A Kotta nélkül "Könyvtármustra" című sorozatában magyarországi zenei könyvtárakat mutatunk be honlapjaikon keresztül. A legújabb zenei gyűjtemények egyike a BMC-ben található. A főként kortárs zenére koncentráló intézmény kollekciójáról itt kaphatnak további információt.
Blogunk olvasója, Madaras Sándor hallgatta meg Csalog Gábor vasárnapi hangversenyét, és írta le véleményét. Íme!
"A zongora valahogy zajosabb a megszokottnál, a lámpák kicsit zúgnak, valami fél percenként kattan mögöttem és a terem is (nem találok rá jobb hasonlatot) olyan kristályosan, keményen cseng. De most letudtam egy mondattal minden negatívumot, hogy rátérhessek a lényegre: miért jöttem olyan kótyagos boldogsággal haza Csalog Gábor koncertjéről, mint kiskamasz az első csókolózás után.
Már a koncertsorozat címe is telitalálat, Csalog vasárnapok. Fölösleges a kása kerülgetése, az álszerénység: egy kivételes tehetségű muzsikus megnyilvánulásainak ad teret a BMC nagyszínpada. A sorozat tematikus, a téma maga Csalog Gábor. Ahogyan Cecilia Bartoli koncertjén sem Vivaldi a húzónév - itt is Csalogra jövünk és vakon megbízunk az ő ízlésében. Találjon ki valamit, készítse el és mi nem finnyáskodunk, nem válogatunk, hanem kíváncsian elfogyasztjuk úgy, ahogy elénk tálalja!
Ezzel a gasztronómiai hasonlattal csínján kell azonban bánnunk: ha valaki ez alatt az élet kedélyes részére asszociál, bizony csalódnia kell. Különösen az első rész volt tele fekete, drámai, tragikus hangulatokkal, ami Kunderát idézi fel bennünk: a létnek csak úgy van értelme, ha van súlya, nehézsége, nehézkedése. Ha el kell fogadnunk olyan történéseket is az élettől, amelyek elszegényítenek bennünket. De ne szaladjunk előre!
A koncert két részből állt de valójában három szakaszból. Elsőként kései Liszt és friss Kurtág-darabokat játszott egy kísérlet demonstrálásaként. A csillagászatból ismert jelenség, hogy ha egy égitest szabálytalan pályán halad, kell ott lenni valaminek, ami erre kényszeríti. Nos, a Liszt- és Kurtág-művek egymásutániságában valóban kirajzolódott a kettejüket összekötő Bartók stílusa. Nem vagyok zenész, de a 15 darab végére már pontosan éreztem, melyek a bartóki zene legfőbb jellemzői úgy, hogy tőle egyetlen hang sem hangzott el a koncerten. Hatalmas ötlet és tökéletes kivitelezés.
A koncert egyértelmű súlypontja közelében a zongoraművésznek magányra, elvonultságra volt szüksége, de nem szerette volna, ha a közönség szünetre távozik, mert a koncert e pontján befogadó állapotra volt szüksége, és ezt 15 perc büfézés, társalgás lerombolta volna. Hogy mégse teljes produkciótlanságban kelljen végigülnünk a felkészülési időt, Gőz László, a BMC igazgatója jelent meg és sztorizni kezdett Szőllősy Andrásról. A szeretett kutyáról, a szerény lakásról, a 85 évesen Kurtággal folytatott tornaversenyéről szóló történetektől pár éve még falra másztam volna, most azonban megfogott ez a személyes hang és megértettem, hogy valami különleges eseménynek vagyok a részese.
Aztán meghallhattuk a nagy művet is, Szőllősyét, ami magyar fordításban a "Tájkép halottakkal" címet viselte. Ahogy mondtam, nem vagyok zenész, de azt én is meg tudtam ítélni, hogy kegyetlenül, embertelenül nehéz darabot komponált a szerző. Kétség sem merült fel bennem, hogy ezt a művet másképpen, könnyebben is meg lehetett volna írni. Tökéletesen világossá vált, hogy mi volt Szőllősy célja az előadóművész kivégzésével és ez Csalog előadásában maradéktalanul meg is valósult. Letaglózva ültem a darab végén, és teljesen egyértelmű volt számomra, hogy nincs tovább, én a szünetben hazamegyek. De nem azért, mert nem tetszett volna, amit hallottam, hanem azért amiért az ember nem kap be egy darab sütit egy különleges bor után: szeretne együtt élni az élménnyel zavartatás nélkül még a lehető leghosszabb ideig.
De aztán mégis maradtam, és jól tettem: a kimerítő sportolás után az izmok nyújtása fölöslegesnek látszik ugyan, de nagyon hasznos. A két Mozart szonáta úgy vezette vissza az életbe az embert, hogy közben nem kisebbítette az élményt. Még most is, két nappal a koncert után is egészen élénken élem a Szőllősy-darab hangulatát. A Mozart-ráadás után egy nagyon rövid Liszt-darab zárta a koncertet, amely nélkülözött minden virtuozitást, egyszerűségében volt sokatmondó. Ezzel engedett utunkra Csalog Gábor bennünket egyen-egyenként: éljünk most már ezekkel az élményekkel tovább!" (Madaras Sándor)
Ezt a képet találtuk az interneten. Bizonyíték arra, hogy a social media hatása alól a kortárs komponisták sem akarják tudják kivonni magukat.
Az előadói utasítás fordítása: "Antiszociálisan. Játszd anélkül hogy fényképeznél és feltöltenéd a képet a Facebookra."
Mától árulják a jegyeket a következő maraton-koncertre. 2014. február 2-án a Művészetek Palotája és a Budapesti Fesztiválzenekar szervezésében létrejött hangversenyeken Johann Sebastian Bach műveit hallhatja a közönség reggel és este 10 óra között.
KONCERTEK
10.00 Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem
J. S. Bach: "Nagy" c-moll prelúdium, BWV 546
J. S. Bach: Korál a 147. kantátából, BWV 147
J. S. Bach: e-moll prelúdium ("A katedrális"), BWV 533
J. S. Bach: e-moll fúga ("A tölcsér"), BWV 548
J. S. Bach: Air a D-dúr szvitből, BWV 1068
J. S. Bach: d-moll toccata és fúga, BWV 565
Varnus Xavér - orgona
11.00 Fesztivál Színház
J. S. Bach: g-moll menüett
J. S. Bach: g-moll polonéz
J. S. Bach: D-dúr musette
J. S. Bach: d-moll polonéz
J. S. Bach: D-dúr induló
J. S. Bach: E-dúr kis prelúdium
J. S. Bach: F-dúr kétszólamú invenció, BWV 779
J. S. Bach: d-moll kétszólamú invenció, BWV 775
J. S. Bach: g-moll kétszólamú invenció, BWV 782
J. S. Bach: B-dúr kétszólamú invenció, BWV 785
J. S. Bach: D-dúr kis prelúdium
J. S. Bach: e-moll kétszólamú invenció, BWV 778
J. S. Bach: G-dúr kétszólamú invenció, BWV 781
J. S. Bach: C-dúr kis prelúdium
J. S. Bach: f-moll kétszólamú invenció, BWV 780
J. S. Bach: h-moll kétszólamú invenció, BWV 786
J. S. Bach: Esz-dúr sinfonia, BWV 791
J. S. Bach: B-dúr sinfonia, BWV 800
J. S. Bach: a-moll sinfonia, BWV 799
J. S. Bach: A-dúr prelúdium és fúga, Wohltemperiertes Klavier, II. kötet, BWV 888
Werner Mária, Karakas Benedek, Boros Mihály, Venczel Ákos, Szedmák Eszter, Szalai Molli - zongora
12.00 Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem
J. S. Bach: Wir danken dir, Gott, wir danken dir, BWV 29 - Sinfonia
J. S. Bach: d-moll hegedűverseny, BWV 1052R
J. S. Bach: h-moll szvit, BWV BWV 1067
Kelemen Barnabás - hegedű, Fassang László - orgona, Pivon Gabriella - fuvola, a Budapesti Fesztiválzenekar muzsikusai
13.00 Fesztivál Színház
J. S. Bach: Mit Fried’ und Freud’ ich fahr’ dahin, BWV 125 - nyitótétel a 125. kantátából
J. S. Bach: Der Geist hilft unser Schwachheit auf, BWV 226 - kétkórusos motetta
J. S. Bach: Lobet den Herrn, BWV 230 - négyszólamú motetta
J. S. Bach: g-moll mise, BWV 235
Károlyi Katalin, Megyesi Zoltán, Cser Péter - ének, Schola Cantorum Budapestiensis (művészeti vezető: Mezei János), Szent Efrém Férfikar (művészeti vezető: Bubnó Tamás), Aura Musicale
Vezényel: Bubnó Tamás
14.30 Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem
J. S. Bach: I., II. és III. Brandenburgi verseny, BWV 1046, 1047, 1048 - modern hangszereken
Budapesti Vonósok
Művészeti vezető: Botvay Károly
15.30 Fesztivál Színház
J. S. Bach: Musikalisches Opfer (Zenei áldozat), BWV 1079
Sigiswald Kuijken - barokk hegedű, Wieland Kuijken - viola da gamba, Barthold Kuijken - fuvola, Benjamin Alard - csembaló
16.30 Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem
J. S. Bach: IV., V. és VI. Brandenburgi verseny, BWV 1049, 1050, 1051- historikus hangszereken
Aura Musicale
17.30 Fesztivál Színház
J. S. Bach: Kromatikus fantázia és fúga, BWV 903
J. S. Bach: 6 kis prelúdium, BWV 933-938
J. S. Bach: c-moll partita, BWV 826
Spányi Miklós - csembaló
18.30 Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem
J. S. Bach: f-moll zongoraverseny, BWV 1056
J. S. Bach: c-moll versenymű két zongorára, BWV 1060
J. S. Bach: C-dúr versenymű három zongorára, BWV 1064
Pannon Filharmonikusok, Fejérvári Zoltán, Kemenes András, Palojtay János - zongora
Vezényel: Vass András
19.30 Fesztivál Színház
J. S. Bach: a-moll angol szvit, BWV 807
J. S. Bach: d-moll partita, BWV 1004
J. S. Bach: C-dúr csellószvit, BWV 1009
Várjon Dénes - zongora, Baráti Kristóf - hegedű, Perényi Miklós - gordonka
21.00 Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem
J. S. Bach: d-moll kettősverseny, BWV 1043
J. S. Bach: Magnificat, BWV 243
Budapesti Fesztiválzenekar, Szent Efrém Férfikar (művészeti vezető: Bubnó Tamás)
Vezényel: Fischer Iván
Jegyárak: 990 Ft /koncert, 2970 Ft/4 koncert, 8910 Ft/11 koncert
A Zeneakadémia honlapján megjelent a novemberi kurzusprogram. Marc Damoulakis, Perényi Miklós, Sebestyén Ernő, Simon Standage, Takács-Nagy Gábor, valamint Wolfgang Rathert és Eötvös Péter is tart előadást az érdeklődőknek. További részletek itt.
Hetek óta kering az interneten egy felvétel, a hollandok tehetségkutató showjának részlete, amelyben a 9 éves Amira Willighagen énekli Puccini Gianni Schicchi című operájának jól ismert részletét, Lauretta áriáját. Nos, mivel - véleményem szerint - egy ilyen előadást megmosolyognánk egy felnőttől, a zsűri, a közönség és a nézők nyilván annak tapsolhattak, hogy egy ilyen pici lány ilyen nagy ("operai") hangon képes énekelni. Én velük ellentétben inkább sajnálom szegényt.
Frescobaldi: Aria detta la Frescobalda (1627)
Ma kezdődik a világ egyik legfontosabb régizenei fesztiválja, kiállítása és vására az angliai Greenwich-ben. A november 9-ig tartó fórum programja itt található.
Egy chicagói operatársulat gondolt egy nagyot és elhagyta az operaszínpadot. Legalábbis az Orfeusz és Euridiké legújabb előadása nem színpadon, hanem az uszodában játszódik. Az erről szóló beszámolót (angol nyelven) itt nézhetik meg.
Ritkán hallható, vagy olvasható olyan nyilatkozat, amikor az egyik világsztár a másiknak ad "jó tanácsot". Nos, az operaélet erre is ad példát! 
Angela Gheorghiu (Fotó: Cosmin Gogu/EMI)
Nemrég jelent meg egy terjedelmes interú a román szopránénekes-világsztárral, Angela Gheorghiuval, aki puszta jóindulatból tanácsolta kollégájának, Jonas Kaufmannak, hogy hagyjon fel a Wagner-szerepek éneklésével és maradjon a bel canto-repertoárnál, különben tönkreteszi a hangját.
Ha érkezik válasz Kaufmanntól, természetesen azonnal közöljük. Addig is kívánunk minden jót énekeseinknek! Az eredeti, német nyelvű interjú itt olvasható.
Mozdulni sem tudok a székről, most nézem meg harmadszor ezt a videót, s valószínűleg egész éjszaka mást se fogok csinálni, csak mereven bámulom, tátott szájjal, elképedve. Mint akibe villám sújtott, olyan lehetek.
Azért elgondolkodtató: mindenkinek, aki úgy gondolja, "lazítani" kell a klasszikus darabokon, merthogy azok amolyan szomorúzenék, kívánok több órát a székhez láncolva és egy ilyen klipet bambulva.
Akik nem ismernék: a dallam (és a szöveg) Cherubinóé Mozart "Figaro házassága" című operájában. Sok sikert!
Krystyna Gorazdowska: Koncert wrocławski (1945)
A Nemzeti Filharmonikusok Kocsis Zoltán irányításával a Daphne után Richard Strauss újabb zenés színpadi alkotását tűzik műsorra. "A hallgatag asszonyt világszerte ritkán játsszák; Budapesten 1977-ben a Drezdai Semperoper nagy sikerrel adta elő, Sir Morosus szerepében akkor Theo Adamot láthatta és hallhatta a közönség. Magyar produkcióban most először hangzik el.
A zeneszerző tizenegyedik operájának szövegkönyvét zseniális librettistája, Hugo von Hofmannsthal halála után Stefan Zweig készítette el, Ben Jonson színműve alapján. "A legjobb vígopera-szövegkönyv a Figaro házassága óta" - mondta Strauss, aki ragaszkodott ahhoz, hogy a zsidó származása miatt mellőzött Zweig neve szerepeljen az 1935-ös drezdai bemutató műsorfüzetében és plakátjain. A művet a második előadás után be is tiltották, Straussnak pedig le kellett mondania a Birodalmi Zenei Kamara elnöki tisztségéről." - olvasható a MÜPA honlapján.űAz október 10-i és 12-i előadást megelőzően október 2-án műhelybeszélgetés lesz az alkotókkal a MÜPA Előadótermében.
A napokban jelent meg Mike Randolph fotósorozata a The Telegraph oladlán. Kövesse a linket: a 20. századi zene történetéből. Merthogy ez a sorozat is oda tartozik!
Nem, nem a Dupla kávéról szeretnék írni! Inkább a lakodalmas zene korábbi századairól, amikor még igényesebb muzsikát választottak a házasulandók is.
"Harmadnap menyegzőt tartottak a galileai Kánában, amelyen Jézus anyja is ott volt, Jézust is meghívták a menyegzőre tanítványaival együtt. Amikor fogytán volt a bor, Jézus anyja megjegyezte: "Nincs több boruk." Jézus azt felelte: "Mit akarsz tőlem, asszony! Még nem jött el az én órám." Erre anyja szólt a szolgáknak: "Tegyetek meg mindent, amit csak mond!" Volt ott hat kőkorsó, a zsidóknál szokásos tisztálkodás céljára, mindegyik két-három mérős. Jézus szólt nekik: "Töltsétek meg a korsókat vízzel!" Meg is töltötték azokat színűltig. Ekkor azt mondta nekik: "Most merítsetek belőle, és vigyétek oda a násznagynak." Odavitték. Amikor a násznagy megízlelte a borrá vált vizet, nem tudta honnan való, a szolgák azonban, akik a vízet merítették, tudták -, hivatta a násznagy a vőlegényt, s szemére vetette: "Először mindenki a jó bort adja, s csak amikor már megittasodtak, akkor az alábbvalót. Te meg mostanáig tartogattad a jó bort." Ezzel kezdte meg Jézus csodajeleit a galileai Kánában." (Jn 2, 1-11)
Jézus tehát először egy lakodalomban tett csodát. Az ünnepi külsőségekhez hozzá tartozott a zene. Akkor is, azóta is. A reneszánsz idején készült festményeken azonban a hangsúly eltolódik: kevésbé a csodára, mint inkább a külsőségekre figyelnek a művészek. Különleges ételek, gazdagon díszített környezet, pompás étkészletek és muzsikusok ékesítik a színekben tobzódó vásznakat.
Maarten de Vos 1597-ben készített, "A kánai menyegző" című, az antwerpeni Miasszonyunk bazilikában található festménye az előbb említettek egyik legjobb példája, hiszen de Vos királyi lakomába helyezi a csodatételt. A menyasszony fején korona, a kép felső részében pedig - az erkélyen - négy muzsikusból álló együttes szolgáltatja a zenét. Három lantos kíséri az előttük ülő énekest.
A németalföldi "menyegzői ízlésen" is túltesz Paolo Veronese, aki - még ha anakronisztikus is a megállapítás - szinte operai díszletek elé helyezi az újszövetségi történetet. Az alábbi képen látható eseményen közel 130 ember vesz részt, többségükben (kivéve Krisztust, Szűz Máriát és az apostolokat) közel-keleti vendégek. A muzsikusok hangsúlyos helyen (Jézus előtt) egy csoportban játszanak. Egyesek szerint a zenészek képében Veronese Tizianót, Tintorettót, Bassanót és saját magát ábrázolja. Balról jobbra haladva a következő hangszereket látjuk: két tenor viola da gambát, egy kornettet és egy nagybőgőt. Ha jobban megfigyeljük, mögöttük a bal oldalon egy trombitás is feltűnik. A zenészcsoport szimbolikus jellegét erősíti az is, hogy a festmény felső szakaszában, az erkélyen játszanak az "igazi" muzsikusok. Lakoma ide, lakoma oda, az étel nem kap nagy szerepet: ugyan a tányérokon láthatunk étkeket, a fogásokat az asztalnál ülők fölötti "szinten" a korlát mögött készítik elő. És végül a lényeg, maga a csoda; nos, az elsikkad. A kép előterében jobb oldalon egy 16. századi sommelier kóstolja a borrá változtatott vizet, amelyet az előtte hajoló szolga önt épp az új korsóba.
"Mein Herz, das ist versehrt" (“Sebzett az én szívem”), Minnelied Oswald von Wolkensteintől a bécsi kódexből (Codex vindobonensis 2777).
A közlekedés koordinálásának tudománya nem mai. Azonban vannak új irányok, amelyek felé a szakembereknek is érdemes lenne tekintgetni.
Anélkül, hogy bármilyen "morális" felhangja lenne a mostani posztnak, el kell ismerjem, nem vagyok túlságosan oda a klasszikus zene hétköznapiasításától. Pedig - mondhatják többen is jogosan - magam is részt veszek abban, amikor a zeneszerzőket mint egyszerű embereket próbálom közelebb hozni a Bartók Rádióban. De hol van a határ? Egyáltalán van-e határ? Vagy az is országonként változik? Kíváncsi vagyok a véleményükre! (Kommentekre a Kotta nélkül Facebook-oldalán van lehetőség).
Itt van ez az amerikai plakát, amely Haydnt kalózként ábrázolja. Ez a nemzetközi "beszélj-úgy-mint-egy-kalóz" nap alkalmából készült.
Hol készült ez a kép, melyik városban, ahol még a graffitik is Mahlerről szólnak?
Krzysztof Penderecki 80 éves lesz jövőre. A lengyel zeneszerző olyannyira jól érzi magát, köszöni szépen, hogy új operát ír. Lengyelországban a jeles évfordulóra új bankjegyet adnak ki, amelyen Penderecki arca szerepel. A mellékelt képen egy saját kezűleg írt dedikáció látható, amelyből a Bach nevének betűiből álló B-A-C-H-motívum is kiolvasható.
Francesca Caccini, más néven ‘La Cecchina’ a 16-17. század fordulójának egyik legjelentősebb zeneszerzője. Nem is: zeneszerzőnője. Ő volt az első hölgy, aki operát komponált. Jó iskolája volt: édesapja Giulio Caccini (az egyik legismertebb Monteverdi-kortárs) gyerekkorától kezdve tanította énekelni, gitározni, hárfázni, lantozni és komponálni. Hamar megszerethette az irodalmat, mert később sokan rajongtak latinul vagy olaszul írt versiért. Francesca nemcsak kiváló művész hírében állt, de egyike volt a legjobban fizetett zeneszerzőknek. Persze ehhez az is kellett, hogy a Mediciek vegyék fel szolgálatukba.
"Kegyes és nagyvonalú mindenben" - ezt Michelangelo mondta róla.
Francesca Caccini 1587-ben ezen a napon született Firenzében.
A több mint száz éve elsüllyedt Titanic zenekarvezetőjének egykori hegedűjét állítják ki, majd árverezik el Észak-Írországban. A különleges hangszer szeptember 18-tól október 13-ig látható a Titanic Belfast múzeumban. Ezt követően a hegedűt a délnyugat-angliai Wiltshire-ben elárverezik. A hegedű egykor Wallace Hartley tulajdona volt, az elsüllyeszthetetlennek hitt hajó nyolc tagú zenekarának vezetőjéé. A zenekar a végső pillanatokig játszott, miközben a Titanic 1912 áprilisában elsüllyedt. Miután Robinson 1939-ben elhunyt, a hegedűt az Üdvhadsereg kapta meg. Ezután egy családhoz került, ők éveken át padlásukon őrizték. Hét évvel később a család egy aukciós házhoz fordult, amely végül márciusban bizonyosságot szerzett a hangszer eredetiségéről: ezt egy kis ezüst plakett is bizonyítja a hegedűn, rajta felirattal: "Wallace-nak, eljegyzésünk alkalmából, Maria". A hegedű értékét százezer euróra becsülik.
Ma este a Bartókón Nikolaus Harnoncourt vezényletével lesz hallható Weber "A bűvös vadász" című háromfelvonásos operája, az a mese, amely hosszú ideig foglalkoztatta a zeneszerzőt. Röviddel azután ugyanis, hogy Weber elfogadta a drezdai udvar operakarmesteri megbízását 1817-ben, újra nekilátott a Bűvös vadász történetének kidolgozásához. Előtte nagyjából 7 évvel kezdett foglalkozni ezzel a históriával. Kapcsolatba lépett Kinddel, a drezdai irodalmi "dalkör" jeles képviselőjével, aki hamarosan felvázolta librettóját, akkor még "A próbalövés" címmel. Hozzá kell tegyük, hogy ez a történet abban az időben igen népszerű volt a német nyelvterületen: több színházi változat is a közönség elé került. És nemcsak Weber fantáziáját mozgatta meg, hanem például Spohrét is, akit szintén megihletett ez a mese. Persze Spohr amint megtudta, hogy kollégája is tervbe vette egy opera megkomponálását, letett tervéről Weber javára.
Weber lassan dolgozott. Persze nem a tehetség, vagy az ihlet hiánya, hanem más elfoglaltságai miatt. Végül 1820-ra tudta befejezni művét, amely egy csapásra komoly sikert hozott számára. A darab népszerűségét mi sem mutatja jobban, hogy 1830-ra bemutatták Dániában, Svédországban, Csehországban, Oroszországban, Franciaországban, Lengyelországban, Hollandiában és Magyarországon. Sőt, 1850-re már láthatta Rio de Janeiro és Sydney közönsége is.
Szokták mondani, hogy a muzsikusnak dalból van a lelke. Nos, való igaz: én is találkoztam már olyanokkal, akik számára nem létezett más téma, csak a zene. Először még szakbarbárságnak tartottam mindezt, később azonban rájöttem, nem szabad csodálkozni a nagy művészeken, nem szabad számonkérni rajtuk, miért is nem foglalkoznak politikával, vagy (horribile dictu!) miért nem értenek az adóügyekhez?! Valóban van tetőtől talpig zenével átitatott ember, mint ahogyan azt a mellékelt ábra is mutatja.
