Ma ünnepeljük Luigi Boccherini (1743-1805) születésnapját, azonban most mégsem róla, hanem családjáról, híres zenész rokonairól legyen szó!

Testvére, Giovanni Gastone Boccherini például szintén közel állt a zenéhez. Szövegíró, táncos és koreográfus volt. 1757-ben, Velencében lépett fel először táncosként, de nem itt aratta a legnagyobb sikert. Erre még két évet kellett várnia, hiszen ekkor szerepelt Bécsben Noverre egy híres koreográfiájában. Meglepő módon ezt a hangos sikert arra használta fel Boccherini, hogy operaszövegkönyveket írjon. Választott egy álnevet s Argindo Bolimeóként – ekkor már az Accademia dell’Arcadia tagjaként – kiadott egy szonettgyűjteményt. Első szövegkönyve a „Turno, re dei Rutoli”, egy tragikus dráma volt. Soha senki nem zenésítette meg. Viszont későbbi librettói közül néhányra Salieri írt zenét. Haydn Il ritorno di Tobia (Tóbiás hazatérése) című oratóriumának is ő írta a szövegét. Nagy valószínűséggel éppen Boccherini táncos múltja miatt szerepelnek librettóiban táncos betétek illetve pantomimek. 1772 és 1775 között ő volt a Burgtheater művészeti igazgatója, majd Spanyolországba, Madridba ment, ahol hasonló posztot töltött be.

De ha már itt vagyunk e tisztes családnál, nem szabad elfeledkezni arról, hogy a Boccherini-gyerekek sikerét édesapjuk, Leopoldo Boccherini alapozta meg. Leopoldo ugyanis gyakran énekelt (nem a fürdőszobában), hanem komoly előadásokon, illetve ezen kívül állítólag remekül nagybőgőzött. Jó pedagógus is lehetett, hiszen gyerekeit folyamatosan csak bátorította és buzdította. Luigi nővére, Maria Ester már nagyon fiatalon sikert sikerre halmozott a bécsi Burgtheater szólótáncosaként. Dolgozott Gluckkal is. De volt ő prima ballerina Bolognában, Velencében és Firenzében is. Később hozzáment Onorato Viganóhoz: kettejük gyermeke Salvatore Viganó.

Luigi húga, Anna Matilde balettáncos volt Bécsben, másik lánytestvére Riccarda pedig operaénekesnő lett.