Libabőr No. 3

Címkék: libabőr, Mindennapi klasszikusok, Szabó Ferenc János

Libabőr posztunk sokak érdeklődését felkeltette, külön büszekeség, hogy a "Mindennapi klasszkusok" blog is felfigyelt rá. Facebook-oldalukon számos "libabőrzene-javaslat" olvasható. Szabó Ferenc János zenetörténész-zongoraművészt is megragadta az ötlet, és ő is összeállította a maga ötös listáját; ez a kvintett azonban 10 tagból áll. 

Az eddigi két libabőr-listában szerepelt néhány olyan részlet, ami nálam is helyet kapott volna - írja Ferenc -, de inkább más példákat kerestem. Véleményem szerint a libabőrt több tényező is befolyásolja. Léteznek zeneművek, illetve azok bizonyos részletei, amelyek (majdnem) minden meghallgatáskor libabőrt okoznak, míg léteznek olyan esetek, hogy egy-egy mű önmagában nem okozna libabőrt, de az adott előadásban mégis ezt teszi. Ezért két listát állítottam össze:
 


1. „a mű”


Rahmanyinov: 2. zongoraverseny 3. tétel vége
 
 



Schubert: Esz-dúr trió 2. tétel vége (8:30 után), de akár az egész



Bach: Máté-passió „Erbarme dich” ária 



Wagner: Parsifal 2. felvonás zenekari előjátéka 



Ligeti: Hegedűverseny 2. tétel: Aria, Hoquetus, Choral (különösen a tétel indítása) 


 

2. „az előadás”


Mozart: Tamino áriája A varázsfuvolából – Fritz Wunderlich előadásában

 


Franck: A-dúr szonáta 2. tétel – Jacques Thibaud és Alfred Cortot előadásában



Schubert: G-dúr szonáta 4. tétel moll epizód – Grigorij Szokolov előadásában (35:25 körül kezdődik a „csoda”.)



Verdi: A trubadúr – Manrico strettája – Luciano Pavarotti előadásában



Muszorgszkij: A halál dalai és táncai – Trepak – Galina Visnyevszkaja és Msztyiszlav Rosztropovics előadásában (9:45-től)


 
 


Libabőr reloaded

Címkék: libabőr, közösség

Múltkori Libabőr posztunk adott ihletet közösségi oldalunk egyik tagjának, Zalánnak, aki összeállította a maga listáját. Nagyszerű zenékről van szó, úgyhogy bátran hallgassák ezeket is, ha kedvük támad libabőrözni. 

Bősze Ádám írását olvasva kedvet kaptam hozzá, hogy én is összeállítsak egy libabőr-listát. Sajnos libabőr kérdésben nehéz elvonatkoztatni a személyes élményektől és asszociációktól, és még csak azt sem állíthatnám, hogy időben nem változna a lista (biztosan változik!). Ezért az alábbi öt pont is természetesen egy mai állapotot tükröz. A sorrendnek nincsen semmilyen szerepe.


1. Dohnányit nem szokás a nagy zeneszerzők első sorába állítani, pedig egyházzenei művei között sok rendkívüli van. Egyik személyes kedvencem tőle a Stabat Mater, melyet eredetileg 3-3 szólamú fiúkórusra, 3 női szólistára és zenekarra komponált 1953-ban. A felvételen az Angelica leánykar hallható.



2. Liszt Weinen Klagen variációiban a Was Gott tut, das ist wohlgetan kezdetű korál megszólalása, mindig kiváltja a szóban forgó hatást, feltéve, hogy az előtte lévő recitativo részt nem ejtik el és tudják tartani a feszültséget azzal a pár vékony hanggal is - ez szerintem kulcsfontosságú a mű előadása szempontjából.



3. Az öt közül talán ez a legfurcsább, ugyanis itt szigorúan szólva nem a zene váltja ki azt a bizonyos libabőrt, illetve jelen esetben talán a hideglelés pontosabb lenne, hanem a zene hiánya. Bach Fúga művészetének befejezetlen contrapunctusáról van szó. Ez a hirtelen “vágás" a végén igazából hatásosabb is, mint bármelyik általam ismert, utólagos befejezés.

  


4. Mozart g-moll kvintetjének (K.516) Adagio ma non troppo tétele a negyedik a listán. A felvételen a tétel 15:48-tól hallható, ami miatt felkerült a listára pedig (először) 17:37-nél kezdődik.



5. Schubert B-dúr szonátájának, a felvételen 14:54-nél kezdődő részénél, pontosabban, amikor 15:50-nél jön a hirtelen váltás, minden egyes alkalommal megborzongok.
 


Kotta nélkül

Kotta nélkül játszik az, aki betéve tudja a darabot. Kotta nélkül játszik az, aki abban a pillanatban találja ki a darabot. És kotta nélkül szeretnénk mi is játszani: könnyedén, néha improvizálva vagy éppen "nyakkendősen" írni a klasszikus zenéről. Hír, beszámoló, kritika, interjú és egyéb - a közmédia klasszikus zenével foglalkozó műsorainak háttéranyaga.

Facebook