Lépcsőt neveztek el Gyurkovics Máriáról

Címkék: Gyurkovics Mária

Születésének 100., halálának 40. évfordulója alkalmából közterületet neveztek el egykori lakóhelye közelében Gyurkovics Máriáról. A Gyurkovics Mária lépcső ünnepélyes névadóját június 12-én tartották. A közeli iskola mellett futó lépcső közvetlen szomszédságában élt családjával Gyurkovics Mária 1956-tól. A környéken élők közül, akik ismerték, ma is szeretettel és tisztelettel emlékeznek a nagyszerű énekesre. A „lépcsőkeresztelőn” jelen volt Forrai Zsuzsanna és Forrai Márta, Gyurkovics Mária és Forrai Miklós gyermekei, valamint a házaspár egykori barátai és tisztelői.

100 éve született Gyurkovics Mária

Címkék: Gyurkovics Mária


"Az ő énekében valami olyan melegség, valami olyan emberi hang, amit úgy nevezünk: vox humana, a lélek kivetülése érződött, amit én ebben a hangfajtában sem azelőtt, sem azóta ilyen szépen nem hallottam". –
mondta róla Lukács Ervin.

A magyar operajátszás nagy koloratúr primadonnája, Gyurkovics Mária 1913. június 19-én született Budapesten. A fővárosban töltötte gyermekéveit és itt is végezte iskoláit.

Eredetileg nem akart énekesnő lenni, valósággal idegenkedett tőle. Szép hangjára gimnazista korában figyeltek fel és édesanyja beíratta őt a fővárosi Felső Zeneiskolába, ahol sikerrel felvételizett. Mivel azonban még akkor sem volt teljesen biztos önmagában, állást vállalt a VIII. kerületi elöljáróságon és a hivatali munka mellett végezte ének tanulmányait, sőt még az operatanszak első évét is.

"Gyurkovics két évig volt a Zeneakadémia növendéke: az 1935/36-os és 1936/37-es tanévben Molnár Imrénél tanult. 1937-ben debütált az Operaházban Gildaként, oly hatalmas sikerrel, hogy azonnal magánénekesnek szerződtették. Csodálatosan meleg hanganyag, virtuóz technika és kifinomult lírai alkat jellemezte fellépéseit. Ugyanakkor hangjának árnyalatgazdagságával nagyszerűen adta vissza a szerepek karaktereit is." – írta róla Tóth Anna.

A már említett kirobbanó sikert hozó operaházi debütálását követően nyomban ötéves hollywoodi szerződést ajánlott neki a legnagyobb amerikai filmgyár, a Metro Goldwyn Mayer filmszerepek vállalására, ő azonban nem fogadta el az ajánlatot, hű maradt hazájához.

Minden egyes szerepében, minden előadáson a legtökéletesebbet akarta nyújtani, soha nem volt elégedett magával. Ezért fellépései előtt állandóan lámpalázzal küszködött, amit pályatársai természetesen tudtak és a lehetőség szerint segítettek is neki, hogy leküzdhesse.

Egy Rigoletto előadáson történt a következő: Gyurkovics Mária közös öltözőjükben panaszkodott a Maddalénát alakító Németh Annának, hogy berekedt és a mezzoszoprán énekesnő valóban vélt ilyesmit észlelni. Mária szólt az öltöztetőnőnek: azonnal keresse meg a rendezőt, hogy értesítsék László Margitot, ugorjon be helyette. Az öltöztetőnő el is ment, nem jött azonban vissza. Amikor azután csengettek, jelezve, hogy Gildának meg kell jelennie a színpadon, Gyurkovics a közönség elé lépett és olyan káprázatosan énekelt, mintha a legcsodálatosabb hangszer szólalt volna meg. Az előadás után derült csak ki, hogy az öltöztetőnő nem szólt a rendezőnek, elbújt a mosdóban és amikor Mária szemrehányást tett neki, így válaszolt: "Ugyan, miért tetszett idegeskedni? A művésznő mindig ezt csinálja... idegdolog ez a rekedtség, nem kell azzal törődni, mert amikor elkezd énekelni és a színpadon meghallja a saját gyönyörű hangját, abban a pillanatban megnyugszik!"


 


"Az Operaház úgynevezett nagy korszakának egyik legnagyobb művésze Gyurkovics Mária volt... Hangja nemcsak egyike volt a legszebbeknek, hanem kifejezési készsége is óriási volt... Hangja a legvirtuózabb, legcsillogóbb koloratúra volt azokban az évtizedekben Magyarországon, és a virtuozitás mellett bájos, édes, lágy, gyönyörű lírai szoprán is volt”
- vélekedett róla Lukács Miklós, az Operaház Kossuth-díjas karnagya.

Donizetti Lammermoori Luciáját Tóth Aladár igazgató – 40 év után – az ő kedvéért újította fel: ilyen hosszú ideig nem szerepelt a repertoáron. A bemutató olyan sikeres volt, hogy nem sokkal ezután a zeneszerző vígoperáját, a Don Pasqualét is műsorra tűzték. A rafinált Norina szerepében nagy sikert aratott. Ebben megmutathatta komikai oldalát is.

Énekelte a Rózsalovag Sophie-ját: amikor például egy alkalommal a Rózsalovagot próbálták Clemens Krauss vezényletével, valamennyi énekes ordított, beleadott mindent, hiszen Richard Strauss hangszerelése nem éppen a leghalkabb. Krauss megállította a próbát és megkérdezte a Sophie szerepét alakító Máriától, miért énekel olyan hangosan. Ő ezt felelte: "Mert attól félek, hogy nem hallatszik". Mire a híres karmester ezt válaszolta neki: "Jegyezze meg kérem, hogy ön a zenekarban mindig a fuvola és sohasem a trombita, és mindig úgy énekeljen, mint a fuvola". Gyurkovics Mária egy életre megfogadta a tanácsot.

Egy figurát viszont nem szeretett: a Varázsfuvolában az Éj királynőjét. Azt mondta rá: "hideg, jégcsap nő, nem tudok vele azonosulni."

A Három a kislány Médy-jét is nagyon kedvelte. Ebben a Schubert-daljátékban később Tschöll mamát is alakította. 1967 decemberében ezzel a szereppel búcsúzott a közönségtől az Erkel Színházban.

Kossuth díjas, Kiváló művész volt, aki oratórium-előadásokon is óriási sikerrel szerepelt, fellépett Európa szinte valamennyi nagyvárosában, számos rádió-, televízió- és hanglemezfelvétel őrzi munkássága emlékét.

A pályatárs, Melis György a következő szavakkal emlékezett rá: "Aki Gyurkovics Máriát hallotta, soha nem felejtheti, aki nem hallotta, örökké sajnálhatja!"

 

Kotta nélkül

Kotta nélkül játszik az, aki betéve tudja a darabot. Kotta nélkül játszik az, aki abban a pillanatban találja ki a darabot. És kotta nélkül szeretnénk mi is játszani: könnyedén, néha improvizálva vagy éppen "nyakkendősen" írni a klasszikus zenéről. Hír, beszámoló, kritika, interjú és egyéb - a közmédia klasszikus zenével foglalkozó műsorainak háttéranyaga.

Facebook