Az eddigi két libabőr-listában szerepelt néhány olyan részlet, ami nálam is helyet kapott volna - írja Ferenc -, de inkább más példákat kerestem. Véleményem szerint a libabőrt több tényező is befolyásolja. Léteznek zeneművek, illetve azok bizonyos részletei, amelyek (majdnem) minden meghallgatáskor libabőrt okoznak, míg léteznek olyan esetek, hogy egy-egy mű önmagában nem okozna libabőrt, de az adott előadásban mégis ezt teszi. Ezért két listát állítottam össze:
1. „a mű”
Rahmanyinov: 2. zongoraverseny 3. tétel vége
Schubert: Esz-dúr trió 2. tétel vége (8:30 után), de akár az egész
Bach: Máté-passió „Erbarme dich” ária
Wagner: Parsifal 2. felvonás zenekari előjátéka
Ligeti: Hegedűverseny 2. tétel: Aria, Hoquetus, Choral (különösen a tétel indítása)
Mozart: Tamino áriája A varázsfuvolából – Fritz Wunderlich előadásában
Franck: A-dúr szonáta 2. tétel – Jacques Thibaud és Alfred Cortot előadásában
Schubert: G-dúr szonáta 4. tétel moll epizód – Grigorij Szokolov előadásában (35:25 körül kezdődik a „csoda”.)
Verdi: A trubadúr – Manrico strettája – Luciano Pavarotti előadásában
Muszorgszkij: A halál dalai és táncai – Trepak – Galina Visnyevszkaja és Msztyiszlav Rosztropovics előadásában (9:45-től)