Még le sem csengett a Beczala-féle sértődés és az ahhoz kapcsolódó hozzászólás-áradat, Diana Damrau (Violetta) facebook-oldalának adminisztrátora is beszállt a vitába. Íme a közlemény:

ADMIN: *az oldal szerkesztőjének magánvéleménye* Lenyűgöz, hogy mennyien hozzászóltak az eseményekhez, de sok a tiszteletlen megszólalás is. Mindenkit szeretettel látunk itt, akkor is ha tetszett egy bizonyos produkció, akkor is, ha nem. Nem tolerálom azonban az előadók felé irányuló durva támadást, illetve a durvaságot általában.

Az énekesek nagyjából öt évvel az előadás előtt szerződést kötnek az operaházakkal. Ekkor még nem tudják, kivel énekelnek, ki lesz a rendező, illetve a kreatív csapat. Kérem, ne az énekeseket szidják, ha az előadás nem tetszett!

 

A Milánói Scala december 7-én tartott évadnyitó előadása lassan egy szappanoperára hasonlít leginkább. Legalábbis az utóéletét tekintve. Már a produkció másnapján elkezdtek megjelenni azok a hírek, mely szerint Diana Damrau (Violetta) "elfelejtett" időben megérkezni a II. felvonás 2. jelenetére. Erről blogunk is beszámolt. Mindez azonban csekélyke hír volt ahhoz képest, amellyel Piotr Beczala (Germont Alfréd) szolgált. A kifütyült (Milánóban "kibúúúzott") énekes úgy megsértődött az olaszok faragatlanságán, hogy kijelentette, többet nem dolgozik a Scalában. Estére persze finomított - valószínűleg - első felindulásból közzétett nyilatkozatán:

"aggodalomra semmi ok ... professzionális énekes vagyok, a Scalával kötött szerződésemet kitöltöm. Tegnap a Traviatában megmutattam, mit tudok, s bár a megformálandó figura kapcsán nem értettem egyet mindenben a rendezővel, tehetségemnek megfelelően játszottam. Munkám eredménye pedig ... életem első búúú-ja ... és ennek következménye: Olaszországba csak szabadságra jövök. Köszönöm a támogatást, büszke vagyok barátaimra és rajongóimra. A hozzászólások fontosak, és erőt, motivációt adnak a jövőre nézve!" - írta (most) Facebook-oldalán Piotr Beczala.

 

Életének 83. évében elhunyt Szokolay Sándor. A Kossuth-díjas zeneszerzőt vasárnap, soproni otthonában érte a halál - közölte a család. Szokolay Sándor 1931. március 30-án született a Békés megyei Kunágotán. 1947-től járt a Gulyás György karnagy-pedagógus vezette békéstarhosi zeneiskolába. Zenei tanulmányait Szabó Ferencnél és Farkas Ferencnél folytatta a Zeneakadémián, ahol 1957-ben kapott diplomát. Szokolay Sándor dolgozott a Magyar Rádió és a Magyar Televízió zenei szerkesztőjeként, 1959-től 1994-es nyugdíjba vonulásáig a Zeneakadémia zeneszerzéstanára volt. Több mint hatszáz művet komponált, közöttük vannak szimfóniák, oratorikus művek, kórus- és versenyművek, szóló szonáták, dalok. Munkásságát számtalan díjjal ismerték el, kétszer (1960-ban és 1965-ben) kapta meg az Erkel Ferenc-díjat, 1966-ban a Kossuth-díjat, 1976-ban lett érdemes művész, 1986-ban kiváló művész. A Bartók Béla-Pásztory Ditta-díjat 1987-ben és 2001-ben, a Magyar Művészetért díjat 1993-ban, a Magyar Örökség-díjat 1998-ban, a Kodály-díjat és a Corvin-láncot 2001-ben kapta meg, 2008-ban Prima-díjjal tüntették ki, adta hírül a hirado.hu.

Sokan nézték és hallgatták december 7-én este a Milánói Scala évadnyitó operaelőadását, Verdi "La Traviata" című zenés színpadi alkotását. Másnap reggel jelent meg az a hír, mely szerint a Violettát alakító Diana Damrau a II. felvonásban csak jelentős késéssel érkezett meg a színpadra. Az emiatt kimaradt énekelt részeknek csupán zenekari kísérete volt hallható. Daniele Gatti karmester, akit egyébként "kibúztak" az előadás végén, vizsgálatot indított, hogy kiderítse, ki volt a hibás. Persze a nézők nagy része (beleértve engem is) azt gondolta, ez a változtatás a rendezői koncepció része. Diana Damraut hangos éljenzéssel fogadta a ház.

A napokban kaptuk az értesítést a Nemzeti Filharmonikus Zenekar sajtóosztályáról, hogy elkészültek a legújabb fényképek Kocsis Zoltánról. Íme itt az egyik legjobban sikerült, Kenéz László fotózta.

 

A klasszikus zene rajongóinak is el kell néha gondolkozni azon, hogy az idő előrehaladtával a könnyűzene is klasszikussá válhat. Nem volt ez másképp évszázadokkal ezelőtt sem, legfeljebb a tálalás változott. A Nirvana legendás borítóképén szereplő csecsemő ma már 22 éves. Tempus fugit.

 

A katalánok egyik legismertebb zenei együttese, a "Capella Reial de Catalunya" idén ünnepli fennállásának 25. évfordulóját. Ebből az alkalomból a Jordi Savall által vezetett formáció "Magnificat i Jubilate" címmel Lully, Händel, Vivaldi és Bach műveiből adott hangversenyt. Az itt látható (és hallható) részlet 2013. november 30-án került fel a világhálóra.

 

December 7-én este 6 órától a Magyar Televízió és a Bartók Rádió is élőben közvetíti Verdi: La traviata című operáját a Milánói Scalából. Ebből az alkalomból blogunk rendszeresen beszámol az előkészületekről. A Scala ma a twitteren adta hírül, hogy a jelmezes főpróbát éppen ma tartják. A szereposztás a következő:

Valery Violetta - Diana Damrau (szoprán),
Bervoix Flóra - Giuseppina Piunti (mezzoszoprán),
Annina - Mara Zampieri (szoprán),
Germont Alfréd - Piotr Beczala (tenor),
Germont György - Zeljko Lucic (bariton),
Gastone - Antonio Cariano (tenor),
Douphol báró - Roberto Accurso (bariton),
D'Obigny márki - Andrea Porta (basszus),
Grenvil doktor - Andrea Mastroni (basszus),
Giuseppe - Nicola Pamio (tenor),
Szolga - Ernesto Petti (basszus),
Küldönc - Ernesto Panariello (basszus)

A Milánói Scala Ének- és Zenekarát Daniele Gatti vezényi.

 

"Világos, hogy az évszakok mindegyike is a hozzá közel álló elem számát kapja, a tavasz a levegőét, melyhez gyengédsége folytán hasonlít, a nyolcat, a nyár a forrósága miatt a tűzét, a négyet, az ősz a föld szárazsága miatt a hatot, a tél nedvessége folytán a tizenkettőt. A tavasz tehát az őszhöz kvart, a télhez kvint, a nyárhoz oktáv viszonylatban van."

(Aresteidés Quintilianus: A zenéről, ford.: Ritoók Zsigmond)

 

A zenetörténetnek vannak kitüntetett pillanatai (legalábbis jóval később így értékeljük), amikor a legnagyobbak találkoznak. Szívesen ott lettem volna Haydn és Mozart, Beethoven és Czerny, Liszt és Chopin, vagy éppen Bartók és Kodály egy-egy "koccintásánál". Ezen a képen (mely akár egy megkésett "Britten 100" megemlékezés is lehetne) Rosztropovics, Ojsztrah, Britten és Sosztakovics beszélget.

Ma tartja első hangversenyét Boldoczki Gábor magyar trombitaművésszel a Kremerate Baltica. Az együttes turnéja négy hangversenyből áll: Münchenben kezdenek, majd Bécsben, Isztambulban és végül Stuttgartban koncerteznek. További információ a Kremerata Baltica honlapján.

Talán magával az irodalommal egyidős a jelenség, pontosabban az az eljárás, hogy az író egy-egy figuráját annak beszédmódjával karakterizálja. Az viszont vélhetően az újkori irodalom találmánya, amikor a szereplő társadalmi hovatartozását világítja meg a beszédstílus.

Az író saját, „hivatalos” nyelvezetétől való eltérés a legtöbb esetben lefelé mutat. A tanulatlan emberre jellemző beszédet, argót használó, vagy a tájnyelven megszólaló szereplőt rendszerint lenézik. Jobb esetben a mű egyéb szereplői, rosszabb esetben maga az író. Természetesen ez nem kizárólagos szemlélet, hiszen a népi, a népies és a népieskedő irányzatokban a tájnyelv és a tájszólás határozottan a kiválasztottakat jellemzi. De ha egészében nézzük, a nyelvtani hibákkal terhes, a tájnyelvi, netán trágár megszólalás általában a megszólaló alávetettségét fejezi ki. A számtalan példa közül egyet. Karinthy Frigyes színdarabjában, a Holnap reggelben, a III. felvonás elején két jassz – a régies kifejezést csak körülírni tudom, mondjuk, a kallódó fiatal szókapcsolattal –, szóval, két jassz beszélget. (A „Himmelmann” tükörfordításban égi embert, a történetben értelemszerűen pilótát jelent.)

A társadalmi osztályok, a hierarchia tekintetében valamivel közömbösebb az idegen akcentus használata. Ámbár ez is lehet lenézés tárgya, és ezzel már át is lépünk a zene területére. A Zsoldosszerenád, Orlandus Lassus madrigálja viccességét annak szövege adja. Ahogy egy faragatlan zsoldoskatona töri az olaszt.

De mehetünk még beljebb is a muzsikában. A XIX. és a XX. század és bizonyos mértékig még korunk zenéjében is az ún. könnyűzene felbukkanása az egyszerű, tanulatlan, alacsony származású ember beszédének a megfelelője – egyértelműen rosszalló, lenéző értelemben. Hogy ez jó-e vagy sem, hogy mesterségesen mélyíti-e a szakadékot a „magas művészet” és a „könnyű műfajok” között, vagy csak leképez egy szemléletmódot, ezt nem a mi tisztünk eldönteni. Inkább lássunk két példát. Arthur Honegger drámai oratóriuma, a Jeanne d’Arc a máglyán történelmi témát dolgoz fel. A jórészt szimbólumokkal dolgozó alkotás egyik legdöbbenetesebb jelenete, amikor Jeanne-t a peres eljárás során kiszolgáltatják az állatoknak. De ki legyen a bíró? A tigris, a róka, a kígyó nem vállalja. Elvállalja viszont a disznó. A dolog történelmi előzménye voltaképpen egy szójáték. A Jeanne perében eljáró egyházi törvényszék vezetője Beauvais püspöke, egy bizonyos Pierre Cauchon volt. És bár másképpen írják, mint a ’disznó’ jelentésű „cochon”-t, a két szó csengése ugyanaz. Nos tehát a disznó jelentkezik elnöknek, és a jelenethez Honegger kora szórakoztatózenéjének stílusából merít.

Alban Berg Wozzeck című operája, illetve a forrásul szolgáló Büchner-dráma szintén megtörtént eseményt dolgoz föl. És noha a következő jelenet kocsmában játszódik, ahol eleve is indokolt a könnyűzene használata, Berg ezzel is aláhúzza a helyzet tragikumát. Wozzeck meglátja élettársát, Marie-t, amint a Tamburmajorral táncol, önfeledten.

Említettem, hogy ez az eljárás a XIX. században kezdődik, azért ezt hadd finomítsam. Az 1800-as évek elején még nem létezett, vagy nem volt akkora a szakadék könnyű és komoly között. Haydn még gond nélkül adott ugyanabban a tételben ugyanannak a témának arisztokratikus, népi és magyaros karaktert – mint például a III:77-es Hoboken-jegyzékszámú C-dúr vonósnégyesben.

Jólesz György

(Elhangzott 2013. november 21-én a Bartók Rádió "Muzsikáló reggel" című műsorában.)

Nem is olyan rég még Maria Joao Pires Mozart-zongoraversenye borzolta a kedélyeket (a művésznő más darabra készült), most a Berlini Filharmonikusok muzsikusai tréfálták meg koncertmesterüket, aki a turnén Prokofjev hegedűversenyével állt (volna) a közönség elé. Helyette azonban Mendelssohnét kapta. A videó itt megtekinthető.

Azoknak, akik a novemberi reggeleket nehezen viselik. Íme egy remek páros!

Blogunk ezzel a képpel kíván minden kedves olvasójának jó reggelt!

Egy Morton Bros zongora: szétszedte és "rendszerezte" Tom Fotheringham.

A LISZT FERENC EMLÉKMÚZEUM MATINÉJA

2013. november 16-án, szombaton 11 órakor

a Régi Zeneakadémia Liszt Ferenc Kamaratermében

(1064 Budapest, Vörösmarty utca 35)

HILDE HARALDSEN SVEEN (szoprán) 

és

SIGNE BAKKE (zongora) 

hangversenye

EDVARD GRIEG MŰVEIBŐL

Romancer (Aeldre og nyere) /Régi és új románcok/  Op. 39

Fra Monte Pincio /A Monte Pincio-ról/ (B. Bjørnson) – Dulgt Kjaerlighed /Titkolt szerelem/ (B. Bjørnson) – I Liden højt deroppe /Fenn a zöld domboldalon/ (J. Lie) – Millom Rosor /Rózsák között/ (Kr. Janson) – Ved en ung Hustus Båre /Ifjú asszony koporsójánál/ (O. P. Monrad) – Hör ich das Liedchen klingen /Hallom, hogy cseng a kis dal/ (H. Heine)

19 Norske Folkeviser /19 Norvég népdal/ Op. 66 – részletek

1. Kulokk /Tehén-hívó/ - 2. Der er den største dårlighet /A legnagyobb balgaság/

5. Det var i min ungdom /Ifjú koromban volt/ - 18. Jeg går i tusen tanker /Mélyen gondolataimba merülve vándorlok/

Slåtter /Norvég paraszttáncok/ Op. 72 – részletek

14. Tussebrurefærda fra Vossevangen /A manók menyasszonyi menete Vossevangenban/ - 3. Bruremarsj fra Telemark /Nászmenet Telemarkban/

- 7. Røtnamsknut. /Halling-tánc/

Seks Sange /Hat dal/ Op. 48

Leise zieht durch mein Gemüth /Tavaszi dal/ (H. Heine) – Dereinst, Gedanke mein /Egykoron, kedvesem/ (E. Geibel) – Lauf der Welt /A világ folyása/ (L. Uhland) –

Die verschwiegene Nachtigall /A titkot tartó csalogány/ (W. von der Vogelweide) – Zur Rosenzeit /Rózsanyíláskor/ (J. W. von Goethe) – Ein Traum /Egy álom/ (F. M. Bodenstedt)