Haydn egyik életrajzírója, Griesinger írja le a zeneszerző gyermekkorának egy kedves történetét:
"Egyik nap meglátogatta Haydn családját a közeli Hainburg iskolamestere, aki egyébként a Haydn-családdal távoli rokonságban is állt. Matthias mester, merthogy így hívták a gyerekek apját, és felesége szokásukhoz híven kis koncertet adtak, az öt éves Joseph pedig, aki szülei mellett ült, egy botot vonóként használva a bal kezén hegedült. Az iskolamesternek feltűnt, hogy a fiúcska milyen helyesen követi az ütemet. [...] Azt tanácsolta a szülőknek, hogy küldjék Hainburgba, ahol kitanulhatja a művészetet. [...] A szülők örömmel vették a javaslatot, és amikor Joseph Haydn hat éves lett, Hainburgba küldték az iskolamesterhez. Itt megtanult olvasni és írni, előre haladt a katekizmusban, az énekben, majd minden fúvós és húros hangszeren való játékban, sőt még az üstdobolásban is. „A sírig hálás leszek ennek az embernek, még akkor is, ha több verést kaptam tőle mint ételt.” - mondta Haydn gyakran."
"Egyik nap meglátogatta Haydn családját a közeli Hainburg iskolamestere, aki egyébként a Haydn-családdal távoli rokonságban is állt. Matthias mester, merthogy így hívták a gyerekek apját, és felesége szokásukhoz híven kis koncertet adtak, az öt éves Joseph pedig, aki szülei mellett ült, egy botot vonóként használva a bal kezén hegedült. Az iskolamesternek feltűnt, hogy a fiúcska milyen helyesen követi az ütemet. [...] Azt tanácsolta a szülőknek, hogy küldjék Hainburgba, ahol kitanulhatja a művészetet. [...] A szülők örömmel vették a javaslatot, és amikor Joseph Haydn hat éves lett, Hainburgba küldték az iskolamesterhez. Itt megtanult olvasni és írni, előre haladt a katekizmusban, az énekben, majd minden fúvós és húros hangszeren való játékban, sőt még az üstdobolásban is. „A sírig hálás leszek ennek az embernek, még akkor is, ha több verést kaptam tőle mint ételt.” - mondta Haydn gyakran."