Nem, nem a Dupla kávéról szeretnék írni! Inkább a lakodalmas zene korábbi századairól, amikor még igényesebb muzsikát választottak a házasulandók is.
"Harmadnap menyegzőt tartottak a galileai Kánában, amelyen Jézus anyja is ott volt, Jézust is meghívták a menyegzőre tanítványaival együtt. Amikor fogytán volt a bor, Jézus anyja megjegyezte: "Nincs több boruk." Jézus azt felelte: "Mit akarsz tőlem, asszony! Még nem jött el az én órám." Erre anyja szólt a szolgáknak: "Tegyetek meg mindent, amit csak mond!" Volt ott hat kőkorsó, a zsidóknál szokásos tisztálkodás céljára, mindegyik két-három mérős. Jézus szólt nekik: "Töltsétek meg a korsókat vízzel!" Meg is töltötték azokat színűltig. Ekkor azt mondta nekik: "Most merítsetek belőle, és vigyétek oda a násznagynak." Odavitték. Amikor a násznagy megízlelte a borrá vált vizet, nem tudta honnan való, a szolgák azonban, akik a vízet merítették, tudták -, hivatta a násznagy a vőlegényt, s szemére vetette: "Először mindenki a jó bort adja, s csak amikor már megittasodtak, akkor az alábbvalót. Te meg mostanáig tartogattad a jó bort." Ezzel kezdte meg Jézus csodajeleit a galileai Kánában." (Jn 2, 1-11)
Jézus tehát először egy lakodalomban tett csodát. Az ünnepi külsőségekhez hozzá tartozott a zene. Akkor is, azóta is. A reneszánsz idején készült festményeken azonban a hangsúly eltolódik: kevésbé a csodára, mint inkább a külsőségekre figyelnek a művészek. Különleges ételek, gazdagon díszített környezet, pompás étkészletek és muzsikusok ékesítik a színekben tobzódó vásznakat.
Maarten de Vos 1597-ben készített, "A kánai menyegző" című, az antwerpeni Miasszonyunk bazilikában található festménye az előbb említettek egyik legjobb példája, hiszen de Vos királyi lakomába helyezi a csodatételt. A menyasszony fején korona, a kép felső részében pedig - az erkélyen - négy muzsikusból álló együttes szolgáltatja a zenét. Három lantos kíséri az előttük ülő énekest.
A németalföldi "menyegzői ízlésen" is túltesz Paolo Veronese, aki - még ha anakronisztikus is a megállapítás - szinte operai díszletek elé helyezi az újszövetségi történetet. Az alábbi képen látható eseményen közel 130 ember vesz részt, többségükben (kivéve Krisztust, Szűz Máriát és az apostolokat) közel-keleti vendégek. A muzsikusok hangsúlyos helyen (Jézus előtt) egy csoportban játszanak. Egyesek szerint a zenészek képében Veronese Tizianót, Tintorettót, Bassanót és saját magát ábrázolja. Balról jobbra haladva a következő hangszereket látjuk: két tenor viola da gambát, egy kornettet és egy nagybőgőt. Ha jobban megfigyeljük, mögöttük a bal oldalon egy trombitás is feltűnik. A zenészcsoport szimbolikus jellegét erősíti az is, hogy a festmény felső szakaszában, az erkélyen játszanak az "igazi" muzsikusok. Lakoma ide, lakoma oda, az étel nem kap nagy szerepet: ugyan a tányérokon láthatunk étkeket, a fogásokat az asztalnál ülők fölötti "szinten" a korlát mögött készítik elő. És végül a lényeg, maga a csoda; nos, az elsikkad. A kép előterében jobb oldalon egy 16. századi sommelier kóstolja a borrá változtatott vizet, amelyet az előtte hajoló szolga önt épp az új korsóba.
