Négy évvel ezelőtt mit sem sejtve érkeztem az első kamarazenei fesztiválra, őszintén szólva nem nagy örömmel. Nem gondoltam ugyanis, hogy a legmelegebb nyári napokon kamarazenét akar hallgatni bárki is, még akkor sem, ha a fellépők között olyanok akadnak, mint Joshua Bell, Kocsis Zoltán vagy Rados Ferenc. Szerencsére nem nekem rendezték a fesztivált, hanem a lelkes embereknek. Nincs az a popzenei koncert, amelyen ilyen hangulatban fogadták volna a műveket és az előadókat! Azonnal elkönyveltem "kedvenc" fesztiválnak a kaposvárit. Egy évvel később is megmaradt ez a remek hangulat, s mivel tavaly nem lehettem itt, most kiváncsian várom a fejleményeket.



Műsorvezetői minőségben vagyok itt, aminek az a negatív következménye, hogy a darabokat nem hallom. Ahogy viszont a köszöntő alatt végignéztem a nagyérdeműn, hasonlóan csillogó szemeket és arcokat fedeztem fel, mint az első alkalommal.

Bősze Ádám