A Bartók Rádióból is ismert angol zongorista, Stephen Hough most Beethoven zongoraversenyeinek CD-felvételére készül. Noha a zeneszerző concertosorozata egyáltalán nem számít ciklikus alkotásnak, a kadenciák (tételek végefelé megjelenő szabadon improvizált szakaszok) kezelésében mégis mintha egyenes vonalú fejlődés lenne kimutatható - írja blogjában a művész. Beethoven első két zongoraversenyét még kiírt kadencia nélkül nyomtatták, s ő csak később írt hozzájuk szólórészeket. Az elsőhöz rögtön kettőt. A második zongoraversenyhez sok évvel később komponált ilyet, mely olybá tűnik, mintha az op. 101-es zongoraszonáta írásának idején született volna. A 3. és 4. concerto kadenciái már előre mutatnak: Schumann, Csajkovszkij, Grieg, Rahmanyinov (1. zongoraverseny) és Prokofjev (2. zongoraverseny) műveinek előképei. Noha a beethoveni elképzeléshez hűen számos zongorista megírta a maga kadenciáját, a legnagyobb baj, hogy a mester által játszottat nem ismerjük. Az utolsó zongoraverseny pedig egészen külön eset: "Non si fa una cadenza, ma s'attacca subito il seguente" ("Ne játssz kadenciát, hanem azonnal folytasd a következővel!") - írja Beethoven. Ezzel a mondattal tehát lezárta a klasszika korát, s megnyitotta az utat a romantika előtt. Legalábbis kadenciailag!