Életének 75. évében pénteken elhunyt Andor Éva Liszt Ferenc-díjas operaénekes, érdemes művész, a Magyar Állami Operaház örökös tagja. Andor Évát a Magyar Állami Operaház saját halottjának tekinti, temetéséről később intézkednek - közölte a Magyar Állami Operaház pénteken az MTI-vel.  

Andor Éva 1939. december 15-én született Prácser Éva néven. Művésznevét Andor Ilona karvezetőtől és zenepedagógustól "kölcsönözte", aki tanára volt. 1958-tól 1964-ig a Zeneművészeti Főiskola hallgatója, a diploma megszerzése után azonnal szerződtette a Magyar Állami Operaház, amelynek egészen 1997-ig volt tagja. 1986-tól tanított a Zeneművészeti Főiskola ének tanszékén, amelynek 2000-től öt éven át tanszékvezetője is volt.

Andor Éva széles repertoárján elfért a teljes zenetörténet, Monteverditől Gershwinig énekelt koloratúrszerepeket. Egyik leghitelesebb megszólaltatója volt a Székely fonó Leányának és Kodály dalainak. Főbb alakításai között volt Mimi (Bohémélet), a Manon Lescaut címszerepe, Pamina (A varázsfuvola), Nedda (Bajazzók), Micaela (Carmen), Margit (Faust), Pillangókisasszony, Susanne (Figaro házassága), Sophie (A rózsalovag), Marcellina (Fidelio), Woglinde (A Rajna kincse). Művészi munkáját 1969-ben Liszt Ferenc-díjjal, 1976-ban érdemes művész címmel ismerték el.

2013. december 21-én, születésének 155. évfordulója alkalmából a Magyar Állami Operaház szobrot emelt Puccini tiszteletére, akinek műveit több, mint ötmillióan látták eddig a ház színpadán. Az Operaház építésekor még nem tartották fontosnak Puccininek szobrot emelni, sőt, erre később sem került sor. Az Operaház első szobrai ugyanis a megnyitás előtt három évvel, 1881 szeptemberében kerültek fel a színház homlokzatának felső párkányára. A báró Podmaniczky Frigyes intendáns elnöklete alatt összeült szoborbíráló bizottság választotta ki a megörökíteni kívánt 16 zeneszerzőt és kérte fel a kor legkiválóbb szobrászait a munkára. Arezzói Guido, Palestrina, Jacopo Peri, Orlando di Lasso, Pergolesi, Lully, Cherubini, Spontini, Haydn, Gluck, Mozart, Beethoven, Weber, Meyerbeer, Rossini és Wagner képmását a kor jó nevű szobrászművészei készítették el. Az akademizáló stílusú alkotások anyaga azonban nem bizonyult időtállónak, azok az évtizedek során szétmállottak. 1939-ben, miután egy szobor lezuhant a magasból, az összeset eltávolították. Pótlásukra csak évtizedekkel később, 1966 decemberében került sor. Ekkor az eredeti szoborciklus számos tagját más zeneszerzőkre cserélték, különös figyelemmel a baráti országok operaszerzőire. Míg az Operaházban sohasem játszott Scarlatti és Glinka, vagy Smetana és Moniuszko, akiknek operái évtizedek óta nem kerülnek színre, helyet kapott a Népköztársaság úti homlokzaton, addig olyan nagyságok, mint a vitathatatlan népszerűségnek örvendő Puccini és Richard Strauss kimaradt a panteonból. A 2014-es esztendő Richard Strauss jegyében telik, hiszen a német zeneszerző születésének 150. évfordulóját ünnepeljük, így akkor sor kerülhet a következő hiánypótlásra.