Jan Křtitel Vaňhal (1739-1813). Cseh zeneszerző, hegedűs és tanár, aki főként Ausztriában dolgozott. Elsősorban szimfóniái miatt szeretjük, de billentyűs darabjait is már egyre többen játsszák.Állítólag - és itt ezt a szót kétszer is aláhúzom - családja a Németalföldről származik, de a mester szülei és ki tudja hány generáció, Csehországban élt már egy ideje. Schaffgotsch grófnál kezdte zenei szolgálatait, hiszen családja az ő birtokán élt. Itt tanult énekelni, elsajátította a vonós- és az alapvető fúvóshangszereken való játékot; később pedig eljárt a közeli német faluba, Marscherdorfba, hogy ott tanulja a nyelvet és más tantárgyakat. Anton Erban tanította orgonálni, s 13 évesen már Opocžna orgonistájává nevezték ki. Később a Jicini járásban (Rumcájszék közelében) karnagyi posztot kapott, itt Mathias Nowáktól elsajátította a virtuóz hegedűjáték technikáját és itt kezdett el versenyműveket komponálni.
1760-ban Bécsbe költözött, először 9 évig élt itt. Eleinte főképp tanított: egyik leghíresebb tanítványa Pleyel volt. Annyi pénzt keresett, hogy a gróftól meg tudta vásárolni szabadságát. Egyszer visszatért még Csehországba, édesanyja temetésére. Bécsben befolyásos segítőre tett szert, Carl Ditters von Dittersdorf protezsálta az udvarnál. Dittersdorf később úgy nyilatkozott róla, hogy Vanhal a tanítványa, de ennek kicsi a valószínűsége. A fennmaradt hvatalos iratok szerint Vanhal mint hegedűs igyekezett magának fix állást szerezni. Az egyik ilyen, 1762-es papiroson a gyerek Mozart neve is szerepel. Nos, ebben az időben végül Vanhal egyike lett a bécsi zenei élet legismertebb zeneszerzőinek. Ahogyan az abban a korban divat volt, Vanhal is talált magának szponzort a bécsi arisztokraták körében. A drezdai illetőségű Riesch báró támogatta. Kapott annyi pénzt, hogy elindulhasson egy itáliai útra, ennek fejében visszatérte után a drezdai udvarhoz kellett szerződnie. Vanhal nagyjából egy évet töltött Itáliában, volt Velencében, Bolognában, Firenzében és Rómában is. Találkozott Gassmannal és megismerkedett Gluckkal. Rómában állítólag két Metastasio-szöveget is megzenésített, operát komponált, viszont ezek partitúráit nem találja senki.
1771-ben tért vissza Bécsbe, ígéretét azonban nem váltotta be, nem ment Risch báróval Drezdába. Más támogatója akadt, Erdődy László gróf, aki Varasdra invitálta őt. A meghívást részben el is fogadta, otthona továbbra is Bécs maradt. Mivel a császárváros zenei ízlése gyorsan változott, Vanhal egy idő után felhagyott a komponálással és inkább zeneműveinek kiadását és terjesztését felügyelte. Bécsben ebben az időben közel 300 Vanhal-kiadvány forgott közkézen.
Ettől fogva, ha komponált, főleg egyházi darabot írt. Ezek közül nagyon kevés jelent meg nyomtatásban.
Vanhal soha nem volt felesége, örökös nélkül halt meg. Jó természetű ember volt, akit hamar befogadtak kollégái és az arisztokraták is kedvelték. Hozzájárulhatott ehhez szerénysége is: noha sokat és kedvvel dolgozott, játszott, egyáltalán nem volt karrierista.
(Forrás: Grove Online)
