Andres Cardenes elképzelése a zenei darwinizmusról.

A minap került kezembe (micsoda nagyzolós kifejezés, hiszen az interneteken láttam) egy hitelesnek tűnő felsorolás arról, milyen lemezeket hallgatott legszívesebben Thomas Mann. Az "A Saturday Review of Literature"-ben 1948. október 30-án jelent meg a következő "slágerlista":

FRANCK, César: d-moll szimfónia / San Francisco-i Szimfonikus Zenekar, vez. Pierre Monteux

MENDELSSOHN, Felix: e-moll hegedűverseny / Nathan Milstein - hegedű, New York Filharmonikus-Szimfonikus Zenekara, vez. Bruno Walter

"MOZART és mások" / Lotte Lehmann dalestje

BERLIOZ, Hector: Harold Itáliában / William Primrose - hegedű [sic], Boston Symphony, vez. Serge Koussevitzky

BEETHOVEN, Ludwig van: 3. "Eroica" szimfónia / New York Filharmonikus-Szimfonikus Zenekara, vez. Bruno Walter

WAGNER, Richard: Parsifal, III. felvonás / A Berlini Állami Opera szólistái, kórusa és zenekara, vez. Karl Muck

WAGNER, Richard: A walkür, I. felvonás / Lotte Lehmann - szoprán, Lauritz Melchior - tenor, Emanuel List - basszus, Bécsi Filharmonikusok, vez. Bruno Walter

BERG, Alban: Részletek a Wozzeckből / Charlotte Boerner - szoprán, Janssen Szimfonikus Zenekar, vez. Werner Janssen

STRAUSS, Johann: Két nyitány és két keringő / európai zenekarok, vez. Bruno Walter és Széll György

SCHUBERT, Franz: "Der Musensohn" (Goethe) és "Der Wanderer" (Schmidt von Lübeck) / Gerhard Hüsch - baritone, Hanns Udo Müller - zongora

SCHUMANN, Robert: "Romanze" (Geibel) és SCHUBERT, Franz: Der Erlkönig" (Goethe) / Heinrich Schlusnus - bariton, Franz Rupp - zongora

ROOSEVELT, Franklin: "A Prayer for the Nation on D-Day, June 6, 1944." / Franklin D. Roosevelt

Mától kezdve sokasodnak majd a blogon a londoni Proms-szal kapcsolatos bejegyzések, ugyanis a Bartók Rádió szombat este élőben közvetíti minden idők egyik legszínesebb zenei fesztiváljának befejező hangversenyét, a híres "Last Night of the Proms"-ot.

Ez a koncert több szempontból is egyedülállónak ígérkezik. Előszöris azért, mert a Proms történetében először áll női karmester a zenekar előtt (Marin Alsop), másodszor pedig azért mert Joyce DiDonato mellett Nigel Kennedy, az angolok rendbontó hegedűse lép fel szólistaként. Kennedy, aki egy ideje újra teljes névvel (nem pedig csak Kennedy-ként) szerepel, már jó előre biztosította magának a figyelmet. A "The Guardianban" ugyanis ejtett egy kedves mondatot a dirigensek "védelmében":  "...azért valljuk be, egy normális embernek tényleg fogalma sincs, mit keres ott a karmester, ahol van. Senki nem tudja, mit csinálnak, azon kívül, hogy ritmustalanul emelgetik a kezüket." - mondta Nigel Kennedy.

 

A közösségi média ma már megkerülhetetlen a művészek, főként a szólisták számára. Lehet fanyalogni, lehet elitistaként legyinteni, a helyzet az, hogy ismertséget (és mi másra lenne szüksége a művésznek) nagyon nehéz megszerezni már a hagyományos utakon. És még az sem elég, hogy "nyitok egy twitter-accountot", és ezzel el van intézve. Magyarországon például jóval kevesebben olvassák azt, mint a Facebookot; ugyanígy sokfelé vannak "helyi sajátosságok". A művésznek (vagy menedzserének) tisztában kell tehát lenni azzal, mi fán terem a tumblr, a Google+, a Digger, horribile dictu a Stumbleupon vagy a Foursquare. 

Nem véletlen, hogy az olyanok, mint az idei Last Night of the Proms sztárja, Joyce DiDonato lelkesen twitterezik, vagy a világ egyik legkeresettebb hegedűművésze, Joshua Bell, aki most adta hírül, hogy lehet őt követni már a Google+-on is. Hogy e mögött nincs-e szponzori szerződés, nem tudom.

Bánffy Miklós gróf egykori magyar külügyminiszter, író, grafikus, díszlet- és kosztümtervező, színpadi rendező emlékének szentelt kiállítást nyílt meg kedden Hágában, a nyár elején Esztergomban indult vándorkiállítás egyik állomásán.

Az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet által összeállított kiállítást korábban már bemutatták Magyarországon, Romániában és Olaszországban, hamarosan látható lesz Párizsban, Németországban és Moldovában is.

Az 1874-ben Kolozsváron született Bánffy 1913 és 1918 között a magyarországi állami színházak intendánsa volt, például Bartók újító szellemű operáinak színpadra állításában is érdemeket szerzett. 1916-tól a Kisfaludy Társaság tagja, 1923 és 1927 között pedig a Képzőművészeti Tanács elnöke volt. Miután visszaköltözött Erdélybe, az Erdélyi Helikon szerkesztője lett. Grafikusként is maradandót alkotott: az Erdélyi Szépmíves Céh által kiadott több könyvet ő illusztrált.

 

Zongorapolc. Riga, Észtország.

Egy új tanulmány szerint az aranyhalak nemcsak hogy zenekedvelők, de még a zeneszerzőket is meg tudják különböztetni.

A Keio Egyetem Pszichológiai Fakultásán végzett kutatást vezető Kazutaka Shinozuka elmondása szerint az aranyhalak sokkal okosabbak és műveltebbek annál, amit mi gondolnánk róluk. A kísérlet szerint két zeneművet, J. S. Bach d-moll toccata és fúgáját, illetve Sztravinszkij Tavaszi áldozatát játszották le a halaknak. A zeneszó alatti étkezési hajlandóságuk nyomán vonták le azt a következtetést, az aranyhalak, bizony, sokkal többet esznek, ha Bachot hallgatnak, mint amikor Sztravinszkijt játszanak nekik.

Shinozuka elmondta továbbá, hogy az aranyhalak Bach-rajongása nem egyedülálló: egy korábbi kísérletük eredménye szerint a jávai verebek is inkább a barokk mester darabjait szeretik, mintsem a kortárs zeneszerzőkét. Nagy valószínűséggel mindez a mai fül számára megszokottabb disszonanciakezelésből vezethető le.

Általában elmondható, hogy az állatok zenehallgatási szokásairól nem tudunk semmit. Legalábbis ezt hisszük mi, laikusok. Többnyire azt gondoljuk ugyanis, kedvenc, vagy tőlünk távol élő állataink bambán bámulnak csupán, ha Mozartot, vagy Beethovent játszunk nekik.

David Teie csellóművész, a Marylandi Egyetem zenei fakultásának előadója tette fel a következő költői kérdést: "Gondolták volna valaha is, hogy egy denevérnek elerednek a könnyei, ha meghallgatja Schubert Szerenádját?"

Teie a gyapjasfejű tamarinoknál vizsgálta, hogyan is reagálnak a zenére. A majmokat alapvetően hidegen hagyta a muzsika, s rá se hederítve ugráltak egyik ágról a másikra. Meglepő módon viszont megnyugodtak és figyelni kezdtek, ha Teie Metallica számot tett fel nekik.

Shinozuka nem merné azt állítani, hogy az állatoknak kedvére lehet tenni a klasszikus zenével, de az biztos, hogy akusztikus kommunikációra képesek. Úgyhogy a zeneszerzőknek már csak rövid ideig kell a humánpublikum tetszésére lenni, ha minden igaz, a határok hamarosan kitágulnak.

 

"Építsünk új hidakat és kössünk új barátságokat a zene, a művészetek, a színház és a tánc segítségével!” - Fischer Iván szavait idézve ez a szándék hívta életre a szeptember 11-én kezdődő Európai hidak fesztivált.
Hans Krása Brundibar című gyermekoperájának előadásával kezdődik a Budapesti Fesztiválzenekar (BFZ) új fesztiválja, mely a Művészetek Palotájával (Müpa) együttműködésben jön létre. A Bridging Europe - Európai Hidak elnevezésű sorozat célja, hogy egy-egy európai országot a kultúráján keresztül mutassanak be a magyar közönségnek, első alkalommal Csehország kerül a fókuszba. 

A darabot 1943-ban egy prágai zsidó árvaházban mutatták be, a zeneszerző akkor már egy éve a terezini (Theresienstadt) láger foglya volt. A táborban azután 55-ször játszották a darabot cserélődő zenészekkel és gyerekszereplőkkel.

"Ha ezt az operát gyerekek nézik, akkor ők egy mesét látnak, amely az összefogás erejéről is szól és egyértelműen szép történet számukra. Ha az ember felnőtt fejjel nézi, nem tud a történelem borzalmaira nem gondolni, az elpusztított százezrekre, az egész förtelmes 20. századra nem emlékezni" - fogalmazott Novák Eszter rendező.

Benjamin Britten születésének 100. évfordulójára új 50 penny-s érmét vertek Nagy Britanniában. Britten az első zeneszerző, aki angol pénzérmén szerepel, és ő az első az uralkodó után, akinek teljes neve olvasható a pénzegységen. A dizájn Tom Phillips munkáját dicséri. Az első érmék szeptember 27-től igényelhetők, forgalomba pedig az év utolsó szakaszában kerül.

Augusztus végén négy olasz állampolgár kapott életre szóló országgyűlési képviselői posztot Rómában. A világhíres karmester, Claudio Abbado mellett ebben az elismerésben részesült még Renzo Piano építész, Carlo Rubbia Nobel-díjas fizikus és Elena Cattaneo agykutató. Az egyik legmagasabb olasz nemzeti kitüntetésre az említetteket Giorgio Napolitano államelnök terjesztette fel, akinek joga van arra, hogy öt olyan olasz állampolgárt válasszon az elismerésre, akik tevékenységükkel hozzájárultak az ország hírnevének öregbítéséhez szerte a világon.

Claudio Abbado a Luzerni Fesztivál nyitókoncertjén 2007-ben (Fotó: MTI/EPA/Eddy Risch)

A képviselőknek halálukig joguk van szavazni a parlament felső házában, úgy, hogy választásokon nem kell megméretniük magukat.

Kevesen tudják, hogy a 19. századi pesti nyomdászok és könyvkereskedők egyik leghíresebbje, az 1811. szeptember 2-án született Heckenast Gusztáv kottakiadással is foglalkozott. A Zeneakadémia első zeneszerzés-professzora, Volkmann Róbert műveinek nagy része (mintegy 50 mű) az ő nyomdájában látott napvilágot. Nem véletlen, hogy Volkmann, kivel baráti kapcsolatban állt neki ajánlotta "Visegrád" című zongoradarab-sorozatát.

Heckenast 1834-től dolgozott Pesten, 1840-ben társult Landererrel, ez a társulás 1863-ig állt fenn.

(Forrás: Mona Ilona: Magyar zeneműkiadók és tevékenységük 1774-1867, p. 282)

A Bécsi Állami Operaház az imént közölte, hogy szeptember 4-én, 7-én, 10-én, 13-án és 16-án Bizet "Carmen" című operájában Don José szerepében Lance Ryan helyett Roberto Alagna lép színpadra.

A Magyar Richard Wagner Társaság évek óta előadások szervezésével, saját nyomtatott hírlevéllel igyekszik többet és többet tenni a Magyarországhoz sok szállal kapcsolódó Wagner-életmű népszerűsítése érdekében. Napokkal ezelőtt megnyílt Facebook-oldaluk is.

Talán kevesen tudják, Galileo Galilei egész jó lantjátékos volt. Apja, az elméletíró és zeneszerző, Vincenzo Galilei tanította játszani. Persze Galileo elsőszülött volt, azért is részesülhetett ebben a privilégiumban. Volt viszont olyan testvére (hatan vagy heten lehettek), aki folytatta az apuka pályáját: Michelagnolo Galileinek (1575-1631) hívták, s mindig is a lantjátékból élt.

Johann Christoph Friedrich Bach (1732-1795). Zeneszerző, Johann Sebastian Bach és Anna Magdalena Bach gyermeke, akit Bückeburgi Bachként ismer a zenetörténet. Zenét természetesen először édesapjától tanult, majd Lipcsébe, a Tamás templomhoz tartozó iskolába járt. Miután azt befejezte állítólag jogot tanult, de ezt bizonyítani nem lehet. Vilmos, Schaumburg-Lippe grófjának kifejezett kérésére a Bückenburgi udvar csembalistája lett, először az udvari orgonista, Ludolf Münchhausen beosztottjaként. 1751 júniusában testvére, Carl Philipp Emanuel meglátogatta őt, hiszen Nagy Frigyes (Carl Philipp Emanuel "gazdája") kitüntette Vilmost. Ebben az időben a bückenburgi udvar zenei életét Angelo Colonna koncertmester és Giovanni Battista Serini udvari zeneszerző ízlése határozta meg. Ők ketten egyszerre, 1756 közepén hagyták el az udvart. 1755. január 8-án Bach az udvari orgonista, Münchhausen lányát, Lucia Elisabeth-et elveszi feleségül. A hölgyet Serini tanította, állítólag nagyszerű énekes volt. Azt is tudjuk, hogy altistaként évi 100 tallér fizetést kapott. A Hétéves háború a bückenburgi udvart sem kímélte: francia csapatok szállták meg a várost, így Vilmos gróf a hozzá közel állókkal (Bachot és feleségét ideértve) visszavonult Elba-menti birtokára, Nienstedenbe. Bach kihasználta a lehetőséget és megpályázta a közeli Altona főtemplomának orgonista posztját. A pályázat sikerült, de a mester végül nem foglalta el helyét. 1759 februárjában a gróf kinevezi őt udvari koncertmesternek, fizetése évi 400 tallér, amelyhez jön még a "cafetéria". Az udvari élet azonban csak a Hubertusburgi békekötés után válik újra a megszokottá. Ebből az alkalomból Bach hálaadó kantátát komponál. Hasonlóképpen tesz, amikor Vilmos 1764-ben visszatér portugáliai katonai küldetéséből.

Az udvari zenekar általában hetente kétszer koncertezett, és nagyjából 15 muzsikusból állt. Ha kellett, "külsőst", vagy a katonazenekar néhány tagját hívták segítségül. Bach felelt a darabokért (akár ő írta őket, akár nem), a műsorválasztásért, a próbákért és az előadás minőségéért is. Ez nem egy l'art pour l'art zenei munka volt, Bachnak ismernie kellett a herceg ízlését, s ahhoz kellett igazodnia. Vilmos pedig rajongott az itáliai világi énekes muzsikáért, jól játszott billentyűs hangszereken, sőt egyesek szerint ügyes fuvolista is volt. 1770-ig Bach szimfóniákat, triószonátákat, olasz nyelvű áriákat és kantátákat komponált elsősorban, de ebből az időszakból származik nagyszabású kantátája, a "Cassandra" című is. Ez az ízlésvilág pontosan addig tartott, amíg Vilmos meg nem nősült. 1765. november 12-én feleségül vette ugyanis Marie Barbara Eleonore zur Lippe-Biesterfeldet. Ettől fogva többnyire protestáns egyházi zenét hallgatott az udvar népe.

Lehet, hogy a korábbi altonai sikeren buzdult fel Bach, amikor jelentkezett Hamburgba, Telemann helyére orgonistának. Sajnos azonban megelőzték: a posztra testvérét, Carl Philipp Emanuel Bachot választották. 1765 és 1773 között Johann Christoph Friedrich a legismertebb protestáns oratóriumszövegekre írt darabot: ilyen a "Der Tod Jesu", a "Die Hirten bei der Krippe Jesu" és a "Die Auferstehung und Himmelfahrt Jesu" is. A protestáns tematika iránti rajongása csak erősödött, amikor az udvarba érkezett Herder, kinek számos szövegét megzenésítette. Később visszaemlékezve Bach élete legboldogabb időszakának nevezte ezt.

1776-ban meghalt Marie Barbara hercegné, Herder Weimarba távozott, egy évvel később pedig Vilmos herceg is elhunyt. A bückenburgi udvar szellemi életének ezzel bealkonyult. Philipp Ernst zu Schaumburg-Lippe-Allverdissen vette át az udvar irányítását, ő viszont csak az év egy részében tartózkodott itt, többnyire Münsterben volt. 1778-ban Bach engedélyt kapott, hogy Londonban meglátogassa testvérét, Johann Christian Bachot. Az útra elvitte fiát, Wilhelm Friedrich Ernst Bachot is. A fiú végül ottmaradt, Johann Christian vállalta tanítását. Persze Johann Christoph itt is komponált; Angliában kiadott művei bizonyítják, milyen hamar rátalált az angol ízlésre, hogy anakronisztikus legyek, a contenance angloise-ra. Sőt, vett egy angol fortepianót is, úgyhogy ettől kezdve billentyűs muzsikáit erre a hangszerre és nem csembalóra írta. 1780-ban az új herceg, Philipp Ernst feleségül vette Juliane zu Hessen-Philippsthal hercegnőt, aki a művészetek nagy barátja volt. Az ő óhajára a koncerteket bückenburg polgárai és az odalátogatók is meghallgathatták. (Forkel híres művében, az 1782-es Musikalischer Almanachban az egyik legjobb zenekarnak tartja a bückenburgit.) A hercegnő nemcsak nyelveket, hanem rajzolni és zongorázni is tanult, ez utóbbit Johann Christoph Friedrich Bachtól. Egyébként a mestertől fennmaradtak pedagógiai munkák is: számos kiváló tanítványa volt.

A boldogság 1793-ig tartott. Ekkor ékezett a bückenburgi udvarba a briliáns cseh muzsikus, Franz Neubauer, akivel - ha akarta Bach, ha nem - meg kellett mérkőznie. Inspirálólag hatott rá a versenyhelyzet: számos új művet komponált, de ezzel egyidőben erősödött depressziója is. Testvére,  Carl Philipp Emanuel halála óta borúsan látta a világot. Bach 1795. január 26-án hunyt el. Barátja, Karl Gottlieb Horstig termékeny komponistának, szolgálatkész zenésznek és melegszívű embernek nevezte őt temetési beszédében.

(Forrás: Grove Online)

Megjelent a Bartók Rádió 2013. szeptemberi márványtermi és stúdiókoncertjeinek műsora. Ajánlom figyelmükbe Banda Ádám és Prunyi Ilona koncertjét szeptember 5-én (Bach: E-dúr partita BWV. 1006., Mozart: Esz-dúr szonáta K. 380, Schubert C-dúr szonáta D. 574.), a Geszler György emlékére tartott hangversenyt 12-én, illetve a "Világjáró művészeink" sorozatban Baráti Kristóf, Bánfalvi Zoltán, Bársony Péter és Várdai István vonósnégyes-hangversenyét (szept. 19.). A "Zenebeszéd" szeptember 28-i felvételén Mahler: "A fiú csodakürtje" dalciklusáról beszél Péteri Lóránt. Közreműködik Bátori Éva - ének és Réti Balázs - zongora.

Augusztus 27-én kihirdették az angol Gramophone klasszikus zenei magazin 2013-as díjazottjait. Az elmúlt 12 hónapban megjelent, több mint 800 klasszikus zenei felvétel közül 66-ot válogattak ki, amelyekből aztán a nemzetközileg is elismert szakemberekből álló zsűri választotta ki a győzteseket. A honlapon szereplő lista alapján két felvételre is büszkék lehetünk.

Kamarazene-kategóriában a Bartók-összkiadás hegedűs lemeze, azaz Kelemen Barnabás és Kocsis Zoltán CD-je lett az első.  Kiadó: Hungaroton. A teljes kritika itt olvasható.

Versenymű-kategóriában pedig a Bartók, Ligeti és Eötvös hegedűs koncertjeit bemutató felvétel nyert. A szólista Patrícia Kopacsinszkaja, az Ensemble Modernt Eötvös Péter vezényli. Kiadó: Naive. A CD-ről írt kritika itt olvasható.