Krystyna Gorazdowska: Koncert wrocławski (1945)
 

A Nemzeti Filharmonikusok Kocsis Zoltán irányításával a Daphne után Richard Strauss újabb zenés színpadi alkotását tűzik műsorra. "A hallgatag asszonyt világszerte ritkán játsszák; Budapesten 1977-ben a Drezdai Semperoper nagy sikerrel adta elő, Sir Morosus szerepében akkor Theo Adamot láthatta és hallhatta a közönség. Magyar produkcióban most először hangzik el.
A zeneszerző tizenegyedik operájának szövegkönyvét zseniális librettistája, Hugo von Hofmannsthal halála után Stefan Zweig készítette el, Ben Jonson színműve alapján. "A legjobb vígopera-szövegkönyv a Figaro házassága óta" - mondta Strauss, aki ragaszkodott ahhoz, hogy a zsidó származása miatt mellőzött Zweig neve szerepeljen az 1935-ös drezdai bemutató műsorfüzetében és plakátjain. A művet a második előadás után be is tiltották, Straussnak pedig le kellett mondania a Birodalmi Zenei Kamara elnöki tisztségéről." - olvasható a MÜPA honlapján.űAz október 10-i és 12-i előadást megelőzően október 2-án műhelybeszélgetés lesz az alkotókkal a MÜPA Előadótermében.

A napokban jelent meg Mike Randolph fotósorozata a The Telegraph oladlán. Kövesse a linket: a 20. századi zene történetéből. Merthogy ez a sorozat is oda tartozik!

Nem, nem a Dupla kávéról szeretnék írni! Inkább a lakodalmas zene korábbi századairól, amikor még igényesebb muzsikát választottak a házasulandók is.

"Harmadnap menyegzőt tartottak a galileai Kánában, amelyen Jézus anyja is ott volt, Jézust is meghívták a menyegzőre tanítványaival együtt. Amikor fogytán volt a bor, Jézus anyja megjegyezte: "Nincs több boruk." Jézus azt felelte: "Mit akarsz tőlem, asszony! Még nem jött el az én órám." Erre anyja szólt a szolgáknak: "Tegyetek meg mindent, amit csak mond!" Volt ott hat kőkorsó, a zsidóknál szokásos tisztálkodás céljára, mindegyik két-három mérős. Jézus szólt nekik: "Töltsétek meg a korsókat vízzel!" Meg is töltötték azokat színűltig. Ekkor azt mondta nekik: "Most merítsetek belőle, és vigyétek oda a násznagynak." Odavitték. Amikor a násznagy megízlelte a borrá vált vizet, nem tudta honnan való, a szolgák azonban, akik a vízet merítették, tudták -, hivatta a násznagy a vőlegényt, s szemére vetette: "Először mindenki a jó bort adja, s csak amikor már megittasodtak, akkor az alábbvalót. Te meg mostanáig tartogattad a jó bort." Ezzel kezdte meg Jézus csodajeleit a galileai Kánában." (Jn 2, 1-11)

Jézus tehát először egy lakodalomban tett csodát. Az ünnepi külsőségekhez hozzá tartozott a zene. Akkor is, azóta is. A reneszánsz idején készült festményeken azonban a hangsúly eltolódik: kevésbé a csodára, mint inkább a külsőségekre figyelnek a művészek. Különleges ételek, gazdagon díszített környezet, pompás étkészletek és muzsikusok ékesítik a színekben tobzódó vásznakat.

Maarten de Vos 1597-ben készített, "A kánai menyegző" című, az antwerpeni Miasszonyunk bazilikában található festménye az előbb említettek egyik legjobb példája, hiszen de Vos királyi lakomába helyezi a csodatételt. A menyasszony fején korona, a kép felső részében pedig - az erkélyen - négy muzsikusból álló együttes szolgáltatja a zenét. Három lantos kíséri az előttük ülő énekest.

A németalföldi "menyegzői ízlésen" is túltesz Paolo Veronese, aki - még ha anakronisztikus is a megállapítás - szinte operai díszletek elé helyezi az újszövetségi történetet. Az alábbi képen látható eseményen közel 130 ember vesz részt, többségükben (kivéve Krisztust, Szűz Máriát és az apostolokat) közel-keleti vendégek. A muzsikusok hangsúlyos helyen (Jézus előtt) egy csoportban játszanak. Egyesek szerint a zenészek képében Veronese Tizianót, Tintorettót, Bassanót és saját magát ábrázolja. Balról jobbra haladva a következő hangszereket látjuk: két tenor viola da gambát, egy kornettet és egy nagybőgőt. Ha jobban megfigyeljük, mögöttük a bal oldalon egy trombitás is feltűnik. A zenészcsoport szimbolikus jellegét erősíti az is, hogy a festmény felső szakaszában, az erkélyen játszanak az "igazi" muzsikusok. Lakoma ide, lakoma oda, az étel nem kap nagy szerepet: ugyan a tányérokon láthatunk étkeket, a fogásokat az asztalnál ülők fölötti "szinten" a korlát mögött készítik elő. És végül a lényeg, maga a csoda; nos, az elsikkad. A kép előterében jobb oldalon egy 16. századi sommelier kóstolja a borrá változtatott vizet, amelyet az előtte hajoló szolga önt épp az új korsóba.
 

"Mein Herz, das ist versehrt" (“Sebzett az én szívem”), Minnelied Oswald von Wolkensteintől a bécsi kódexből (Codex vindobonensis 2777).

A közlekedés koordinálásának tudománya nem mai. Azonban vannak új irányok, amelyek felé a szakembereknek is érdemes lenne tekintgetni.

Anélkül, hogy bármilyen "morális" felhangja lenne a mostani posztnak, el kell ismerjem, nem vagyok túlságosan oda a klasszikus zene hétköznapiasításától. Pedig - mondhatják többen is jogosan - magam is részt veszek abban, amikor a zeneszerzőket mint egyszerű embereket próbálom közelebb hozni a Bartók Rádióban. De hol van a határ? Egyáltalán van-e határ? Vagy az is országonként változik? Kíváncsi vagyok a véleményükre! (Kommentekre a Kotta nélkül Facebook-oldalán van lehetőség).

Itt van ez az amerikai plakát, amely Haydnt kalózként ábrázolja. Ez a nemzetközi "beszélj-úgy-mint-egy-kalóz" nap alkalmából készült.

Hol készült ez a kép, melyik városban, ahol még a graffitik is Mahlerről szólnak?

Krzysztof Penderecki 80 éves lesz jövőre. A lengyel zeneszerző olyannyira jól érzi magát, köszöni szépen, hogy új operát ír. Lengyelországban a jeles évfordulóra új bankjegyet adnak ki, amelyen Penderecki arca szerepel. A mellékelt képen egy saját kezűleg írt dedikáció látható, amelyből a Bach nevének betűiből álló B-A-C-H-motívum is kiolvasható.

 

Francesca Caccini, más néven ‘La Cecchina’ a 16-17. század fordulójának egyik legjelentősebb zeneszerzője. Nem is: zeneszerzőnője. Ő volt az első hölgy, aki operát komponált. Jó iskolája volt: édesapja Giulio Caccini (az egyik legismertebb Monteverdi-kortárs) gyerekkorától kezdve tanította énekelni, gitározni, hárfázni, lantozni és komponálni. Hamar megszerethette az irodalmat, mert később sokan rajongtak latinul vagy olaszul írt versiért. Francesca nemcsak kiváló művész hírében állt, de egyike volt a legjobban fizetett zeneszerzőknek. Persze ehhez az is kellett, hogy a Mediciek vegyék fel szolgálatukba.

"Kegyes és nagyvonalú mindenben" - ezt Michelangelo mondta róla.

Francesca Caccini 1587-ben ezen a napon született Firenzében.

  

A több mint száz éve elsüllyedt Titanic zenekarvezetőjének egykori hegedűjét állítják ki, majd árverezik el Észak-Írországban. A különleges hangszer szeptember 18-tól október 13-ig látható a Titanic Belfast múzeumban. Ezt követően a hegedűt a délnyugat-angliai Wiltshire-ben elárverezik. A hegedű egykor Wallace Hartley tulajdona volt, az elsüllyeszthetetlennek hitt hajó nyolc tagú zenekarának vezetőjéé. A zenekar a végső pillanatokig játszott, miközben a Titanic 1912 áprilisában elsüllyedt. Miután Robinson 1939-ben elhunyt, a hegedűt az Üdvhadsereg kapta meg. Ezután egy családhoz került, ők éveken át padlásukon őrizték. Hét évvel később a család egy aukciós házhoz fordult, amely végül márciusban bizonyosságot szerzett a hangszer eredetiségéről: ezt egy kis ezüst plakett is bizonyítja a hegedűn, rajta felirattal: "Wallace-nak, eljegyzésünk alkalmából, Maria".  A hegedű értékét százezer euróra becsülik.

 

Ma este a Bartókón Nikolaus Harnoncourt vezényletével lesz hallható Weber "A bűvös vadász" című háromfelvonásos operája, az a mese, amely hosszú ideig foglalkoztatta a zeneszerzőt. Röviddel azután ugyanis, hogy Weber elfogadta a drezdai udvar operakarmesteri megbízását 1817-ben, újra nekilátott a Bűvös vadász történetének kidolgozásához. Előtte nagyjából 7 évvel kezdett foglalkozni ezzel a históriával. Kapcsolatba lépett Kinddel, a drezdai irodalmi "dalkör" jeles képviselőjével, aki hamarosan felvázolta librettóját, akkor még "A próbalövés" címmel. Hozzá kell tegyük, hogy ez a történet abban az időben igen népszerű volt a német nyelvterületen: több színházi változat is a közönség elé került. És nemcsak Weber fantáziáját mozgatta meg, hanem például Spohrét is, akit szintén megihletett ez a mese. Persze Spohr amint megtudta, hogy kollégája is tervbe vette egy opera megkomponálását, letett tervéről Weber javára.

Weber lassan dolgozott. Persze nem a tehetség, vagy az ihlet hiánya, hanem más elfoglaltságai miatt. Végül 1820-ra tudta befejezni művét, amely egy csapásra komoly sikert hozott számára. A darab népszerűségét mi sem mutatja jobban, hogy 1830-ra bemutatták Dániában, Svédországban, Csehországban, Oroszországban, Franciaországban, Lengyelországban, Hollandiában és Magyarországon. Sőt, 1850-re már láthatta Rio de Janeiro és Sydney közönsége is.

Szokták mondani, hogy a muzsikusnak dalból van a lelke. Nos, való igaz: én is találkoztam már olyanokkal, akik számára nem létezett más téma, csak a zene. Először még szakbarbárságnak tartottam mindezt, később azonban rájöttem, nem szabad csodálkozni a nagy művészeken, nem szabad számonkérni rajtuk, miért is nem foglalkoznak politikával, vagy (horribile dictu!) miért nem értenek az adóügyekhez?! Valóban van tetőtől talpig zenével átitatott ember, mint ahogyan azt a mellékelt ábra is mutatja.

Andres Cardenes elképzelése a zenei darwinizmusról.

A minap került kezembe (micsoda nagyzolós kifejezés, hiszen az interneteken láttam) egy hitelesnek tűnő felsorolás arról, milyen lemezeket hallgatott legszívesebben Thomas Mann. Az "A Saturday Review of Literature"-ben 1948. október 30-án jelent meg a következő "slágerlista":

FRANCK, César: d-moll szimfónia / San Francisco-i Szimfonikus Zenekar, vez. Pierre Monteux

MENDELSSOHN, Felix: e-moll hegedűverseny / Nathan Milstein - hegedű, New York Filharmonikus-Szimfonikus Zenekara, vez. Bruno Walter

"MOZART és mások" / Lotte Lehmann dalestje

BERLIOZ, Hector: Harold Itáliában / William Primrose - hegedű [sic], Boston Symphony, vez. Serge Koussevitzky

BEETHOVEN, Ludwig van: 3. "Eroica" szimfónia / New York Filharmonikus-Szimfonikus Zenekara, vez. Bruno Walter

WAGNER, Richard: Parsifal, III. felvonás / A Berlini Állami Opera szólistái, kórusa és zenekara, vez. Karl Muck

WAGNER, Richard: A walkür, I. felvonás / Lotte Lehmann - szoprán, Lauritz Melchior - tenor, Emanuel List - basszus, Bécsi Filharmonikusok, vez. Bruno Walter

BERG, Alban: Részletek a Wozzeckből / Charlotte Boerner - szoprán, Janssen Szimfonikus Zenekar, vez. Werner Janssen

STRAUSS, Johann: Két nyitány és két keringő / európai zenekarok, vez. Bruno Walter és Széll György

SCHUBERT, Franz: "Der Musensohn" (Goethe) és "Der Wanderer" (Schmidt von Lübeck) / Gerhard Hüsch - baritone, Hanns Udo Müller - zongora

SCHUMANN, Robert: "Romanze" (Geibel) és SCHUBERT, Franz: Der Erlkönig" (Goethe) / Heinrich Schlusnus - bariton, Franz Rupp - zongora

ROOSEVELT, Franklin: "A Prayer for the Nation on D-Day, June 6, 1944." / Franklin D. Roosevelt

Mától kezdve sokasodnak majd a blogon a londoni Proms-szal kapcsolatos bejegyzések, ugyanis a Bartók Rádió szombat este élőben közvetíti minden idők egyik legszínesebb zenei fesztiváljának befejező hangversenyét, a híres "Last Night of the Proms"-ot.

Ez a koncert több szempontból is egyedülállónak ígérkezik. Előszöris azért, mert a Proms történetében először áll női karmester a zenekar előtt (Marin Alsop), másodszor pedig azért mert Joyce DiDonato mellett Nigel Kennedy, az angolok rendbontó hegedűse lép fel szólistaként. Kennedy, aki egy ideje újra teljes névvel (nem pedig csak Kennedy-ként) szerepel, már jó előre biztosította magának a figyelmet. A "The Guardianban" ugyanis ejtett egy kedves mondatot a dirigensek "védelmében":  "...azért valljuk be, egy normális embernek tényleg fogalma sincs, mit keres ott a karmester, ahol van. Senki nem tudja, mit csinálnak, azon kívül, hogy ritmustalanul emelgetik a kezüket." - mondta Nigel Kennedy.

 

A közösségi média ma már megkerülhetetlen a művészek, főként a szólisták számára. Lehet fanyalogni, lehet elitistaként legyinteni, a helyzet az, hogy ismertséget (és mi másra lenne szüksége a művésznek) nagyon nehéz megszerezni már a hagyományos utakon. És még az sem elég, hogy "nyitok egy twitter-accountot", és ezzel el van intézve. Magyarországon például jóval kevesebben olvassák azt, mint a Facebookot; ugyanígy sokfelé vannak "helyi sajátosságok". A művésznek (vagy menedzserének) tisztában kell tehát lenni azzal, mi fán terem a tumblr, a Google+, a Digger, horribile dictu a Stumbleupon vagy a Foursquare. 

Nem véletlen, hogy az olyanok, mint az idei Last Night of the Proms sztárja, Joyce DiDonato lelkesen twitterezik, vagy a világ egyik legkeresettebb hegedűművésze, Joshua Bell, aki most adta hírül, hogy lehet őt követni már a Google+-on is. Hogy e mögött nincs-e szponzori szerződés, nem tudom.

Bánffy Miklós gróf egykori magyar külügyminiszter, író, grafikus, díszlet- és kosztümtervező, színpadi rendező emlékének szentelt kiállítást nyílt meg kedden Hágában, a nyár elején Esztergomban indult vándorkiállítás egyik állomásán.

Az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet által összeállított kiállítást korábban már bemutatták Magyarországon, Romániában és Olaszországban, hamarosan látható lesz Párizsban, Németországban és Moldovában is.

Az 1874-ben Kolozsváron született Bánffy 1913 és 1918 között a magyarországi állami színházak intendánsa volt, például Bartók újító szellemű operáinak színpadra állításában is érdemeket szerzett. 1916-tól a Kisfaludy Társaság tagja, 1923 és 1927 között pedig a Képzőművészeti Tanács elnöke volt. Miután visszaköltözött Erdélybe, az Erdélyi Helikon szerkesztője lett. Grafikusként is maradandót alkotott: az Erdélyi Szépmíves Céh által kiadott több könyvet ő illusztrált.

 

Zongorapolc. Riga, Észtország.

Egy új tanulmány szerint az aranyhalak nemcsak hogy zenekedvelők, de még a zeneszerzőket is meg tudják különböztetni.

A Keio Egyetem Pszichológiai Fakultásán végzett kutatást vezető Kazutaka Shinozuka elmondása szerint az aranyhalak sokkal okosabbak és műveltebbek annál, amit mi gondolnánk róluk. A kísérlet szerint két zeneművet, J. S. Bach d-moll toccata és fúgáját, illetve Sztravinszkij Tavaszi áldozatát játszották le a halaknak. A zeneszó alatti étkezési hajlandóságuk nyomán vonták le azt a következtetést, az aranyhalak, bizony, sokkal többet esznek, ha Bachot hallgatnak, mint amikor Sztravinszkijt játszanak nekik.

Shinozuka elmondta továbbá, hogy az aranyhalak Bach-rajongása nem egyedülálló: egy korábbi kísérletük eredménye szerint a jávai verebek is inkább a barokk mester darabjait szeretik, mintsem a kortárs zeneszerzőkét. Nagy valószínűséggel mindez a mai fül számára megszokottabb disszonanciakezelésből vezethető le.

Általában elmondható, hogy az állatok zenehallgatási szokásairól nem tudunk semmit. Legalábbis ezt hisszük mi, laikusok. Többnyire azt gondoljuk ugyanis, kedvenc, vagy tőlünk távol élő állataink bambán bámulnak csupán, ha Mozartot, vagy Beethovent játszunk nekik.

David Teie csellóművész, a Marylandi Egyetem zenei fakultásának előadója tette fel a következő költői kérdést: "Gondolták volna valaha is, hogy egy denevérnek elerednek a könnyei, ha meghallgatja Schubert Szerenádját?"

Teie a gyapjasfejű tamarinoknál vizsgálta, hogyan is reagálnak a zenére. A majmokat alapvetően hidegen hagyta a muzsika, s rá se hederítve ugráltak egyik ágról a másikra. Meglepő módon viszont megnyugodtak és figyelni kezdtek, ha Teie Metallica számot tett fel nekik.

Shinozuka nem merné azt állítani, hogy az állatoknak kedvére lehet tenni a klasszikus zenével, de az biztos, hogy akusztikus kommunikációra képesek. Úgyhogy a zeneszerzőknek már csak rövid ideig kell a humánpublikum tetszésére lenni, ha minden igaz, a határok hamarosan kitágulnak.

 

"Építsünk új hidakat és kössünk új barátságokat a zene, a művészetek, a színház és a tánc segítségével!” - Fischer Iván szavait idézve ez a szándék hívta életre a szeptember 11-én kezdődő Európai hidak fesztivált.
Hans Krása Brundibar című gyermekoperájának előadásával kezdődik a Budapesti Fesztiválzenekar (BFZ) új fesztiválja, mely a Művészetek Palotájával (Müpa) együttműködésben jön létre. A Bridging Europe - Európai Hidak elnevezésű sorozat célja, hogy egy-egy európai országot a kultúráján keresztül mutassanak be a magyar közönségnek, első alkalommal Csehország kerül a fókuszba. 

A darabot 1943-ban egy prágai zsidó árvaházban mutatták be, a zeneszerző akkor már egy éve a terezini (Theresienstadt) láger foglya volt. A táborban azután 55-ször játszották a darabot cserélődő zenészekkel és gyerekszereplőkkel.

"Ha ezt az operát gyerekek nézik, akkor ők egy mesét látnak, amely az összefogás erejéről is szól és egyértelműen szép történet számukra. Ha az ember felnőtt fejjel nézi, nem tud a történelem borzalmaira nem gondolni, az elpusztított százezrekre, az egész förtelmes 20. századra nem emlékezni" - fogalmazott Novák Eszter rendező.

Benjamin Britten születésének 100. évfordulójára új 50 penny-s érmét vertek Nagy Britanniában. Britten az első zeneszerző, aki angol pénzérmén szerepel, és ő az első az uralkodó után, akinek teljes neve olvasható a pénzegységen. A dizájn Tom Phillips munkáját dicséri. Az első érmék szeptember 27-től igényelhetők, forgalomba pedig az év utolsó szakaszában kerül.

Augusztus végén négy olasz állampolgár kapott életre szóló országgyűlési képviselői posztot Rómában. A világhíres karmester, Claudio Abbado mellett ebben az elismerésben részesült még Renzo Piano építész, Carlo Rubbia Nobel-díjas fizikus és Elena Cattaneo agykutató. Az egyik legmagasabb olasz nemzeti kitüntetésre az említetteket Giorgio Napolitano államelnök terjesztette fel, akinek joga van arra, hogy öt olyan olasz állampolgárt válasszon az elismerésre, akik tevékenységükkel hozzájárultak az ország hírnevének öregbítéséhez szerte a világon.

Claudio Abbado a Luzerni Fesztivál nyitókoncertjén 2007-ben (Fotó: MTI/EPA/Eddy Risch)

A képviselőknek halálukig joguk van szavazni a parlament felső házában, úgy, hogy választásokon nem kell megméretniük magukat.

Kevesen tudják, hogy a 19. századi pesti nyomdászok és könyvkereskedők egyik leghíresebbje, az 1811. szeptember 2-án született Heckenast Gusztáv kottakiadással is foglalkozott. A Zeneakadémia első zeneszerzés-professzora, Volkmann Róbert műveinek nagy része (mintegy 50 mű) az ő nyomdájában látott napvilágot. Nem véletlen, hogy Volkmann, kivel baráti kapcsolatban állt neki ajánlotta "Visegrád" című zongoradarab-sorozatát.

Heckenast 1834-től dolgozott Pesten, 1840-ben társult Landererrel, ez a társulás 1863-ig állt fenn.

(Forrás: Mona Ilona: Magyar zeneműkiadók és tevékenységük 1774-1867, p. 282)

A Bécsi Állami Operaház az imént közölte, hogy szeptember 4-én, 7-én, 10-én, 13-án és 16-án Bizet "Carmen" című operájában Don José szerepében Lance Ryan helyett Roberto Alagna lép színpadra.

A Magyar Richard Wagner Társaság évek óta előadások szervezésével, saját nyomtatott hírlevéllel igyekszik többet és többet tenni a Magyarországhoz sok szállal kapcsolódó Wagner-életmű népszerűsítése érdekében. Napokkal ezelőtt megnyílt Facebook-oldaluk is.