így is lehet!


Netrebko az élen

Címkék: Anna Netrebko, Verdi, Deutsche Grammophon

Ausztriában a popzenei slágerlisták 1. helyezettje Anna Netrebko legújabb, "Verdi" című albuma. Nemcsak a szomszédos országban ért el előkelő helyezést: Németországban 6., Dániában 8. Oroszországban az iTunes lista élére került.

Netrebko a következőket mondta a hírre reagálva: "Nem is lehetnék boldogabb, hiszen ez azt jelenti, Verdi zenéje igazán nagy közönséghez jut el. Külön örülök, hogy mindez születésének 200. évfordulóján történt."

Anna Netrebko szeptember 23-án a New York-i Metropolitan Operaházban lép fel, Csajkovszkij "Anyegin" című operájában.


Tenisz vagy hegedű?

Címkék: Claudio Abbado, Lucerne

75 éves a Lucerne-i Fesztivál, amelynek köszöntésére nem világhíres muzsikust, hanem egy teniszsztárt kértek fel. A Roger Federer által népszerűsített eseménysorozat ma esti koncertjén Claudio Abbado vezényli a Lucerne-i Fesztivál Zenekarát.



Alulírott: Dvorák

Címkék: Dvorak, New York


Antonin Dvorák amerikai tartózkodása olyan nagyszerű műveket eredményezett, mint a 9. (Új világ) szimfónia, illetve a Csellóverseny, hogy csak a legiosmertebbeket említsem. New York-ban prágai fizetésének huszonötszörösét kapta. Tengerentúli működésének egyik legjelentősebb dokumentumát, a munkát szabályozó szerződés egyik aláírt példányát most Manhattanben állítják ki - értesült a The New York Times. A szerződésről készült kép az eredeti cikk illusztrációjaként tekinthető meg.


Akkordtörténelem

Címkék: Beethoven, Eroica, youtube

Előadástörténeti szempontból is érdekes az itt látható videó, mely azt mutatja be, 1924 óta hogyan változott Beethoven 3., Eroica szimfóniájának első akkordja, a karmesterek milyen ízléssel és tempóval indították a művet.



"Google de lune"

Címkék: Debussy, google

1862. augusztus 22-én született Claude Debussy, francia zeneszerző. Leghíresebb zongoraművével, a Clair de lune-nel és egy kedves animációval emlékezik rá ma a Google.


Szoboravató

Címkék: Liszt Ferenc, Gerő Katalin, szoboravató

Címkék: Kaposfest, horszpekács

Tegnap este együtt ittuk a vörösbort néhány, a Kaposfesten fellépő művésszel (voltak, akik roséfröccsöt választottak inkább), és beszélgettünk. Tudják, hogy van ez: az angolt anyanyelven beszélőket hallgatva rábólintunk néha olyan szóra is, amelyet még soha életünkben nem hallottunk. Én is lelkesen bólogattam és vigyorogtam, amikor valaki azt mondta a másiknak, "horszpekács". Gőzöm nem volt róla a második, de még a harmadik alkalommal sem. Ők pedig lelkesen megveregették a másik vállát és biztatták egymást: "horszpekács"! Ekkor lépett oda egy nálamnál frissebb gondolkodású, aki azonnal nekik szegezte a kérdést: mi is az a "horszpekács"?!

Kiderült, ilyen szó nincs az angol nyelvben, ez egy itteni, kifejezetten az idei Kaposfesten született kifejezés. Előzménye egy kirándulás, melynek során a fiatalemberek elmentek egy lovasíjász világbajnokhoz, aki lelkesen magyarázott szakmájáról, angolul a "horse back archery"-ről. Mivel gyorsan és kicsit magyaros akcentussal beszélt, a művészek csak annyit hallottak, "horszpekács". És ekkor megszületett az a kifejezés, amelynek jelentéstartalma igen tág, viszont egyesek szinte megállás nélkül mondják Kaposváron. Elhatároztam hát, interjút kérek azoktól, akik aznap ezt a szót használták. Íme az eredmény:


Nicolas Altstaedt, csellóművész, a horszpekács kifejezés szülőatyja: "Ha valakit arra kérnél, határozza meg, miben áll Goethe művészete, biztosan széttárná a kezét. Egyszerűen nem lehet szavakba foglalni. Ahogyan Shakespeare-t vagy Mozartot sem. Halálunk napjáig ülhetnénk itt és beszélhetnénk róluk. Nos, ugyanez a helyzet a "horszpekáccsal", az emberi lét lényegének szerves része ugyanis."


Jose Gallardo, zongoraművész: "A horszpekács bármi lehet, de nekem a pillanatnyi érzést jelenti. Most éppen úgy gondolom, remekül, horszpekácsul vagyok."


Thomas Dunford, lantművész: "A horszpekács az, ahogyan most mi itt élünk. Előre horszpekács!"


Maxim Rysanov, brácsaművész: "A horszpekács hülyeség."


Matthew Hunt, klarinétművész: "Nos, meghatározni nem tudom, mit jelent pontosan a horszpekács kifejezés, de tudok róla beszélni. Vannak ugyanis hozzá köthető szabályok. Az egyik ilyen, hogy soha nem lehet a másikra erőszakolni, hogy használja. Kérheted, és - ha szerencsés vagy - ő maga jön hozzád. És nem csak személytől érkezhet. Például, a mai koncerten volt két alkalommal is, amikor kértem, hogy horszpekács megjelenjen, és szerencsémre így is történt. Mégis, a lényegét tekintve oly sokrétű, hogy szinte meghatározhatatlan. De azok, akik tudják, hogy horszpekácsban részesülhetnek, hálát adnak érte."


Knut Eric Sundquist, nagybőgős: "Nem könnyű elmondani, mi is az a horszpekács, ugyanis szinte mindenre használható. Például, ha a hangszeremet beviszem a terembe, akkor bátran mondhatom, hogy a horszpekácsomat bevittem a horszpekácsba. Ebben a pillanatban annyit jelent, "Köszönöm!"


Kiakasztottak

Címkék: Kotta nélkül, Kaposfest


Büszkén adjuk hírül, hogy az idei Kaposvári Kamarazenei Fesztiválon blogunk "Kaposvári útinapló" posztjait a Szivárvány Zeneház főbejáratánál kiragasztották. Köszönjük a megtiszteltetést!


Bartók és a paprikás csirke

Címkék: Carnegie Hall, Bartók Béla, twitter, paprikás csirke



Vannak pillanatok, amikor a lelkes nettartalom-rajongó szíve már-már megáll, hiszen egyszerűen nem hiszi el, hogy igaz-e, amit olvas. A mellékelt kivágat a Twitterről való, a legendás New York-i koncertterem, a Carnegie Hall oldaláról. A szöveghez különösebb magyarázat sem kell. Íme a magyar fordítás: "Mi legyen ma vacsorára? Bartók zenéjének hatására készíthet akár paprikás csirkét is! youtu.be/f1Cr5uFENIw"

 


"Sose féljen a dallamosságtól!"

Címkék: Burt Bacharach, Darius Milhaud, John Cage

Híres tanárok, híres tanítványok témakörben Magyarországon a legismertebb a Beethoven-Bartók viszony (Beethoven tanította Czernyt, ő Liszt Ferencet, akihez Thomán István, Bartók professzora járt zongoraórára). Azonban vannak olyanok is, akikről nem is gondolnánk, hogy klasszikus zenei képzésben vettek részt. Ilyen a slágerszerző Burt Bacharach is, akinek egyik legjelesebb professzora Darius Milhaud volt (vett órákat Martinutól is). Bacharach így emlékezik: "Mielőtt megkezdtem volna katonai szolgálatomat az első koreai háborúban, egy nyári kurzuson Darius Milhaud-hoz jártam. Ekkor írtam a hegedűre, oboára és zongorára készült szonatinámat. Öten voltunk az osztályban, és mindnyájan a modern stílusban írtunk. New Yorkban John Cage-dzsel lógtam. Nos, a darab középrésze igen dallamos, és az igazat megvallva, tartottam is ettől. Milhaud viszont így biztatott: "Sose féljen a dallamosságtól!"



Kaposvári útinapló, augusztus 15.

Címkék: Kaposfest, Mácsai János, Thomas Dunford

Sajnos már bőven elmúlt éjfél, úgyhogy a 16-ai (még el nem játszott) koncertekről lenne illendő hírt adnom, ennek ellenére maradok a fesztivál második "teljes" napjánál. A délelőtti hangverseny legszebb élményét Katia Skanavi és 9 éves lányának, Alexandra Sticskina előadása hozta. Brahms op. 39-es keringősorozatából játszottak részleteket, és ezzel kapcsolatban az osztrák mester egyik kedvenc receptjéről, a bécsi szeletről (ismertebb "magyar" nevén Wiener Schnitzel) beszélgettünk.

Johann Joseph Wenzel Anton Franz Karl Radetzky von Radetz grófnak köszönhetjük a bécsi szeletet, és ennyivel le is zárhatjuk azon dolgok sorát, amelyeket megköszönhetünk neki. Itáliából érkezett az étel, és hihetetlen sikere volt a bécsi udvarnál. Brahms elmondása szerint az étel minősége elsősorban a panírtól függ, hiszen azon túl, hogy finomnak kell lennie, nem lehet például lyukas. És ennek nem esztétikai, hanem gasztronómiai oka van: így ugyanis a hús szaftja nem szökik el sehová.

A meghirdetett esti 7 órai koncertkezdés ma is jelentős késést hozott, ugyanis a zongora egyik basszushúrja elszakadt. Mácsai János elmondása szerint 35 éves praxisa alatt nem találkozott ilyennel, mármint, hogy épp egy basszushúr szakadjon el. Az este legszebb pillanatát Anna Reinhold és Thomas Dunford késő 17. századi francia dalcsokra hozta el. Dunford hihetetlenül érzékeny lantjátékához nagyszerűen illett Anna Reinhold kedves és éppen nem túl historikus éneke.

Este 10 után néhány perccel örömzenélés vette kezdetét. A legsikeresebb előadások időrendben és tényszerűen a következők voltak:

Kelemen Barnabás cigánybandával játszott, Maxim Rysanov (Dinyés Soma kíséretével) egyszemélyes romantikus operát rögtönzött, Max Baillie breaktáncot "járt", Anna Reinhold pedig klezmert énekelt Horváth Gyula együttesével. Az este summázatát Knut Eric Sundquist adta, aki szerint (és ezzel egyetértett mindenki) a kaposvári közönségnél lelkesebb a világon nincsen.

Bősze Ádám

Kaposvári útinapló, augusztus 14.

Címkék: Mozart, depresszió, moll


Mozart F-dúr oboanégyese (K 370) is szerepelt a ma délelőtti kaposvári koncerten. Ennek a darabnak a második tétele - játsszák azt bármilyen lassan is - nem túl hosszú. 38 ütem csupán. d-mollban van, és sokat elárul a zeneszerző személyiségéről.

Több zenetörténész is összeszámolta, hány moll kompozíciót írt Mozart 1781 és 1791 között. Persze mindez nem azt jelenti, hogy a végén levonjuk a következtetést, Mozart azért írt ilyen sokat ezekből, mert érezte a halál közeledtét. Mindettől függetlenül furcsa, hogy saját pályájához, és mondjuk Haydn ez idő tájt írt darabjaihoz képest feltűnően sok moll darab született. Példának okáért: 

1782 – Fúvósszerenád (c-moll)
1783 – d-moll vonósnégyes
1784 – c-moll zongoraszonáta
1785 – d-moll zongoraverseny
1786 – c-moll zongoraverseny
1787 – g-moll vonósötös
1788 – „Nagy” g-moll szimfónia
1791 – Requiem

Vannak azonban olyanok, akik mindezt nem tartják véletlennek. 
Ilyen például Dr. Peter J. Davies ausztrál orvos, aki szentül hiszi, hogy Mozart mániákus depresszióval küzdött ebben az időszakban. A doktor a következőket írja Mozart személyiségéről: „egyértelmű jelek mutatják, hogy Mozartban már fiatal felnőttként lappangott egyfajta krónikus izgatottság. Ez egészen haláláig tartott, és a hipománia és a depresszió közötti patologikus hangulatváltozásokkal kapcsolódott össze. Szemmel látható, hogy a ciklotim zavarodottság, mely a depresszív személyiségstruktúra velejárója, kritériumainak Mozart megfelelt."

Ide vonatkozóan érdemes idézni Sophie Haiblt, Mozart sógornőjét:

„Mindig jókedélyű volt, de még a legjobb hangulatában is mélyen elgondolkodó; másnak mélyen szemébe nézve mindenre megfontoltan válaszolt, lett légyen az vidám vagy szomorú dolog. S mégis úgy látszott, mintha közben elmerülve, valami egész máson dolgoznék. Még reggelenként is, kézmosás közben fel-alá járkált a szobában, meg nem állt egy percre, s esze mindig valami máson járt. Asztalnál gyakran ujjai közé vette szalvétájának egyik csücskét, szorosan összesodorta, orra alatt hadonászott vele; szórakozottságában, úgy látszott, nem is tud róla, s gyakran még szájával is fintort vágott hozzá. Szórakozásaiban minden újért lelkesedett, mint például a lovaglásért és biliárdért. Hogy a rosszfajta társaságtól visszatartsa, mindent türelmesen megkísérelt vele felesége. Keze és lába egyébként folytonosan mozgásban volt; mindig játszott valamivel, például kalapjával, zsebeivel, óraláncával, asztallal, székkel - mintha zongorázna. Legkisebb fia is éppen ilyen volt gyermekkorában.” 

Ne feledjük el azt sem, hogy Mozart közeli férfiismerősei, így például apjának halála mindig megrázta, s a tragikus eseményeknek szinte mindig betegség volt a velejárója.

Hadd folytassam Davies elemzését: „a hipomániás roham napokig tart, s gyakran depresszióval együtt jelentkezik. Lehetnek normális pillanatai a betegnek, de azok sem tartanak tovább néhány hónapnál. Azok a művészek, melyekre a ciklotim zavartság jellemző, hihetetlenül produktívak lehetnek betegségük idején. Jellemző lehet még az egyén túlértékelése saját magával szemben, a kirobbanó energia, meglepőnél is meglepőbb kreativitás és az alvásigény hiánya. Mozart ennek a kategóriának tipikus esete.” 

Apja halála után Mozart egyre inkább Constanzéba kapaszkodott, ami bizony nem tette éppen felhőtlenné kapcsolatukat. Ahogyan Davies doktor írja: „Ciklotim emberekkel nagyon nehéz együtt élni.” 

Robbins-Landon zenetörténész például éppen ebben a betegségben látja a megszaporodott molldarabok keletkezésének okát. Nehéz óráiban Mozartnak eszébe sem juthatott, hogy úgymond népszerű darabokat írjon. Ha valamiben vigaszt találhatott, akkor az a szomorú darabok komponálása lehetett. Éppen a c-moll zongoraverseny kézirata mutatja, mennyire hektikusan dolgozott rajta Mozart. 


Kaposfest 2013. augusztus 14.

Címkék: Prokofjev, Kelemen Barnabás, Kaposfest, Jacob Katsnelson

Hihetetlen élmény volt a Kaposfest ma esti koncertjén felhangzott Prokofjev-szonáta első tétele Kelemen Barnabás és Jacob Katsnelson előadásában! Ez az a rész, amelynek a vége felé a hegedű halk passzázsokat játszik. Ahogy a zeneszerző jellemezte, "úgy, ahogy a szél fúj a sírok között." Ha pedig sír: az első és a harmadik tételt játszotta David Ojsztrah és Samuil Feinberg a zeneszerző temetésén.


Vilde Frang ECHO-díja

Címkék: Vilde Frang, ECHO


ECHO Klassik-díjat kapott versenymű kategóriában a Kaposvári Kamarazenei Fesztiválon is fellépő Vilde Frang "Nielsen/Tschaikowsky: Violin Concertos" című lemezfelvételéért. A díjátadót október 6-án a ZDF élőben közvetíti. A Kotta nélkül ezúton gratulál a művésznőnek!










Kaposfest 2013 - az útinapló, 1. rész

Címkék: Kaposfest, útinapló

Négy évvel ezelőtt mit sem sejtve érkeztem az első kamarazenei fesztiválra, őszintén szólva nem nagy örömmel. Nem gondoltam ugyanis, hogy a legmelegebb nyári napokon kamarazenét akar hallgatni bárki is, még akkor sem, ha a fellépők között olyanok akadnak, mint Joshua Bell, Kocsis Zoltán vagy Rados Ferenc. Szerencsére nem nekem rendezték a fesztivált, hanem a lelkes embereknek. Nincs az a popzenei koncert, amelyen ilyen hangulatban fogadták volna a műveket és az előadókat! Azonnal elkönyveltem "kedvenc" fesztiválnak a kaposvárit. Egy évvel később is megmaradt ez a remek hangulat, s mivel tavaly nem lehettem itt, most kiváncsian várom a fejleményeket.



Műsorvezetői minőségben vagyok itt, aminek az a negatív következménye, hogy a darabokat nem hallom. Ahogy viszont a köszöntő alatt végignéztem a nagyérdeműn, hasonlóan csillogó szemeket és arcokat fedeztem fel, mint az első alkalommal.


Bősze Ádám


Kaposfest 2013

Címkék: Alina Ibragimova, Kaposfest, Schubert

Negyedik alkalommal rendezik meg Kaposváron a Kaposfest - Nemzetközi Kamarazenei Fesztivált, amelyre már el is utaztam. A Kotta nélkül olvasóinak augusztus 19-ig túlnyomórészt ennek a fesztiválnak a "híreit" szállítom, de - ha időm engedi - lesz más klasszikus zenei poszt is az oldalon. 

Az eddigi fesztiválok egyik legkedveltebb előadója Alina Ibragimova hegedűművész, aki az idén is játszik több hangversenyen. Ha pedig már itt tartunk, biztosítsunk helyet egy róla (is) szóló reklámnak. A hyperion kiadó ugyanis nemrég jelentette meg Schubert összes hegedűre és zongorára írt művét az ő és Cédric Thiberghien előadásában.




A nap képe

Címkék: kódex, a nap képe


16-17. századi antifonálé "D" iniciáléja. 56 x 80.5mm Iowai Egyetem Speciális Gyűjtemény. Jelzet: MsC 542 fmms.an2






 


Libabőr No. 3

Címkék: libabőr, Mindennapi klasszikusok, Szabó Ferenc János

Libabőr posztunk sokak érdeklődését felkeltette, külön büszekeség, hogy a "Mindennapi klasszkusok" blog is felfigyelt rá. Facebook-oldalukon számos "libabőrzene-javaslat" olvasható. Szabó Ferenc János zenetörténész-zongoraművészt is megragadta az ötlet, és ő is összeállította a maga ötös listáját; ez a kvintett azonban 10 tagból áll. 

Az eddigi két libabőr-listában szerepelt néhány olyan részlet, ami nálam is helyet kapott volna - írja Ferenc -, de inkább más példákat kerestem. Véleményem szerint a libabőrt több tényező is befolyásolja. Léteznek zeneművek, illetve azok bizonyos részletei, amelyek (majdnem) minden meghallgatáskor libabőrt okoznak, míg léteznek olyan esetek, hogy egy-egy mű önmagában nem okozna libabőrt, de az adott előadásban mégis ezt teszi. Ezért két listát állítottam össze:
 


1. „a mű”


Rahmanyinov: 2. zongoraverseny 3. tétel vége
 
 



Schubert: Esz-dúr trió 2. tétel vége (8:30 után), de akár az egész



Bach: Máté-passió „Erbarme dich” ária 



Wagner: Parsifal 2. felvonás zenekari előjátéka 



Ligeti: Hegedűverseny 2. tétel: Aria, Hoquetus, Choral (különösen a tétel indítása) 


 

2. „az előadás”


Mozart: Tamino áriája A varázsfuvolából – Fritz Wunderlich előadásában

 


Franck: A-dúr szonáta 2. tétel – Jacques Thibaud és Alfred Cortot előadásában



Schubert: G-dúr szonáta 4. tétel moll epizód – Grigorij Szokolov előadásában (35:25 körül kezdődik a „csoda”.)



Verdi: A trubadúr – Manrico strettája – Luciano Pavarotti előadásában



Muszorgszkij: A halál dalai és táncai – Trepak – Galina Visnyevszkaja és Msztyiszlav Rosztropovics előadásában (9:45-től)


 
 


Wagner feketén

Címkék: Richard Wagner, Deutsche Grammophon


"Ez itt a reklám helye!" - mondhatnák a rosszmájúak, de a Deutsche Grammophon legújabb kiadványára nem elsősorban a hangfelvételek minősége miatt hívjuk fel a figyelmet. Az, hogy Európa egyik legrangosabb lemezkiadója a Wagner-év tiszteletére LP (fiatalabbaknak: fekete lemez)-gyűjteményt jelentet meg, több mint figyelemre méltó. Jelzi, hogy Wagner (divatosan szólva) a prémium kategóriába tartozik, de azt is, hogy a hagyományos lemezjátszók kora messze nem ért még véget.





 

Elhunyt Vukán György

Címkék: Vukán György

A Kotta nélkül blog ezzel a felvétellel emlékezik a hétfőn elhunyt jeles zongoraművész-zeneszerzőre. R.I.P.
 

A nap képe

Címkék: Beethoven, twitter

Ezzel az "állítólagos" Beethoven-idézettel kívánunk mindenkinek sok erőt a kánikula elviseléséhez.

"Én már a twitter előtt is minden elé keresztet rajzoltam."

 


Kotta nélkül

Kotta nélkül játszik az, aki betéve tudja a darabot. Kotta nélkül játszik az, aki abban a pillanatban találja ki a darabot. És kotta nélkül szeretnénk mi is játszani: könnyedén, néha improvizálva vagy éppen "nyakkendősen" írni a klasszikus zenéről. Hír, beszámoló, kritika, interjú és egyéb - a közmédia klasszikus zenével foglalkozó műsorainak háttéranyaga.

Facebook