"Kértem, hogy tanítson hangszerelésre is. Erre csak ennyi megjegyzése volt: - Tudja, hogy mi a különbség a piccolo-fuvola és a nagybőgő között? Ha igen, akkor nincs mondanivalóm. Ha nem: akkor úgyis hiába minden." (Selden-Góth Gizella visszaemlékezéséből)

Bartók Hegedűversenye - montázs



Allegro barbaro

Honvágy 

Ma este Massenet "Werther" című operáját hallhatják a Bartók Rádió hallgatói élőben a New York-i Metropolitan Operaházból. Nem előnytelen tehát, ha "átismételjük" a francia zeneszerző életét.

Massenet, Jules (1842-1912), komponista, a 19. század végének és a 20. század elejének legsikeresebb és legtermékenyebb francia operaszerzője.
Vidéki kereskedő családba született, de zenét már Párizsban tanult. Életének fő színhelye is a francia főváros volt. Apja mezőgazdasági céget vezetett, mint agrármérnök, híres fia a második házasságából született. Édesanyja - Massenet elmondása szerint - igazi feleség és anya volt, hiszen elsősorban neki volt gondja arra, hogy Massenet zenei nevelését is biztosítsa. Jól zongorázott, sőt még zenét is szerzett. Erre sokkal több ideje maradt akkor, amikor férje nyugdíjba vonult, ők maguk pedig fiúk után Párizsba mentek.

Amikor Massenet-t felvették a Conservatoire-ba, már teljesen világos volt, hogy csak és kizárólag zenei pályán fog dolgozni. Tehetségét mi sem bizonyítja jobban, hogy 1859-ben megnyerte a Conservatoire zongoraversenyét, majd 3 évvel később második díjat kapott a szolfézs- és ellenpontversenyen. Ambroise Thomas zeneszerzés-osztályába került, tanáráról pedig egész életében tisztelettel beszélt. Massenet nemcsak zongoratanárként tartotta fenn magát, hanem színházi munkát is vállalt: a Théâtre Lyrique zenekarában timpanizott. Ezt az állását négy évig töltötte be, s így alkalma volt közelebbről is megismerkedni a korszak francia operáival. Különösen szerette Gounod Faustját, vagy Reyer és más kortárs zeneszerzők zenés színpadi darabjait, de úm. belülről ismerte meg a nagy elődök, Gluck, Mozart, Beethoven és Weber alkotásait is. Mély nyomokat hagyott benne az az előadás, amelyen Berlioz vezényelte a "Krisztus gyermekkora" című művét 1855-ben, de hasonló hatással volt rá, amikor Wagnert láthatta dirigálni 1860 februárjában.

A világhírű mexikói tenor Puccini La Rondine (A fecske) című művét állítja színpadra Berlinben. Villazón már korábban is rendezett, Lyonban a Werthert, Baden-Badenben a Szerelmi bájitalt állította színpadra. A Deutshe Oper Berlin hat premiert tervez a 2014-2015-ös évadban - mondta el pénteken Dietmar Schwarz intendáns. A színpadtechnika felújítása miatt a társulat novemberig "házon kívül", például a hozzá tartozó Parkhausban játszik. A szezon is ott kezdődik szeptember 9-én, Iannis Xrenakis görög-francia zeneszerző Oresteia című művével. A felsoroltak mellett az operaház teljes ciklust szentel Giacomo Meyerbeer műveinek. (Forrás: hirado.hu)

Schilling Árpád rendezésében, Tomás Hanus vezényletével mutatja be Leos Janacek A Makropulos-ügy című háromfelvonásos darabját következő évadában a Bajor Állami Operaház, amely a teljes Ringet, Anna Netrebko és Jonas Kaufmann főszereplésével a Manon Lescaut című Puccini-, valamint Diana Damrau főszereplésével a Lammermoori Lucia című Donizetti-operát is műsorra tűzi 2014-2015-ben. A Nibelung gyűrűje és a Lammermoori Lucia mellett egy másik új produkciót, Alban Berg Lulu című operáját Kirill Petrenko dirigálja. A főzeneigazgató, aki 2013 őszén lépett hivatalba, két felújított darabot is vezényel, az egyik Richard Strausstól Az árnyék nélküli asszony, a másik Bernd Alois Zimmermanntól A katonák. Új produkció Leos Janacek A Makropulos-ügy című operája is. A Karel Capek műve alapján készült darab sokak szerint az 1858 és 1928 között élő Janacek legkiválóbb munkája.

Kathy Horváth Lajos hegedűművészt, zeneszerzőt, tavaly év végén választotta tagjai közé az Európai Tudományos és Művészeti Akadémia. Tagságát igazoló oklevelét Kathy Horváth Lajos szombaton vette át Salzburgban.

"Az Európai Tudományos és Művészeti Akadémiának olyan neves tagjai vannak, mint Plácido Domingo, Angela Merkel, XVI. Benedek pápa. Nagyon megtisztelő cím az intézmény tagjának lenni, azonban azt gondolom, hogy ez a kitüntetés nem nekem szól, hanem egész Magyarországnak, hiszen Liszt, Kodály és Bartók hazájaként, követőiként valódi kultúrnagyhatalomnak számítunk" - mondta el a komponista az oklevél átvétele előtt az MTI-nek. Kifejtette, hogy nagy reményekkel néz a lehetőség elé, és új tisztségében elsősorban a tehetséggondozást, a tehetségkutatás fogja képviselni, hiszen - mint mondta - "a fiatalság támogatásával az ember a jövőt építi". "Remélem, hogy nemcsak a zenében, hanem a társművészetekben is tudom majd segíteni a fiatalokat ösztöndíjakkal és egyéb lehetőségekkel" - tette hozzá Kathy Horváth Lajos.

A hegedűművész úgy véli, hogy a művészetnek ugyanúgy megújulásra és haladásra van szüksége, mint ahogyan a tudománynak, hiszen ebben a szegmensben is meg kell felelni a 21. század kihívásainak, és a fiataloknak szemléletformáló, új módon kell közvetíteni a kultúrát. "Szeretnék úttörője lenni a kultúra haladásának, ezt az irányt hirdetni Európában és a világban egyaránt" - fogalmazta meg.

Kathy Horváth Lajos ötéves korában kezdett hegedülni, de zongorán, gitáron, hárfán és cimbalmon is játszott. Az OSZK Zenei Stúdiójában tanult, majd 1976-ban a Cziffra György Alapítvány ösztöndíjasaként a Párizs melletti San Lise-be került, ahol előbb Ivry Gitlis növendéke lett, majd Yehudi Menuhin választotta tanársegédjének - olvasható a Magyar Zenei Információs Központ honlapján.

Magyarországra 1990-ben tért vissza, azóta szólistaként koncertezik, emellett 1996-ban elnyerte a cigány kulturális központként, valamint az első cigány színházként működő Napház igazgatói tisztségét.

Kathy Horváth Lajos a kortárs dzsessz előadójaként a hetvenes évek kezdetén többek között a zongorista Szakcsi Lakatos Béla és Szabados György, a gitáros Babos Gyula, a dobos Jávori Vilmos és Kőszegi Imre, valamint a szaxofonos Ráduly Mihály társaságában vált ismertté a Rákfogó, a Ráduly, a Szakcsi és a Szabados együttesben.

Szabados György Az esküvő című műve volt az első lemezfelvétel, amely rögzítette Kathy Horváth Lajos egyéni játékmódját és amely a kortárs zene és az avantgárd dzsessz összefonódásának kiemelkedő darabja azóta is. Zeneszerzői és előadóművészi munkásságát 2001-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjével jutalmazták, 2011-ben érdemes művészi címmel tüntették ki.
Az Európai Tudományos és Művészeti Akadémiát 1990-ben alapították Felix Unger salzburgi szívsebész kezdeményezésére, eleinte osztrák és bajor, majd a környező országok, később valamennyi európai ország elismert tudósai és művészei részvételével.

Az akadémia bölcsészettudomány, orvostudomány, művészettudomány, természettudomány, társadalom-, jog- és közgazdaságtudomány, műszaki és környezettudomány és világvallások osztályra tagozódik, jelenleg több mint 1500 tagot számlál.

A szervezet több tucat magyar tagja között található mások mellett Martonyi János külügyminiszter, Erdő Péter esztergom-budapesti érsek, Sótonyi Péter orvos, Paczolay Péter, az Alkotmánybíróság elnöke, Balázs Árpád zeneszerző, valamint Czifra János, a salzburgi dóm karmestere is.

Egy kutatás szerint a Stonehenge köveinek akusztikai tulajdonságai is szerepet játszhattak abban, hogy éppen ilyen típusú kőzeteket használtak fel az ókori építők. Stonehenge titkainak egyike, hogy miért szállították az építkezésnél felhasznált köveket a több száz kilométerre fekvő Pembrokeshire-ből Wiltshire-be, ahol a kör alakú együttest végül felállították.

A londoni Royal College of Art kutatói több ezer sziklát vizsgáltak meg a Stonehenge köveinek eredeti lelőhelyén, és azt találták, hogy a kövek nagy arányban zengenek, ha megütik őket. A legtöbb kőzet a repedések miatt nem vezeti jól a rezgéseket, de bizonyos típusú kőzetszerkezetnél előállhat egy fémes kongás, amit a kutatók a lelőhelyen talált köveknél és a Stonehenge néhány kődarabjánál egyaránt kimutattak. A Stonehenge körkörös elrendezésének köszönhetően a hang visszaverődése tovább fokozhatta a sziklák megkongatásának akusztikai hatását. Az ide-oda járó visszhang díszíthette a körön belül elhangzó beszédet vagy aláfestést adhatott az ott játszott zenének. A kutatókra most annak igazolása vár, hogy a Stonhenge köveit - legalább részben - zenei tulajdonságaik miatt választották, és hangszerként használták. Ennek azonban nem sok nyoma maradhatott hátra. A koraókori, sőt, őskori zenélésre számos bizonyíték áll rendelkezésre. A jelenleg ismert legkorábbi hangszerek azok a mamutagyarból és madárcsontból készült, 40 ezer éves fuvolák, amelyeket a dél-németországi Geissenklösterle barlangjában találtak. A fuvolák mellett feltártak 30 ezer éves, kaparással megszólaltatott és ütős hangszereket is. Ezenkívül a világ minden tájáról ismerünk hangot kiadó köveket, és közülük számosnak sikerült igazolni az őskorig visszanyúló zenei felhasználását is.

Először lépett a nyilvánosság elé egy pénteki sajtótájékoztatón a csaló japán zeneszerző, Szamuragocsi Mamoru, miután vizsgálatok bebizonyították, hogy nem süket. Bocsánatot akart kérni rajongóitól. A nemrég még "japán Beethovenként" ünnepelt csaló sajtótájékoztatója majdnem három órán át tartott, első fél óráját élőben közvetítette két japán tévécsatorna. Szamuragocsi először lépett a nyilvánosság elé azóta, hogy február elején kiderült róla, a nevével eladott zenét nem ő szerezte, valamint állításával ellentétben nem is süket.

Március 1 - 31. között megszerezhetitek az V. Kaposfest teljes hetére, a komolyzenei koncertekre szóló helyeteket!

Országos bérletvásárlás hat hónapos részletfizetéssel! Kaposvár-kártyával rendelkezőknek 10% kedvezmény jár!

Ők már biztosan ott lesznek: Rados Ferenc, Kirill Gerstein, Alina Ibragimova, Alina Pogostkina, José Gallardo, Fekete György, Fassang László, Kelemen Barnabás és Kokas Katalin

További információ és jegyvásárlás itt.

Bach képe az egydollároson (made by Paint)

Március 1-jén sajtóközleményben tudatta a nagyvilággal a világ egyik legismertebb szopránja, Anna Netrebko, hogy lemondja Gounod: Faust című operájában való összes szereplését. "Intenzív felkészülési időszakon vagyok túl, volt időm gondolkodni: a szerep nem nekem való. Nagyon vártam a Royal Opera House előadását, s az azt követő produkciókat Bécsben és Baden-Badenben. Sajnos mindegyik előadást le kell mondanom." - írta Anna Netrebko.

A korábbi évektől eltérően előreláthatólag nem Szegeden rendezik meg idén ősszel az Armel-operaverseny és -fesztivál döntőjét, melyen négy külföldi és egy hazai színház produkcióját láthatja a közönség - közölte Havas Ágnes igazgató a múlt hét péntekjén az MTI érdeklődésére.

Ősztől a párizsi konzervatóriumban tanít billentyűs improvizációt Fassang László orgonaművész. A neves párizsi intézmény azután hirdette meg honlapján a pozíciót, hogy jelenlegi betöltője, a Notre Dame orgonistájaként is ismert Philippe Lefebvre nyugdíja vonult - magyarázta Fassang László. Mint mondta, két menetben zajlott a kiválasztás: egy bizottság előválogatást hajtott végre a beérkezett anyagok alapján, majd január közepén értesítették azokat, akiket behívnak próbatanításra és interjúra. Ezután született meg a végső döntés, amelyről hivatalosan az intézmény igazgatója értesítette levélben a magyar muzsikust. Fassang László elmondta: ez az első alkalom, hogy a Conservatoire National Supérieur de Musique orgona tanszakán külföldi tanárt neveznek ki. "César Franck ugyan belga volt, de többek között pont azért kellett felvennie a francia állampolgárságot, hogy itt taníthasson. Nekem ezt természetesen nem kell megtennem; a döntés szimbolikusan egy új korszak kezdetét jelzi az intézményben" - mondta el a 40 éves művész, aki felidézte azt is, hogy a neves zeneiskola a 14 éves Lisztet sem vette fel diáknak a zongora tanszakra, mert nem volt francia. "Ez persze később elég 'ciki' volt, sajnálják is" - tette hozzá. (Forrás: hirado.hu)

A tervektől igencsak eltérően alakult a Kelemen Quartet ausztrál turnéja - jelent meg, Szabó Zoltán beszámolójára hivatkozva Norman Lebrecht weboldalán. Az együttes Sydney-i koncertje előtt pénteken még elutazott Manly Beach-re, ahol a csellista, Kokas Dóra szörfbalesetet szenvedett. Először csak zúzódásra gyanakodtak, de a röntgenvizsgálat után kiderült, a csellista csuklója eltört. Kelemen Barnabás és Kokas Katalin úgy döntött, a hangversenyt nem mondják le, s duókkal lépnek a közönség elé. Az első részben Bartók Béla 44 hegedűduóját, egy Leclair-szonátát és három Wienawski-darabot játszottak. A szünet után pedig Mozart Két hegedűre írt duója hangzott el, melyben Kokas Katalin játszotta a brácsaszólamot. Kokas Dórának ezúton kívánunk mielőbbi gyógyulást.

Első alkalommal rendeznek Liszt-fesztivált a németországi Türingia tartományban: Meiningenben tartják 2015 májusában az ötnapos programsorozatot. Liszt Ferenchez (1811-1886) és más nagy zeneszerzőkhöz kapcsolódó koncerteket, kiállításokat és előadásokat tartanak majd a tervek szerint Weimarban, Eisenachban és Altenburgban is. A jövőben kétévente rendezik meg a fesztivált.
Liszt 1848-tól 13 évig élt a kedvenc városában, Weimarban és több mint 10 éven keresztül a helyi Staatskapelle vezető karnagya volt. Egykori nyári rezidenciája ma múzeumként működik, Weimar legfőbb büszkeségének számít, és valóssággal vonzza a látogatókat.
A zeneszerző születésének 200. és halálának 125. évfordulójára emlékező 2011-es Liszt-emlékév több mint 75 ezer embert vonzott Türingiába. (Forrás: hirado.hu)

A Bartók Rádióból is ismert angol zongorista, Stephen Hough most Beethoven zongoraversenyeinek CD-felvételére készül. Noha a zeneszerző concertosorozata egyáltalán nem számít ciklikus alkotásnak, a kadenciák (tételek végefelé megjelenő szabadon improvizált szakaszok) kezelésében mégis mintha egyenes vonalú fejlődés lenne kimutatható - írja blogjában a művész. Beethoven első két zongoraversenyét még kiírt kadencia nélkül nyomtatták, s ő csak később írt hozzájuk szólórészeket. Az elsőhöz rögtön kettőt. A második zongoraversenyhez sok évvel később komponált ilyet, mely olybá tűnik, mintha az op. 101-es zongoraszonáta írásának idején született volna. A 3. és 4. concerto kadenciái már előre mutatnak: Schumann, Csajkovszkij, Grieg, Rahmanyinov (1. zongoraverseny) és Prokofjev (2. zongoraverseny) műveinek előképei. Noha a beethoveni elképzeléshez hűen számos zongorista megírta a maga kadenciáját, a legnagyobb baj, hogy a mester által játszottat nem ismerjük. Az utolsó zongoraverseny pedig egészen külön eset: "Non si fa una cadenza, ma s'attacca subito il seguente" ("Ne játssz kadenciát, hanem azonnal folytasd a következővel!") - írja Beethoven. Ezzel a mondattal tehát lezárta a klasszika korát, s megnyitotta az utat a romantika előtt. Legalábbis kadenciailag!

Kurtág György ma 88 éves.
 

Fotó: Mika Ranta

Ma ünnepeljük Luigi Boccherini (1743-1805) születésnapját, azonban most mégsem róla, hanem családjáról, híres zenész rokonairól legyen szó!

Testvére, Giovanni Gastone Boccherini például szintén közel állt a zenéhez. Szövegíró, táncos és koreográfus volt. 1757-ben, Velencében lépett fel először táncosként, de nem itt aratta a legnagyobb sikert. Erre még két évet kellett várnia, hiszen ekkor szerepelt Bécsben Noverre egy híres koreográfiájában. Meglepő módon ezt a hangos sikert arra használta fel Boccherini, hogy operaszövegkönyveket írjon. Választott egy álnevet s Argindo Bolimeóként – ekkor már az Accademia dell’Arcadia tagjaként – kiadott egy szonettgyűjteményt. Első szövegkönyve a „Turno, re dei Rutoli”, egy tragikus dráma volt. Soha senki nem zenésítette meg. Viszont későbbi librettói közül néhányra Salieri írt zenét. Haydn Il ritorno di Tobia (Tóbiás hazatérése) című oratóriumának is ő írta a szövegét. Nagy valószínűséggel éppen Boccherini táncos múltja miatt szerepelnek librettóiban táncos betétek illetve pantomimek. 1772 és 1775 között ő volt a Burgtheater művészeti igazgatója, majd Spanyolországba, Madridba ment, ahol hasonló posztot töltött be.

De ha már itt vagyunk e tisztes családnál, nem szabad elfeledkezni arról, hogy a Boccherini-gyerekek sikerét édesapjuk, Leopoldo Boccherini alapozta meg. Leopoldo ugyanis gyakran énekelt (nem a fürdőszobában), hanem komoly előadásokon, illetve ezen kívül állítólag remekül nagybőgőzött. Jó pedagógus is lehetett, hiszen gyerekeit folyamatosan csak bátorította és buzdította. Luigi nővére, Maria Ester már nagyon fiatalon sikert sikerre halmozott a bécsi Burgtheater szólótáncosaként. Dolgozott Gluckkal is. De volt ő prima ballerina Bolognában, Velencében és Firenzében is. Később hozzáment Onorato Viganóhoz: kettejük gyermeke Salvatore Viganó.

Luigi húga, Anna Matilde balettáncos volt Bécsben, másik lánytestvére Riccarda pedig operaénekesnő lett.

Nyilván Bécs kulturális közelsége volt az oka, de a Császárvárosban kedvelt táncok hamar népszerűek lettek Magyarországon is. Volt is vita, milyen társastáncokat járjanak a magyar urak, és milyet ne?! 1832-ben a Társalkodóban a következő jelent meg:

„A tánc, a dal a nemzeti gondolkodás és érzelem tükre. Nemzeti táncunkra nézve leginkább az vala a baj, hogy azt mindeddig mesterség nem szedé kellő rendbe. A sok külföldi bizonyos lejtegetésű, s ezért könnyű tanulhatású tánc, de kivált az egyszerű keringésű indulatos Walzert ki fogják táncköreinkből szorítani.” (Társalkodó, 1932. március 31.)

Egy évvel később, amikor az első pesti táncmulatságot tartották, úgy tűnt a felhívás süket fülekre talált. A Hasznos Mulatságokban jelent meg az a beszámoló, amelyből most idézek:

„Fő tánc a német vala: százan és százan kerengtek a sima viaszos padlózaton, jobban, rosszabbul, félve, dühvel, az mint kinek kinek adaték.” (Hasznos Mulatságok, 1833. január 16.)

Magyar zenére egyszerűen nem akartak táncolni, mindenki Strauss és Lanner keringőit, galoppjait vágyta. Úgy tűnt, a társasági eseményekről végképp kiszorult a hazai tánc, a verbunkos, a lassú és a friss vagy a toborzó. Hogy ennek mi volt az oka? Pontosan megválaszolni ezt a kérdést ma már nem lehet.

„A magyar táncos természetes mozgásai, apró sűrű ugrásai, sokféle változásai, lába szép helyeztetése, különféle görbületet s deli termetének kényelmes hajlongása oly kellemessé teszi a táncot, hogy táncosné nélkül is örömest eljárjuk, midőn más nemzet a nélkül semmire sem mehet.” (Társalkodó, 1832. október 24.)

A magyar táncos büszke magánya hozta volna, hogy nem lett társasági tánc a verbunkos, vagy a hozzá hasonlók? Vagy túl nehezek, akrobatikusak voltak a mozdulatok?

„Gyakorta megesik, hogy némellyek abban tartván legművészibb ügyességöket, ha vadul szertehadarászva, hánykolódva tót ugrásokat vagy salto mortalékat mutathatnak, a nézőkben személyök iránti bámulást, vagy faunusi tiszteletet gerjeszteni, egyszersmind lábficamító mesterségöktől elijeszteni iparkodván.” (Társalkodó, 1832. október 24.)

Nos, sokféle okot hozhatnánk a magyar tánc „kihalására”, de talán a divat erősebb volt minden másnál. Pedig már jó tíz évvel ezelőtt többen felszólaltak a magyar tánc megmentése érdekében. Balla Károly a következőket írta:

„A szomorú állapot megváltoztatására azon kérdés fordul elő, miképpen lehetne a magyar táncot oly rendbe szedni, hogy az a muzsika méltóságának megfelelvén, kiirtatna belőle mindaz, ami a nemzeti bélyeg nagyságát alacsonyítani látszik: s lenne egy nemzeti tánc, mely a nemes társaságokba, idővel pedig az idegenek előtt is lábra kaphatna.” (Tudományos Gyűjtemény, 1823. július. VII. kötet, 85. lap)

A korabeli kottákban bőven van példa magyar táncra, még akkor is, ha ezek a legmagasabb körök számára rejtve maradtak. Nem paraszttáncra gondolok, hanem olyanokra, amelyeket kisebb társaságokban, a kis- és a középpolgárság estélyein jártak. A Lassú és a Friss pár a legnépszerűbb, kiemelkedő zeneszerzője pedig Rózsavölgyi Márk volt. Egy egri bálról közöl beszámolót a Honművész, 1835-ben:

„Kimondhatatlanul szép a lassú magyar. Az eredeti magyar lassú nóta epedő, mint a szerelmes dalja holdvilágéjben kedvese ablakjai alatt. Fellengős, mint az ifjú magyar Leonidas szíve, ki szabadságát védve harcra kél. Lágy és panaszló, mint a nyögő fuvallat elfelejtett hősök sírjain, és epedő, mint az ártatlan leány első szerelmi csókja.” (Honművész, 1835. március 5.)

A Lassút többnyire Friss követte, olyan szapora tánc, melyet sokszor tényleg csak a legügyesebbek tudtak járni. A 19. század első felének egyik leghíresebb magyar táncosa Veszter Sándor volt, aki nemcsak itthon, hanem távoli országokban is sokakat hódított meg a magyar táncnak. 1841-ben August Schmidt írt hosszabb értekezést a magyar zenéről, amelyben szó esik a Frissről is:

„Ahogy a négy zenész elkezdett egy Lassant, úgy hiszem Biharitól, hamarosan vége lett a zúgolódásnak. Mély csöndben körülállták a zenészeket, és volt, akinek a könnye is kicsordult. Majd a Frissre váltottak a zenészek, megpendültek a sarkantyúk, a végén pedig mindnyájan hangosan követelték: Még egyszer!” (Pannónia, 1841. augusztus 24.)

Egyes vélekedések szerint a „palotás magyart”, mint udvari táncot, már a XV. században ismerték. E táncot lejtették a magyar főurak és hölgyek, s miután eleje csak lassú fordulatokból állott s inkább sétatánc volt, idősebb hölgyek és férfiak is részt vettek benne, sőt néha még egyházi férfiak is, ez utóbbiak azonban nem kezét, hanem a zsebkendőjét fogták meg a táncosnőnek. A palotásnak egyik neme volt később az ú. n. „magyar szóló”, melyben egy-egy fiatal dalia mutatta a magyar táncban való jártasságát, de ez alkalommal sebesebb tempóban játszották s minden 4. és 8-dik ütemre egyet bokázott a táncos és sarkantyúit összeverte. Noha a palotás a 19. század során is népszerű maradt, a szabadságharc bukása után a csárdás vette át a vezető szerepet. Oly nagy kedveltséget ért el, hogy már Bécsből is féltékenyen tekintettek a magyar táncra. Uhl Frigyes bécsi újságíró miért is írt volna pikírt hangú cikket a magyar táncról, ha nem féltékenységből?!

„A Komlókertben vagyunk, hol a legtöbb magyar vacsorál. Amint a zene megszólal, szomorú andalgással néznek maguk elé, Isten tudja, mire gondolnak! Egyet sóhajtanak, isznak reá némán, később megszólalnak, egyet-egyet mosolyodnak, összeütik bokáikat, töltenek és ismét isznak, s úgy teszik gyakran poharaikat az asztalra, hogy csak úgy táncolnak belé. Egyre új meg új nóták és új palackok érkeznek, foly az ivás, mely közben nagyokat sóhajt, sőt egyszer másszor zokog is a magyar, amidőn ahelyett, hogy letenné, földhöz vagy falhoz vágja a poharat. Már ilyenkor le nem teszi a cigány a vonóját, hanem folyvást húzza az egyik csárdást a másik után, a magyar pedig oda-oda kiált neki: ’hogy volt’, ami annyit tesz, hogy ’még egyszer!’” (Vasárnapi Újság, 1855. április 8.)

Pedig a bécsiek odavannak a magyar zenészekért, van úgy hogy elragadtatásukban még azt is mondják, a magyar cigányok jobban játszanak Strauss-muzsikát, mint maguk a bécsiek. A magyar tánc kritikája egyike lesz a lapok legkedveltebb témáinak. A helyes magyar tánclépésekről folytatott viták méltó előképei a 20. század második fele futballkritikáinak. Ahogy a focihoz ma, úgy a tánchoz akkoriban egyszerűen „mindenki értett”. Uhl Frigyesnek azonban egyben igazat kell adnunk. Az italozás elengedhetetlen volt tánc előtt és közben. 1858-ban a Szépirodalmi Közlöny adja meg a helyes irányt:

„Tudd meg nyájas vendég, hogy a magyar zene hallásánál a tökéletes józanság az élvezet rovására történik. Mert csakis a magyar szőlőnedv értetheti meg az idegennel e dallamosság mennyei fogalmát, mely mint valami varázsszer elaltatja a mindennapiság nyomasztó külbefolyását, és fogékonnyá teszi a keblet a költészet magasztosabb sugallatai iránt. A magyar népdalok Beethoven-symphoniák kicsinyben, melyeknek tartalma szabadság és öröm után vágyik.” (Szépirodalmi Közlöny, 1858. október 28.)

A csárdás népszerűségét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy elkezdődnek a „plágium-perek”, a sajtóban egymást szidják, s vádolják lopással a szerzők. Szinte nincs olyan téma, amiről ne születnék új tánc. A kolozsvári prímás négy csárdásáról, az Ádám, az Aurélia, a Cecília és a Rozália csárdásról a Zenészeti Lapok egyebek közt ezt írja:

„Pongrácz József úgy látszik feladatául tűzte a kalendárium minden nevére egy csárdást írni. Hogy minő ez a fentebbi négy csárdás? Erre elég annyit mondani, hogy ha még 400-at is ír olyat, akkor se lesz köztük több különbség, mint van akármelyiknek két része közt. Ha már zeneszerző akar lenni, legalább tanuljon valamit, vagy írassa le olyan emberrel, aki nem ír Á helyett X-et.” (Zenészeti Lapok, 1869. július 25.)

A divat hullámai nem állnak meg az ország partjainál. Maga Brahms is a csárdáskorszak terméséből, az ötvenes, hatvanas évek csárdásdallamaiból vette a Magyar táncokhoz szükséges témáinak nagy részét.

Ha már Brahms szóba került, akkor nem hallgathatjuk el Liszt nevét sem, aki különösen vonzódott a magyar táncok iránt, nem beszélve azok előadóiról, a cigányzenészekről. A Barabás-villában tartott összejövetelről a Délibáb újságírója tudósít:

„A jókedvű lakoma közt Liszt óhajtására fölkeresteték s meghívaték Patikárus Ferkó zenésztársaságával. Liszt újólag elmélyedve bámulá e barna zenészek magyar művészetét. Ferkó varázserejű nyírettyűje nem egyszer csalt a zongorakirály szemeibe könnycseppeket s miután Patikárusék eljátszottak néhány lelkes darabot, Liszt fölkelt, kivette kezeikből a hangszereket, leültette őket a terített asztal mellé. Önök minket felségesen mulattattak – mondá – önök most pihenjenek, már meg kölcsönösen, mint illik, mi fogjuk önöket mulattatni, mennyire tőlünk telik, most én adok koncertet. Liszt aztán a zongorához ült és játszott, játszott az egész vendégsereg véghetetlen elragadtatására.” (Délibáb, 1856. szeptember 14.)

Az ötvenes évek végén egyre többen kongatják a vészharangot: vissza kell hozni a régi magyar táncokat – írják sokan, hiszen még azok is, amelyek „műsoron vannak” olyannyira megváltoztak, hogy nagy elődeink rájuk sem ismernének. Kondor Lajos nemcsak az új zenét veti meg, hanem a táncosokat is; őket „nyargalász s lábkaszibálók seregeként” aposztrofálja. Tény, hogy nemzetközi viszonylatban, érjenek el bármekkora külföldi sikereket is cigánybandáink, a magyar társasági tánc és zene puszta egzotikum marad csupán. Még akkor is, ha muzsikusaink néha tanújelét adják hazafiúi érzésüknek is. A kairói luxusétteremben játszó Babári Jóskától Ferenc Ferdinánd trónörökös nem kér magyar nótát, ehelyett a prímás a trónörökös és neje asztalánál Strauss-keringőt játszik. A bandához visszatérve azonban a magyar Himnuszba kezd, majd a Rákóczi indulót is eljátssza. Ez viszont már a 20. század eleje, annak az időszaknak a kezdete, mely egy nosztalgikus fellelkesülést nem számítva a népies magyar táncok hanyatlását hozta, úgy ahogy a cigányzenésszel szembeni patrónusi-úri magatartás is fokozatosan idegenné vált, és a II. Világháború után megszűnt. Ahogyan Sárosi Bálint írja: „A kevés, még létező cigányzenekar ma is tudja azt és úgy, sőt még jobban is játszani, mint amit és ahogy a száz év előttiek. De a varázs megszűnt.”

Kodálynak és Bartóknak köszönhetően nagyobb kincs került a felszínre: ez pedig a parasztzene és a paraszttánc.

Huszonhat operát tűz műsorára a New York-i Metropolitan Opera 2014-2015-ös évadában: három premiert tartanak, és hat új produkciót mutatnak be, köztük Bartók Béla A kékszakállú herceg vára című operáját és Lehár Ferenc A víg özvegy című operettjét. A Carmenben szerepet kap Bretz Gábor, Fischer Ádám pedig A varázsfuvolát vezényli.

A szerdán meghirdetett jövő évi szezonban először kerül a MET színpadára John Adams The Death of Klinghoffer (Klinghoffer halála), Rossini A tó asszonya és Csajkovszkij Jolanta című műve.

John Adams operája nyitja a bemutatók sorát, október 20-án David Robertson vezényletével és Tom Morris rendezésében állítják színpadra. A darab az Achille Lauro kirándulóhajó 1985-ös elrablásának és egy amerikai zsidó utasa megölésének a témáját dolgozza fel. A premiert az English National Operával együttműködve rendezik, a főszerepekben Paolo Szot, Alan Opie, Michaela Martens énekel.

A második premiert február 16-án tartják, Rossini A tó asszonya című művét Paul Curran rendezi és Michele Mariotti vezényletével mutatják be, a főszerepekben Joyce DiDonatóval és Juan Diego Flórezzel.

Csajkovszkij egyfelvonásos operája, a Jolanta Valerij Gergijev vezényletével lesz a MET harmadik premierje január 26-án Anna Netrebkóval a címszerepben. A művet Bartók Béla A kékszakállú herceg vára című egyfelvonásos operájának új produkciójával párosítják, amelyet szintén Gergijev vezényel és a lengyel Mariusz Trelinski állítja színpadra. Ezt az előadást a lengyel nemzeti operában, a Teater Wielkiben múlt év decemberében mutatták be. Mihail Petrenko énekli a herceg és Nadja Michael Judit szerepét.

A Bartók-mű mellett új rendezésben állítja színpadra Richard Eyre a szezon nyitódarabját - szeptember 22-én -, Mozart Figaro házassága című vígoperáját, James Levine vezényletével. Figaro szerepét Ildar Abdrazakov, az idei szezon Igor hercegének sztárja énekli. Susanna Marlis Petersen lesz, Peter Mattei Almaviva grófját alakítja ismét, Marina Poplavszkaja a gróf feleségének szerepében debütál, Cherubinót Isabel Leonard énekli.

A MET zeneigazgatója betegsége után ereje teljében a szezonban ismét hat operát fog vezényelni. A Mozart-mű mellett olyan felújításokat, mint Offenbach Hoffmann meséit, Stravinsky A léhaság útja című háromfelvonásos operáját, Verdi Ernaniját - Plácido Domingóval -, amelyet 1983 óta nem vezényelt New Yorkban, valamint Az álarcosbált, illetve Wagner A nürnbergi mesterdalnokok című operáját. Levine vezényli továbbá a MET zenekarának mindhárom koncertjét a New York-i Carnegie Hallban is.

Az új produkciók között lesz Lehár Ferenc A víg özvegy című operettje angol nyelvű változatának bemutatója 2015. január 1-jén Susan Stroman rendezésében, ez lesz a Tony-díjas rendező első bemutatkozása a MET-ben. A darabban Hannát Renée Fleming alakítja, Danilo szerepében Nathan Gunn énekel.

Újonnan állítja színpadra David Vicar Mascagni Parasztbecsületét és Leoncavallo Bajazzók című egyfelvonásosát április 14-én, mindkettő főszerepében Marcelo Alvarez énekel. Ez a darab felváltja a Franco Zeffirelli féle rendezést, amelyet 1970-ben mutattak be Leonard Bernstein vezényletével.

Miközben levették a műsorról Zeffirelli olyan rendezéseit, mint Puccini Toscája, Verdi Traviatája és Falstaffja, nem tervezik, hogy a Turandotot és a Bohéméletet új rendezésben állítsák színpadra - mondta az éved ismertetésekor Peter Gelb vezérigazgató. "Ugyan nehéz elképzelni, hogy egy mű örökre színpadon legyen, de nem tervezzük, hogy a közeljövőben ezen a kettőn változatnánk" - hangsúlyozta Gelb.

Két szereposztásban adják elő Richard Eyre Carmen-rendezését. A tavaszi szezonban visszatér a címszerepbe Elina Garanca, Don José szerepét felváltva Roberto Alagna és Jonas Kaufmann énekli, Escamillót Bretz Gábor basszus alakítja, Micaela szerepében Ailyn Pérez amerikai szoprán debütál.

Első teljes német előadásában mutatják be Mozart A varázsfuvola című operáját Fischer Ádám vezényletével.

Az élő operaközvetítések, a The Met: Live in HD című sorozat jövőre október 11-én indul Verdi Macbethjével, amelynek címszerepét Zeljko Locic énekli, Lady Macbeth szerepében Anna Netrebko mutatkozik be. Kilenc további előadást közvetítenek, köztük a hat új produkciót. (Forrás: hirado.hu)

„Mindig jókedélyű volt, de még a legjobb hangulatában is mélyen elgondolkodó; másnak mélyen szemébe nézve mindenre megfontoltan válaszolt, lett légyen vidám vagy szomorú dolog. S mégis úgy látszott, mintha közben elmerülve, valami egész máson dolgoznék. Még reggelenként is, kézmosás közben fel-alá járkált a szobában, meg nem állt egy percre, s esze mindig valami máson járt. Asztalnál gyakran ujjai közé vette szalvétájának egyik csücskét, szorosan összesodorta, orra alatt hadonászott vele; szórakozottságában, úgy látszott, nem is tud róla, s gyakran még szájával is fintort vágott hozzá. Szórakozásaiban minden újért lelkesedett, mint például a lovaglásért és biliárdért. Hogy a rosszfajta társaságtói visszatartsa, mindent türelmesen megkísérelt vele felesége. Keze és lába egyébként folytonosan mozgásban volt; mindig játszott valamivel, például kalapjával, zsebeivel, óraláncával, asztallal, székkel - mintha zongorázna. Legkisebb fia is éppen ilyen volt gyermekkorában.” (Sophie Haibl, Mozart sógornője)

Dvorák 1896-ban, tehát négy évvel a Ruszalka előtt komponálta a "Vízimanó" című szimfonikus költeményét. A darab "főhőse" az említett operában jelenik meg újra, Ruszalka apjaként.