14:10 Az említett festők mellé sorolhatjuk még (legalábbis egy-egy korszakukat tekintve) Blake-et és Piranesit is. Nemcsak viharok, hanem sárkányok, tengeri véglények és szörnyek pusztítanak képeiken.
Persze a zenei párhuzamot nem elsősorban a hangszeres muzsikában kell keressük. A horrorra a színház, az opera világa volt a legalkalmasabb! Itt találkozott ugyanis irodalom, képzőművészet és zene. Az 1760 körüli operareform egyik fő célkitűzése az érzelmek felkorbácsolása volt: ebbe pedig nagyon is illett az ijesztgetés. Az olyan itáliai mesterek, mint Jommelli és Traetta különös, szinte perverz örömöt találtak az éneket kísérő zenekari hangfestésekben és hangulatkeltésekben. A balett, a tánc is hasonlóan kiaknázatlan területnek számított a megdöbbentés szempontjból. Noverre (Lettres sur la danse, 1760) és Angiolini szerepe hatalmas a táncnak a pantomimbalett felé való irányításában. Az utóbbi Gluck Don Juanjának színreállításakor (1761) kimondottan a rémisztésre utazott; az előszóban is a szenvedés, a katasztrófa ábrázolásának fontosságáról írt. Ne feledjük Mozart 25 évvel későbbi Don Giovanniján is érezhető még a műlt terrorigézete.
