Liszt-fesztivál

Címkék: Liszt Ferenc


Első alkalommal rendeznek Liszt-fesztivált a németországi Türingia tartományban: Meiningenben tartják 2015 májusában az ötnapos programsorozatot. Liszt Ferenchez (1811-1886) és más nagy zeneszerzőkhöz kapcsolódó koncerteket, kiállításokat és előadásokat tartanak majd a tervek szerint Weimarban, Eisenachban és Altenburgban is. A jövőben kétévente rendezik meg a fesztivált.
Liszt 1848-tól 13 évig élt a kedvenc városában, Weimarban és több mint 10 éven keresztül a helyi Staatskapelle vezető karnagya volt. Egykori nyári rezidenciája ma múzeumként működik, Weimar legfőbb büszkeségének számít, és valóssággal vonzza a látogatókat.
A zeneszerző születésének 200. és halálának 125. évfordulójára emlékező 2011-es Liszt-emlékév több mint 75 ezer embert vonzott Türingiába. (Forrás: hirado.hu)


A Liszt Ferenc Kamarazenekar turnéja

Címkék: Liszt Ferenc Kamarazenekar



2014 januárjában újra külföldi turnén vesz részt az 50 éves Liszt Ferenc Kamarazenekar. Az együttes Tfirst Péter koncertmester vezetésével, Alexander Romanovsky zongoraművésszel és Boldoczki Gábor trombitaművésszel együtt január 11-én a maribori Union Hallban, 13-án a bolognai Teatro Manzoniban, 16-án Reggio Emiliában, a Teatro Valliban, 19-én pedig a római Aula Magnában ad koncertet.


Grieg - a Kotta nélkül koncertajánlója

Címkék: grieg, liszt ferenc emlékmúzeum


A LISZT FERENC EMLÉKMÚZEUM MATINÉJA

2013. november 16-án, szombaton 11 órakor

a Régi Zeneakadémia Liszt Ferenc Kamaratermében

(1064 Budapest, Vörösmarty utca 35)

 
 

HILDE HARALDSEN SVEEN (szoprán) 

és

SIGNE BAKKE (zongora) 

hangversenye

 
 

EDVARD GRIEG MŰVEIBŐL


 

Romancer (Aeldre og nyere) /Régi és új románcok/  Op. 39

Fra Monte Pincio /A Monte Pincio-ról/ (B. Bjørnson) – Dulgt Kjaerlighed /Titkolt szerelem/ (B. Bjørnson) – I Liden højt deroppe /Fenn a zöld domboldalon/ (J. Lie) – Millom Rosor /Rózsák között/ (Kr. Janson) – Ved en ung Hustus Båre /Ifjú asszony koporsójánál/ (O. P. Monrad) – Hör ich das Liedchen klingen /Hallom, hogy cseng a kis dal/ (H. Heine)

19 Norske Folkeviser /19 Norvég népdal/ Op. 66 – részletek

1. Kulokk /Tehén-hívó/ - 2. Der er den største dårlighet /A legnagyobb balgaság/

5. Det var i min ungdom /Ifjú koromban volt/ - 18. Jeg går i tusen tanker /Mélyen gondolataimba merülve vándorlok/

Slåtter /Norvég paraszttáncok/ Op. 72 – részletek

14. Tussebrurefærda fra Vossevangen /A manók menyasszonyi menete Vossevangenban/ - 3. Bruremarsj fra Telemark /Nászmenet Telemarkban/

- 7. Røtnamsknut. /Halling-tánc/

Seks Sange /Hat dal/ Op. 48

Leise zieht durch mein Gemüth /Tavaszi dal/ (H. Heine) – Dereinst, Gedanke mein /Egykoron, kedvesem/ (E. Geibel) – Lauf der Welt /A világ folyása/ (L. Uhland) –

Die verschwiegene Nachtigall /A titkot tartó csalogány/ (W. von der Vogelweide) – Zur Rosenzeit /Rózsanyíláskor/ (J. W. von Goethe) – Ein Traum /Egy álom/ (F. M. Bodenstedt)
 


Szoboravató

Címkék: Liszt Ferenc, Gerő Katalin, szoboravató

Rendezte: Cosima

Címkék: Cosima Wagner, Liszt Ferenc, Richard Wagner, Hans von Bülow


Liszt Ferenc legidősebb gyermeke, Cosima Liszt, aki először Hans von Bülow, majd Richard Wagner felesége volt, nemcsak az újnémet iskola legnagyobbjainak volt "hozzátartozója", hanem férje halála után tevékeny részt vállalt a Bayreuth-i előadások színrevitelében is. 1886-ban (édesapja halálának idején) a Trisztán és Izoldát, 1891-ben a Tannhäusert, 1894-ben a Lohengrint rendezte, majd két évvel később az egész Ringet ő állította színpadra.






Eduard Hanslick: Liszt Ferenc halálára

Címkék: Liszt Ferenc, Eduard Hanslick

Liszt Ferenc

(† 1886. július 31.)


Liszt Ferenccel a modern szellem egyik legkülönösebb és legragyogóbb alakja hunyt el. Soha nem ünnepeltek jobban művészt, nem rajongtak körül jobban férfit, nem volt személyiség népszerűbb, mint ő. Minden gyermek ismerte ezt az éles arcvonallal mintázott, méltóságos főt; simán leomló hajával, az energikusan előreugró homlokcsontja alól értelmesen fénylő szemével, finom - szájszögleténél ironikusan felhúzott - ajkaival. Nem volt ennél jellegzetesebb és ismertebb arc Európában. Emlékszünk a percre, amikor Liszt öt évvel ezelőtt, egy kvartett-estély kellős közepén, mint szerény hallgató lépett be a bécsi Musikverein termébe, az egész publikum feléje fordult, és hirtelen önkéntelen tapsban tört ki. Ugyanez történt Párizsban, Londonban - hol nem? Liszt fejedelem volt, kinek birodalmában a nap sohasem nyugszik le. Honnan ez a varázslat, mellyel öregkorában is mindig, minden társaságot elbűvölt? A zongoravirtuóz varázslata volt? Csak kevés idős ember dicsekedhet ma azzal, hogy Lisztet, az igazi fiatal Lisztet hallgathatta: élete utolsó negyven évében távol tartotta magát a nyilvános koncertezéstől. Aki pedig először csak a legújabb időkben volt tanúja játékának, azt az egykori Liszt árnyéka érinthette csupán. De több, Liszthez hasonlóan, hajdan nagy és ünnepelt árny jár-kel évtizedek óta szótlanul közöttünk, és senki nem ajándékoz nekik komolyabb figyelmet. Esetleg a zeneszerző Liszt az, akit mindenütt körülujjonganak? Kompozícióit, kétes értékű, ingadozó sikerű műveit csak egy kis csoport tiszteli osztatlanul. Az író netán? Bőbeszédű könyveit kevésbé önmagukért, mint inkább a szerző személyéért ütik fel, és valószínűleg ritkán olvassák végig. Tegyük fel, létezik egy hasonló adottságú, Liszt virtuozitásával rendelkező, de jelentéktelen megjelenésű, hűvös viselkedésű úriember, aki liszti szimfóniákat komponál, liszti könyveket ír - elképzelhetetlen lenne, hogy ő is a Lisztnek kijáró hódolat részese legyen. Nem a virtuóz, de nem is a zeneszerző, vagy az író, még csak e három együttvéve sem, hanem csak e tulajdonságoknak éppen ebben a vakító fényű, különös, egyedülálló személyiségben való megtestesülése tudott még hatvan év után is az egész művelt világra ilyen roppant hatást tenni. Ellenállhatatlan varázslat rejtőzött Liszt személyiségében: szabad és nyílt volt, mégis titokzatosság övezte. Mindig lelkesen, szellemesen, éles eszűen, érdeklődve a művészet, a tudomány, a társadalom és a politika iránt, telve az emberiség felé mutatott nemes, tettre kész együttérzéssel, ugyanakkor az egyént is megbecsülő szeretetével, Liszt akkor is kedvence lett volna a világnak, ha a dicsőség varázs- és fiatalító erejét nem élvezte volna annak teljességében. A majdhogynem kényszerítő hatalomról, amit Liszt azokra gyakorolt, akikkel dolga volt, Ambros találóan azt mondta: "Akár, mint Marius-hoz egy kimber gyilkost, akár egy kritikust küldenének hozzá, és neki csak annyi ideje lenne, hogy tíz szót váltson a gyilkossal vagy a kritikussal, már megmenekülne". Liszt alkotásairól lehet bármilyen véleményünk: személyével olyan, mindenütt világító fény alszik ki, amelyhez fél évszázadon át hozzá voltunk szokva. Liszttel tagadhatatlanul korunk arcának egy jellegzetes, eleven vonása tűnik el, olyan meghatározhatatlan űr keletkezik, melyet más nem tölt be soha.

Volkmann Róbert, aki nemcsak egy utca

Címkék: Volkmann, Robert Volkmann, Liszt Ferenc, Franz Liszt

Liszt Ferenc Magyarországon is fellelhető levelei közül kettőben is foglalkozik a német zeneszerző, Robert Volkmann személyével. Az egyik véglet:


„Tisztelt Uram! Igaz örömmel fogadom el Triójának baráti dedikációját, s csak ismételni tudom e műre vonatkozó őszinte dicséretemet” – írja Volkmannak.


Amikor Volkmann meghalt, a Zeneakadémia zeneszerzés-tanszakán Koessler követte őt. Ezzel kapcsolatban írja Liszt egy levélben (ez a másik véglet):


„Az, hogy Volkmann osztályát Koessler veszi át, előny a hallgatóknak. Az utóbbi években ugyanis Volkmann egyre hanyagabbul tanított. Úgy tűnik, ennyi elég volt belőle. De ezt csak halkan mondom, bár igaz."


Kotta nélkül

Kotta nélkül játszik az, aki betéve tudja a darabot. Kotta nélkül játszik az, aki abban a pillanatban találja ki a darabot. És kotta nélkül szeretnénk mi is játszani: könnyedén, néha improvizálva vagy éppen "nyakkendősen" írni a klasszikus zenéről. Hír, beszámoló, kritika, interjú és egyéb - a közmédia klasszikus zenével foglalkozó műsorainak háttéranyaga.

Facebook