Ma este a Bartókón Nikolaus Harnoncourt vezényletével lesz hallható Weber "A bűvös vadász" című háromfelvonásos operája, az a mese, amely hosszú ideig foglalkoztatta a zeneszerzőt. Röviddel azután ugyanis, hogy Weber elfogadta a drezdai udvar operakarmesteri megbízását 1817-ben, újra nekilátott a Bűvös vadász történetének kidolgozásához. Előtte nagyjából 7 évvel kezdett foglalkozni ezzel a históriával. Kapcsolatba lépett Kinddel, a drezdai irodalmi "dalkör" jeles képviselőjével, aki hamarosan felvázolta librettóját, akkor még "A próbalövés" címmel. Hozzá kell tegyük, hogy ez a történet abban az időben igen népszerű volt a német nyelvterületen: több színházi változat is a közönség elé került. És nemcsak Weber fantáziáját mozgatta meg, hanem például Spohrét is, akit szintén megihletett ez a mese. Persze Spohr amint megtudta, hogy kollégája is tervbe vette egy opera megkomponálását, letett tervéről Weber javára.

Weber lassan dolgozott. Persze nem a tehetség, vagy az ihlet hiánya, hanem más elfoglaltságai miatt. Végül 1820-ra tudta befejezni művét, amely egy csapásra komoly sikert hozott számára. A darab népszerűségét mi sem mutatja jobban, hogy 1830-ra bemutatták Dániában, Svédországban, Csehországban, Oroszországban, Franciaországban, Lengyelországban, Hollandiában és Magyarországon. Sőt, 1850-re már láthatta Rio de Janeiro és Sydney közönsége is.

Mikor futkorászott a hideg a hátán utoljára? Mikor lett libabőrös zenétől? Ezek olyan kérdések, amelyekre nincs egyértelmű válasz. Van, aki Wagnerről hallani sem akar, van, aki legszívesebben Wotan lenne a való világban is. Ízlések és pofonok...

Mivel a megoldás kulcsa nem nálam van, én csak azt az öt zenei pillanatot tudom Önökkel megosztani, amelyektől én leszek libabőrös.


1. Talán Kovalik Balázs Kékszakállú-rendezésében láttam, az "5. ajtónál", hogy hatalmas reflektorok vakították el a nézőket. Valóban van ebben a bartóki részben napfény, de olyan erejű, amilyennel a zenetörténetben máshol nem találkoztam.