Hiánypótlás No. 1

Címkék: Magyar Állami Operaház, Puccini, Richard Strauss

2013. december 21-én, születésének 155. évfordulója alkalmából a Magyar Állami Operaház szobrot emelt Puccini tiszteletére, akinek műveit több, mint ötmillióan látták eddig a ház színpadán. Az Operaház építésekor még nem tartották fontosnak Puccininek szobrot emelni, sőt, erre később sem került sor. Az Operaház első szobrai ugyanis a megnyitás előtt három évvel, 1881 szeptemberében kerültek fel a színház homlokzatának felső párkányára. A báró Podmaniczky Frigyes intendáns elnöklete alatt összeült szoborbíráló bizottság választotta ki a megörökíteni kívánt 16 zeneszerzőt és kérte fel a kor legkiválóbb szobrászait a munkára. Arezzói Guido, Palestrina, Jacopo Peri, Orlando di Lasso, Pergolesi, Lully, Cherubini, Spontini, Haydn, Gluck, Mozart, Beethoven, Weber, Meyerbeer, Rossini és Wagner képmását a kor jó nevű szobrászművészei készítették el. Az akademizáló stílusú alkotások anyaga azonban nem bizonyult időtállónak, azok az évtizedek során szétmállottak. 1939-ben, miután egy szobor lezuhant a magasból, az összeset eltávolították. Pótlásukra csak évtizedekkel később, 1966 decemberében került sor. Ekkor az eredeti szoborciklus számos tagját más zeneszerzőkre cserélték, különös figyelemmel a baráti országok operaszerzőire. Míg az Operaházban sohasem játszott Scarlatti és Glinka, vagy Smetana és Moniuszko, akiknek operái évtizedek óta nem kerülnek színre, helyet kapott a Népköztársaság úti homlokzaton, addig olyan nagyságok, mint a vitathatatlan népszerűségnek örvendő Puccini és Richard Strauss kimaradt a panteonból. A 2014-es esztendő Richard Strauss jegyében telik, hiszen a német zeneszerző születésének 150. évfordulóját ünnepeljük, így akkor sor kerülhet a következő hiánypótlásra.

 

Felnőtt érzelmek gyerektestben?

Címkék: Puccini, Amira Willighagen


Hetek óta kering az interneten egy felvétel, a hollandok tehetségkutató showjának részlete, amelyben a 9 éves Amira Willighagen énekli Puccini Gianni Schicchi című operájának jól ismert részletét, Lauretta áriáját. Nos, mivel - véleményem szerint - egy ilyen előadást megmosolyognánk egy felnőttől, a zsűri, a közönség és a nézők nyilván annak tapsolhattak, hogy egy ilyen pici lány ilyen nagy ("operai") hangon képes énekelni. Én velük ellentétben inkább sajnálom szegényt.


Kotta nélkül

Kotta nélkül játszik az, aki betéve tudja a darabot. Kotta nélkül játszik az, aki abban a pillanatban találja ki a darabot. És kotta nélkül szeretnénk mi is játszani: könnyedén, néha improvizálva vagy éppen "nyakkendősen" írni a klasszikus zenéről. Hír, beszámoló, kritika, interjú és egyéb - a közmédia klasszikus zenével foglalkozó műsorainak háttéranyaga.

Facebook