Mozart

Címkék: Mozart



„Mindig jókedélyű volt, de még a legjobb hangulatában is mélyen elgondolkodó; másnak mélyen szemébe nézve mindenre megfontoltan válaszolt, lett légyen vidám vagy szomorú dolog. S mégis úgy látszott, mintha közben elmerülve, valami egész máson dolgoznék. Még reggelenként is, kézmosás közben fel-alá járkált a szobában, meg nem állt egy percre, s esze mindig valami máson járt. Asztalnál gyakran ujjai közé vette szalvétájának egyik csücskét, szorosan összesodorta, orra alatt hadonászott vele; szórakozottságában, úgy látszott, nem is tud róla, s gyakran még szájával is fintort vágott hozzá. Szórakozásaiban minden újért lelkesedett, mint például a lovaglásért és biliárdért. Hogy a rosszfajta társaságtói visszatartsa, mindent türelmesen megkísérelt vele felesége. Keze és lába egyébként folytonosan mozgásban volt; mindig játszott valamivel, például kalapjával, zsebeivel, óraláncával, asztallal, székkel - mintha zongorázna. Legkisebb fia is éppen ilyen volt gyermekkorában.” (Sophie Haibl, Mozart sógornője)


Csalog-vasárnap (kritika)

Címkék: csalog gábor, kritika, mozart, Bartók, bmc

Blogunk olvasója, Madaras Sándor hallgatta meg Csalog Gábor vasárnapi hangversenyét, és írta le véleményét. Íme!

"A zongora valahogy zajosabb a megszokottnál, a lámpák kicsit zúgnak, valami fél percenként kattan mögöttem és a terem is (nem találok rá jobb hasonlatot) olyan kristályosan, keményen cseng. De most letudtam egy mondattal minden negatívumot, hogy rátérhessek a lényegre: miért jöttem olyan kótyagos boldogsággal haza Csalog Gábor koncertjéről, mint kiskamasz az első csókolózás után.

Már a koncertsorozat címe is telitalálat, Csalog vasárnapok. Fölösleges a kása kerülgetése, az álszerénység: egy kivételes tehetségű muzsikus megnyilvánulásainak ad teret a BMC nagyszínpada. A sorozat tematikus, a téma maga Csalog Gábor. Ahogyan Cecilia Bartoli koncertjén sem Vivaldi a húzónév - itt is Csalogra jövünk és vakon megbízunk az ő ízlésében. Találjon ki valamit, készítse el és mi nem finnyáskodunk, nem válogatunk, hanem kíváncsian elfogyasztjuk úgy, ahogy elénk tálalja!

Ezzel a gasztronómiai hasonlattal csínján kell azonban bánnunk: ha valaki ez alatt az élet kedélyes részére asszociál, bizony csalódnia kell. Különösen az első rész volt tele fekete, drámai, tragikus hangulatokkal, ami Kunderát idézi fel bennünk: a létnek csak úgy van értelme, ha van súlya, nehézsége, nehézkedése. Ha el kell fogadnunk olyan történéseket is az élettől, amelyek elszegényítenek bennünket. De ne szaladjunk előre!

A koncert két részből állt de valójában három szakaszból. Elsőként kései Liszt és friss Kurtág-darabokat játszott egy kísérlet demonstrálásaként. A csillagászatból ismert jelenség, hogy ha egy égitest szabálytalan pályán halad, kell ott lenni valaminek, ami erre kényszeríti. Nos, a Liszt- és Kurtág-művek egymásutániságában valóban kirajzolódott a kettejüket összekötő Bartók stílusa. Nem vagyok zenész, de a 15 darab végére már pontosan éreztem, melyek a bartóki zene legfőbb jellemzői úgy, hogy tőle egyetlen hang sem hangzott el a koncerten. Hatalmas ötlet és tökéletes kivitelezés.

A koncert egyértelmű súlypontja közelében a zongoraművésznek magányra, elvonultságra volt szüksége, de nem szerette volna, ha a közönség szünetre távozik, mert a koncert e pontján befogadó állapotra volt szüksége, és ezt 15 perc büfézés, társalgás lerombolta volna. Hogy mégse teljes produkciótlanságban kelljen végigülnünk a felkészülési időt, Gőz László, a BMC igazgatója jelent meg és sztorizni kezdett Szőllősy Andrásról. A szeretett kutyáról, a szerény lakásról, a 85 évesen Kurtággal folytatott tornaversenyéről szóló történetektől pár éve még falra másztam volna, most azonban megfogott ez a személyes hang és megértettem, hogy valami különleges eseménynek vagyok a részese.

Aztán meghallhattuk a nagy művet is, Szőllősyét, ami magyar fordításban a "Tájkép halottakkal" címet viselte. Ahogy mondtam, nem vagyok zenész, de azt én is meg tudtam ítélni, hogy kegyetlenül, embertelenül nehéz darabot komponált a szerző. Kétség sem merült fel bennem, hogy ezt a művet másképpen, könnyebben is meg lehetett volna írni. Tökéletesen világossá vált, hogy mi volt Szőllősy célja az előadóművész kivégzésével és ez Csalog előadásában maradéktalanul meg is valósult. Letaglózva ültem a darab végén, és teljesen egyértelmű volt számomra, hogy nincs tovább, én a szünetben hazamegyek. De nem azért, mert nem tetszett volna, amit hallottam, hanem azért amiért az ember nem kap be egy darab sütit egy különleges bor után: szeretne együtt élni az élménnyel zavartatás nélkül még a lehető leghosszabb ideig.

De aztán mégis maradtam, és jól tettem: a kimerítő sportolás után az izmok nyújtása fölöslegesnek látszik ugyan, de nagyon hasznos. A két Mozart szonáta úgy vezette vissza az életbe az embert, hogy közben nem kisebbítette az élményt. Még most is, két nappal a koncert után is egészen élénken élem a Szőllősy-darab hangulatát. A Mozart-ráadás után egy nagyon rövid Liszt-darab zárta a koncertet, amely nélkülözött minden virtuozitást, egyszerűségében volt sokatmondó. Ezzel engedett utunkra Csalog Gábor bennünket egyen-egyenként: éljünk most már ezekkel az élményekkel tovább!" (Madaras Sándor)

 

Szent ég!

Címkék: Mozart

Mozdulni sem tudok a székről, most nézem meg harmadszor ezt a videót, s valószínűleg egész éjszaka mást se fogok csinálni, csak mereven bámulom, tátott szájjal, elképedve. Mint akibe villám sújtott, olyan lehetek.
Azért elgondolkodtató: mindenkinek, aki úgy gondolja, "lazítani" kell a klasszikus darabokon, merthogy azok amolyan szomorúzenék, kívánok több órát a székhez láncolva és egy ilyen klipet bambulva.
Akik nem ismernék: a dallam (és a szöveg) Cherubinóé Mozart "Figaro házassága" című operájában. Sok sikert!



Viharsarok 5.

Címkék: Mozart, Sturm und Drang


14:40
A 18. századi horrorműfaj legsikeresebb "érzelmileg felkorbácsolt" alkotása Georg Benda "Ariadné és Médea" című melodrámája (1774–75). Mozart először Mannheimben találkozik ezzel az ízlésvilággal a 70-es évek végén, ott ugyanis az egyik színtársulat éppen ezt a darabot játssza. Zaide című operájában ő maga is kísérletet tesz ennek a világnak a megjelenítésére. Sőt, bizonyos szempontból a Thamos király átdolgozott változata is ide sorolható. Az Idomeneo 3. felvonásában pedig, amikor a jóslatot harsonák kísérik csupán Mozart teljes mértékben Sturm und Drang-komponista. "Az emberek azt kell higyjék, hogy ez tényleg megtörténik!" - írja.


Kaposvári útinapló, augusztus 14.

Címkék: Mozart, depresszió, moll


Mozart F-dúr oboanégyese (K 370) is szerepelt a ma délelőtti kaposvári koncerten. Ennek a darabnak a második tétele - játsszák azt bármilyen lassan is - nem túl hosszú. 38 ütem csupán. d-mollban van, és sokat elárul a zeneszerző személyiségéről.

Több zenetörténész is összeszámolta, hány moll kompozíciót írt Mozart 1781 és 1791 között. Persze mindez nem azt jelenti, hogy a végén levonjuk a következtetést, Mozart azért írt ilyen sokat ezekből, mert érezte a halál közeledtét. Mindettől függetlenül furcsa, hogy saját pályájához, és mondjuk Haydn ez idő tájt írt darabjaihoz képest feltűnően sok moll darab született. Példának okáért: 

1782 – Fúvósszerenád (c-moll)
1783 – d-moll vonósnégyes
1784 – c-moll zongoraszonáta
1785 – d-moll zongoraverseny
1786 – c-moll zongoraverseny
1787 – g-moll vonósötös
1788 – „Nagy” g-moll szimfónia
1791 – Requiem

Vannak azonban olyanok, akik mindezt nem tartják véletlennek. 
Ilyen például Dr. Peter J. Davies ausztrál orvos, aki szentül hiszi, hogy Mozart mániákus depresszióval küzdött ebben az időszakban. A doktor a következőket írja Mozart személyiségéről: „egyértelmű jelek mutatják, hogy Mozartban már fiatal felnőttként lappangott egyfajta krónikus izgatottság. Ez egészen haláláig tartott, és a hipománia és a depresszió közötti patologikus hangulatváltozásokkal kapcsolódott össze. Szemmel látható, hogy a ciklotim zavarodottság, mely a depresszív személyiségstruktúra velejárója, kritériumainak Mozart megfelelt."

Ide vonatkozóan érdemes idézni Sophie Haiblt, Mozart sógornőjét:

„Mindig jókedélyű volt, de még a legjobb hangulatában is mélyen elgondolkodó; másnak mélyen szemébe nézve mindenre megfontoltan válaszolt, lett légyen az vidám vagy szomorú dolog. S mégis úgy látszott, mintha közben elmerülve, valami egész máson dolgoznék. Még reggelenként is, kézmosás közben fel-alá járkált a szobában, meg nem állt egy percre, s esze mindig valami máson járt. Asztalnál gyakran ujjai közé vette szalvétájának egyik csücskét, szorosan összesodorta, orra alatt hadonászott vele; szórakozottságában, úgy látszott, nem is tud róla, s gyakran még szájával is fintort vágott hozzá. Szórakozásaiban minden újért lelkesedett, mint például a lovaglásért és biliárdért. Hogy a rosszfajta társaságtól visszatartsa, mindent türelmesen megkísérelt vele felesége. Keze és lába egyébként folytonosan mozgásban volt; mindig játszott valamivel, például kalapjával, zsebeivel, óraláncával, asztallal, székkel - mintha zongorázna. Legkisebb fia is éppen ilyen volt gyermekkorában.” 

Ne feledjük el azt sem, hogy Mozart közeli férfiismerősei, így például apjának halála mindig megrázta, s a tragikus eseményeknek szinte mindig betegség volt a velejárója.

Hadd folytassam Davies elemzését: „a hipomániás roham napokig tart, s gyakran depresszióval együtt jelentkezik. Lehetnek normális pillanatai a betegnek, de azok sem tartanak tovább néhány hónapnál. Azok a művészek, melyekre a ciklotim zavartság jellemző, hihetetlenül produktívak lehetnek betegségük idején. Jellemző lehet még az egyén túlértékelése saját magával szemben, a kirobbanó energia, meglepőnél is meglepőbb kreativitás és az alvásigény hiánya. Mozart ennek a kategóriának tipikus esete.” 

Apja halála után Mozart egyre inkább Constanzéba kapaszkodott, ami bizony nem tette éppen felhőtlenné kapcsolatukat. Ahogyan Davies doktor írja: „Ciklotim emberekkel nagyon nehéz együtt élni.” 

Robbins-Landon zenetörténész például éppen ebben a betegségben látja a megszaporodott molldarabok keletkezésének okát. Nehéz óráiban Mozartnak eszébe sem juthatott, hogy úgymond népszerű darabokat írjon. Ha valamiben vigaszt találhatott, akkor az a szomorú darabok komponálása lehetett. Éppen a c-moll zongoraverseny kézirata mutatja, mennyire hektikusan dolgozott rajta Mozart. 


A Mozarteum legfrissebb szerzeménye

Címkék: Mozarteum, Mozart, árverés, Henri Godts

A brüsszeli Henri Godts aukciósház nyár eleji árverésén a Salzburgi Mozarteum szerezte meg azt a különleges tintarajzot, amelyen állítólag a fiatal Mozart látható. A művet sokáig a német-angol Johan Zoffany-nak (1733-1810) tulajdonították, de a kutatás manapság már inkább ismeretlen művészről beszél. Az új szerzeményt a jövő héten állítják ki és október végéig lesz látható Salzburgban.

Kotta nélkül

Kotta nélkül játszik az, aki betéve tudja a darabot. Kotta nélkül játszik az, aki abban a pillanatban találja ki a darabot. És kotta nélkül szeretnénk mi is játszani: könnyedén, néha improvizálva vagy éppen "nyakkendősen" írni a klasszikus zenéről. Hír, beszámoló, kritika, interjú és egyéb - a közmédia klasszikus zenével foglalkozó műsorainak háttéranyaga.

Facebook