Vincenzo Bellini 1819-ben ösztöndíjat nyert a nápolyi Real Collegio di Musicába, ahol tanította őt Giovanni Furno és Giacomo Tritto is. Viszont 1822-től egy híres tanárt is kapott Niccolò Zingarelli személyében. Az összhangzattan és az ellenpont hagyományos oktatása mellett valószínűleg igen nagy hatással volt rá az a temérdek szöveg nélküli solfeggio-gyakorlat, amelyet Zingarellitől kapott feladatul. Sőt, vokális érzékenységét fejleszthette, hogy többször is énekelt Girolamo Crescentini kasztrált énekessel. A konzervatórium kompozíciós hagyományai azonban kevésbé hathattak serkentően a fiatal Bellinire, hiszen olyan - akkor már - rigorózus zeneszrzők "mutattak utat", mint Cimarosa, vagy Paisiello. Rossini zajos zenéjét például ki nem állhatták, s csak mint ellenpélda hozták fel a tanulóknak. Bellini darabjaiból kitűnik, hogy úgy sajátította el a konzervatórium által megkövetelt stílust, hogy közben a Rossini-követésről sem mondott le. Nem is nagyon tehetett volna másképp, hiszen tiltás ide, tiltás oda, kötelező volt színházba járni, ahol Rossini igen gyakori vendég volt darabjain keresztül is. Tudjuk, hogy Bellinire milyen nagy hatással volt a "Semiramide" és a "Mózes Egyipomban", vagy Donizetti "La zingarája", Mayr "Medea in Corinto" c. operája és Spontini "La vestaléja". A Rossini iránti rajongás és az konzervatóriumban ellene felhozott érvek szorítása jellemzi Bellini iskolás kompozícióit. A Rossinivel való szembesülés pedig egész pályájának egyik meghatározó eleme lett.
Bellini 1825-ben végzett Nápolyban, s lehetőséget kapott rá, hogy operát írjon a konzervatórium számára. A megkötés csupán annyi volt, hogy a konzervatórium tagjai adhatják elő, akik között nem volt lány. "Adelson e Salvini" volt a darab címe, s elég nagy sikert ért el ahhoz, hogy az iskola kis színházában azt követően minden vasárnap előadják. Bellini később át akarta dolgozni ifjúkori darabját, de erre soha nem került sor.

 

Egy ismeretlen szerzőtől származó kéziraton kívül semmilyen más forrásunk nincs, amelyből infromációt kaphatnánk Vincenzo Bellini gyermekkorára vonatkozóan. Ebből viszont kiderül, hogy a kis Bellini kivételes tehetségnek számított: állítólag a kis Vincenzo minden előzetes tanulás nélkül 18 hónapos korában elénekelt egy Fioravanti-áriát, három évesen átvette a karmesteri szerepet nagyapjától egy templomi szertartáson, öt évesen pedig már elsőrangú zongoristának számított.

1831. Mágikus évszám Bellini rövid életében, hiszen ebben az esztendőben írja az "Alvajárót" és leghíresebb operáját, a "Normát" is. Bellini zeneszerzői személyiségéről érdemes lenne egyszer hosszabban is írni, hiszen olyan, ízlésükben egymástól gyökeresen különböző zeneszerzők, mint Chopin, Verdi és Wagner is oda voltak az itáliai szerző dallamaiért. Bellini hatodik operáját a Teatro Carcano egy igen különleges évadjára írta, amelyet Donizetti Boleyn Annájával nyitottak meg. A főszereplők itt is azok voltak, akik Bellini operájában: Aminát Giuditta Pasta énekelte, Elvino szerepében pedig Giovanni Battista Rubinit hallhatta a közönség. Ez volt az egyetlen alkalom, amikor Bellini mindkét sztárnak együtt írhatott. Luciano Mariani volt Rodolfo, Lisát pedig Elisa Taccani alakította. Rossini és Donizetti híresek voltak sebes munkatempójukról; nos Bellini sem maradhatott le tőlük, hiszen az Alvajáró 2. felvonását mindössze 2 hét alatt komponálta.
Többeknek feltűnhet a témaválasztás, hiszen az alvajárás nem feltétlenül romantikus betegség. Nos, ha nem is az, de mint jelenség mindenképpen ebbe a világba tartozik. Nem véletlen, hogy nem Bellini volt az egyetlen, akinek ez megtetszett. A sort Foppa 1800-as "Alvajárója" nyitja, ezt követi Paer, aki Scribe "La somnambule" c. darabjára írt operát, 1824-ben írja Romani a magáét Carafa számára. Egészen más gyökerekből táplálkozik, de ugyanezt a témát járja körül Romani "Aminája" (1824), amelyből aztán Rastrelli ír zenés színpadi darabot, illetve Ferreti hasonló című alkotása, amelyből Luigi Ricci kreál operát 1829-ben. Bellini tehát az, aki megkoronázza ezt a témát a maga darabjával.

Bellini operája igen magas hangokat kíván. Valószínűleg Rubini különösen magas hangú tenor volt, hiszen az eredeti kottában d''-ig terjed az énekelnivalója, s csak ritkán megy "a" alá a szólam a 2. felvonásban. Rubini egyébként írt egy énekiskolát is, úgyhogy ha valaki ténylegesen szeretné elsajátítani a bel cantó éneklés hagyományait, annak feltétlenül ajánlom ezt a kiadványt. Megkockáztathatjuk azt is, hogy Bellini nem is akarta mással hallani Elvino szerepét, csak Rubinivel, akinek - a korabeli híradások szerint - hihetetlen fejhangja volt, s a természetes és a fejhang közötti átmenet észrevehetetlen volt a hallgatóság számára.
Az opera sikeréről egy kortárs orosz zeneszerző, Glinka számol be a legrészletesebben visszaemlékezéseiben. A premier áttörő sikert hozott, s ennek megfelelően igen gyorsan bemutatták más európai városokban is. Pasta és Rubini énekelt még Londonban és Párizsban (1831), legközelebb pedig Firenzében énekelték együtt 1832-ben. Egy évvel az olasz premier után már nálunk is adták, igaz, német nyelven. Ezzel megelőztük a drezdai, bécsi, berlini és - az akkori közigazgatási okok miatt szintén német nyelvű - prágai színrevitelt is. További híres Aminák voltak Maria Malibran, Giuseppina Strepponi, Jenny Lind, Adelina Patti, Luisa Tetrazzini, Amelita Galli-Curci és Toti dal Monte, aki Bellini halálának 100. évfordulóján, 1935-ben énekelte Aminát a Scalában. Maria Callas is volt Amina a La Scalában és 1957-ben az Edinburgh Fesztiválon. A 20. századik nagyok közül még Renata Scottót illik megemlíteni Amina kapcsán.

"Kértem, hogy tanítson hangszerelésre is. Erre csak ennyi megjegyzése volt: - Tudja, hogy mi a különbség a piccolo-fuvola és a nagybőgő között? Ha igen, akkor nincs mondanivalóm. Ha nem: akkor úgyis hiába minden." (Selden-Góth Gizella visszaemlékezéséből)

Bartók Hegedűversenye - montázs



Allegro barbaro

Honvágy 

Ma este Massenet "Werther" című operáját hallhatják a Bartók Rádió hallgatói élőben a New York-i Metropolitan Operaházból. Nem előnytelen tehát, ha "átismételjük" a francia zeneszerző életét.

Massenet, Jules (1842-1912), komponista, a 19. század végének és a 20. század elejének legsikeresebb és legtermékenyebb francia operaszerzője.
Vidéki kereskedő családba született, de zenét már Párizsban tanult. Életének fő színhelye is a francia főváros volt. Apja mezőgazdasági céget vezetett, mint agrármérnök, híres fia a második házasságából született. Édesanyja - Massenet elmondása szerint - igazi feleség és anya volt, hiszen elsősorban neki volt gondja arra, hogy Massenet zenei nevelését is biztosítsa. Jól zongorázott, sőt még zenét is szerzett. Erre sokkal több ideje maradt akkor, amikor férje nyugdíjba vonult, ők maguk pedig fiúk után Párizsba mentek.

Amikor Massenet-t felvették a Conservatoire-ba, már teljesen világos volt, hogy csak és kizárólag zenei pályán fog dolgozni. Tehetségét mi sem bizonyítja jobban, hogy 1859-ben megnyerte a Conservatoire zongoraversenyét, majd 3 évvel később második díjat kapott a szolfézs- és ellenpontversenyen. Ambroise Thomas zeneszerzés-osztályába került, tanáráról pedig egész életében tisztelettel beszélt. Massenet nemcsak zongoratanárként tartotta fenn magát, hanem színházi munkát is vállalt: a Théâtre Lyrique zenekarában timpanizott. Ezt az állását négy évig töltötte be, s így alkalma volt közelebbről is megismerkedni a korszak francia operáival. Különösen szerette Gounod Faustját, vagy Reyer és más kortárs zeneszerzők zenés színpadi darabjait, de úm. belülről ismerte meg a nagy elődök, Gluck, Mozart, Beethoven és Weber alkotásait is. Mély nyomokat hagyott benne az az előadás, amelyen Berlioz vezényelte a "Krisztus gyermekkora" című művét 1855-ben, de hasonló hatással volt rá, amikor Wagnert láthatta dirigálni 1860 februárjában.

A világhírű mexikói tenor Puccini La Rondine (A fecske) című művét állítja színpadra Berlinben. Villazón már korábban is rendezett, Lyonban a Werthert, Baden-Badenben a Szerelmi bájitalt állította színpadra. A Deutshe Oper Berlin hat premiert tervez a 2014-2015-ös évadban - mondta el pénteken Dietmar Schwarz intendáns. A színpadtechnika felújítása miatt a társulat novemberig "házon kívül", például a hozzá tartozó Parkhausban játszik. A szezon is ott kezdődik szeptember 9-én, Iannis Xrenakis görög-francia zeneszerző Oresteia című művével. A felsoroltak mellett az operaház teljes ciklust szentel Giacomo Meyerbeer műveinek. (Forrás: hirado.hu)

Schilling Árpád rendezésében, Tomás Hanus vezényletével mutatja be Leos Janacek A Makropulos-ügy című háromfelvonásos darabját következő évadában a Bajor Állami Operaház, amely a teljes Ringet, Anna Netrebko és Jonas Kaufmann főszereplésével a Manon Lescaut című Puccini-, valamint Diana Damrau főszereplésével a Lammermoori Lucia című Donizetti-operát is műsorra tűzi 2014-2015-ben. A Nibelung gyűrűje és a Lammermoori Lucia mellett egy másik új produkciót, Alban Berg Lulu című operáját Kirill Petrenko dirigálja. A főzeneigazgató, aki 2013 őszén lépett hivatalba, két felújított darabot is vezényel, az egyik Richard Strausstól Az árnyék nélküli asszony, a másik Bernd Alois Zimmermanntól A katonák. Új produkció Leos Janacek A Makropulos-ügy című operája is. A Karel Capek műve alapján készült darab sokak szerint az 1858 és 1928 között élő Janacek legkiválóbb munkája.

Kathy Horváth Lajos hegedűművészt, zeneszerzőt, tavaly év végén választotta tagjai közé az Európai Tudományos és Művészeti Akadémia. Tagságát igazoló oklevelét Kathy Horváth Lajos szombaton vette át Salzburgban.

"Az Európai Tudományos és Művészeti Akadémiának olyan neves tagjai vannak, mint Plácido Domingo, Angela Merkel, XVI. Benedek pápa. Nagyon megtisztelő cím az intézmény tagjának lenni, azonban azt gondolom, hogy ez a kitüntetés nem nekem szól, hanem egész Magyarországnak, hiszen Liszt, Kodály és Bartók hazájaként, követőiként valódi kultúrnagyhatalomnak számítunk" - mondta el a komponista az oklevél átvétele előtt az MTI-nek. Kifejtette, hogy nagy reményekkel néz a lehetőség elé, és új tisztségében elsősorban a tehetséggondozást, a tehetségkutatás fogja képviselni, hiszen - mint mondta - "a fiatalság támogatásával az ember a jövőt építi". "Remélem, hogy nemcsak a zenében, hanem a társművészetekben is tudom majd segíteni a fiatalokat ösztöndíjakkal és egyéb lehetőségekkel" - tette hozzá Kathy Horváth Lajos.

A hegedűművész úgy véli, hogy a művészetnek ugyanúgy megújulásra és haladásra van szüksége, mint ahogyan a tudománynak, hiszen ebben a szegmensben is meg kell felelni a 21. század kihívásainak, és a fiataloknak szemléletformáló, új módon kell közvetíteni a kultúrát. "Szeretnék úttörője lenni a kultúra haladásának, ezt az irányt hirdetni Európában és a világban egyaránt" - fogalmazta meg.

Kathy Horváth Lajos ötéves korában kezdett hegedülni, de zongorán, gitáron, hárfán és cimbalmon is játszott. Az OSZK Zenei Stúdiójában tanult, majd 1976-ban a Cziffra György Alapítvány ösztöndíjasaként a Párizs melletti San Lise-be került, ahol előbb Ivry Gitlis növendéke lett, majd Yehudi Menuhin választotta tanársegédjének - olvasható a Magyar Zenei Információs Központ honlapján.

Magyarországra 1990-ben tért vissza, azóta szólistaként koncertezik, emellett 1996-ban elnyerte a cigány kulturális központként, valamint az első cigány színházként működő Napház igazgatói tisztségét.

Kathy Horváth Lajos a kortárs dzsessz előadójaként a hetvenes évek kezdetén többek között a zongorista Szakcsi Lakatos Béla és Szabados György, a gitáros Babos Gyula, a dobos Jávori Vilmos és Kőszegi Imre, valamint a szaxofonos Ráduly Mihály társaságában vált ismertté a Rákfogó, a Ráduly, a Szakcsi és a Szabados együttesben.

Szabados György Az esküvő című műve volt az első lemezfelvétel, amely rögzítette Kathy Horváth Lajos egyéni játékmódját és amely a kortárs zene és az avantgárd dzsessz összefonódásának kiemelkedő darabja azóta is. Zeneszerzői és előadóművészi munkásságát 2001-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjével jutalmazták, 2011-ben érdemes művészi címmel tüntették ki.
Az Európai Tudományos és Művészeti Akadémiát 1990-ben alapították Felix Unger salzburgi szívsebész kezdeményezésére, eleinte osztrák és bajor, majd a környező országok, később valamennyi európai ország elismert tudósai és művészei részvételével.

Az akadémia bölcsészettudomány, orvostudomány, művészettudomány, természettudomány, társadalom-, jog- és közgazdaságtudomány, műszaki és környezettudomány és világvallások osztályra tagozódik, jelenleg több mint 1500 tagot számlál.

A szervezet több tucat magyar tagja között található mások mellett Martonyi János külügyminiszter, Erdő Péter esztergom-budapesti érsek, Sótonyi Péter orvos, Paczolay Péter, az Alkotmánybíróság elnöke, Balázs Árpád zeneszerző, valamint Czifra János, a salzburgi dóm karmestere is.

Egy kutatás szerint a Stonehenge köveinek akusztikai tulajdonságai is szerepet játszhattak abban, hogy éppen ilyen típusú kőzeteket használtak fel az ókori építők. Stonehenge titkainak egyike, hogy miért szállították az építkezésnél felhasznált köveket a több száz kilométerre fekvő Pembrokeshire-ből Wiltshire-be, ahol a kör alakú együttest végül felállították.

A londoni Royal College of Art kutatói több ezer sziklát vizsgáltak meg a Stonehenge köveinek eredeti lelőhelyén, és azt találták, hogy a kövek nagy arányban zengenek, ha megütik őket. A legtöbb kőzet a repedések miatt nem vezeti jól a rezgéseket, de bizonyos típusú kőzetszerkezetnél előállhat egy fémes kongás, amit a kutatók a lelőhelyen talált köveknél és a Stonehenge néhány kődarabjánál egyaránt kimutattak. A Stonehenge körkörös elrendezésének köszönhetően a hang visszaverődése tovább fokozhatta a sziklák megkongatásának akusztikai hatását. Az ide-oda járó visszhang díszíthette a körön belül elhangzó beszédet vagy aláfestést adhatott az ott játszott zenének. A kutatókra most annak igazolása vár, hogy a Stonhenge köveit - legalább részben - zenei tulajdonságaik miatt választották, és hangszerként használták. Ennek azonban nem sok nyoma maradhatott hátra. A koraókori, sőt, őskori zenélésre számos bizonyíték áll rendelkezésre. A jelenleg ismert legkorábbi hangszerek azok a mamutagyarból és madárcsontból készült, 40 ezer éves fuvolák, amelyeket a dél-németországi Geissenklösterle barlangjában találtak. A fuvolák mellett feltártak 30 ezer éves, kaparással megszólaltatott és ütős hangszereket is. Ezenkívül a világ minden tájáról ismerünk hangot kiadó köveket, és közülük számosnak sikerült igazolni az őskorig visszanyúló zenei felhasználását is.

Először lépett a nyilvánosság elé egy pénteki sajtótájékoztatón a csaló japán zeneszerző, Szamuragocsi Mamoru, miután vizsgálatok bebizonyították, hogy nem süket. Bocsánatot akart kérni rajongóitól. A nemrég még "japán Beethovenként" ünnepelt csaló sajtótájékoztatója majdnem három órán át tartott, első fél óráját élőben közvetítette két japán tévécsatorna. Szamuragocsi először lépett a nyilvánosság elé azóta, hogy február elején kiderült róla, a nevével eladott zenét nem ő szerezte, valamint állításával ellentétben nem is süket.

Március 1 - 31. között megszerezhetitek az V. Kaposfest teljes hetére, a komolyzenei koncertekre szóló helyeteket!

Országos bérletvásárlás hat hónapos részletfizetéssel! Kaposvár-kártyával rendelkezőknek 10% kedvezmény jár!

Ők már biztosan ott lesznek: Rados Ferenc, Kirill Gerstein, Alina Ibragimova, Alina Pogostkina, José Gallardo, Fekete György, Fassang László, Kelemen Barnabás és Kokas Katalin

További információ és jegyvásárlás itt.

Bach képe az egydollároson (made by Paint)

Március 1-jén sajtóközleményben tudatta a nagyvilággal a világ egyik legismertebb szopránja, Anna Netrebko, hogy lemondja Gounod: Faust című operájában való összes szereplését. "Intenzív felkészülési időszakon vagyok túl, volt időm gondolkodni: a szerep nem nekem való. Nagyon vártam a Royal Opera House előadását, s az azt követő produkciókat Bécsben és Baden-Badenben. Sajnos mindegyik előadást le kell mondanom." - írta Anna Netrebko.