A 2013. július 5-i Tárgy eset, a Muzsikáló reggel tárgyiasított magazinjának felvétele az Iparművészeti Múzeum hangszergyűjteményében volt, ahol Semsey Balázs muzeológus egy különleges instrumentumot, egy asztalszerű billentyűs hangszert mutatott be a Bartók Rádió hallgatóinak.
A "Tafelklavier", franciául "piano carré" valójában egy négyszögletű zongora, s számítson ma már oly nagy ritkaságnak is, a 19. században az egyik leggyakrabban használt házi hangszer volt. Többnyire hölgyek játszottak rajta, hol szólóban, hol pedig saját éneküket kísérve. Sajnos nem tudjuk, ki és mikor találta fel, de sokan örültek az újításnak, hiszen egy ilyen hangszer igencsak helytakarékos volt, mondjuk egy korábbi csembalóhoz képest. Persze elődjére azért hasonlított, ha nem is hangban, de legalább billentyűinek színében.
Semsey Balázs elmondta, hogy az Iparművészeti Múzeum gyűjteményében őrzött hangszer diófából készült, billentyűit pedig ébenfa, illetve elefántcsont borította. Pontosan úgy, ahogyan nagy elődjénél, a csembalónál: az egészhangok itt is feketék, a félhangok pedig fehér színűek voltak.
A piano carré négyszögletes formája is arra utal, hogy a clavichord egyenes ági leszármazottja. Annak a hangszernek, amelynek figyelembevételével Carl Philipp Emanuel Bach megírta a híres ún. zongoraiskoláját. Németországban és Svájcban nemcsak négyszögű formájú asztalzongora maradt fenn, hanem hárfaalakú is. Az Iparművészeti Múzeum gyűjteményében lévő instrumentum a piano carrék egy korai darabja, az 1780-as évekből származik.
A Budapesten őrzött hangszert minden bizonnyal Liége-ben készítették, Magyarországhoz tehát - azon kívül, hogy egy magyar ember birtokában volt - valójában semmi köze. Az egykori tulajdonos, gróf Nemes Albert 1942-ben ajándékozta az Iparművészeti Múzeumnak.
Semsey Balázs elmondta, hogy az Iparművészeti Múzeum gyűjteményében őrzött hangszer diófából készült, billentyűit pedig ébenfa, illetve elefántcsont borította. Pontosan úgy, ahogyan nagy elődjénél, a csembalónál: az egészhangok itt is feketék, a félhangok pedig fehér színűek voltak.
A piano carré négyszögletes formája is arra utal, hogy a clavichord egyenes ági leszármazottja. Annak a hangszernek, amelynek figyelembevételével Carl Philipp Emanuel Bach megírta a híres ún. zongoraiskoláját. Németországban és Svájcban nemcsak négyszögű formájú asztalzongora maradt fenn, hanem hárfaalakú is. Az Iparművészeti Múzeum gyűjteményében lévő instrumentum a piano carrék egy korai darabja, az 1780-as évekből származik.
A Budapesten őrzött hangszert minden bizonnyal Liége-ben készítették, Magyarországhoz tehát - azon kívül, hogy egy magyar ember birtokában volt - valójában semmi köze. Az egykori tulajdonos, gróf Nemes Albert 1942-ben ajándékozta az Iparművészeti Múzeumnak.
